MK BH 2000/81
MK BH 2000/81
2000.02.01.
Ha a bíróság a közúti baleset kapcsán keletkezett kárt széles körű bizonyítás lefolytatása után, a bizonyítékok mérlegelésével megosztja, és a mérlegelése, az értékelése nem okszerűtlen, a fél alaptalanul kéri a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok eltérő módon történő értékelését [Pp. 206. § (1) és (3) bek.].
A felperes 1982-től állt az alperes alkalmazásában. 1994. október 26-án a munkaköri feladatainak ellátása céljából közlekedett az alperes mikrobuszával, amikor közúti balesetet szenvedett. A felperes a balesetből eredő kárainak megtérítése iránt indított pert az alperes ellen.
A munkaügyi bíróság közbenső ítéletével az alperesre kedvezőbben 70-30%-os kármegosztást alkalmazott. A munkaügyi bíróság a bizonyítékok mérlegelése alapján (tanúk vallomása, igazságügyi gépjármű szakértő véleménye, szabálysértési ügy iratai) kifejtette, hogy a felperes szabálytalanul előzött, ezáltal a baleset bekövetkezéséért elsősorban ő felelős. A balesetnél közrehatott D. D. is, mivel a megengedettnél nagyobb sebességgel haladt. A Legfelsőbb Bíróság MK 29. számú állásfoglalása értelmében, figyelemmel az Mt. 174. §-ának (2) bekezdésére, a balesetet előidéző ok az alperes munkáltató működési körébe esett. Nagyobb súllyal kellett azonban értékelni a felperesnek azt a vétkes magatartását, hogy az előzés megkezdése előtt nem győződött meg a feltételek meglétéről (Legfelsőbb Bíróság MK 31. számú állásfoglalása).
Az ítélet ellen benyújtott fellebbezésében a felperes az alperes teljes felelősségének megállapítását, az alperes pedig elsődlegesen a kereset elutasítását, másodlagosan a felelősségi arány további csökkentését kérte.
A megyei bíróság közbenső ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét. A megyei bíróság teljes egészében egyetértett az elsőfokú bíróság ítéletével. Ennek csupán alátámasztására kiemelte a következőket:
1. A további tanúk vallomása és a szakértői vélemények alapján tévesen hivatkozott a felperes J. G. tanúvallomására, mivel ő a baleset körülményeiről - elalvása folytán - nem nyilatkozhatott.
2. A felperes elismerte, hogy a 80 km/órás sebességet 20-25%-kal túllépte, a sebessége a szakértői vélemény alapján 100 km/óra körül volt. A megyei bíróság azt fogadta el valónak, hogy a felperes - aki nagyjából az úttengellyel párhuzamosan haladt - nem tudta korrigálni az ütközéskori erőhatást, továbbá azt is, hogy a felperes által vezetett jármű előzési manőverének kezdetén D. D. már előzésben volt. Mindezek - és a további bizonyítékok - bizonyítják a baleset bekövetkezésének módját, okait és a felperes felróható magatartásának tényét.
A másodfokú bíróság közbenső ítélete ellen, annak hatályon kívül helyezése, és az alperes teljes mértékű felelősségének megállapítása iránt a felperes felülvizsgálati kérelemmel élt, mert azt megalapozatlanság miatt törvénysértőnek találta. Ezt a rendőrségi eljárásban történt meghallgatása elmulasztásának figyelmen kívül hagyásával, a szabálysértési határozat és a szakértői vélemények, valamint a baleset közötti jelentős időmúlással indokolta. Álláspontja szerint a szakértői véleményből csak az a következtetés vonható le, hogy az előzést már majdnem befejezte, az ütközési mechanizmus pedig „teljesen irreális és az adatokkal ellentétes”. A felperes következtetése szerint a baleset nem következett volna be, ha a mögötte haladó gépkocsi vezetője jelentős mértékben nem lépi túl a megengedett sebességet. A bíróságok ezt a tényt nem kellő súllyal értékelték.
Az alperes a csatlakozó felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a kereset elutasítását, másodlagosan az alperesi felelősségi arányának „további csökkentését” kérte. Elsődleges kérelmét a felperes jogellenes magatartásának helytelen értékelésével [Mt. 174. § (2) bekezdés], a felelősségi arány további csökkentése iránti kérelmét a bíróság kirívóan okszerűtlen mérlegelésével indokolta. Kifejtette álláspontját a felperes felülvizsgálati kérelmének - álláspontja szerint - alaptalan előadásaival, illetve indítványaival összefüggésben.
A beavatkozó a megtámadott közbenső ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felülvizsgálati eljárásban - a felülmérlegelés tilalma folytán - nincs helye a bizonyítékok újabb egybevetésének és értékelésnek. Ennélfogva a Legfelsőbb Bíróság azt vizsgálhatta, hogy a - felülvizsgálati kérelemben is vitatott - fő kérdés: a felperes előzése szabályosságának megítélése tekintetében a jogerős ítélet indokolása megfelel-e a Pp. 206. §-a (1) bekezdésében foglaltaknak. A másodfokú bíróság mindenre kiterjedően részletesen értékelte a bizonyítási eljárás eredményét. Megállapításait a logika szabályainak és az iratok tartalmának megfelelően meggyőzően indokolta, ebben a Legfelsőbb Bíróság törvénysértést nem észlelt. E helyes okfejtésre a Legfelsőbb Bíróság - megismétlés nélkül - utal.
A felperes a peres eljárásban a nyilatkozatait szóban és írásban is megtette, nincs jelentősége tehát annak, hogy (sérülései miatt) a rendőrhatóság nem hallgatta meg. Ennek azért sincs szerepe, mert a másodfokú szabálysértési hatóság határozatával megállapította, hogy az eljárást elévülés miatt nem lehet lefolytatni. Utóbbi okból a szabálysértési eljárásban keletkezett szakértői vélemény elkészítésének időpontja sem hat ki a munkaügyi per érdemi elbírálására.
A felperes előzési magatartása, az ütközési mechanizmus, a felperes mögött haladó gépkocsi haladási sebessége körében a megyei bíróság az eljárási szabályoknak megfelelő indokolást adott a tényállás megállapításáról és a levont következtetéseiről. Utóbbiról kifejtette továbbá a bírói gyakorlatnak megfelelő érveit is az Mt. 174. §-a (2) bekezdése tekintetében.
A felperes a perben nem tudta sikerrel bizonyítani az általa állított ún. kettős előzést. Ezt cáfolja - egyebek mellett - B. O. és B. L. egybehangzó tanúvallomása. E vallomások alátámasztják D. D. vallomását, amelynek lényege szerint az általa vezetett gépkocsinak a jobb eleje sérült meg. Ezt az előadást egybevetve B. Gy. szakvéleményének az ütközési mechanizmust értékelő véleményével, megfelel a logika szabályainak a másodfokú bíróságnak erről szóló okfejtése. E körben helytállóan tulajdonított jelentőséget a másodfokú bíróság V. Á. tanúvallomása azon részének, amelyet a további bizonyítékok is alátámasztottak, arra is figyelemmel, hogy a tanú a „másodperc töredéke” alatt észlelte a kérdéses két járművet (a felperes által vezetett autóbuszt és D. D. által vezetett személygépkocsit). Emiatt a felülvizsgálati kérelemnek a tanúvallomások „szubjektivizmusával” kapcsolatos álláspontja nem megalapozott. A felülvizsgálati kérelemben foglalt, a D. D. által vezetett személygépkocsi sebességével kapcsolatos előadás nem cáfolja a jogerős ítélet erre vonatkozó okfejtését, mivel a másodfokú bíróság a szakvéleményben megállapított 125 km/óra lehetséges sebességet vette figyelembe.
A másodfokú bíróság a felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal ellentétben értékelte a Mitsubishi személygépkocsi vezetőjének szabályszegő magatartását; a felelősség mértékéről szóló döntése megfelel a Legfelsőbb Bíróság MK 29. számú állásfoglalása c) pontjában rögzített bírói gyakorlatnak. Az utóbbi alapján a csatlakozó felülvizsgálati kérelemben megjelölt, helytelen logikai következtetéssel kapcsolatos okfejtés téves. A másodfokú bíróság ugyanis a törvény [Mt. 174. § (2) bekezdés] és az említett bírói gyakorlat alapján mérlegeléssel döntött a kármegosztás arányáról. A jogszabálynak megfelelt a másodfokú bíróságnak az a jogi okfejtése, hogy a Mitsubishi gépkocsi vezetőjének magatartása az alperes terhére esik.
A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a megyei bíróság közbenső ítéletét hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.682/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás