996/B/2000. AB határozat
996/B/2000. AB határozat*
2003.07.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására, és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a nyugellátások és a baleseti járadék 2000. évi kiegészítő emeléséről szóló 165/2000. (IX. 29.) Korm. rendelet 1. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése iránti indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Két indítványozó fordult az Alkotmánybírósághoz annak alkotmányossági vizsgálatát kérve, hogy a nyugellátások és a baleseti járadék 2000. évi kiegészítő emeléséről szóló 165/2000. (IX. 29.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 1. § (1) bekezdése csak a 2000. január 1. előtt nyugdíjba vonultak tekintetében írja elő a 2,6%+ kamat nyugdíj kiegészítését. Az indítványozók álláspontja szerint az infláció ugyanúgy sújtja a 2000-ben nyugdíjazottakat, mint a 2000. év előtt nyugdíjazottakat, a sérelmezett jogszabályi rendelkezés hátrányos megkülönböztetést tesz a nyugdíjasok között, ezért diszkriminatív.
Az indítványozók a kifogásolt jogszabályi rendelkezésnek az Alkotmány 70/A. §-ába ütköző voltának megállapítását és megsemmisítését kérték.
Az indítványok tartalmi azonosságára tekintettel az Alkotmánybíróság az ügyeket egyesítette és egy eljárás keretében bírálta el.
Az Alkotmánynak az indítványozók által felhívott szakasza:
"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti."
Az indítványozók által támadott jogszabályi rendelkezés:
R. "1. § (1) 2000. december 1-jétől – 2000. január 1-jei visszamenőleges hatállyal – 2,6 százalékkal kell emelni a 2000. január 1-jét megelőző időponttól megállapított öregségi nyugdíjat (ideértve a bányásznyugdíjat, a korengedményes nyugdíjat, az egyes művészeti tevékenységet folytatók öregségi nyugdíját, a szolgálati nyugdíjat és az előnyugdíjat), a rokkantsági nyugdíjat, a baleseti rokkantsági nyugdíjat, az özvegyi és a szülői nyugdíjat, az árvaellátást, valamint a baleseti hozzátartozói nyugellátásokat. A január-november hónapokra egy összegben járó kifizetés összegét – a kamatot is magába foglaló – havi 3%-os emelésnek megfelelő összegben kell meghatározni."
II.
Az indítványok az alábbiak szerint nem megalapozottak.
Az Alkotmány kimondja, hogy a Magyar Köztársaság területén az emberi, illetve az állampolgári jogok, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül minden személyt megilletnek. Az Alkotmány 70/A. §-a tekintetében számos határozat született, melyekben az Alkotmánybíróság a jogegyenlőség általános elvét értelmezve kimondta, hogy a diszkrimináció alkotmányi tilalma "elsősorban az alkotmányos alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésekre terjed ki, abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem emberi jog vagy alapvető jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot sérti. Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlata során ez utóbbi körben akkor ítélte alkotmányellenesnek a jogalanyok közötti megkülönböztetést, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tett különbséget az azonos szabályozási kör alá vont jogalanyok között. [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77–78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280–282.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 203. ] Az Alkotmány 70/A. §-ába foglalt rendelkezést az Alkotmánybíróság ezen túlmenően is több határozatában és több szempontból értelmezte. Már egyik korai határozatában, a 9/1990. (IV. 25.) AB határozatban kimondta az Alkotmánybíróság, hogy a megkülönböztetés tilalma nem jelenti azt, hogy az állam részéről minden megkülönböztetés tilos lenne. A hátrányos megkülönböztetés tilalma kifejezetten arra vonatkozik, hogy a jognak mindenkit egyenlőként (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok és kedvezmények elosztása szempontjait meghatározni. [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.].
Így sem a jogegyenlőség alkotmányos követelményéből, sem a diszkrimináció tilalmából nem következik, hogy az állam célszerűségi, gazdaságossági, jogtechnikai, az eltérő helyzetekre figyelemmel lévő szempontok szerint a jogok és kötelezettségek jogalkotási úton való megállapítása során a jogalanyok között ne különböztethetne, ha ezzel az alkotmányos követelményeket nem sérti. Az Alkotmány 70/A. §-a nem mindenfajta különbséget tilt, hiszen az ilyenfajta tilalom eleve összeegyeztethetetlen lenne a jog rendeltetésével [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280–282.]. Azonban alkotmányellenességhez vezet, ha a jogalkotó – alkotmányos indok nélkül, önkényesen – adott szabályozási koncepción belül valamely csoportra nézve eltérő szabályozást alkot. [21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 78.]
A nyugdíjra vonatkozó szabályozás egyik alapvető sajátossága, hogy a nyugdíjasok nagy csoportját tekintve az egy naptári éven belül nyugdíjba vonulókat a jogalkotó egységesen, homogén csoportként kezeli. Ennek részint bizonyos gazdasági törvényszerűségek az okai, másrészt ez egyfajta jogtechnikai megoldásnak tekintendő. Különösen az értékkövetés, s éppen a jelen ügyben sérelmezett infláció beépítése a nyugdíjba, indokolja azt, hogy a jogalkotó ne minden szempontból tekintse a nyugdíjasokat homogén csoportnak, s alkalmazzon rájuk nézve egységes szabályozást. Amint az Alkotmány 70/A. §-ából is kitűnik, a jogalkotónak éppen a hátrányos megkülönböztetés kiküszöbölésére kell figyelemmel lennie, bizonyos esetekben a jogegyenlőtlenség megszüntetését kell elérendő célnak tekinteni.
Mivel a nyugdíjrendszer jelenlegi szabályozási koncepciója főszabályként a naptári évek szerinti tagolásra épül, így önmagában az a tény, hogy a jogalkotó csak az előző naptári évvel bezárólag nyugdíjazottak tekintetében rendelte alkalmazni az infláció követő korrekciót, nem tekinthető önkényes megkülönböztetésnek. Annak megítélésére pedig, hogy a jogalkotó által alkalmazott módszer, miszerint éves bontásban kívánja a nyugdíjakat az infláció mértékére tekintettel kiegészíteni, s nem időarányosan teszi azt – ahogyan az indítványozók azt indokoltnak tartanák – az Alkotmánybíróságnak nincs lehetősége, tekintettel arra, hogy az alkotmányossági vizsgálat a jogszabályok igazságosságára, célszerűségére, gazdasági hatékonyságára nem terjed ki. Az Alkotmánybíróságnak arra van lehetősége, hogy a támadott jogszabály és Alkotmány összhangját vizsgálja, s amennyiben alkotmányellenesség megállapítására kerül sor, a jogszabályt megsemmisítse. Itt azonban nem áll fenn alkotmányellenesség.
Fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.
Budapest, 2003. június 23.
Dr. Bagi István s. k., Dr. Czúcz Ottó s. k.,
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás