972/B/2000. AB határozat
972/B/2000. AB határozat*
2007.03.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény 69/C. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozók alkotmányjogi panaszként megjelölt közös beadványukban azt kérték, hogy az Alkotmánybíróság semmisítse meg a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) 69/C. §-ának (1) bekezdését, valamint a Győri Városi Bíróságnak, a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróságnak, továbbá a Legfelsőbb Bíróságnak az indítványozók peres ügyében hozott határozatát. Az indítványban kifejtettek szerint a bíróságok nem helyesen értelmezik a Csjt. tartásdíj fizetésének kötelezettségéről szóló szabályát.
Az indítványozók kifejtették, hogy a Csjt.-nek a tartásdíj összege meghatározásáról rendelkező 69/C. § (1) bekezdése azért sérti az Alkotmánynak a gyermekek jogairól szóló 67. § (1) bekezdését, mert akkor is lehetővé teszi a különélő szülő tartásdíj fizetésére kötelezését, ha a tartásra jogosult gyermeknek erre nincs szüksége. Ha a fizetésre kötelezett családjának anyagi helyzete jelentősen rosszabb, mint a tartásra jogosult családjáé, akkor „a kötelezetti család gyermekeinek alapjogai sérülnek, miközben a jogosulti családban élő gyermekek alapjogainak védelme ezt egyáltalán nem indokolja.”
Az Alkotmánybíróság főtitkárának felszólítását követően az indítványozók később módosították kérelmüket. Az új beadvány szerint az indítványozók nem a megjelölt bírósági határozatok megsemmisítését kérték, hanem azt, hogy az alkotmányellenes jogszabályt az Alkotmánybíróság az adott ügyre nézve visszamenőleges hatállyal semmisítse meg. Álláspontjuk szerint az Alkotmánybíróságnak javasolnia kellene az Országgyűlésnek olyan szabály elfogadását, amely kizárja az Alkotmány 67. §-ának (1) bekezdésébe és 70/E. §-ának (1) bekezdésébe ütköző jogértelmezést.
Az indítványozók harmadik beadványukban ismét módosították kérelmüket. Korábbi beadványaikban szereplő kérelmeiket megváltoztatva azt kérték, hogy az Alkotmánybíróság utólagos normakontrollként bírálja el indítványukat az alkotmányjogi panaszra meghatározott határidő elmulasztása miatt.
II.
1. Az Alkotmány indítványozó által hivatkozott rendelkezései:
„67. § (1) A Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges.”
„70/E. § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak.
(2) A Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg.”
2. A Csjt. rendelkezései:
„69/C. § (1) A tartásdíj összegét gyermekenként általában a kötelezett átlagos jövedelmének 15–25%-ában kell megállapítani. A gyermektartásdíj meghatározásánál figyelemmel kell lenni:
a) a gyermek tényleges szükségleteire,
b) mindkét szülő jövedelmi és vagyoni viszonyaira,
c) a szülők háztartásában eltartott más – saját, illetőleg mostoha – gyermekekre,
d) a gyermek saját jövedelmére is.
(2) A kötelezettel szemben érvényesíthető összes tartási igény a jövedelme 50%-át nem haladhatja meg. Ha a szülők két vagy több gyermek tartására kötelesek, a tartásdíjat úgy kell megállapítani, hogy egyik gyermek se kerüljön a másiknál kedvezőtlenebb helyzetbe, különösen akkor, ha nem egy háztartásban nevelkednek.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az indítványozók elsődlegesen a Csjt. támadott rendelkezésének az Alkotmány 67. §-a (1) bekezdésével való ellentétére hivatkoztak.
A Csjt. 69/C. § (1) bekezdésének alkotmányosságát az Alkotmánybíróság 995/B/1990. AB határozatában (ABH 1993, 515. a továbbiakban: Abh.) már vizsgálta az Alkotmány 66. §-a, 67. §-a és 70/A. §-ának (1) bekezdésével összefüggésben. A 67. § (1) bekezdésénél a döntő kérdés a férfiak és a nők egyenjogúsága volt (ABH 1993, 515, 524, 525.). A jelen ügyben ezzel szemben az indítványozók nem diszkriminációt vitatnak, hanem a tartásra kötelezettnek a jogosultnál kedvezőtlenebb anyagi helyzete miatt tartják alkotmányellenesnek a fizetési kötelezettséget. A vizsgálandó kérdések eltérő volta miatt az Alkotmánybíróság nem állapította meg az „ítélt dolog” meglétét, hanem érdemben foglalkozott az indítvánnyal. Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.) 31. §-ának c) pontja szerint ugyanis „ítélt dolog” akkor állapítható meg, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály felülvizsgálatára irányul, és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a szakaszára, illetve alkotmányos elvére, ezen belül azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmányellenesség megállapítását. A korábbi és a jelenlegi ügyben vizsgálandó alkotmányos összefüggés eltérése miatt nincs szó „ítélt dologról”, de az Abh.-ban kifejtett elvi megállapításokat az Alkotmánybíróság a jelen ügyben is alapul vette.
2. Az Abh.-ban az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy a tartási kötelezettségnek az Alkotmány 67. §-a (1) bekezdésével való összefüggésében a tartásra jogosult gyermek alapvető jogaiból kell kiindulni. Ezekkel a jogokkal összefüggésben kerülnek meghatározásra a szülők és az állam kötelezettségei (ABH 1993, 515, 524.). Ebből az elvből indult ki a 20/1994. (IV. 16.) AB határozat is, amely azt is megállapította, hogy „a tartásdíjfizetés teljesítése a gyermek létfontosságú érdekét és az Alkotmányban védett alapvető jogának megvalósulását szolgálja” (ABH 1994, 106, 109.).
A Csjt. támadott szabálya csak irányelvként írja elő, hogy „általában” a kötelezett átlagos jövedelmének 15–25%-a legyen a tartásdíj mértéke. A szövegezés kifejezésre juttatja azonban, hogy ettől a mértéktől el lehet térni. A 69/C. § (2) bekezdésének első mondata meghatároz olyan esetet, ahol kötelező az említett mértéktől való eltérés: több tartási igény együttes mértéke nem haladhatja meg a tartásra kötelezett jövedelmének 50%-át.
A Csjt. támadott szabálya – az általában irányadó mérték megjelölése mellett – meghatározza azokat a szempontokat, amelyeket a konkrét esetben figyelembe kell venni. Ezek között a szempontok között szerepelnek a gyermek tényleges szükségletei, mindkét szülő jövedelmi és vagyoni viszonyai, valamint a szülők háztartásában eltartott másik gyermek. A 69/C. § (2) bekezdésének második mondata külön kitér a tartásdíj meghatározásának arra a szempontjára, hogy két vagy több gyermek tartására vonatkozó kötelesség esetén egyik gyermek se kerüljön a másiknál kedvezőtlenebb helyzetbe. A tartásdíj megállapításának törvényben meghatározott szabályai előírják tehát azoknak a szempontoknak a figyelembevételét, amelyeket az indítványozó igényel.
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 1. §-a meghatározza, hogy mi tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe. A felsorolt ügycsoportok közé nem tartozik a bíróságok konkrét ügyekben hozott, a peres felek valamelyike által sérelmesnek vélt bírósági határozatok alkotmányossági vizsgálata.
Az elmondottak alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Csjt. támadott szabálya nem ellentétes az Alkotmány 67. §-ának (1) bekezdésével.
3. Az indítványozó a Csjt. 69/C. § (1) bekezdésének alkotmányellenességét az Alkotmánynak a szociális biztonságot garantáló 70/E. §-ának sérelme miatt is állította. Álláspontja szerint ugyanis „miután a bíróság létminimum alatt élő emberektől von el kellő indok nélkül jövedelmet”, „a kötelezetti család kiskorú és nagykorú tagjainak szociális biztonsághoz való joga is sérül.”
Az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak. A (2) bekezdés szerint a Magyar Köztársaság az ellátásra való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg.
Az Alkotmány 70/E. §-ának értelmezésével az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az államnak az állampolgárok megélhetéséhez szükséges ellátás biztosítására vonatkozó kötelezettsége csak e jogok megvalósítását szolgáló társadalombiztosítási és szociális intézményi rendszer létrehozására, fenntartására és működtetésére vonatkozik [26/1993. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1993, 196, 199.]. Így a Csjt. támadott rendelkezése és az Alkotmány 70/E. §-ának (1) bekezdése között alkotmányjogilag értékelhető összefüggés nem áll fenn.
Az Abtv. 40. §-a alapján az Alkotmánybíróság akkor semmisíthet meg jogszabályt, ha megállapítja annak alkotmányellenességét. A Csjt. 69/C. §-a (1) bekezdésének alkotmányellenességét azonban az Alkotmánybíróság sem az Alkotmány 67. §-ának (1) bekezdése, sem az Alkotmány 70/E. §-a tekintetében nem állapította meg.
A fentiek alapján az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
Budapest, 2007. március 13.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k., Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k., Dr. Holló András s. k.,
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k., Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás