871/B/2000. AB határozat
871/B/2000. AB határozat*
2005.01.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz, valamint jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 7.§ (3)bekezdés b)pontja alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése iránti indítványt elutasítja, az alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó beadványában előadta, hogy öregségi résznyugdíj iránti kérelmét a hatóságok azért utasították el, mert az öregségi nyugdíjkorhatár elérésekor 12 év és 30 nap szolgálati idővel rendelkezett. A korábbi jogi szabályozás értelmében tíz év szolgálati idő volt szükséges a résznyugdíj igénybevételéhez, azonban a jogalkotó azt tizenöt évre emelte. Az indítványozó utalt arra, hogy a sérelmezett jogszabályi rendelkezés eredetileg – a már hatályon kívül helyezett – a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvényben szerepelt, ám azonos szövegezéssel átkerült a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvénybe (atovábbiakban: Tny.).
Az indítványozó álláspontja szerint e szabályozás sérti az Alkotmány 2.§ (1)bekezdésében, 70/A.§-ában, 70/B.§-ában, valamint 70/E.§-ában foglaltakat, s erre tekintettel kérte a Tny. 7.§ (3)bekezdés b)pontja alkotmányellenességének utólagos vizsgálatát, s egyben alkotmányjogi panaszt is előterjesztett.
II.
1. Az Alkotmánynak az indítványozó által megjelölt szakaszai:
„2.§ (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„70/A.§ (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1)bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.”
„70/B.§ (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához.
(2) Az egyenlő munkáért mindenkinek, bármilyen megkülönböztetés nélkül, egyenlő bérhez van joga.
(3) Minden dolgozónak joga van olyan jövedelemhez, amely megfelel végzett munkája mennyiségének és minőségének.
(4) Mindenkinek joga van a pihenéshez, a szabadidőhöz és a rendszeres fizetett szabadsághoz.”
„70/E.§ (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak.
(2) A Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg.”
2. A Tny. indítványozó által sérelmezett jogszabályi rendelkezése:
„7.§ (...)
(3) Öregségi résznyugdíjra jogosult az a nő, illetve az a férfi, aki húsz évnél kevesebb szolgálati időt szerzett, azonban
(...)
b) a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt 1993. június 30-át követően és 2009. január 1-jét megelőzően eléri (elérte) és eddig az időpontig legalább tizenöt év szolgálati időt szerez (szerzett).”
III.
Az indítvány az alábbiak szerint nem megalapozott.
1. Az érdemi vizsgálat megkezdése előtt az Alkotmánybíróság megvizsgálta, hogy a beadvány az alkotmányjogi panasz feltételeinek megfelel-e. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (atovábbiakban Abtv.) 48.§ (1)bekezdése szerint: „Az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. (2) Az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani.” Az indítványozó beadványában előadta, hogy a résznyugdíj iránti kérelmét elutasító határozatot bíróság előtt megtámadta, melynek eredményeként elutasító döntés született. A jogerős ítélet kézbesítése 2000. május elején történt, míg az indítványozó beadványa 2000. november 16-án érkezett az Alkotmánybírósághoz, tehát elkésett.
Tekintettel arra, hogy a beadvány az alkotmányjogi panasznak az Abtv. 48.§-ában foglalt feltételeinek nem felel meg, azonban az indítványozó az utólagos normakontroll eljárás lefolytatását is kérte, az Alkotmánybíróság megállapította, hogy ez utóbbi körben az érdemi vizsgálat lefolytatásának van helye.
2. Az érdemi vizsgálat során az Alkotmánybíróság elsőként azt az indítványozói állítást vizsgálta, mely szerint az Alkotmány 2.§ (1)bekezdésébe ütközik a sérelmezett szabályozás.
2.1. Az indítványozó szerint a jogalkotó szerzett jogot vont el, s így sérült a jogbiztonság elve.
Az Alkotmánybíróság egy másik ügy vizsgálata során már megállapította, hogy: „a nyugdíj-jogosultság több tényezőtől függ, s az ellátás csak azok együttes megléte esetén jár.” (734/B/2000. AB határozat, ABH 2003, 1254, 1258.) A Tny. 4.§ (1)bekezdése szerint: „(a) saját jogú nyugellátás és a hozzátartozói nyugellátás: olyan keresettől, jövedelemtől függő rendszeres pénzellátás, amely meghatározott szolgálati idő megszerzése esetén a biztosítottnak (volt biztosítottnak), illetve hozzátartozójának jár; (b) öregségi nyugdíj: meghatározott életkor elérése és meghatározott szolgálati idő megszerzése esetén járó nyugellátás;”. Ebből következik, hogy a nyugdíjkorhatár elérésekor, a szükséges szolgálati idő megléte esetén nyílik meg a nyugdíj-jogosultság. E feltételek bármelyikének hiánya nem teszi lehetővé az öregségi nyugdíj igénybevételét. Jelen esetben az indítványozó az öregségi nyugdíj korhatár elérésekor hatályos szabályozás értelmében előírt, a résznyugdíj igénybevételéhez szükséges szolgálati idővel nem rendelkezett, így esetében szerzett jogról sem beszélhetünk.
Az Alkotmánybíróság ezen túlmenően megjegyzi, hogy az öregségi résznyugdíj – jellegét tekintve – a nyugdíjrendszeren belüli kedvezmény, hiszen az általánosan előírt minimális szolgálati időhöz képest, kevesebb munkában eltöltött idő esetén is lehetőséget ad arra, hogy a jogosult (rész)nyugdíjban részesüljön. A kedvezmények alkotmányossági vizsgálata tekintetében kialakult alkotmánybírósági gyakorlat szerint a kedvezmények feltételeinek kialakításakor a jogalkotót széles körű mérlegelési jog illeti meg, mely során érvényre juttathat bizonyos jogon kívüli szempontokat is (pl.: gazdaságpolitikai, életszínvonal politikai, szociálpolitikai). „A jogalkotói mérlegelésnél nem a jogi, hanem az egyéb szempontok játsszák a meghatározó szerepet, s ebből eredően az esetleges helytelen, a társadalom érdekeivel ellentétes tartalmú mérlegelés is elsődlegesen politikai felelősséget von maga után. A kifejtettekből következik, hogy a kedvezményekre vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkotmányossági felülvizsgálata során az Alkotmánybíróság hatáskörébe kizárólag annak ellenőrzése tartozik: a jogalkotó mérlegelési jogának gyakorlása során nem került-e ellentétbe az Alkotmány valamely rendelkezésével, s az Alkotmánybíróság nem jogosult a jogalkotói mérlegelés célszerűségi – pl. gazdaságpolitikai – szempontú felülbírálatára.” [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281.] Ezért az Alkotmánybíróság e tekintetben nem állapított meg alkotmányellenességet.
2.2. Az indítványozó állítása szerint a sérelmezett jogszabályi rendelkezés kihirdetése és hatályba léptetése között csupán rövid időtartamot biztosított a jogalkotó, s ezáltal sérült a jogbiztonság elve. Az Alkotmánybíróság e kérdés alkotmányos vetületével már számos határozatában foglalkozott, s a 28/1992. (IV. 30.) AB határozatban (ABH 1992, 155–160.) elvi éllel összefoglalta azokat a követelményeket, amelyekre a jogszabály hatálybaléptetésekor a jogalkotónak figyelemmel kell lennie. Azonban – amint azt a 723/B/1998. AB határozatban külön is kiemelte – „az Alkotmánybíróság nem vállalhatja át azt a kizárólag jogalkotói felelősséget, hogy a konkrét jogszabályra nézve vizsgálja, mennyi idő lett volna szükséges a megfelelő felkészüléshez.” (ABH 1999, 795, 798.) Ezért a jogszabály kihirdetése és hatálybaléptetése közötti rövid időtartam csak abban az esetben szolgálhat alkotmányellenesség megállapításának alapjául, amennyiben az kirívóan rövid, vagy teljesen hiányzik, s ezáltal a jogbiztonság súlyosan veszélyeztetett helyzetbe kerül. Az Alkotmánybíróság erre figyelemmel megvizsgálta a sérelmezett jogszabályi rendelkezés kihirdetésének és hatálybalépésének körülményeit. Az indítványozó által utólagos normakontroll eljárás keretében vizsgálat tárgyává tett Tny. kihirdetésére 1997. július 25-én került sor, a hatálybalépés időpontja pedig 1998. január 1-je volt, tehát az ésszerű felkészülési idő biztosítva volt, így az Alkotmánybíróság e tekintetben alkotmányellenességet nem állapított meg.
3. Az Alkotmánybíróság ezt követően azt a – konkrét indokok megfogalmazása nélkül felvetett – indítványozói állítást vizsgálta, mely szerint a sérelmezett jogszabályi rendelkezés összességében sérti az Alkotmány 70/E.§-ában foglaltakat.
A szociális biztonsághoz való jog és a nyugdíjrendszer összefüggéseivel kapcsolatban az Alkotmánybíróság már számos határozatában kifejtette álláspontját. A 32/1998. (VI. 25.) AB határozatában kimondta: „az Alkotmány 70/E.§-ában meghatározott szociális biztonsághoz való jog a szociális ellátások összessége által nyújtandó olyan megélhetési minimum állami biztosítását tartalmazza, amely elengedhetetlen az emberi méltósághoz való jog megvalósulásához.” (ABH 1998, 251.) Az államnak az Alkotmányból levezethető kötelezettsége az intézményi háttér biztosítása, a társadalombiztosítás és a szociális támogatások rendszerének megszervezése, és működtetése. Ugyanakkor az államnak a polgárai felé fennálló kötelezettségei az Alkotmányban általános jelleggel szerepelnek, és nem jelentenek alanyi jogot egy bizonyos meghatározott jövedelem megszerzéséhez, vagy ellátásban való részesüléshez. [32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991, 146, 163.; 600/B/1993. AB határozat, ABH 1993, 671, 672.].
Az Alkotmánybíróság azt is megállapította, hogy a jogalkotó nagy szabadsággal rendelkezik a szociális tárgyú szabályok alkotása terén. E szabadságot azonban korlátozhatja a társadalom mindenkori helyzete, s végső soron határait megszabják az Alkotmány rendelkezései. A jogalkotó tehát a gazdaság helyzetére, az ellátó rendszerek teherbírására tekintettel alakíthatja a szociális ellátások körét mindaddig, amíg valamely az Alkotmányban rögzített elv (pl.: diszkrimináció tilalmának elve) nem sérül. Ebből eredően a rászorultaknak csak arra van alapvető joguk, hogy az ellátás iránti igényük elbírálása azonos szempontok alapján, tárgyilagosan, hátrányos megkülönböztetés nélkül, az elbírálásra vonatkozó eljárási szabályok korrekt alkalmazásával történjen. [pl.: 292/B/1998. AB határozat, ABH 2000, 874, 876–877.; 26/1993. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1993, 196, 200.; 698/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 716–717.; 54/1996. (XI. 30.) AB határozat, ABH 1996, 173, 183.]
4. A fentieket szem előtt tartva vizsgálta az Alkotmánybíróság az indítványozónak azt az állítását, miszerint a sérelmezett jogszabályi rendelkezés sérti az Alkotmány 70/A.§-ában rögzített diszkrimináció tilalom elvét, mivel a jogalkotó „a születési helyzet”, vagyis az életkor alapján különbséget tesz a jogalanyok körében. Az érdemi vizsgálat során az Alkotmánybíróság áttekintette az e téren kialakított gyakorlatát.
Az Alkotmány rögzíti, hogy a Magyar Köztársaság területén az emberi, illetve az állampolgári jogok, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül minden személyt megilletnek. Az Alkotmány 70/A.§-a tekintetében született számos határozatában az Alkotmánybíróság a jogegyenlőség általános elvét értelmezve kimondta, hogy a diszkrimináció alkotmányi tilalma elsősorban az alkotmányos alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésekre terjed ki, abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem emberi jog vagy alapvető jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot sérti. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlatában akkor ítélte alkotmányellenesnek a jogalanyok közötti megkülönböztetést, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tett különbséget az azonos szabályozási körbe vont jogalanyok között. [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77–78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280–282.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 203–204.] Amint azt az Alkotmánybíróság fentebb már kiemelte, az öregségi nyugdíj (résznyugdíj) az életkor és a (szükséges) szolgálati idő függvénye, tehát az eltérő életkor a nyugdíj szempontjából olyan releváns tényező, mely eleve kizárja a csoport homogenitás felvetését. Az életkor szerinti megkülönböztetés magának a nyugdíjjogosultságnak lényeges eleme, így ez diszkriminációs tényezőnek nem tekinthető. A jogalkotó tehát nem önkényesen tesz különbséget a jogalanyok között, így az Alkotmánybíróság e tekintetben alkotmányellenességet nem állapított meg.
5. Az indítványozó ezen túlmenően az Alkotmány 70/B.§-ában foglaltak sérelmére is hivatkozott.
Az Alkotmány e szakaszának vizsgálata a munkavégzés és a javadalmazás közötti közvetlen kapcsolatot feltételez, s végső soron a diszkrimináció tilalmának a munka világára vetített speciális megjelenítését takarja. (137/B/1991. ABH 1992, 456, 459.) E körben az alkotmányossági vizsgálat arra irányul, hogy ugyanazon munkamennyiséget, és minőséget produkáló munkavállalók, minden – a munkavégzésen kívül eső – szempontból azonos javadalmazáshoz jussanak, és azt valóban meg is kapják. Az indítványozó azonban beadványában a nyugdíjrendszert, s ezen belül is a résznyugdíj megállapításához szükséges minimális szolgálati idő mértékét sérelmezte. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a kifogásolt jogszabályi rendelkezések és az Alkotmány 70/B.§-ában foglaltak között nem áll fenn alkotmányossági szempontból értékelhető közvetlen kapcsolat, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt e tekintetben elutasította.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította, az alkotmányjogi panaszt – elkésettség okán – visszautasította.
Budapest, 2005. január. 18.
Dr. Holló András s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke,
előadó alkotmánybíró
Dr. Bagi István s. k., Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k., Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k., Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás