847/B/2000. AB határozat
847/B/2000. AB határozat*
2009.05.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 86. § e) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság az egészségügyi hatósági és igazgatási tevékenységről szóló 1991. évi XI. törvény 2. § (1) bekezdés a) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
1. Az Alkotmánybírósághoz indítvány érkezett a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.) 86. § c) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére. Az indítványozó álláspontja szerint a támadott rendelkezés sérti az Alkotmánynak az egészséghez való jogot deklaráló 70/D. § (1) bekezdését, valamint a hátrányos megkülönböztetés tilalmát kimondó 70/A. § (1) bekezdését.
Az indítványozó arra hivatkozott, hogy a munkavédelem hatósági feladatait – szerinte az Mvt. szabályozásából következően – egységesen és kizárólagosan speciális államigazgatási szervnek, konkrétan az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőségnek (a továbbiakban: OMMF), illetőleg területi szerveinek kell ellátnia. Ezzel szemben a támadott rendelkezés a fegyveres erőket, fegyveres testületeket és rendészeti szerveket kiveszi az OMMF felügyelete alól. Külön hangsúlyozta, hogy ennek alapján a büntetés-végrehajtási szervezetnél történő munkavégzés körében nincs lehetőség az OMMF általi ellenőrzésre.
Megjegyezte továbbá, hogy az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról (a továbbiakban: ÁNTSZ) szóló 1991. évi XI. törvény [amely 2007. január 1-jétől az egészségügyi hatósági és igazgatási tevékenységről szóló 1991. évi XI. törvény (a továbbiakban: Ehit.) elnevezést viseli] 2. § (1) bekezdése is ugyanezen okból alkotmányellenes.
2. Az Alkotmánybíróság főtitkárának hiánypótlási felhívására az indítványozó indítvány-kiegészítést nyújtott be. Ebben egyrészt fenntartotta az Mvt. 86. § részbeni megsemmisítésére irányuló kérelmét, másrészt határozott kérelmet terjesztett elő az Ehit. kifogásolt rendelkezése vonatkozásában. Álláspontja szerint az Ehit. 2. § (1) bekezdése sérti az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését, valamint a 70/D. § (1) bekezdését, mert a laktanyák, börtönök tekintetében nem érvényesülhet az ÁNTSZ ellenőrző hatósági jogköre.
Ugyanezen kérelmében az indítványozó utalt az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés szabályairól, valamint a foglalkozás-egészségügyi szolgálatról a büntetés-végrehajtási szervezetnél címet viselő 2/1999. (II. 11.) IM rendeletre (a továbbiakban: BvR.), de a BvR.-rel kapcsolatban indítványt nem terjesztett elő.
3. Az előadó alkotmánybírónak az időközben bekövetkezett jogszabály-módosításról szóló tájékoztatása nyomán az indítványozó megerősítette, hogy az Ehit. 2. § (1) bekezdésére vonatkozó indítványát fenntartja.
4. Az Alkotmánybíróság eljárása során beszerezte a szociális és családügyi miniszternek, az egészségügyi miniszternek, valamint az igazságügy-miniszternek az indítványban foglaltakról kialakított véleményét.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”
„70/D. § (1) A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez.”
2.1. Az Mvt. 86. §-ának az indítványozó által hivatkozott (ténylegesen csak 1996. december. 1-ig hatályban volt) szövege:
„86. § Az OMMF hatósági jogköre nem terjed ki
a) a külön jogszabályban meghatározott munka- és sugáregészségügyi, valamint az atomenergia alkalmazásával kapcsolatos sugárvédelmi feladatok ellenőrzésére;
b) a bányafelügyelet hatáskörébe tartozó hatósági ügyekre;
c) a fegyveres erőkre, a fegyveres testületekre és rendészeti szervekre.”
2.2. Az Mvt. 86. §-ának az indítvány benyújtásakor ténylegesen hatályos szövege:
„86. § Az OMMF, illetve a megyei (fővárosi) munkabiztonsági és munkaügyi felügyelőség hatósági jogköre nem terjed ki a külön jogszabályban meghatározott munka- és sugáregészségügyi, az atomenergia alkalmazásával kapcsolatos sugárvédelmi feladatok ellenőrzésére, a bányafelügyelet hatáskörébe tartozó hatósági ügyekre, továbbá a fegyveres erőkre és rendvédelmi szervekre, amelyekre vonatkozóan az irányító jogkört gyakorló miniszter látja el a munkavédelmi hatósági felügyeleti tevékenységet.”
2.3. Az Mvt. 86. §-ának az indítvány elbírálásakor hatályos szövege:
„86. § (1) A munkavédelmi hatóság hatósági jogköre nem terjed ki
a) a külön jogszabályban meghatározott sugáregészségügyi, az atomenergia alkalmazásával kapcsolatos sugárvédelmi feladatok, a nem ionizáló sugárzással, valamint az elektromos és mágneses erőterekkel kapcsolatos előírások ellenőrzésére,
b) a kémiai biztonsággal összefüggő feladatok végrehajtására, kivéve a munkavállalók védelmét a kémiai anyagok munka közbeni hatásából eredő munkaegészségügyi és munkabiztonsági kockázata ellen biztosító feladatokra, előírások ellenőrzésére,
c) a nemdohányzók védelmére vonatkozó előírások ellenőrzésére,
d) a bányafelügyelet hatáskörébe tartozó hatósági ügyekre, kivéve a munkaegészségügyi feladatokat, továbbá
e) a Magyar Honvédségre, a rendvédelmi szervekre, a nemzetbiztonsági szolgálatokra, a katasztrófavédelem szerveire, az önkéntes tűzoltóságra.
(2) Az (1) bekezdés e) pontjában említett szervek tekintetében külön jogszabály rendelkezik a munkavédelmi hatósági tevékenység ellátásáról.”
3.1. Az Ehit. 2. § (1) bekezdésének az indítvány benyújtásakor hatályos szövege:
„2. § (1) A Szolgálat felügyeletet gyakorol az ország közegészségügyi-járványügyi (a továbbiakban együtt: közegészségügyi) viszonyai felett. Ennek keretében
a) az ország egész területén – a fegyveres erők, beleértve az országban tartózkodó külföldi fegyveres erőket is, és a rendvédelmi szervek tevékenységének kivételével – közegészségügyi ellenőrzést végez;
b) biztosítja a vasúti, a vízi és a közúti határforgalom, valamint a nemzetközi légiforgalom közegészségügyi ellenőrzését;
c) ellenőrzi a közegészségügyi szabályok érvényesülését;
d) végrehajtja a külön jogszabályokban hatáskörébe utalt feladatokat.”
3.2. Az Ehit. 2. § (1) bekezdésének az indítvány elbírálásakor hatályos szövege:
„2. § (1) Az egészségügyi államigazgatási szerv felügyeletet gyakorol az ország közegészségügyi-járványügyi (a továbbiakban együtt: közegészségügyi) viszonyai felett. Ennek keretében
a) az ország egész területén – a Magyar Honvédség, az országban tartózkodó külföldi fegyveres erők és a rendvédelmi szervek (ide nem értve a büntetés-végrehajtási szervezetet) tevékenységének kivételével – közegészségügyi ellenőrzést végez;
b) biztosítja a vasúti, a vízi és a közúti határforgalom, valamint a nemzetközi légiforgalom közegészségügyi ellenőrzését;
c) ellenőrzi a közegészségügyi szabályok érvényesülését;
d) végrehajtja a külön jogszabályokban hatáskörébe utalt feladatokat.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság előkérdésként vizsgálta, hogy az indítvány által támadott rendelkezések tartalma a hatályos jogszabályokban megjelenik-e. Az indítványozó az Mvt. 86. § c) pontjára vonatkozóan terjesztett elő kérelmet, amelyben az alkotmányossági problémát abban látta, hogy az OMMF hatásköre nem terjed ki a fegyveres erőkre, a fegyveres testületekre, illetőleg a rendészeti szervekre. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvánnyal érintett rendelkezés időközben módosult. Ugyanerre a megállapításra jutott az Ehit. 2. § (1) bekezdése vonatkozásában is.
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatát kezdeményező indítvány tárgyában a régi helyébe lépő új szabályozás tekintetében akkor folytatja le, ha az tartalmilag a korábbival azonos, és ezáltal azonos a vizsgálandó alkotmányossági probléma. [137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456, 457.; 163/B/1991. AB határozat, ABH 1993, 544, 545.; 4/1999. (VI. 3.) AB határozat, ABH 1999, 396, 399.; 1314/B/1997. AB végzés, ABH 2000, 1049.] A jelen esetben azt lehet megállapítani, hogy az indítványozó által felvetett alkotmányossági probléma – a szabályozás lényeges vonásainak figyelembevételével – változatlanul fennáll, ezért az Alkotmánybíróság az érdemi vizsgálatot az indítvánnyal támadott szabályozás hatályos rendelkezéseire, vagyis az Mvt. 86. § e) pontjára és az Ehit. 2. § (1) bekezdés a) pontjára vonatkozóan folytatta le.
2. Az Alkotmánybíróság ezt követően áttekintette az indítvány elbírálása szempontjából releváns munkavédelmi és közegészségügyi szabályozás tárgyköreit és azok összefüggéseit. Ennek során a következőket állapította meg.
2.1. Az Mvt. 86. § (1) bekezdés e) pontja szerint a munkavédelmi hatóság [az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőségről szóló 295/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 1. § (1) bekezdése értelmében ez változatlanul az OMMF, illetőleg annak területi szervei] jogköre nem terjed ki a Magyar Honvédségre, a rendvédelmi szervekre, a nemzetbiztonsági szolgálatokra, a katasztrófavédelem szerveire és az önkéntes tűzoltóságra. Az indítványozó szerint azért alkotmányellenes ez a szabályozás, mert a kifogásolt rendelkezésben meghatározott területeken nem érvényesülhet az OMMF hatósági jogköre.
Az Mvt. 86. § (2) bekezdése úgy szól, hogy az OMMF hatósági jogköréből kivett szervek tekintetében külön jogszabály rendelkezik a munkavédelmi hatósági tevékenység ellátásáról. Az Mvt. 9. § (3) bekezdése pedig azt teszi lehetővé, hogy rendkívüli munkavégzési körülmények esetére (pl. mentési, katasztrófaelhárítási tevékenységek), illetve a Magyar Honvédségnél, a rendvédelmi szerveknél, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatoknál, a katasztrófavédelem szerveinél munkavégzésre irányuló jogviszonyban, szolgálati viszonyban kifejtett munkatevékenységre a feladatkörében érintett miniszter által kiadott külön jogszabály e törvény figyelembevételével kivételesen indokolt esetben eltérő követelményeket, eljárási szabályokat állapíthat meg az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzésre vonatkozóan. Az Mvt. 88. § (2) bekezdésében felhatalmazást kapott a Kormány, hogy a munkavédelmi hatóságot vagy hatóságokat, illetőleg a 86. § (2) bekezdésében említett Magyar Honvédség, a rendvédelmi szervek, a nemzetbiztonsági szolgálatok, a katasztrófavédelem szervei tekintetében a munkavédelmi hatósági feladatokat ellátó szerveket rendeletben jelölje ki. Ezen felhatalmazásnak eleget téve jelent meg a munkavédelmi hatósági feladatokat ellátó egyes szervek kijelöléséről szóló 230/2008. (IX. 12.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.).
Az Alkotmánybíróság áttekintve az Mvt. és a Vhr. rendelkezéseit, továbbá a tárgykörben kiadott miniszteri rendeleteket, megállapította, hogy valamennyi érintett szervnél (illetőleg tevékenységi területen) kijelölték az első- és másodfokú munkavédelmi hatósági jogkör gyakorlására jogosult személyeket. Ez annyit jelent, hogy az OMMF hatósági jogköre alá nem tartozó területek a munkavédelem szempontjából nem számítanak ellátatlannak, vagyis a szervezett munkavégzésre vonatkozó munkabiztonsági és munka-egészségügyi követelmények betartásának ellenőrzése biztosított.
2.2. Az Ehit. 2. § (1) bekezdés a) pontja szerint az egészségügyi államigazgatási szerv [az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról és a gyógyszerészeti államigazgatási szerv kijelöléséről szóló 362/2006. (XII. 28.) Korm. rendelet értelmében ez változatlanul az ÁNTSZ, annak központi, területi és helyi szervei] nem végez közegészségügyi ellenőrzést a Magyar Honvédségnél, az országban tartózkodó külföldi fegyveres erőknél és a büntetés-végrehajtási szervezet kivételével a rendvédelmi szerveknél. Az indítványozó szerint azért alkotmányellenes ez a szabályozás, mert a kifogásolt rendelkezésben meghatározott területeken nem érvényesülhet az ÁNTSZ ellenőrzési jogköre.
Az Ehit. 2. § (3) bekezdése meghatározza, hogy a Magyar Honvédség és a honvédelemért felelős miniszter felügyelete alatt álló szervezetek közegészségügyi feladatainak ellátását – az egészségügyi államigazgatási szerv szakmai irányelveinek betartásával és vele együttműködve – a Magyar Honvédség kijelölt szerve végzi. A (4) bekezdés pedig arról rendelkezik, hogy az egészségügyi államigazgatási szerv és a külön felhatalmazás alapján közegészségügyi feladatokat ellátó, valamint az egészségügyi államigazgatási szerv feladatköréhez kapcsolódó tevékenységet végző egyéb szervek együttműködnek; továbbá arról is, hogy a büntetés-végrehajtás közegészségügyi feladatainak ellátásában a büntetés-végrehajtási szervezet közreműködik. Ezekből a rendelkezésekből az következik, hogy az ÁNTSZ közegészségügyi ellenőrzési jogköréből kivett területeken is érvényesül az általános egészségügyi államigazgatási szerv szakmai irányítási jogköre.
Az Ehit 15. §-ának felhatalmazó rendelkezései a 2. § (1) bekezdés a) pontja szerint érintett területekre előírják miniszteri rendeletek kiadását a sajátos közegészségügyi követelmények megállapítására, valamint az egészségügyi államigazgatási szervvel (az ÁNTSZ-szel) való együttműködés rendjének kialakítására. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy nem minden területen teljesítették a felhatalmazó rendelkezés előírását, de a részletszabályok hiánya – az Ehit. felhívott szabályozására tekintettel – nem eredményezi ezen területek ellátatlanságát.
3. Az Alkotmánybíróság az indítványban foglaltaknak megfelelően mindkét törvény esetében azt vizsgálta érdemben, hogy a munkavédelmi hatóság jogkörére, illetőleg a közegészségügyi ellenőrzésekre vonatkozó speciális hatásköri szabályok sértik-e a diszkrimináció tilalmát és az egészséghez való jogot.
3.1. Az indítványozó az egyéb helyzet (konkrétan: a munkavédelem és a közegészségügyi ellenőrzés körében a szervezett munkavégzést folytató személyeket érintő eltérő helyzet) szerinti különbségtételre alapította az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését felhívó kérelmét. Vagyis azt állította, hogy az általános hatósági jogkör alól kivett személyeket azért éri hátrány, mert őket (munkakörülményeiket, közegészségügyi helyzetüket) nem az általános hatáskörű szervek jogosultak ellenőrizni.
Az Alkotmánybíróság számos határozatában értelmezte a hátrányos megkülönböztetés tilalmát, amit a jogegyenlőség általános elvét megfogalmazó alkotmányi követelménynek tekint. Az Alkotmánybíróság határozataiban kifejtette, hogy bár az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése szövegszerűen az alapvető jogok tekintetében tiltja a hátrányos megkülönböztetést, a tilalom, ha a megkülönböztetés sérti az emberi méltósághoz való alapvető jogot, kiterjed az egész jogrendszerre. Abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem az alkotmányos alapjogok tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tett különbséget az azonos helyzetű, azonos szabályozási kör alá vont jogalanyok között [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77–78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281–282.].
A jelen ügyben mindezek alapján az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy van-e ésszerű indoka annak, hogy bizonyos, a törvény által meghatározott területek (és ezáltal az érintett személyek) nem tartoznak az általános munkavédelmi, illetőleg közegészségügyi hatóság jogkörébe.
Az Alkotmánybíróság rámutat, hogy a speciális, az adott terület körülményeit figyelembevevő szabályozás egyrészt a hatékonyabb feladatellátást van hivatva biztosítani, másrészt a jogalkotó nem vonatkoztathatott el egyes különleges tevékenységeknek (honvédelem, rendvédelem, büntetés-végrehajtás, nemzetbiztonsági szolgálatok működése, katasztrófavédelem) a hagyományos szervezett munkavégzéstől eltérő jellegére. A tevékenység jellegét az Alkotmánybíróság még az egyébként azonos jogállású személyek körében is releváns csoportképző tényezőnek tekinti (954/B/1997. AB határozat, ABH 2001, 947, 951.). Az 1015/B/2004. AB határozatban pedig kifejezetten az Mvt. személyi hatályával összefüggésben állapította meg: „[...] az ügyészség nem hasonlítható össze a szervezett munkavégzés keretében meghatározott, egyéb jogviszonyokkal. Nem minősül tehát megengedhetetlen megkülönböztetésnek az, ha a jogi szabályozás eltérő jogalanyi körre vonatkozóan állapít meg eltérő rendelkezéseket.” (ABH 2005, 1301, 1305.)
Mindebből következően nem sérti a hátrányos megkülönböztetés alkotmányi tilalmát az, hogy a sajátos közszolgálati tevékenységet végző személyek speciális munkabiztonsági és közegészségügyi hatósági ellenőrzés, illetőleg védelem alatt állnak. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Mvt. 86. § e) pontja és az Ehit. 2. § (1) bekezdés a) pontja nem sérti az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését, ezért az indítványt e tekintetben elutasította.
3.2. Az indítványozó szerint a támadott rendelkezések az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében deklarált egészséghez való jogot is sértik azáltal, hogy bizonyos személyek nem az általános munkavédelmi, illetőleg közegészségügyi hatósági jogkört gyakorló szerv személyi hatálya alá tartoznak.
Az Alkotmánybíróság több korábbi határozatában értelmezte az Alkotmány 70/D. §-ában foglalt legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogot.
Az 56/1995. (IX. 15.) AB határozatban megállapította: „[a] legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogosultságként meghatározott alkotmányi követelmény az államnak azt az alkotmányos kötelezettségét jelenti, hogy a nemzetgazdaság teherbíró képességéhez, az állam és a társadalom lehetőségeihez igazodva olyan gazdasági és jogi környezetet teremtsen, amely a legkedvezőbb feltételeket biztosítja a polgárok egészséges életmódjához és életviteléhez. E feltételeket konkretizálja egyebek között az Alkotmány 70/D. §-ának (2) bekezdésében írt rendelkezés, amely az állam kötelezettségévé teszi a megfelelő egészségügyi intézmények létesítését és az orvosi ellátás megszervezését.” (ABH 1995, 260, 270.)
A 77/1995. (XII. 21.) AB határozatban kifejtettek szerint: „[...] az állam köteles megteremteni egy olyan intézményrendszer működésének a garanciáit, amely mindenki számára biztosítja az egészségügyi szolgáltatások igénybevételének lehetőségét, azaz azt, hogy a szolgáltató intézmények hiánya miatt senki ne maradjon ellátatlanul.” (ABH 1995, 390, 396.)
Az 54/1996. (XI. 30.) AB határozatban az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy az Alkotmány 70/D. §-ában foglalt lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog biztosítása olyan alkotmányos állami feladatot jelent, amelynek keretében az állam – egyebek között – egészségügyi intézményhálózat működtetésére, az orvosi ellátás megszervezésére köteles. Az egészségügyi ellátás megszervezése körében az Alkotmánybíróság elvontan, általános ismérvekkel csak egészen szélső esetekre korlátozottan határozhatja meg az állami kötelezettség alkotmányos mértékét, az ellátásnak azt a minimumát, amelynek hiánya már alkotmányellenességet eredményez. A szélső eseteken túl az Alkotmány 70/D. §-ában meghatározott állami kötelezettségnek nincs alkotmányos mércéje. (ABH 1996, 173, 186–187.)
A felhívott alkotmánybírósági gyakorlat alapján megállapítható, hogy az Alkotmány 70/D. §-ának előírásából következik, hogy a szolgáltató intézmények hiánya miatt senki nem maradhat ellátatlanul. A jelen ügyben vizsgált törvényi rendelkezések kétségkívül kivesznek bizonyos területeket, és ezáltal bizonyos személyeket az általános munkavédelmi és közegészségügyi ellátási körből, de egyúttal más jogszabályi rendelkezések ezt az ellátási formát az érintett személyek számára biztosítják, azaz ők sem maradnak ellátatlanul. A számukra biztosított, az általánostól eltérő szervezeti alapú ellátási forma nem tekinthető olyan szélső esetnek, amely az állami kötelezettség alkotmányos mértékének figyelmen kívül hagyásával az egészséghez való alapjog sérelmét idézné elő. A már idézett 1015/B/2004. AB határozat szerint: „[...] mivel az állam eleget tett az ügyészség vonatkozásában is a munkavédelem megszervezésével kapcsolatos intézményvédelmi feladatának, az indítványban felhívott összefüggés tekintetében az Mvt. 87. § 9. pontja nem sérti az Alkotmány 70/D. §-át;” (ABH 2005, 1301, 1306.).
Mindezeknek megfelelően az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Mvt. 86. § e) pontja és az Ehit. 2. § (1) bekezdés a) pontja nem sérti az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdését sem, ezért az indítványt e tekintetben is elutasította.
Budapest, 2009. május 12.
Dr. Paczolay Péter s. k., |
||||||||
az Alkotmánybíróság elnöke |
||||||||
|
||||||||
|
Dr. Balogh Elemér s. k., |
Dr. Bragyova András s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Holló András s. k., |
Dr. Kiss László s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Kovács Péter s. k., |
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
||||||||
|
Dr. Lévay Miklós s. k., |
Dr. Trócsányi László s. k., |
||||||
|
előadó alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás