BK BH 2000/94
BK BH 2000/94
2000.03.01.
A garázdaság csoportosan elkövetettként minősítésének nem feltétele, hogy a kihívóan közösségellenes, erőszakos magatartás ugyanazon sértettel szemben valósuljon meg: a csoportos elkövetés megállapítása indokolt, ha a vádlottak a garázdaság tényállási elemeit együttes cselekvéssel, ugyanazon a helyszínen kimerítették, és az objektíve alkalmas volt a megbotránkozás vagy a riadalom keltésére [Btk. 137. § 13. pont, 271. § (1) bek., (2) bek. a) pont].
A katonai tanács az 1999. január 12-én kihirdetett ítéletével a fk. I. r. vádlottat társtettesként elkövetett súlyos testi sértés bűntette és társtettesként elkövetett garázdaság vétsége miatt 6 hónapi - végrehajtásában 1 évi próbaidőre felfüggesztett - fogházbüntetésre; a honvéd őrvezető II. r. vádlottat könnyű testi sértés vétsége és garázdaság vétsége miatt 120 napi tétel - napi tételként 200 forint - pénzbüntetésre; a honvéd őrmester III. r. vádlottat folytatólagosan elkövetett, szolgálatban kötelességszegés vétsége, társtettesként elkövetett súlyos testi sértés bűntette és társtettesként elkövetett garázdaság vétsége miatt 10 hónapi - végrehajtásában 1 évi próbaidőre felfüggesztett - fogházbüntetésre ítélte, egyidejűleg e vádlott vonatkozásában a katonai tanács korábbi - próbára bocsátást kimondó - végzését hatályon kívül helyezte.
A tényállás szerint a fiatalkorú I. r. vádlott általános iskolai végzettségű, betanított munkásként dolgozik, havi jövedelme nettó 25 000 forint. A vádlott nőtlen, tartási kötelezettség nem terheli, szüleivel él együtt. Vagyona nincs, büntetlen előéletű.
Az őrvezető II. r. vádlott az általános iskola elvégzése után szobafestőnek tanult, tanulmányait azonban 1 év után abbahagyta. Ezt követően az 1991-ben sorkatonai szolgálat teljesítésére történt bevonulásáig betanított munkásként több munkahelyen dolgozott. 1997. szeptember 1-jétől szerződéses katonaként, lövész beosztásban az egyik alakulatnál teljesít szolgálatot, dicsérve, fenyítve nem volt. A vádlott nős, egy kiskorú gyermek részbeni eltartásáról kell gondoskodnia, havi nettó átlagilletménye 30 000 forint, vagyona nincs, büntetlen előéletű. Házastársa havi 20 000 forint jövedelemmel rendelkezik.
Az őrmester III. r. vádlott a katonai középiskola elvégzése után hivatásos állományba került, nőtlen, más személy eltartásáról nem kell gondoskodnia, vagyona nincs. E vádlottat a katonai tanács az 1997. június 20-án jogerős végzésével az 1997. február 22-én és 23-án megvalósított, folytatólagosan elkövetett, szolgálatban kötelességszegés vétsége miatt 1 évre próbára bocsátotta. A végzésben megállapított tényállás szerint a vádlott a szolgálati helyén 1997. február 22-én 15 órától 24 órás alegység-ügyeletesi szolgálatot látott el. Szolgálata során február 22-én 21 óra körüli időben polgári ruhába öltözve a szolgálati helyét engedély nélkül elhagyta, és a barátjával a lakóhelyére utazott, ahol diszkóban szórakozott. A szolgálati helyére február 23-án 01 óra körüli időben tért vissza, majd folytatta szolgálatát. 1997. február 23-án 13 óra körül a vádlott ismét elhagyta engedély nélkül a szolgálati helyét, polgári ruhában vonattal a lakására utazott, ahonnan aznap 23 órakor tért vissza a laktanyába.
A fiatalkorú I. r. vádlott és a III. r. vádlott 1997. február 10-én 21 óra körüli időben a község belterületén a II. r. vádlott által vezetett személygépkocsival az úttesten hazafelé haladó O. M és M. J. után mentek, majd amikor utolérték őket, mindhárman kiszálltak a személygépkocsiból. A II. r. vádlott odalépett O. M.-hez, megragadta a jobb vállánál, majd minden indok nélkül egy alkalommal ököllel az arcán megütötte. Ezt követően a II. r. vádlott O. M.-et mintegy 8-10 méterre a járdára húzta, ahol rövid szóváltást követően a sértettet a nyakánál fogva a kerítéshez szorította, felelősségre vonta, hogy mit keres ott M. J.-vel, majd őt még egyszer ököllel arcul ütötte. Ezalatt a fk. I. r. vádlott és a III. r. vádlott M. J.-t körbefogták, majd az I. r. vádlott M. J.-t - akinek a karjait hátulról a III. r. vádlott lefogta - több alkalommal ököllel arcul ütötte. Amikor a III. r. vádlott M. J. sértettet elengedte, és az a földre esett, a földön fekvő sértettet az I. r. és a III. r. vádlott rugdosni kezdte. A rúgások a sértettet két oldalról érték. Amikor a földről a sértett fel akart kelni, a III. r. vádlott egy alkalommal az arcán megrúgta.
O. M. sértett a II. r. vádlott bántalmazása következtében a felső ajak belső felszínének zúzódását és a bal szem körüli terület zúzódását szenvedte el, sérülése nyolc napon belül gyógyult. A sérelmére elkövetett bűncselekmény miatt 1997. március 4-én joghatályos magánindítványt terjesztett elő a II. r. vádlottal szemben.
M. J. sértett a fk. I. r. és a III. r. vádlottak részéről történt bántalmazások (arcára mért ütések, valamint a testét két oldalról és az arcát ért rúgások) következtében orrcsont-törést, az arc bőrének két oldali bőr alatti bevérzését, a bal oldali szájzugban az ajakpír egy centiméteres felületes hámsérülését, valamint az orrhát bőrének 2x2 cm-es kiterjedésű hámhorzsolásos sérülését szenvedte el. Az orrcsont-törés tényleges gyógytartama négy hét.
Az ítélet ellen a katonai ügyész a fk. I. r. és a III. r. vádlottak tekintetében fellebbezett a cselekmények jogi minősítését támadva. A katonai főügyész átiratában megváltoztatta az ügyészi fellebbezést és a fk. I. r., valamint a III. r. vádlottak tekintetében a társtettesként elkövetett garázdaság bűntettének a megállapítását indítványozta.
A III. r. vádlott és a védője felmentésért fellebbezett.
Az ítélet a II. r. vádlott tekintetében perorvoslat hiányában jogerőre emelkedett.
A Legfelsőbb Bíróság a felülbírálat során megállapította, hogy a katonai tanács a tényállást kellően felderítette, és azt helyesen állapította meg.
A tényállásból megállapíthatóan a két sértett megverése - egymáshoz képest - kb. 5-10 méter távolságban történt. A vádlottak a cselekményeiket szándék- és akarategységben valósították meg. A garázdaság megvalósulásának nem feltétele az, hogy a kihívóan közösségellenes, erőszakos magatartás ugyanazon sértettel szemben valósuljon meg. A tényállásszerűség szempontjából csak annak van jelentősége, hogy a Btk. 271. §-ának (1) bekezdésében megkívánt tényállási elemeket együttes cselekvésük ugyanazon helyszínen kimerítette, és az objektíve alkalmas volt a megbotránkozás vagy riadalom kiváltására. A vádlottak ezért hárman együttesen ugyanannak a különös részi tényállásnak a megvalósításáért tartoznak büntetőjogi felelősséggel. Mivel hárman vettek részt a garázdaság megvalósításában, a bűncselekményt a Btk. 137. §-ának 13. pontja szerint csoportosan követték el. A Btk. 271. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerint a garázdaság bűntettként minősül, ha azt csoportosan követik el. A Legfelsőbb Bíróság ezért a fk. I. r. és a III. r. vádlottak garázdaság vétségének minősített cselekményeit garázdaság bűntettének minősítette.
Az elsőfokú bíróság nem tévedett, amikor e vádlottak terhére a súlyos testi sértés bűntettét is megállapította, mivel M. J.-nek nyolc napon túl gyógyuló sérülést okoztak. A garázdaság súlyosabban minősített esetének megállapítása e jogi minősítés helyességét és a bűnhalmazat megállapítását - a Legfelsőbb Bíróság BK 93. számú állásfoglalásában kifejtettekre figyelemmel - nem érintette.
A III. r. vádlott és védője által felmentésért bejelentett fellebbezés nem alapos. A katonai tanács széles körű bizonyítási eljárást folytatott le, és ennek eredményeképpen helyes és irathű tényállást állapított meg. A bizonyítékokat egyenként és egymással összefüggésben is gondosan mérlegelte, és e tevékenységéről ítéletében kellő indoklást adott. Ebben a körben meggyőző alapossággal fejtette ki, hogy a III. r. vádlott tagadásával szemben a sértettek vallomásait fogadta el bizonyítékul. Az elsőfokú bíróság bizonyítékokat mérlegelő tevékenysége az eljárási törvény rendelkezéseinek megfelelt, logikai hibáktól is mentes volt, ezért azt perorvoslattal eredményesen nem lehetett támadni.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a III. r. vádlott és védője által bejelentett fellebbezéseknek nem adott helyt, ezért az elsőfokú ítélet bűnösséget megállapító és büntetést kiszabó rendelkezéseit e vádlott tekintetében helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság a büntetéskiszabás körében irányadó körülményeket helyesen sorolta fel, és azok alapulvételével inkább enyhe, mint eltúlzott büntetéseket szabott ki. Erre figyelemmel a büntetések enyhítése nem jöhetett szóba. (Legf. Bír. Bf. V. 443/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás