BK BH 2000/93
BK BH 2000/93
2000.03.01.
I. A kétévi szabadságvesztés próbaidőre felfüggesztése szempontjából a különös méltánylást érdemlőség megállapítható, ha a büntetlen előéletű vádlott egy emberileg érthető helyzetben kialakult indulatában, a sértett közreható magatartásától is motiváltan valósítja meg az életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérletét, és a cselekményének elbírálásánál további enyhítő körülmények is értékelhetők. [Btk. 89. § (2)-(3) bek., 170. § (5) bek. 1. ford. 16. §, 37. §]
II. Kiegészítő jövedelem hiányában, a létminimum szintjén megélhetést is alig biztosító kereset nem tekinthető a pénzmellékbüntetés alkalmazhatósága szempontjából „megfelelőnek”, ezért nem szolgálhat alapul e mellékbüntetés kiszabásának [Btk. 64. § (1) bek.].
A megyei bíróság az 1998. október 28-án kihirdetett ítéletével a vádlottat életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete miatt 2 évi - végrehajtásában 4 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre és 30 000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte.
A tényállás szerint a vádlott 8 általános és 3 ipari iskolát végzett, kőműves szakképzettségű, munkahelyén a havi jövedelme nettó 32 000 forint. Elvált, egy kiskorú (13 éves) gyermekét tartja, egy családi ház vagyona van, büntetlen előéletű.
A vádlott 1997. októberében még együtt élt házastársával, akitől időközben elvált, ugyanis a vádlott házasságát a bíróság 1997 október 21. napján kelt ítéletével felbontotta. A bíróság a vádlott és házastársa házasságából 1985. december 3. napján született leánygyermeket a vádlottnál helyezte el. A vádlott jelenleg saját háztartásban egymaga gondoskodik a leányáról. A házasság felbontására a felesége italozó életmódja és az vezetett, hogy a leánya nevelésével nem törődött, a ház körül felmerülő munkákat nem végezte el, annak ellenére sem, hogy foglalkozással és munkahellyel nem rendelkezett.
1997. október 9. napján a vádlott és a házastársa még együtt laktak a közös lakásban, amely a vádlott tulajdonában állt. Az említett napon 22 óra körüli időben a vádlott lakásán tartózkodott, ahol televíziót nézett, míg leánya egy másik szobában aludt. A vádlott felesége ebben az időben ittas állapotban hazafelé tartott, útközben összetalálkozott a helyi kocsmába igyekvő férfivel - a jelen ügy sértettjével - és annak a barátjával. A vádlott felesége megkérte őket, hogy kísérjék haza. Mivel az asszony erős ittassága miatt menni is alig tudott, a sértett és a társa vállalkoztak a hazakísérésre. A házhoz érve a sértett barátja az udvaron keresztül egészen a lakás bejárati ajtajáig kísérte az asszonyt, amit a lakásból a vádlott is látott. A vádlott szégyellte, hogy ittas feleségét idegen személyeknek kell hazakísérniük, ezért a lakásba belépő ittas házastársát mérgesen szidalmazni kezdte. Eközben a vádlott udvarából a sértett nyomban nem távozott, hanem a bejárati ajtóval szemben levő, attól kb. 4 méterre levő körtefánál vizelni kezdett.
A vádlott a hangos veszekedéssel nem akarta a kislányát felébreszteni, ezért a feleségének a hazaérkezte után pár perccel később kiment az udvarra, hogy a dolgát elvégezze. Az udvarban észrevette, hogy a sértett még nem távozott az ingatlanáról, ezért magához vett egy 1,5 méter hosszúságú, 2 kg súlyú, 4 mm-es lemezből hajlított, vasból készült szögidomot, és azzal a körtefánál álló sértetthez lépett. A vádlott szembeállva a sértettel megkérdezte őt, hogy mit keres a kertjében, amire a sértett válaszul az asszony hazakísérését említette. A sértett ekkor a jobb fülénél megütötte a vádlottat, aki a kezében levő szögidom vasat a feje fölé emelte, és azzal egy alkalommal nagy erejű ütést mért a sértett fejére. A sértettet váratlanul érte az ütés, ezért nem tudott védekezni, az ütéstől a földre rogyott, és közben segítségért kiáltott.
Az eseményeket látta a sértett barátja is, aki a sértett háza előtt, az úttestnek a sértett ingatlanával szembeni oldalán várakozott a társára, majd a sértett segítségkiáltására a vádlott udvarába ment azzal, hogy a vádlottat a további bántalmazásban megakadályozza. A vádlott ekkor a szögvasat eldobta, és egy 1,5 méter hosszúságú, 10-12 cm átmérőjű, kb. 8-10 kg súlyú akácfa kerítésoszloppal a sértett társára támadt, aki azonban a farudat elvette a vádlottól és azt eldobta, majd a vádlottal dulakodni kezdett. Eközben a sértett elhagyta a vádlott udvarát, és az utcára szaladt, ahová a dulakodás befejeztével a társa is követte őt.
A sértett társa értesítette a mentőket, akik a sérültet a kórházba szállították.
A sértett az ütés hatására a szögidom vas egyik szárától a jobb oldali homloktájon kb. 8 cm hosszúságú, egyenetlen szélű, roncsolt, zúzott sebzést, míg a szögidom vas másik oldalától, az előzővel párhuzamosan, a homlok és a hajas fejbőr határán kb. 5 cm zúzott sebzést szenvedett. Az utóbbi külső sérülésnek megfelelően a jobb oldalon a homlokcsonton, részben a koponyalapra terjedően, a homloküregen áthaladó törést szenvedett. Ezen túlmenően a jobb szem körül pápaszemszerű vérömleny, illetve az orrhát duzzanata is kialakult a sértettnél, amely a koponyacsonttörés következtében a vér leszivárgása folytán következett be. A két, egymással párhuzamos sérülés egymástól kb. 3,5-4 cm távolságra helyezkedett el. A homlokcsonttörés következtében a sértett sérülésének a tényleges gyógytartama 5 hét volt, a sértettnél életveszély nem alakult ki, még annak közvetett formájában sem, a használt eszközre, a sérülés helyére, és jellegére figyelemmel azonban ennek elmaradása csupán a véletlennek köszönhető.
Az ítélet ellen az ügyész súlyosításért; a vádlott és a védője enyhítésért fellebbezett. A legfőbb ügyész a fellebbezést akként tartotta fenn, hogy a szabadságvesztés hosszabb próbaidőre történő felfüggesztését indítványozta. A vádlott védője a pénzmellékbüntetés mellőzését kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezések alapján az elsőfokú ítéletet felülbírálva megállapította, hogy a megyei bíróság a tényállást helyesen állapította meg. Az minden tekintetben mentes a Be. 239. §-ának (2) bekezdésében felsorolt hiányosságoktól, ezért az ítélet felülbírálatra alkalmas. Az irányadó tényállás alapján az elsőfokú bíróság okszerűen vont következtetést a vádlott bűnösségére és nem tévedett a cselekmény jogi minősítése kérdésében sem.
A súlyosításért bejelentett fellebbezés nem alapos, az enyhítésre irányuló fellebbezések pedig az alábbiak szerint alaposak.
Az elsőfokú bíróság nem tévedett, amikor a 2 évben megállapított börtönbüntetés végrehajtását próbaidőre felfüggeszthetőnek találta [Btk. 89. § (2) bek.]. A vádlott egy alkalmi szituáció által kiváltott indulati cselekményt valósított meg, amelyben a sértett is közrehatott, mivel ő volt az, aki először megütötte a vádlottat. A vádlott nehéz életkörülmények között egyedül neveli a gyermekét, és teremti meg megélhetésük feltételeit. A cselekményét megbánta. Ezekre a körülményekre figyelemmel a vele szemben a tényleges szabadságelvonással járó főbüntetés kiszabása nemcsak őt, de vétlen gyermekét is sújtaná. A Btk. 37. §-ában meghatározott cél a vádlottal szemben a büntetés próbaidőre felfüggesztése mellett is elérhető.
Az elsőfokú bíróság viszonylag hosszabb tartamban, 4 évben állapította meg a próbaidőt. A Bt. 89. §-ának (3) bekezdése szerint a szabadságvesztés végrehajtása legfeljebb 5 évre függeszthető fel. A legfőbb ügyész perorvoslati indítványa ekként a próbaidő további 1 évvel történő meghosszabbítására irányult, amely a törvényi maximumot jelentette volna. A Legfelsőbb Bíróság ettől azért tekintett el, mert általában tartózkodik az elsőfokú ítélet büntetést kiszabó rendelkezéseinek jelentéktelen mérvű megváltoztatásától.
Az iratok tartalmából megállapíthatóan a vádlott 32 000 forint jövedelméből tartja el a leányát és önmagát. Az eljárás során más kiegészítő jövedelemforrásra utaló adat nem merült fel. Az elsőfokú ítéletben megállapított kereset összege oly csekély, hogy az két fő létminimum körüli megélhetésére enged következtetni, így az a pénzmellékbüntetés Btk. 64. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerinti alapjául nem szolgálhat. Mivel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a vádlottal szemben a pénzmellékbüntetés alkalmazásának az előfeltételei hiányoznak, helyt adott az enyhítésre irányuló fellebbezésnek és a pénzmellékbüntetés kiszabását mellőzte. (Legf. Bír. Bf. V. 2584/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás