837/B/2000. AB határozat
837/B/2000. AB határozat*
2005.04.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló eljárásban meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a hegyközségekről szóló 1994. évi CII. törvény 45. § (5) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó a hegyközségekről szóló 1994. évi CII. törvény (a továbbiakban: Htv.) 45. §-ának a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló 1997. évi CXXI. törvény, valamint a hegyközségekről szóló 1994. évi CII. törvény módosításáról szóló 2000. évi XCIX. törvény (a továbbiakban: Htvm.) 38. § (2) bekezdése által beiktatott (5) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és visszamenőleges hatállyal történő megsemmisítését kérte.
Álláspontja szerint a kifogásolt rendelkezés, amely a hegyközséget a tulajdonosok nevében vadászati jog kérésére, valamint e körben képviseletükre jogosítja fel, ellentétes a vad védelméről és a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 8. §-ában foglaltakkal, így jogbizonytalanságot eredményez. Egyben a hegyközség számára a képviseleti jog biztosítása "elvonja az érintett hegyközségi tagok tulajdonnal való szabad rendelkezési jogát", mert "minden előzetes tulajdonosi hozzájárulás nélkül járhat el".
Az indítványozó érvelése szerint "diszkriminatív a tulajdonformákra", hogy a hegyközséghez tartozó zártkerti ingatlanok vadászterületnek minősülhetnek, szemben az egyéb zártkerti ingatlanokkal.
Bár az indítványozó konkrétan nem jelölte meg, az indítvány szövegéből kitűnően az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének, 13. § (1) bekezdésének és a 70/A. § sérelmét állítja.
II.
Az Alkotmánybíróság határozatát a következő jogszabályi rendelkezésekre alapította:
1. Az Alkotmány érintett rendelkezései:
"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."
"13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot."
"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti."
2. A Htv. támadott szabálya:
"45. § (5) A hegyközség a szőlőkataszterbe tartozó területekre a tulajdonosok képviseletében jogosult vadászati jogot kérni, valamint a földtulajdonosokat a vad védelméről és a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvénynek a jegyzőre vonatkozó szabályai szerint képviselni."
3. A Vtv. érintett rendelkezése:
"8. § (1) Vadászterületnek minősül – hasznosítási formájától függetlenül – az a földterület, valamint vízfelület, amelynek kiterjedése a háromezer hektárt eléri, és szemközti határvonalainak távolsága legalább háromezer méter, továbbá, ahol a vad
a) a szükséges táplálékot megtalálja,
b) természetes szaporodási feltételei, valamint
c) természetes mozgásigénye, búvóhelye, nyugalma adott.
(2) Nem minősül vadászterületnek, és a vadászterület kiterjedésének megállapításánál figyelmen kívül kell hagyni az azon található
a) település közigazgatási belterületét, valamint
b) lakóingatlanul szolgáló bekerített külterületi ingatlan,
c) tanya, valamint major,
d) temető,
e) nem mező-, erdő- vagy vadgazdálkodási célból bekerített hely,
f) repülőtér,
g) közút, továbbá
h) vasút
területét."
"14. § (3) Amennyiben a földtulajdonosok – a Magyar Állam kivételével – a vadászterületen külön-külön harminc hektárt el nem érő földtulajdonnal rendelkeznek, és e tulajdonosok a határozathozatal időpontjáig közös képviseletükről másként nem gondoskodnak, a 12. § szerinti kérdésekkel kapcsolatos jognyilatkozatokat a tulajdonos törvényes képviselőjeként az érintett föld fekvésének helye szerint illetékes települési önkormányzat jegyzője teszi meg. A települési önkormányzat jegyzője teszi meg a szükséges jognyilatkozatokat annak a tulajdonosnak a nevében is, aki az (1)–(2) bekezdésben foglaltak szerint meghirdetett határozathozatalon nem vett részt és képviseletéről sem gondoskodott."
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság elsőként a hegyközség és a tagok jogviszonyát tekintette át:
A hegyközség a Htv. 3. § (1) bekezdése értelmében köztestület – a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény ( a továbbiakban. Ptk.) 65. § (1) bekezdése szerint jogi személy – amely a Htv.-ben meghatározott módon, alapszabály és ügyviteli szabályzat szerint működik. Képviseletét harmadik személyekkel szemben és a hatóságok előtt a választott elnök látja el. [Htv. 15. § (1), (3) bekezdése.] Legfőbb döntéshozó szerve a Htv. 13. § (1) bekezdése értelmében a tagok összességéből álló közgyűlés. A testületi határozatok felülvizsgálatát a Htv. 59. § (1) bekezdése értelmében bármely tag kérheti.
A vadászati jogot tehát a hegyközség, mint jogi személy kérheti, a döntést azonban a Htv. szabályai szerint a tulajdonosok többsége hozza meg és annak jogszerűségét a bírósági felülvizsgálat lehetősége is biztosítja.
2. A Vtv. 3. § (1) bekezdése a vadászati jogot, mint vagyonértékű jogot határozza meg a földtulajdon elválaszthatatlan részeként, amely a vadászterületnek minősülő terület tulajdonosait, – ha az több személy tulajdonában van, a terület tulajdonosait közösen (társult vadászati jog) – illeti meg. Egymás közti jogviszonyukra a Ptk. közös tulajdonra vonatkozó rendelkezéseit e törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. A hegyközséget alkotó szőlőtulajdonosok számára kért, majd gyakorolt vadászati jog tekintetében a Vtv. társult vadászati jogra vonatkozó rendelkezései irányadók.
Az Alkotmánybíróság kezdettől fogva követett gyakorlata szerint az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében kimondott tulajdonhoz való jog alapjogként részesül védelemben. [7/1991. (II. 28.) AB határozat, ABH 1991, 22, 25.] Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 13. §-ának (1) bekezdését úgy értelmezi, hogy a tulajdon alkotmányos védelme minden jogalanyra kiterjed, tehát átfogja a jogi személyek tulajdonát is [21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 81.], egyben az alkotmányi tulajdonvédelmet kiterjesztette bizonyos, polgári jogilag nem tulajdonnak minősülő vagyoni értékű jogokra is. [17/1992. (III. 30.) AB határozat, ABH 1992, 104, 108.; 64/1993. (XII. 22.) AB határozat, ABH 1993, 373, 379–380.]
A vadászati jog, mint vagyoni értékű jog a köztestületet és ezen keresztül a tagokat illeti meg, annak a Vtv. 6. § (1) bekezdése szerinti haszonbérbe adásához is a hegyközség testületi – bíróság előtt megtámadható – döntése szükséges.
A kifogásolt rendelkezés tehát a hegyközséget alkotó tulajdonosoktól nem vonja el a rendelkezési jogot, ellenkezőleg, a köztestület a tulajdonjoghoz kapcsolódó további jogosítványt kapott. Az Alkotmánybíróság a 67/1997. (XII. 29.) AB határozatban a Vtv. vadászati jog kényszerhasznosítására vonatkozó rendelkezéseivel összefüggésben kifejtette, hogy azok nem sértik az Alkotmány 8. és 13. §-át, mert a tulajdonhoz való jognak az Alkotmány 13. § (1) bekezdése szerinti garantálása nem értelmezhető a tulajdonnal való korlátlan rendelkezés lehetőségeként, annak csak a lényeges tartalma nem korlátozható az Alkotmány 8. § (2) bekezdése szerint. A Vtv. kifogásolt rendelkezései pedig azt a közérdekű célt is szolgálják, hogy az ország vadállományára biztosítsák a természeti adottságokkal arányban álló mennyiségű és színvonalú vadászatot, és az minél több hasznot hajtson a nemzetgazdaság számára. (ABH 1997, 411, 418, 419.)
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a hegyközség vadászati jog kérésére irányuló jogosítványa folytán nem sérül az Alkotmány 13. § (1) bekezdése.
3. Az Alkotmánybíróság már a 9/1992. (I. 30.) AB határozatában megállapította: "A jogállam nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. A jogbiztonság az állam – s elsősorban a jogalkotó – kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és előreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára." (ABH 1992, 59, 65.)
Az Alkotmánybíróság arra is rámutatott, hogy "meghatározott életviszonyok, illetőleg tényállások ellentétes – vagy az értelmezéstől függően ellentétes – törvényi rendezése önmagában nem jelent alkotmányellenességet. Az ilyen rendezés alkotmányellenessé csak akkor válik, ha az egyben az Alkotmány valamely rendelkezésének a sérelmével is együtt jár, vagyis ha az ellentétes tartalmú szabályozás anyagi alkotmányellenességhez vezet, tehát például ha a rendelkezések valamelyike meg nem engedett diszkriminációt, egyéb alkotmányellenes helyzet megteremtését, vagy alkotmányos alapjog korlátozását eredményezi." [35/1991. (VI. 20.) ABH 1991, 176, 177.]
Az indítványozó által támadott rendelkezés és a Vtv. vadászterület fogalmát meghatározó rendelkezés között az Alkotmánybíróság nem látott az Alkotmány sérelmével járó kollíziót megállapíthatónak, mert a hegyközség területét és természeti adottságát tekintve megfelel a Vtv. 8. § (1) bekezdésben írt feltételeknek és a zártkerti szőlők nem esnek a (2) bekezdésben felsorolt kizáró tényezők alá.
Ezért az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének sérelme sem áll fenn.
4. Az indítványozó álláspontja szerint a támadott rendelkezés a hegyközségi ingatlanok tulajdonosaira nézve hátrányos megkülönböztetést tartalmaz a zártkerti szőlőtulajdonosokkal szemben azáltal, hogy a hegyközség területén lehetővé teszi a vadászatot.
Minthogy a Htv. kifogásolt 45. § (5) bekezdése egy jogosítványt biztosít a hegyközség számára, ezért az Alkotmánybíróság megítélése szerint nem áll alkotmányjogilag értékelhető összefüggésben az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésével.
A fentiekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
Budapest, 2005. április 26.
Dr. Holló András s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k., Dr. Bihari Mihály s. k.,
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k., Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k., Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás