KK BH 2000/88
KK BH 2000/88
2000.02.01.
A 19/1984. (IV. 15.) MT rendelet és a végrehajtására kiadott 8/1984. (IV. 15.) ÉVM rendelet alkalmazása 1993. december 31. után törvénysértő [1989. évi XXXII. tv. 43. § (1) és (4) bek.; 29/1993. (V. 6.) AB hat.].
Az önkormányzat tulajdonában és az ingatlankezelő szerv kezelésében, 1960. július 18-tól a P. Gmk ideiglenes használatában állt a B.-n, F. u. 1. sz. alatti, 18 m2 helyiség. E Gmk-nak volt képviselője S. István, akinek érdekkörében az ezt követő években is, de különböző cégformában ez a helyiség az ideiglenes használatában állt. 1993. április 1-jén megalakult a felperesi bt., melynek képviselője szintén S. István volt, és kérte a J.-i Önkormányzattól a helyiség gyógynövény-árusítás célú használatának engedélyezését. Az önkormányzat polgármesteri hivatala lakásügyi irodája az 1993. szeptember 2-án kelt határozatával a felperesi bt. részére az ideiglenes használat jogát változatlan feltételekkel elismerte, egyúttal felhívta a felperes figyelmét, hogy amennyiben a lakóház szanálásra kerül, úgy a bt. köteles a helyiséget saját költségén kártalanítási igény nélkül kiüríteni. A határozat indokolása szerint a részletes rendezési tervet figyelembe véve került sor arra a figyelmeztetésre, hogy a lakóépület bontásáig ideiglenes jelleggel a helyiség használatát biztosítja az elhelyező hatóság, szanálás esetén azonban a helyiséget kártalanítási igény nélkül köteles kiüríteni a helyiség használója.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperesi jogelőd, a Köztársasági Megbízott Hivatala az 1994. február 2. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata és a határozat kártalanítás nélküli kiürítésre vonatkozó rendelkezése hatályon kívül helyezése iránt. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét megalapozottnak találta, ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően a kártalanítási igény nélküli, saját költségen történő kiürítési kötelezettségre vonatkozó részében hatályon kívül helyezte, és ebben a körben a közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte. Ítélete indokolása szerint a helyiséggazdálkodásról szóló, 1993. december 31. napjáig hatályban volt 19/1984. (IV. 15.) MT rendelet (a továbbiakban: R.) 10. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerint a felperes tényleges jogszerű használatának 1960. évtől 1993. évig fennálló folyamatosságára figyelemmel ideiglenes jellegű használat nem írható elő. A felperes az időmúlással határozatlan idejű jogszerű használati jogot szerzett, így a helyiség kiürítése esetén, a lakóház szanálásának esetében kártalanításra tarthat igényt.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a felperes keresetét elutasította. Ítéletében kifejtette a másodfokú bíróság, hogy a kiutalás ideiglenes jellegét az idő múlása nem változtatja meg, és az az időmúlással sem változik határozatlan idejű jogszerű használattá, erre vonatkozó külön hatósági határozat hiányában. A felperesi társaság jogelődje kifejezetten ideiglenes jellegű használatot szerzett a perbeli helyiségen, és a felperes mint új használó is ezt változatlan tartalommal, ideiglenes jelleggel szerezte meg. Nem sértett jogszabályt az alperesi hatóság, amikor a kiürítés esetére úgy rendelkezett, hogy azt saját költségén kártalanítási igény nélkül köteles elhagyni.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet az ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú ítélet helybenhagyása iránt. Hivatkozott arra, hogy az Alkotmánybíróság a másodfokú bíróság által alkalmazott jogszabályokat alkotmányellenesnek minősítette, így a jogerős ítélet olyan jogszabályokon alapul, amelyeknek alkotmányellenességét az Alkotmánybíróság kimondta, és az ítélet meghozatalakor már nem is voltak hatályban. Előadta, hogy a kártalanítás nélküli igénybevétel törvénysértő, és állampolgári jogait sérti, tulajdonjogát, birtoklási jogát korlátozza. Előadta továbbá azt is, hogy a jogerős ítélet sérti a R. 13. §-ának (1) bekezdését, az R. végrehajtására kiadott 8/1984. (IV. 15.) ÉVM számú rendelet 1. §-a (1) bekezdésének j) pontját. Jogszerű használónak minősült, a kártalanítástól nem fosztható meg.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a perben alkalmazandó, a helyiséggazdálkodásról szóló 19/1984. (IV. 15.) MT rendelet (R.) és a végrehajtására kiadott 8/1984. (IV. 15.) ÉVM rendelet (Vhr.) alkotmányellenességét az Alkotmánybíróság a 29/1993. (V. 6.) AB határozattal megállapította, és kimondta, hogy az alkotmányellenes jogszabályi rendelkezéseket és jogszabályokat 1993. december 31. napjával megsemmisíti. Az Alkotmánybíróság utalt arra, hogy a helyi önkormányzatok megalakulásával összefüggő kiegészítő és átmeneti szabályokról szóló 1990. évi LXXXIII. törvény 13. §-ának (1) bekezdése szerint előírt külön törvény rendelkezéseinek megalkotásáig a helyiséggazdálkodással kapcsolatos jogszabályi korlátozásokat az R. és a Vhr. átmeneti hatályban tartásával tartotta fenn az Országgyűlés, mivel azonban a fenti törvény által hivatkozott külön törvény megalkotásra nem került, ezzel a korlátozást határozatlan, bizonytalan ideig fenntartó törvényi rendelkezésekkel együtt a rendeleti szintű helyiséggazdálkodási szabályok alkotmányellenesnek minősültek. Az Alkotmánybíróság a határozat II/4. pontjában kifejtette, hogy a jogbizonytalanság elkerülése végett a helyiséggazdálkodási szabályok megsemmisítését jövőbeni időpontban, 1993. december 31-ben állapította meg. Az Alkotmánybíróság a határozatát 1993. május 6-án a Magyar Közlönyben közzétette. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (tv.) 43. §-ának (1) bekezdése és (4) bekezdése értelmében azt a jogszabályt, amelyet az Alkotmánybíróság a határozatában megsemmisített, a megsemmisítés időpontjától nem lehet alkalmazni.
A fellebbezés folytán eljárt alperes 1994. február 2. napján hozta meg határozatát. A felperes helyesen utalt ezért arra a felülvizsgálati kérelmében, hogy az Alkotmánybíróság által megsemmisített rendelkezéseket 1993. december 31. után törvénysértően alkalmazta mind az alperesi hatóság, mind az első- és másodfokú bíróság. Az alperesnek határozata meghozatalakor vizsgálnia kellett volna, hogy az ügyben rendelkezik-e hatáskörrel és a megváltozott jogi helyzetnek megfelelően határoznia az államigazgatási ügy lezárásáról.
A fentiekben kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogszabálysértő másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és mivel a bíróság a helyiség ideiglenes használati jogát engedélyező közigazgatási határozat megváltoztatására a Pp. 339. §-ának (2) bekezdése szerint hatáskörrel nem rendelkezik, az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra kötelezte. (Legf. Bír. Kfv. III. 28.228/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás