952/B/2000. AB határozat
952/B/2000. AB határozat*
2004.09.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában meghozta az alábbi
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény 94. § (1) és (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
1. Az Alkotmánybírósághoz indítvány érkezett a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 94. § (1) és (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére. Az indítványozók szerint a kifogásolt rendelkezések ellentétesek az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság szerves részét képező jogbiztonság követelményével, egyúttal sértik az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében meghatározott alapvető jogokat.
A szabályozással kapcsolatban előterjesztett kifogás az, hogy „[a] bíróság nem helyezheti hatályon kívül a szabálysértési hatóság határozatát, mert erre az Sztv. 93. § (2) bekezdése nem ad lehetőséget, továbbá a bíróság nem utalhatja az ügyet tárgyalásra, mert arra a 94. § szerint nincs mód”.
A fentiekre alapozva az indítványozók úgy ítélték meg, hogy a támadott rendelkezések bizonytalan jogi helyzetet teremtenek, alapvető jogokat korlátoznak, ezért kérték az alkotmányellenesség megállapítását és az Sztv. 94. § (1) és (2) bekezdése megsemmisítését.
2. Az indítvány elbírálása során figyelembe vett jogszabályi rendelkezések a következők:
2.1. Az Alkotmány rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.”
2.2. Az Sztv. rendelkezései:
„94. § (1) Ha a 93. §-ban írt intézkedésre nincs szükség, a bíróság a kifogást 30 napon belül tárgyalás mellőzésével, az iratok alapján bírálja el.
(2) A bíróság a szabálysértési hatóság határozatát
a) hatályban tartja, ha a kifogás alaptalan;
b) megváltoztatja, ha a szabálysértési hatóság jogszabályt helytelenül alkalmazott.”
II.
Az indítvány megalapozatlan.
1. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy a támadott rendelkezésék sértik-e a jogbiztonság követelményét.
Az Alkotmánybíróság számos határozatában kifejtette, hogy a jogállam alapvető, nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság, amely „[a]z állam – s elsősorban a jogalkotó – kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és előreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára. Vagyis a jogbiztonság nem csupán az egyes normák egyértelműségét követeli meg, de az egyes jogintézmények működésének kiszámíthatóságát is.” [9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 59, 65.; 1/1995. (II. 8.) AB határozat, ABH 1995, 31, 63.; 19/2004. (V. 26.) AB határozat, ABK 2004. május, 403., 418.]
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Sztv. 94. § (1) és (2) bekezdésében foglalt szabályozási tartalom a jogbiztonság követelményével – az indítványban foglaltak alapján – nem hozható összefüggésbe, ezért az indítványt e tekintetben elutasította.
2. A továbbiakban az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy a támadott rendelkezések sértik-e az Alkotmány 57. § (1) bekezdését. Az indítvány nem nevesíti, hogy a hivatkozott alkotmányi rendelkezés melyik elemébe, konkrétan a bíróság előtti egyenlőség elvébe, a bírósághoz fordulás jogába, illetve az igazságos tárgyalás biztosításának követelményébe ütközik-e a kifogásolt szabályozás. Emiatt az Alkotmánybíróság vizsgálata valamennyi elemre kiterjedt.
2.1. A 18/B/1994. AB határozatában az Alkotmánybíróság kimondta: „[e]z a szabály a bírói útra tartozó ügyek tekintetében eljárási alapelvet fogalmaz meg. A bíróság előtti egyenlőség elve a személyek általános jogegyenlőségének a bírósági eljárásra való vonatkoztatása.” (ABH 1998, 570, 572.)
A jelen ügyben vizsgált rendelkezések a bíróság előtti egyenlőség elvét nem sértik, az eljárással érintett jogalanyok jogegyenlősége biztosított. A kifogás előterjesztésére az Sztv. 88. § (1) bekezdése alapján valamennyi érintett egyaránt jogosult. Az eljárási rendben sincs különbségtétel, ugyanígy a bíróság döntésének iránya is jogilag szabályozott, a bíróság az iratok alapján hozza meg döntését.
2.2. Az Alkotmánybíróság 63/1997. (XII. 17.) AB határozatában állapította meg, hogy az Országgyűlés elmulasztotta a szabálysértési jognak az Alkotmány 50. § (2) bekezdése, illetőleg az Alkotmány 57. § (1) bekezdése követelményeinek megfelelő újraszabályozására vonatkozó jogalkotói feladatát. (ABH 1997, 365.) A határozatban foglaltaknak a jogalkotó az Sztv. megalkotásával eleget tett, vagyis 2000. március 1-jétől a szabálysértési hatóságok által hozott határozatok bírósági felülvizsgálata – az Sztv. 36. § (1) bekezdése szerint – biztosított.
2.3. Az Alkotmánybíróság már több határozatában értelmezte a „tisztességes eljáráshoz való jog” alkotmányos tartalmát. Az Alkotmány az „igazságos tárgyalás” kifejezést használja a „tisztességes eljárás” (fair trial) megjelölésére. Az Alkotmánybíróság elvi jelentőségű döntésében, a 6/1998. (III. 11.) AB határozatában rámutatott arra, hogy a tisztességes eljárás követelménye az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében foglalt követelményeken túl az Alkotmány 57. § többi garanciájának teljesedését is átfogja. „[...] a fair trial olyan minőség, amelyet az eljárás egészének és körülményeinek figyelembevételével lehet csupán megítélni. Ezért egyes részletek hiánya ellenére éppúgy, mint az összes részletszabály betartása dacára lehet az eljárás, méltánytalan, vagy igazságtalan avagy nem tisztességes.” (ABH 1998, 91, 95.)
A bírósági úthoz, a bíróság általi döntéshez való jognak ugyanis szerves része az eljárás minősége: ez adja a bírósághoz fordulás értelmét. Az 1074/B/1994. AB határozat kifejezetten felhívta a figyelmet a következőkre: „[a]z Alkotmány 57. § (1) bekezdéséből az államnak nemcsak az a kötelezettsége folyik, hogy bírói utat biztosítson a személyek polgári jogi jogvitái esetére, hanem az is, hogy a bírósághoz fordulást valóságosan lehetővé tegye”. (ABH 1996, 452, 453.) A 39/1997. (VII. 1.) AB határozat pedig arra a követelményre is rámutatott, hogy a fair eljárásnak lehetővé kell tennie a jogszerűség érdemi érvényesülését, a hatékony jogvédelem alkalmazását. (ABH 1997, 263, 272.)
Az Sztv. megalkotásakor a jogalkotó a szabálysértési eljárásban olyan jogorvoslati rendszert vezetett be, amelynek első szakaszában nincs tárgyalás, a bíróság a rendelkezésére álló iratok alapján dönt. Ezt követően azonban – az Sztv. 94. § (4) bekezdése szerint – az eljárás alá vont személy, a védő és a sértett a végzés kézbesítésétől számított nyolc napon belül tárgyalás tartását kérheti. A 95. § (1) bekezdése előírja, hogy ilyen esetben a bíróság köteles tárgyalást tartani, amely a (2) bekezdés értelmében nyilvános. A szabálysértési tárgyalásnak tehát kettős feladatot kell ellátnia: egyszerre kell érvényesülnie a felülvizsgálati (jogorvoslati) elemeknek, hiszen egy érdemi határozat felülbírálatáról van szó, ugyanakkor – a „fair” eljárás követelménye alapján – ezt a felülvizsgálatot a közvetlenség, a nyilvánosság és a szóbeliség elveinek betartásával, tehát egy jellegzetesen „elsőfokú” bírósági tárgyaláson kell elvégezni.
Az indítványozók által támadott rendelkezéseknek a fentiekből következően nincs olyan hatása, amely az érintetteket az igazságos tárgyaláshoz való joguktól megfosztaná, vagyis az Alkotmány 57. § (1) bekezdése ebben az összefüggésben sem sérül.
2.4. Az Alkotmánybíróság a 2.1–2.3. pontokban kifejtettekre tekintettel az Sztv. 94. § (1) és (2) bekezdésének az Alkotmány 57. § (1) bekezdésébe ütközését sem állapította meg, és az indítványt e vonatkozásban is elutasította.
Budapest, 2004. szeptember 6.
Dr. Holló András s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k., Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k., Dr. Harmathy Attila s. k.,
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k., Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné
Dr. Strausz János s. k., dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás