BK BH 2000/91
BK BH 2000/91
2000.03.01.
I. A büntetés kiszabása során téves az enyhítő rendelkezés alkalmazása annak a különös visszaeső vádlottnak az esetében, aki az újabb emberölési cselekményt a korábbi ügy azonos sértettjének a sérelmére megvalósított emberölés bűntettének a kísérlete miatt kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának a megkezdés előtt követte el [Btk. 83. §, 87. § (2) bek. a) pont, 166. § (2) bek. h) pont].
II. A különös visszaesőként elkövetett emberölést megvalósító vádlottal szemben a szabadságvesztés mértékét a Btk. különös részében meghatározott büntetési tétel keretei között indokolt kiszabni [Btk. 83. §, 166. § (2) bek. h) pont].
III. Az eggyel enyhébb büntetés-végrehajtási fokozat megállapítására csak valamennyi törvényben írt előfeltétel megvalósulása esetén van lehetőség; ehhez nem elegendő kizárólag a vádlott megromlott egészségi állapota [Btk. 45. § (2) bek.].
A megyei bíróság az 1998. szeptember 30-án kihirdetett ítéletével a vádlottat különös visszaesőként elkövetett emberölés bűntette miatt 8 évi börtönbüntetésre és 10 évre a közügyektől eltiltásra ítélte, egyben megállapította, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható.
A tényállás szerint a vádlottnak egy kiskorú gyermeke van, rokkantnyugdíjas, nyugdíjának havi összege 9700 forint. Mezőgazdasági tevékenységből havi 2000-3000 forint jövedelme származik. Vagyona egy 500 000 forint értékű családi ház fele része, valamint 313 négyszögöl szőlő, melynek értéke 10 000 forint. Az általános iskola 8 osztályát végezte el.
A városi bíróság 1984. június 1-jén jogerőre emelkedett ítéletével súlyos testi sértés bűntette miatt 6 hónapi - végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett - szabadságvesztésre ítélte, majd az 1986. február 26-án jogerőre emelkedett ítéletével súlyos testi sértés bűntette miatt 1 évi börtönbüntetésre és 2 évre a közügyek gyakorlásától eltiltás mellékbüntetésre ítélte.
A megyei bíróság az 1997. november 27-én jogerőre emelkedett határozatával emberölés bűntettének kísérlete miatt 4 évi börtönbüntetésre és 5 évre a közügyek gyakorlásától eltiltásra ítélte. A vádlott jelenleg ezt a büntetését tölti. Ez utóbbi ügy sértettje azonos a jelen ügy sértettjével.
A vádlott gyenge értelmi képességű, primitív, érzelmileg színtelen, egocentrikus, indulatlabilis, indulatkitörésre, agresszivitásra hajlamos személyiség, alkalmazkodási és beilleszkedési nehézségekkel. Korábban megállapított alkoholizmusában jelentős javulás állapítható meg, szívinfarktusa óta nem fogyaszt szeszes italt. Kóros elmeállapottal egyenértékű személyiségzavara nincs. 1997 májusában elszenvedett szívinfarktusa miatt 67%-os rokkantságot állapította meg nála.
A vádlott 1991-től élt a sértettel élettársi kapcsolatban a tulajdonában levő családi házban. Kapcsolatuk az első években kiegyensúlyozott volt, később azonban mindkettőjük nagymértékű italozása miatt megromlott. Közöttük gyakran volt veszekedés, tettlegességig fajuló vita. Többek között e rossz kapcsolat játszott köre abban, hogy a vádlott élettársa sérelmére az emberölés bűntettének kísérletét elkövetette. E cselekmény elkövetése után, a bírósági eljárás alatt az élettársi kapcsolat közöttük továbbra is fennállt. A konfliktusok leggyakoribb kiváltó oka az volt, hogy a sértett irigyelte a vádlottnak a már nagykorú gyermekeihez fűződő jó kapcsolatát, ugyanakkor a velük együtt élő gyermekkorúval szemben rendszeresen megalázó módon viselkedett.
1997 karácsonyának egyik napját a vádlott és a sértett a vádlott gyermekénél töltötték. Ekkor azt is megbeszélték, hogy a szilvesztert közösen ünneplik a vádlott lakásán. A karácsonyi ünnepeket követően a vádlott kézhez vette a megyei bíróság végzését, amelyben halasztás iránti kérelmét elutasították, így a büntetés megkezdésére 1997. december 31-én be kellett volna vonulnia. A vádlott azonban a büntetést nem kezdte meg, mert a nagykorú gyermekével meg kívánta beszélni, hogy bevonulása után ki fogja gondját viselni a kiskorú fiának. Attól tartott ugyanis, hogy a sértett a gyermekkel szemben nem megfelelő módon fog viselkedni, nevelésre nem tartotta őt alkalmasnak.
1997. december 31-én a sértett készült a vendégek fogadására, főzött, és süteményt is készített. A vádlott leánya azonban - férjének egyéb elfoglaltsága miatt - nem utazott hozzájuk. Emiatt a vádlott és a sértett között ismét veszekedésre került sor, a sértett gúnyos megjegyzéseket tett, hogy ő sütött, főzött, de a vádlott „drágái” mégsem jöttek, feleslegesen készült. Megjegyezte továbbá, hogy a vádlott börtönbe való, jobb lenne, ha már a büntetését töltené. Az esti órákban tv.-t néztek, végül január 1-jén 2 óra körül feküdtek le aludni. Szeszes italt nem fogyasztottak.
Január 1-jén 6-6.30 körüli időpontban a vádlott felkelt, és elindult az állatokat ellátni. Eközben az előző napon végzett szerelési munkák miatt az udvaron hagyott szerszámokat rakta a helyére, majd egy 70 cm hosszúságú, 2 cm átmérőjű tömörvasból készült, 1580 g súlyú szerelővassal a kezében belépett a nyári konyhába. Az időközben felébredt, de még az ágyon fekvő sértett ismételten gúnyos megjegyzéseket tett a vádlott gyermekeire, és célzott rá, hogy a vádlottnak a börtönben a helye. Emiatt a vádlott felindult állapotba került, és a kezében levő szerelővassal legalább három alkalommal, igen nagy erővel a sértett fejére ütött. Az ütések következtében a sértett erősen vérzett, ezt észlelve és cselekményének súlyát felmérve a vádlott magához vett egy nagyméretű fanyelű konyhakést, és a fészerbe ment, ahol öngyilkossági szándékkal nyakon, illetve mellkastájékon szúrta magát.
A sértettet és a vérző vádlottat a gyermekük fedezte fel, és ő értesítette az orvosi ügyeletet. A háziorvos megállapította, hogy a sértett életét vesztette, majd a vádlottat kórházba szállíttatta.
A sértett a vádlott bántalmazása következtében kiterjedt koponyaboltozati és koponyaalapi törést, agyroncsolódással járó kemény- és lágyburok alatt vérzést szenvedett el. Halála a bántalmazással szinte egyidejűleg következett be. Sérülései olyan súlyúak voltak, hogy életét a gyors és szakszerű orvosi ellátás sem menthette volna meg.
A vádlott öngyilkossági kísérlete során a nyak felszínes metszett sérülését és a mellkas áthatoló, mellűri vérgyülemmel járó szúrt sérülését szenvedte el. A mellkasi sérülés életveszélyt okozott, melynek következményeit a gyors és szakszerű segítségnyújtás hárította el, orvosi ellátás nélkül a halála is bekövetkezhetett volna.
Az ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére súlyosításért, hosszabb tartamú fegyházbüntetés kiszabásáért; a vádlott és a védője enyhítés érdekében - részben az erős felindulásból elkövetett emberölés megállapításáért is - fellebbezett.
A legfőbb ügyész a súlyosításért és a végrehajtási fokozat fegyházban történő megállapításáért bejelentett fellebbezést fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság szerint a megyei bíróság a tényállást helyesen állapította meg.
Az irányadó tényállás alapján az elsőfokú bíróság okszerűen vont következtetést a vádlott bűnösségére, és nem tévedett a cselekmény jogi minősítése kérdésében sem.
A súlyosításért bejelentett ügyészi fellebbezés alapos, ugyanakkor a cselekmény jogi minősítését vitató és enyhítésre irányuló védelmi fellebbezések nem alaposak.
A vádlott védője a másodfokú tárgyaláson a vádlott cselekményének a Btk. 167. §-a szerinti minősítését indítványozta azzal az indokolással, hogy a vádlott az ölés elkövetésekor olyan felindult állapotban volt, amely nála tudatszűkült állapotot eredményezett.
A megyei bíróság által megállapított tényállás nem tartalmazott olyan tényeket, amelyekből a vádlott erős felindulására lehetett volna következtetni. Az erős felindulás megállapításához szükséges feltételek egyike sem valósult meg. A vádlott - kettőjük viszonyát tekintve - mindennaposnak minősíthető szóváltást követően ment be az ágyban fekvő élettársához, és ölte meg egy 1,5 kg-os súlyú szerelővassal. Az ölési cselekmény végrehajtását megelőzően a vádlottat nem érte olyan sérelem, amely miatt keletkezett indulata bizonyos fokig igazolható és erkölcsileg menthető lett volna. A vádlottnál nem volt megállapítható olyan intenzív indulat sem, amely a tudatát elhomályosította volna. A cselekményét a következmények felismerése mellett, az eredményt kívánva, egyenes szándékkal követte el, és annak befejezése után számot vetve a reá váró következményekkel, öngyilkosságot is megkísérelt. Cselekményének a részleteire mindvégig emlékezett. A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság nem adott helyt annak a védői fellebbezésnek, amely a cselekmény erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettének a megállapítására irányult.
A vádlottat e cselekmény elkövetését megelőzően ugyanannak a sértettnek - élettársának - a sérelmére megvalósított emberölés bűntettének kísérlete miatt ítélték 4 évi börtönbüntetésre. A vádlottnak 1997. december 31-én meg kellett volna kezdenie a börtönbüntetését, a sértett életét pedig 1998. január 1-jén oltotta ki. Az újabb ölési cselekményt tehát a korábban megvalósított kísérlet miatt kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának a megkezdése előtt követte el. A vádlottat a korábbi bűncselekmény miatt kiszabott szabadságvesztés sem tartotta vissza attól, hogy újabb, azonos, ezúttal befejezett bűncselekményt valósítson meg. Ebből a vádlott gátlástalanságára, öntörvényűségére lehet következtetni.
Ez utóbbi körülményeket lényegesen nagyobb nyomatékkal kellett volna az elsőfokú bíróságnak a vádlott terhére értékelnie, ezek a tényezők olyan súlyúak, amelyekre figyelemmel az enyhítő rendelkezés alkalmazásával kiszabott büntetés a törvény [Btk. 87. § (2) bek. a) pont] sérelmével járt. A vádlott cselekményének tárgyi súlyához és bűnösségének fokához képest a cselekményre előírt 10 évi törvényi minimum nem tekinthető túl szigorúnak.
A Legfelsőbb Bíróság ezért helyt adott a súlyosításra irányuló ügyészi fellebbezésnek, és a vádlott főbüntetését a Btk. 166. §-a (2) bekezdésének h) pontjában írt büntetési tétel keretei között szabta ki és annak mértékét 12 évre súlyosította.
Alapos a szabadságvesztés végrehajtási fokozatának megváltoztatására irányuló ügyészi perorvoslat is. A Btk. 45. §-ának (2) bekezdése a büntetés kiszabásánál irányadó körülményekre (83. §) - különösen az elkövető személyiségére és a bűncselekmény indítékára - figyelemmel teszi csupán lehetővé a törvényben előírtnál eggyel enyhébb végrehajtási fokozat meghatározását. A vádlott cselekményének indítéka verbális, hétköznapi sérelem volt, melyet agresszivitása miatt öléssel torolt meg. Személyiségének megítélésével kapcsolatban az agresszivitás a meghatározó tényező. A cselekmény indítéka a vádlott erőszakra hajlamos, öntörvényű személyiségéből fakadt. Ezáltal az enyhébb végrehajtási fokozat alkalmazásának törvényi előfeltételei a javára nem voltak megállapíthatóak. Az enyhébb végrehajtási fokozat alkalmazására önmagában nem ad okot az a tény, hogy vádlott szívinfarktuson esett át és 67%-os rokkant. A Btk. 45. §-ának (2) bekezdése alkalmazásához az egészségromlás önmagában elégtelen körülmény.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság e tekintetben is helyt adott az ügyészi fellebbezésnek, és a szabadságvesztést a Btk. 42. §-a (2) bekezdésének b/2. pontja alapján a törvényben előírt fegyházfokozatban rendelte végrehajtani. (Legf. Bír. Bf. V. 213/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás