BK BH 2000/97
BK BH 2000/97
2000.03.01.
I. A több emberen elkövetett emberölés bűntettének a kísérletét eshetőleges szándékkal valósítja meg, aki az áram alá helyezett vezetékhálózatot a kertjébe telepíti azért, hogy gyümölcsösét a tolvajoktól megvédje, és ezáltal egy ember áramütés folytán bekövetkező halálát okozza [Btk. 166. § (2) bek. 7) pont, 16. §]
II. Nem állapítható meg jogos védelmi helyzet, ha a jogtalan támadás vagy annak közvetlen veszélye hiányzik, és a szóba jöhető jelentéktelen, vagyon elleni támadás elhárítása nemcsak a jogtalan támadókat, de ártatlan személyeket is érint (Btk. 29. §).
III. A tulajdon megvédésének motívuma, valamint az a tény, hogy a sértett a vádlott bekerített gyümölcsösébe lopási szándékkal, jogtalanul behatolt, olyan nyomatékos enyhítő körülmények, amelyek a büntetés kiszabása során megalapozhatják az enyhítő rendelkezés alkalmazását. [Btk. 87. § (3) bek., 166. § (2) bek. f) pont].
A megyei bíróság az 1998. június 3. napján kelt ítéletével a vádlottat több emberen elkövetett emberölés bűntettének kísérlete miatt 10 évi fegyházbüntetésre és 10 évre a közügyektől eltiltásra ítélte, valamint elrendelte a kényszergyógyítását.
A tényállás szerint a vádlott büntetlen előéletű, elvált családi állapotú, gyermeke nincs, 1978-tól munkanélküli, szedés, metszés alkalmi munkát végez, amelyből a havi jövedelme mintegy 8000 forint. Más jövedelme nincs, szoba-konyhás előszobás, kertes családi ház vagyona van, általános iskolát és mezőgazdasági gépszerelő szakmunkásképzőt végzett.
A vádlott évtizedek óta egyedül él a községben levő rossz állapotú, repedezett falú, elhanyagolt, komfort nélküli családi házában, amely határos a folyóval. A folyó felőli meredek partoldalnál az ingatlan nincs körülkerítve, a további oldalakon viszont a szomszéd felől, valamint az utca felől rossz állagú, hiányos drótháló, illetve fakerítés van. A házhoz tartozó kertet, illetve előkertet a vádlott csak a ház melletti részen gondozta, itt a gazt időnként lekaszálta, míg a kertben levő gyümölcsfák környékén és alatta a földet nem művelte, ennek következtében ezen a részen a növényzet mintegy térdmagasságig nőtt, átlagosan 20-25 cm magasságban gyomos volt.
A vádlott a lakásban sem tartott rendet, ott olyan értéktárgyak, amelyek számottevő értéket képviselnek, nem voltak és az csak a legszükségesebb mértékben volt bútorozott.
Az épületbe az utcai légvezetékről vezették be az áramot, amely a zárt verandán belül a falon elhelyezett fogyasztásmérőhöz csatlakozott. A fogyasztásmérő alatt egy 10 A-es, méretlen főbiztosító kisautomata szolgálta a túláramvédelem mellett az élet- és tűzvédelmi célokat. A fogyasztásmérő és a kisautomata sértetlen fémzárakkal volt ellátva, a helyiségekben földelés nélküli dugaszolóaljzatokból lehetett az áramot vételezni.
A vádlott évek óta rendszeresen és nagymértékben italozik, napi egy liter bort fogyaszt, és azoknál a gazdáknál, ahol alkalmi munkát vállal, a nap folyamán további szeszes italt is ivott. Egy ízben volt alkoholelvonó kezelésen, de miután az intézetből kiengedték, sem változtatott az alkoholfogyasztási szokásain.
A faluban köztudott volt, hogy a nappali órákban nem tartózkodik a rendkívül elhanyagolt portáján, így nem egyszer előfordult, hogy gyümölcsérési időszakban főként a helybeli roma kisebbséghez tartozó gyermekek, a hiányos kerítésen átmászva a fáin levő gyümölcsöt megdézsmálták. Az is előfordult, hogy az elhanyagolt családi ház ajtaját betörték, az ablakokat beverték, és alkalmanként apróbb értéktárgyakat is elvittek ismeretlen személyek. A betörők közül sosem ért tetten senkit, a rendőrségen nem tett feljelentést, csak gyanította, hogy a községben lakó cigányok lehetnek az elkövetők. 1997. év nyarán előfordult, hogy a vádlott 17-18 óra tájban a lakására megérkezve 4-5 roma származású gyermeket is megzavart, akik csapatostul szedték az almát, és előle a kerítésen át menekültek el.
1997. július 19-20. napján - ma már pontosabban meg nem állapítható időpontban - munkából hazaérkezve észlelte, hogy a portáján ismét betörők jártak. Ezt abból vette észre, hogy a gyümölcsfái alatt össze volt taposva a növényzet, a fákat megrongálták, a lakásának ajtajai ki voltak feszítve, és minden fel volt forgatva. Emiatt egész éjszaka nem tudott aludni, az járt a fejében, hogyan tudná megvédeni a tulajdonát. Reggelre elhatározta, hogy villamos árammal védi meg az értékeit, bár hallott arról, hogy a megyében a bíróságok több embert is elítéltek már emiatt. Úgy döntött viszont, hogy az áramot nem a kerítésbe vezeti - mint a bíróság által korábban elítélt személyek -, hanem az ingatlana határain belül épít ki védelmet a gyümölcsfák és a bejárat körül.
A villamos áramhoz annyi jártassággal rendelkezett, hogy tudomása volt arról: csak a dugaszolóaljzat fázist tartalmazó része ráz, míg a másik nem, ezért a tulajdonában levő fázisceruzával megnézte, hogy melyik van áram alatt. Ezt követően 1, 2 mm átmérőjű ún. acél kötözőhuzalt tekert egy 80 mm hosszúságú szögre, és azt a lakás veranda részében, a falon elhelyezett fali dugaszolóaljzat fázis részébe dugta. A vékony, rozsdás szigeteletlen huzalt kivezette a többablakú veranda egyik kitört üvegén, azt rendszertelenül a többnyire kitört üvegszemű ablakkereteken többszörösen áttekerve a fal mellett elvezette a gyomok magasságában. Ezt követően legelőször a legközelebb lévő almafa törzsére tekerte, majd a következő almafától azon is megtekerve a meggyfához is, amelyen a termés éppen érett. Az így elhelyezett rozsdás, vékony kötöződrót a fűben alig volt látható. A vádlottnak az volt a szándéka, hogy a nyári időszakban rövidnadrágot viselő gyermekek lába majd ebbe beakad úgy, hogy áramütést szenvednek.
Ugyanakkor a konyhai konnektorból kivezetett egy drótot a lakása félig üvegezett szobaajtajának kitört üvegéhez, arra egy keresztlécet szögelt belülről, és a lécre rátekerte. A szerelést úgy végezte, hogy az automatát kikapcsolta, majd amikor a lakásból távozott, azt visszakapcsolva áram alá helyezte.
Az ezt követő napokban többször is előfordult, hogy megfeledkezve a fűben elhelyezett vezetékről, őt is megrázta a vezetékben levő 230 voltos áram, de jelentősebb áramütést nem szenvedett. Az ily módon vezetett árammal a vádlottnak nem az volt a szándéka, hogy azzal az esetleges tolvajokat elriassza, hanem az, hogy őket megfogja, megölje. Ezért is használt a behatolók által szinte láthatatlan, vékony vezetéket, és ezért vezette azt nem látható magasságban, hanem rejtetten a fűben. Úgy gondolta, hogy ha a betörések és a lopások ellen a rendőrség nem védi meg, majd ő megvédi magát. Az áram alá helyezésről sem a szomszédait, sem mást nem tájékoztatott, arról, hogy ténylegesen a villanycsapdát felállította, sem a kapun, sem a portáján erre utaló veszélyt jelző táblákat, ábrákat nem helyezett el.
1997. július 29. napján a 18 éves szakmunkástanuló sértett a nyári szünidőben a 15 éves unokatestvérével a folyóra mentek fürödni. A sértett a vádlott portájának a kerítésén abból a célból mászott át, hogy onnan almát szedjen. Az unokatestvérét hiába hívta, ő nem ment be vele, mert félt attól, hogy a vádlott megveri, ezért kint várakozott. Amikor a sértett elindult az almafa irányába, nem vette észre a fa előtt elvezetett vékony drótot, amelybe a lábai a boka fölött beleakadtak, és nyomban áramütést szenvedett, amelynek következtében, amint menekülni igyekezett, mindkét lábszárára a drótok rátekeredtek, és - ahogy rángatózott - egyre jobban a testébe mélyedtek. Kiabált a társának, hogy „segítség, meghalok”, majd remegve összeesett, de az unokatestvére előbb azt hitte, hogy csak bolondozik, majd ahogy jobban odafigyelt, látta, hogy a társa bokája körül drót van, ezért nem mert segíteni. Az artikulátlan ordításra ment a helyszínre a szemben lakó személy, aki szintén nem mert bemenni, mert addigra már a sértett látszólag élettelenül feküdt arccal a föld felé a földön. Ekkor eszébe jutott, hogy korábban neki a vádlott említette, hogy majd egyszer áramot vezet a kerítésbe, így még ahhoz sem mert hozzányúlni. Ezért telefonon értesítette a mentőket, akik rövid idő múlva a helyszínre érkezve szintén nem mertek bemenni a vádlott portájára. A mentő gépkocsivezetője ment be úgy, hogy a kerítés fából készült részén mászott be, és óvatosan közelített a sértett felé, de még így, hogy számított rá, sem vette észre a vádlott által kivezetett kötöződrótot, és abba belerúgott. Áramütés nem érte, mert csak az áramot nem vezető cipőjével ért hozzá, de nem közelített tovább a sértetthez, a verandaablakon betekintve azonban látta, hogy onnan vezet ki a vezeték, amelyhez nem mert hozzányúlni, ezért az utcára távozott. Ezután értesítették az ÉMASZ dolgozóit, akik az áramütést követően mintegy 20-30 perc múlva a helyszínre érkezve az utcai légvezeték elvágásával szüntették meg az áramellátást.
Ekkorra azonban a sértett már a helyszínen meghalt. A sértett halála az áramütés következtében, szívbénulás és következményes keringési, légzési elégtelenség miatt állott be. Mindkét bokája felett a dróttól származó külsérelmi nyomokat, továbbá a testén az áramütés jegyeit észlelték. Az áramütés és a halál beállta között közvetlen okozati összefüggés volt megállapítható. Az árambehatás a két alsó végtagon érvényesült. Egyébként a sértett a korának megfelelő, egészséges szervezetű volt, nem szenvedett olyan természetes okú megbetegedésben, mely a halál beálltában szerepet játszhatott volna. A bonclelet alapján nem lehet választ adni arra, hogy a balesetet követően, ha az áramkörből azonnal kimenekítik, megmenthető lett volna-e az élete.
A halálos áramütést elsősorban az ember testén áthaladó áram erőssége szabja meg. 10 mA-en felüli áramerősségnél beáll a görcsös állapot, az ember nem tudja a vezetőt elengedni; 25-50 mA áramerősség esetén már beáll a halálos légzés- vagy szívbénulás. Az emberi test ellenállása változó, egyéni élettani tulajdonságoktól függ. Az áram erősségén kívül a behatás ideje is döntő fontosságú. Újraélesztés hiányában általában nyolc perc alatt az agy oxigénhiánya miatt beáll a klinikai halál. Az adott esetben csak feltételezhető, hogy a halál beállta percek elmúltával következett be úgy, hogy drótrendszer fogságában rángatózva a láb hámrétege sérült, és a testnedves érintkezésnél a test átmeneti ellenállása fokozatosan csökkent. A lábszárakra feszülő huzal érintkezési felülete egyre növekedett, amely tovább növelte az átfolyó áram erősségét, és ezen keresztül néhány perc alatt elérte a 25 mA feletti értéket, amely az elhalálozáshoz vezetett. Feltételezhetően a sértett megpróbálta magát kézzel is kiszabadítani, amely tovább növelte a halálos áramütés kialakulását. Az ajtóra szerelt vezetékek alkalmasak voltak a halálos áramütés előidézésére.
A vádlott nem elmebeteg, gyengeelméjűségben, tudatzavarban, szellemi leépülésben nem szenved, de a szellemi teljesítményhanyatlás nála megállapítható, mely azonban az enyhe fokú szellemi leépülés mértékét még nem éri el. Ugyanakkor a vádlottnál személyiségzavar is észlelhető, mely gátlásosságban, szociális visszahúzódásban, beilleszkedési és alkalmazkodási nehézségben, szorongási reakciókra való hajlamban mutatkozik meg (dysharmonicus személyiség). Ezenfelül alkoholos eredetű jellemelfajulásban is szenved, amely feszültségben, ingerlékenységben, gyengültebb magatartás, és személyiségszabályozó fékrendszerekben, érzelmi színtelenségben, gyenge kritikai készségben, a magasabb rendű erkölcsi normák fogyatékosságában, túlértékelésekben nyilvánul meg. Mindezek enyhe fokban korlátozták abban, hogy a cselekménye következményeit felismerje, és ennek megfelelően cselekedjék. A vádlottnál az idült alkoholizmus testi és lelki tünetei is fellelhetők, alkoholistának tekinthető. Kényszergyógyítása orvosi szempontból szükséges és indokolt. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és a védő jelentett be fellebbezést a tényállás téves megállapítása, megalapozatlanság miatt és enyhítésért. A másodfokú tárgyaláson a védő a minősítést sérelmezve a cselekménynek gondatlan emberölésként való értékelését és a kiszabott büntetés lényeges enyhítését indítványozta.
A legfőbb ügyész az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta, azzal a helyesbítéssel, hogy a vádlott nem egyenes, hanem eshetőleges szándékkal cselekedett.
A Legfelsőbb Bíróság a felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság megalapozott tényállást állapított meg. A megalapozott tényállásból helyes következtetést vont le a vádlott bűnösségére. Helytállóan foglalt állást a tekintetben, hogy a vádlott javára büntethetőséget kizáró ok - nevezetesen a Btk. 29. §-ában meghatározott jogos védelem - nem állapítható meg. Amikor a vádlott gyümölcsöskertje védelmében kertjében a fák közé drótot húzott, és abba áramot vezetett, jogtalan támadás nem volt folyamatban, és annak közvetlen veszélye sem fenyegetett; a jogos védelem tehát döntően ezért nem állapítható meg a vádlott javára. Az adott esetben a vádlott lényegében „önműködő rendszert” létesített. Ez a rendszer azonban nemcsak a közvetlen fenyegető jogtalan támadás esetén lépett működésbe, hanem támadás, illetve annak közvetlen veszélye létrejöttének a hiányában is folyamatosan, és ez alkalmas volt arra, hogy nemcsak jogtalan támadókat, hanem másokat, ártatlanokat is sértsen. Az adott körülmények között ugyanakkor a rendszer nem volt alkalmas arra, hogy vizsgálja az elhárítás szükségességét, annak mértékét és az arányosságát sem, vagyis jelentéktelen támadás esetén is alkalmas volt igen súlyos, visszafordíthatatlan sérelem okozására, amint az a jelen esetben is történt.
Az elsőfokú bíróság a vádlott cselekményét helyesen minősítette több emberen elkövetett emberölés bűntette kísérletének [Btk. 166. § (2) bek. f) pont].
A cselekmény minősítése körében a Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet azzal a védői érveléssel, hogy a vádlott csupán az emberölés gondatlan alakzatát követte el. A vádlott ugyanis szándékosan hozta létre azt a helyzetet - épített ki vezetékhálózatot, és helyezte azt áram alá -, amelynek következtében megnyílt a lehetősége annak, hogy az oda behatoló emberek életüket vesztik, és szándéka - a Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint - eshetőlegesen erre az eredményre is kiterjedt. Nem helytálló tehát az a védői érvelés, mely szerint a vádlott könnyelműen bízott a halálos eredmény elmaradásában. A tudatos gondatlanság megállapításához ugyanis nem a véletlenben bizakodás, hanem konkrét, reális tényeken nyugvó bizakodás szükséges.
Az előzőekből kitűnően a Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet az elsőfokú bíróságnak azzal az álláspontjával sem, hogy a vádlott egyenes ölési szándékkal cselekedett. Ennek a megállapításához arra lenne szükség, hogy a vádlott tudatában a biztosan bekövetkező eredmény vetődjön fel, és ennek az eredménynek a bekövetkezését kifejezetten kívánja. Azzal azonban tisztában volt, hogy a vezetékrendszer halálos áramütést okozhat, és ennek a lehetőségébe belenyugodott.
Arra nézve, hogy az ilyen jellegű halálos eredménnyel járó cselekmények több emberen elkövetett emberölés bűntette kísérletének minősülnek - amelyet az elkövető eshetőleges szándékkal valósít meg -, a Legfelsőbb Bíróság a BH 1993/5. számában 537. sorszám alatt adott iránymutatást.
Az elsőfokú bíróság a büntetést befolyásoló tényezőket döntően helyesen sorolta fel. A Legfelsőbb Bíróság további enyhítő körülményként értékelte azt, hogy a vádlott ölési szándéka eshetőleges volt, és mellőzte a súlyosító körülmények közül a vádlott alkoholista életvitelét, mivel cselekményét nem ez a körülmény motiválta. A Legfelsőbb Bíróság nagyobb nyomatékot tulajdonított annak az enyhítő körülménynek, hogy a sértett jogtalanul hatolt be a körülkerített kertbe. A vádlott cselekményét tulajdona megvédése motiválta, bár annak kétségtelenül nem a jogszabályban megengedett módját választotta. Erre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság úgy találta, hogy a vádlottra kiszabott fő- és mellékbüntetés mértéke eltúlzottan súlyos, ezért a főbüntetést a Btk. 87. §-ának (3) bekezdése alapján 3 évre enyhítette, és ahhoz igazodva ugyanennyire enyhítette a mellékbüntetés mértékét is.
Az elsőfokú bíróság a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát fegyházban határozta meg. A Legfelsőbb Bíróság lehetőséget látott a Btk. 45. §-a (2) bekezdésének alkalmazásával eggyel enyhébb - börtön - fokozat megállapítására, mivel úgy találta, hogy a büntetlen előéletű vádlottat a bűncselekmény elkövetésére a tulajdonának a megvédése indította.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint nem álltak fenn a vádlott kényszergyógyítása elrendelésének a feltételei. A bűncselekmény elkövetése ugyanis nem a vádlott alkoholista életmódjával függött össze, ezért ennek az intézkedésnek az elrendelését mellőzte. (Legf. Bír. Bf. I. 1539/1998. sz).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás