BK BH 2000/90
BK BH 2000/90
2000.03.01.
A katonai vétségek elkövetőjével szemben a szolgálati viszony megszűnésének ténye és a cselekmény emberileg méltányolható motívuma, valamint az eredményes katonai életút olyan nyomatékos enyhítő körülmények, amelyekre figyelemmel a büntetés kiszabása helyett az intézkedés alkalmazása is elegendő lehet [Btk. 37. §, 72. §, 351. § (1) bek., 354. § (1) bek.].
A katonai tanács az 1998. november 12-én kihirdetett ítéletével a rendőr alezredes vádlottat a szolgálati visszaélés vétsége és a parancs iránti engedetlenség vétsége miatt 150 napi tétel - napi tételenként 100 forint - pénzbüntetésre ítélte. A tényállás a következő.
A vádlott a gimnázium elvégzése után három munkahelyen különböző munkakörökben dolgozott, majd 1977. szeptember 1-jén tartalékos tiszti kiképzésre vonult be. 1979. augusztus 16-án került a Belügyminisztérium hivatásos állományába. 1997. március 1-jétől pedig a rendőrkapitányságon a közrendvédelmi és közlekedésrendészeti osztály vezetésével bízták meg. 1998. április 1-jén fegyelmi fenyítésként alacsonyabb beosztásba került, majd a rendőrkapitányság vizsgálati osztályán kiemelt fővizsgálói beosztást látott el.
A vádlott gazdag rendőri tapasztalatokkal rendelkező, felkészült rendőrtiszt, aki a személyét vagy munkáját érintő kritikát nehezen tűri, heves vérmérsékletű, amiért különböző szolgálati helyein parancsnokaival összetűzései voltak. Dicséretben és jutalomban 8 esetben részesült, fenyítve 4 alkalommal volt, ebből 2 fenyítése jelenleg is érvényben van.
1. A rendőrkapitányság közlekedésrendészeti osztály állományába tartozó B. I. rendőr főtörzsőrmester és H. L. rendőr főtörzsőrmester 1997. március elején teljesített gépkocsizó járőrszolgálatuk alatt a szolgálati gépjárművel vidékre mentek, hogy ott egy eladásra kínált személygépkocsit megtekintsenek. A gépjármű adásvételéről az eladóval H. L. rendőr főtörzsőrmester tárgyalt, az eladóval a vételárban is megállapodott, de az adásvételt elhalasztották azzal, hogy 3 nap múlva visszajön, és a kialkudott árért a személygépkocsit megveszi. B. I. rendőr főtörzsőrmester azonban még aznap az édesapjával visszatért, és a felesége részére a személygépkocsit az eladótól megvásárolta.
B. I. rendőr főtörzsőrmester fenti magatartása a szolgálati helyén néhány kollégájában nemtetszést váltott ki. A rendőr alezredes vádlott, aki ebben az időben a közlekedésrendészeti osztály vezetője volt, néhány nappal később berendelte az irodájába B. I. rendőr főtörzsőrmestert, és megbízott helyettese jelenlétében felelősségre vonta amiatt, hogy kollégája - H. L. - elől a személygépkocsit megvásárolta. Ennek során a vádlott közölte B. I. rendőr főtörzsőrmesterrel, hogy amennyiben a személygépkocsit nem engedi át H. L. rendőr főtörzsőrmesternek, akkor rá fog szállni, elintézi, hogy az osztályáról elkerüljön, esetleg azt is, hogy „kirúgatja” a rendőrségtől.
A beszélgetés hatására - attól tartva, hogy a vádlott beváltja fenyegetését - B. I. rendőr főtörzsőrmester és a felesége úgy döntöttek, hogy a megvásárolt személygépkocsit eladják H. L. rendőr főtörzsőrmesternek, akitől a gépkocsi vételára fejében egy üzemképtelen személygépkocsit és 10 000 forint készpénzt kaptak.
2. A rendőr alezredes vádlottat a rendőrkapitányság vezetője, a megyei rendőr-főkapitányság egészségügyi osztálya vezetőjével történt konzultáció alapján 1998. február 2-án írásban utasította, hogy orvosi felülvizsgálatra a BM Központi Kórház mentálhygiénés osztályán az osztályvezető főorvosnál 1998. február 5-én 5 órakor jelenjen meg. Az írásban adott utasítás egy példányát a vádlott még ugyanazon a napon átvette, a vizsgálaton azonban egészségi állapota miatt nem tudott megjelenni.
A rendőrkapitányság vezetője 1998. február 12-én 8 óra körüli időben ezúttal szóban utasította a vádlottat arra, hogy még aznap 10 órakor a korábbi írásban adott utasításban megjelölt helyen jelenjen meg szakorvosi vizsgálaton. A vizsgálatra a vádlottat szolgálati személygépkocsival F. A. rendőr zászlós szállította, ahová 9 óra 45 perc körül meg is érkeztek. A vádlott a főorvos mellett adminisztrátorként dolgozó személynél bejelentkezett, majd a kórházból 10 óra 15 perc körül eltávozott és visszautazott anélkül, hogy a szakorvosi vizsgálaton részt vett volna.
Az ítélet ellen a katonai ügyész súlyosításért, a vádlott felmentésért fellebbezett.
A katonai főügyész a súlyosításért bejelentett fellebbezést fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezések alapján eljárva az elsőfokú ítéletet felülbírálta, ennek eredményeképpen megállapította, hogy a katonai tanács a tényállást felderítette, és helyesen állapította meg.
A Legfelsőbb Bíróság az ítéleti tényállást a személyi körülményeket megállapító részében a vádlott által a másodfokú tárgyaláson bemutatott okiratok alapján azzal egészített ki, hogy a vádlottat a felülvizsgáló bizottság az 1999. március 9-én kelt határozatával „a hivatásos szolgálatra alkalmatlan”-nak minősítette, és nála 40%-os munkaképesség-csökkenést állapított meg.
Az országos rendőrfőkapitány ezért a szolgálati viszonyát 1999. október 31-i hatállyal megszüntette, így a vádlott 1999. május 1-jétől felmentését tölti.
Az irányadó tényállás alapján az elsőfokú bíróság okszerűen vont következtetést a vádlott bűnösségére, és nem tévedett a cselekményei jogi minősítése kérdésében sem, tévedett azonban, amikor büntetés kiszabását látta indokoltnak.
A súlyosításért bejelentett ügyészi és a vádlott által a felmentésre irányuló fellebbezés nem alapos.
A katonai tanács által megállapított - bizonyítékok értékelésén nyugvó, hiánytalan - tényállás alapján az elsőfokú bíróság okszerűen vont következtetést a vádlott bűnösségére, és cselekményeit a törvénynek megfelelően minősítette. A vádlott fellebbezésében kifejtettekkel szemben mindkét elbírált magatartás tényállásszerű volt, mert tartalmazta mindazokat a tényállási elemeket, amelyeket a Btk. különös része e cselekmények megvalósulásához megkíván.
A vádlott - a közlekedésrendészeti osztály rendjének fenntartása, a személyi konfliktusok feloldása érdekében - beavatkozott az alárendeltjei között egy használt gépkocsi megvásárlása kapcsán kialakult vitába. Ezáltal egy polgári jogi ügylet megkötését befolyásolta, amelyet elöljárói hatalmával visszaélve úgy rendezett el, hogy alárendeltjének jogtalan hátrányt okozott, mert az utóbbi egy számára anyagilag kedvezőtlen üzletet kötött meg. A vádlottnak ez a cselekménye - az elsőfokú ítéletben megállapítottak szerint - a Btk. 351. §-ának (1) bekezdése szerinti szolgálati visszaélés vétségét valósította meg.
A vádlott a rendőrkapitányság vezetőjétől kapott félreérthetetlen szolgálati paranccsal helyezkedett szembe, amikor 1998. február 12-én a BM Központi Kórház mentálhygiénés osztályáról anélkül távozott el, hogy ott a szakorvosi vizsgálaton részt vett volna. Az elsőfokú bíróság a kihallgatott tanúk vallomásai alapján irathűen állapította meg, hogy a vádlottat nem vezették félre, tévedésben nem lehetett, az osztályról önkényesen azért távozott el, mert nem kívánta kivárni a sorát. Ezzel a magatartásával pedig szolgálati elöljárója akaratával szembehelyezkedett. Cselekményével ezért - az elsőfokú ítéletben helyesen minősített - a Btk. 354. §-ának (1) bekezdésébe ütköző parancs iránti engedetlenség vétségét valósította meg.
A Legfelsőbb Bíróság e cselekmények jogi értékelése körében az elsőfokú bíróság által kifejtettekkel egyetértett. A kifejtettekre figyelemmel felmentő ítéleti rendelkezésre a másodfokú eljárásban nem kerülhetett sor.
Nem találta alaposnak a Legfelsőbb Bíróság a súlyosításra irányuló ügyészi fellebbezést.
Az elsőfokú bíróság a büntetéskiszabás körében irányadó körülményeket annyiban hiányosan sorolta fel, hogy nem vette figyelembe azt a tényt, hogy a szolgálati visszaélésnek minősülő magatartását a vezetésére bízott osztály rendjének, működőképességének biztosítása érdekében, tévesen felfogott jó szándékból valósította meg. Ez a motívum kihat a cselekmény megítélésére és a vádlott alanyi bűnösségének a fokára. Emellett a katonai tanács megállapította ugyan, hogy a vádlott „eredményes, dicséretekkel is elismert rendőri életpályát tudhat maga mögött”, de ennek nem tulajdonított kellő nyomatékot.
Az elsőfokú ítélet kihirdetése óta eltelt időben további, a vádlott javára figyelembe vehető tény következett be azáltal, hogy szolgálati viszonyát megszüntették, ezáltal személyében nem jelent már veszélyt annak a testületnek a szolgálati rendjére és fegyelmére, amelyhez tartozott. Egészségi állapotának - az előző tényt eredményező - megromlása ugyancsak enyhítő körülmény.
Mindezeket a tényezőket súlyuknak megfelelően értékelve, a Legfelsőbb Bíróság úgy találta, hogy e vádlottal szemben - a viszonylag csekélyebb súlyú, szolgálati vétségek miatt - szükségtelen a büntetés kiszabása, és ezért vele szemben intézkedést - a Btk. 72. §-a szerinti próbára bocsátást - alkalmazott, a próbaidő tartamát pedig egy évben határozta meg, mert ez az időtartam is elegendő arra, hogy a vádlottal szemben a Btk. 37. §-ában meghatározott cél elérhetővé váljék. (Legf. Bír. Bf. V. 2639/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás