BK BH 2001/102
BK BH 2001/102
2001.03.01.
I. Az ún. fedezetelvonó csődbűntett megállapításának akkor van helye, ha a fizetésképtelenség – akár az elkövető büntetőjogilag nem értékelhető tevékenységétől függetlenül is – már bekövetkezett abban az időpontban, amikor az elkövető a Btk. 290. §-a (1) bekezdésének a)-d) pontjában részletezett elkövetési magatartása folytán a hitelezői igények ténylegesen csorbulnak [Btk. 290. § (1) bek. a)-d) pont].
II. A hitelező kielégítésének meghiúsításával járó csődbűntettet – amely esetében a fizetésképtelenség nem feltétel, hanem következmény – az követi el, aki azáltal hiúsítja meg (részben vagy egészben) a hitelező kielégítését, hogy a fizetésképtelenné válást vagy annak látszatát a Btk. 290. §-ának (1) bekezdésében írt magatartások valamelyikével idézi elő [Btk. 290. § (3) bek.].
A városi bíróság az 1999. január 13-án kelt ítéletével a terhelt bűnösségét jelentős értékre elkövetett sikkasztás bűntettében és a hitelező kielégítésének meghiúsításával járó csődbűntettben állapította meg, ezért őt halmazati büntetésül 270 napi tétel – napi tételenként 800 forint – összesen 216 000 forint pénzbüntetésre ítélte, egyben a terhelttel szemben a számviteli fegyelem megsértése vétségének kísérlete miatti indult eljárást megszüntette.
A másodfokon eljárt megyei bíróság az 1999. május 20-án kelt ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy a terheltet a jelentős értékre elkövetett sikkasztás bűntette miatt ellene emelt vád alól felmentette, egyebekben az ítéletet helybenhagyta azzal, hogy a büntetés halmazati jellegére utalást mellőzte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A terhelt egyik ismerősével részvénytársaságot kívánt létrehozni elsősorban üdültetésre is alkalmas lakókonténerek hasznosítására. Ennek érdekében 1992. augusztus 3-án elkészítették a K. Részvénytársaság alapító tervezetét, amely a társaság alaptőkéjének mértékét 50 millió forintban határozta meg. Az alapítási tervezet rendelkezett a részvényjegyzés kezdő- és zárónapjáról is, az előbbi 1992. szeptember hó 30. napja volt, míg érvényesen 1992. december hó 4. napjának 10 órájáig lehetett a kibocsátott részvényeket megvásárolni. A részvénytársaság nem pénzbeli hozzájárulását a könyvvizsgáló – a lakó-üdülő konténer gyártási típusának forgalmi értékét 1,5 millió forintban, míg az iparjogvédelem alatt álló know-how értékét 11,05 millió forintban – összesen 12,55 millió forintban határozta meg. Az Állami Értékpapír Felügyeletnek az 1992. szeptember 17-én történt, a nyilvános ajánlattételi közlést engedélyező határozatát követően a társaság 5000 darab – 10 ezer forint névértékű – részvényt bocsátott ki 110%-os árfolyamon.
A terhelt ezután 1992. október 12-én elszámolási számlaszerződést kötött az Sz. Takarékszövetkezettel, amelyben a K. Rt. részére letéti számlát nyitott.
Néhány héttel később, 1992. december 1-jén a terhelt ugyanezen takarékszövetkezetnél a P. Bt. nevében – amelynek üzletvezetésre jogosult tagja a terhelt testvére volt, míg a terhelt abban kültagként vett részt –, újabb elszámolási számlaszerződésről szóló megállapodást írt alá.
A befektetők a részvényjegyzés utolsó napjáig mindössze 550 darab részvényt vásároltak, így az elkülönített számlára befizetett összeg 1992. december 3-án nem haladta meg a 6 millió 50 ezer forintot. A terhelt ekkor a takarékszövetkezet elnökétől 32 millió forintot kölcsönkért, amely elől a pénzintézet vezetője nem zárkózott el, a visszafizetés határidejét illetően 30 napban állapodtak meg. Ennek megfelelően a takarékszövetkezet a P. Bt. letéti számlájára 32 087 000 forint kifizetését vezette fel, majd azt át is utalta a K. Rt. számlájára. Ezzel egyidejűleg a terhelt testvére a bt. képviseletében 3157 darab részvényt jegyzett, és a kiállított részvényjegyzési ív szerint annak névértéke – 31 570 000 forint – befizetésre került. E zárónapon még különböző befektetők összesen további 38 darab részvényt vásároltak, így a részvényjegyzés zárónapjáig valamennyi kibocsátott részvény gazdára talált. A befektetők összesen 41 195 000 forintot fizettek be a részvényjegyzés során, így a K. Rt. alaptőkén felüli vagyona – figyelemmel a nem pénzbeli hozzájárulásra is – 3 745 000 forint volt. A K. Rt. 1992. december 15-én tartott alakuló közgyűlését követően a megyei cégbíróság 1992. december 28-án a részvénytársaságot a cégnyilvántartásba bevezette, a gazdasági társaság igazgatóságának elnöke pedig a terhelt lett.
Két nappal később – 1992. december 30-án – a terhelt a P. Bt. által korábban jegyzett 3157 darab részvényt 34 857 140 forint átutalása mellett visszavásárolta, amelyből a betéti társaság a takarékszövetkezettel szemben fennálló tartozását kifizette. Ekként a részvénytársaság alaptőkéje a cégbejegyzést követő napokban közel 6,9 millió forint pénzbeli és további 12 550 000 forint értékű apportvagyonra zsugorodott. Ilyen vagyoni háttérrel kezdte meg a K. Rt. a tényleges gazdasági működését 1993-ban.
1993. március 4-én a K. Rt. szállítási szerződést kötött a N. Rt.-vel, amelynek alapján – a szállító 1993. április 10-i teljesítését követő 30 nap elteltével – 2 314 000 forint fizetési kötelezettsége keletkezett. Ennek azonban a K. Rt. – 500 000 forint kifizetésével – csak részben tudott eleget tenni, ezért a hitelezője 1993. december 15-én felszámolási eljárást kezdeményezett ellene. Ennek során a megyei bíróság 1994. április 23-án jogerős végzésével megállapította a K. Rt. fizetésképtelenségét, és a felszámolását rendelte el. Ekkor az adós gazdálkodó szervezet mérleg szerinti tartozása 2 239 307 forint volt, amelyből utóbb 1 044 808 forint mértékben az ismertté vált hitelezői igényeket kielégítették, a fedezetlen, ki nem egyenlített tartozások összege 1 194 499 forintot tett ki. 1997. január 6-án jogerős határozatával a megyei bíróság megszüntette a részvénytársaságot, és egyben a felszámolási eljárást befejezetté nyilvánította.
A jogi indokolás szerint a K. Rt. alaptőkén felüli vagyona nem haladta meg a 3,8 millió forintot, a terhelt pedig a gazdasági társaságokról szóló, 1988. évi VI. törvény 247. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglalt rendelkezések tudatos megszegésével bonyolította a részvény visszavásárlást. E gazdasági művelete – a nyilvántartott alaptőke kétharmad részét is némileg meghaladó mértékű tőkevesztés – a szabálytalanságok mellett az ésszerű gazdálkodás követelményeivel is ellentétes volt, a létrehozott gazdasági társaság ugyanis megfelelő tőke hiányában életképtelennek bizonyult. A terhelt magatartása és az rt. fizetésképtelenné válása között okozati összefüggés áll fenn, ugyanis a szóban forgó részvények visszavásárlásának elmaradása esetén a N. Rt. irányában fennálló tartozás megfizetésére kellő fedezet állt volna rendelkezésre. A terhelt tisztában volt azzal, hogy a részvények visszavásárlásával a mobilizálható vagyont drasztikusan csökkenti, és ez a fizetésképtelenségét, a hitelezők kielégítésének a meghiúsítását eredményezheti. Mindezekbe belenyugodva cselekedett, amikor az érdekeltségi körébe tartozó P. Bt. vagyoni érdekeit előtérbe helyezve a részvények visszavásárlása mellett döntött. Mindezekre figyelemmel bűnösségét eshetőleges szándékkal megvalósított, a Btk. 290. §-ának (3) bekezdésében meghatározott – figyelemmel az (1) bekezdés d) pontjára is – a hitelező kielégítésének meghiúsításával elkövetett csődbűntettben állapította meg.
A jogerős határozatok ellen a terhelt nyújtott be felülvizsgálati kérelmet a Be. 284. §-a (1) bekezdésének a) pontjára hivatkozással. Az indítványban kifejtettek szerint az eljárt bíróságok a büntető anyagi jog szabályainak a sérelmével rótták terhére a csődbűntett elkövetését. Magatartása nem bűncselekmény, ezért a gazdasági bűncselekmény alól is a felmentését kérte. A nyilvános ülésen a terhelt védője az írásbeli felülvizsgálati indítvánnyal egyezően a megtámadott határozatok hatályon kívül helyezése és a terhelt felmentése érdekében szólalt fel.
A legfőbb ügyész a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta, és a megtámadott határozatok hatályban tartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt alaposnak találta.
A Btk. 290. §-ában meghatározott csődbűntett sajátos szerkezetű tényállás annyiban, hogy a bűncselekmény három alapesetét szabályozza annak megfelelően, hogy az egyes tényállási elemek – mint a fizetésképtelenség ténye, illetve a konkrét elkövetési magatartások – időrendileg hogyan követik egymást.
A Btk. 290. §-ának (1) bekezdésében írt úgynevezett fedezetelvonó csődbűntett esetében – akár az elkövető büntetőjogilag nem értékelhető tevékenységétől függetlenül is – a fizetésképtelenség már bekövetkezett, amikor az elkövető az a)-d) pontokban körülírt magatartásokat tanúsítja, melyekkel összefüggésben a hitelezői igények csorbulnak.
Az adott ügyben szereplő, a Btk. 290. §-ának (3) bekezdésében meghatározott, a hitelező kielégítésének meghiúsításával járó csődbűntettet az követi el, aki a hitelezői kielégítését részben vagy egészben azáltal hiúsítja meg, hogy a fizetésképtelenné válást vagy annak látszatát az (1) bekezdésben írt magatartások valamelyikével idézi elő. Az adott ügyben felhívott, az (1) bekezdés d) pontja szerinti elkövetési magatartás az ésszerű gazdálkodás követelményeivel ellentétes vagyoncsökkentést tilalmazza.
A fentiekből kitűnően a konkrét elkövetési magatartás és az eredmény is megegyezik az (1) bekezdésben meghatározott csődbűntettel, a különbség a fizetésképtelenség és az elkövetési magatartások sorrendjében, ennek következtében azok okozati összefüggésének fordított működésében nyilvánul meg.
A törvényi szabályozásból ekként az is egyértelmű, hogy a bűnösséget önmagában sem a fizetésképtelenség, sem pedig az elkövetett visszaélés nem alapozza meg, csupán e tények meghatározott kapcsolata, nevezetesen azok okozati összefüggése.
A Btk. 290. §-ának (3) bekezdésében írt csődbűntett esetében a fizetésképtelenség nem feltétel, hanem következmény. Bármelyik jelzett káros magatartásnak mint oknak kell eredményeznie a fizetésképtelenséget (vagy annak látszatát) mint okozatot, tehát egymással közvetlen okozati összefüggésben kell állniuk. Mindezekből következően az egyes tényállási elemek megléte mellett azok oksági kapcsolatát is vizsgálni kell, minthogy az okozati összefüggés hiánya esetén nem valósul meg a bűncselekmény.
Az irányadó tényállás szerint – miután az a felülvizsgálati eljárásban kötelezően irányadó – a terhelt a P. Bt. részvénycsomagjának visszavásárlásával megszegte a gazdasági társaságokról szóló, az 1988. évi VI. törvény (Gt.) előírásait, minthogy arra meghatározott hányadban s csak az alaptőkén felüli nyereségből kerülhetett volna sor. A Gt. szabályainak a tételes megsértése azonban a jelen ügyben közömbös. Annak van jelentősége, hogy ez a gazdasági művelet az alaptőke összetételében igen hátrányos változást eredményezett. Eszerint a működő tőke azonnal mobilizálható része oly mértékben csökkent, mely az rt. működését jelentősen megnehezítette. A visszavásárlást követően ugyanis az rt. csupán 6, 9 millió forint tényleges készpénzvagyonnal kezdte meg a működését 1993-ban. A terheltnek a részvények visszavásárlását végző magatartása így valóban rendkívül kockázatosnak és az ésszerű gazdálkodás szabályaival ellentétesnek ítélhető.
Ugyanakkor a tényállás szerint az rt. tevékenységéhez az 1993. gazdasági év kezdetén ez a közel 7 millió forint rendelkezésre állt. Ezután mindössze két hónappal később került sor egy olyan szerződés megkötésére, amelyből 1993. május 10-i határidővel az N. Rt.-vel szemben 2 314 000 forint fizetési kötelezettsége keletkezett, a későbbiekben pedig ez a hitelező kezdeményezte a felszámolási eljárást, mely végső soron az rt. megszüntetése mellett a hitelezői igények csorbulását eredményezve fejeződött be.
Ekként a tényállásból a részvény visszavásárlás ellenére a 6,9 millió forint likvid tőkével szemben kizárólag a mintegy 2,3 millió forint tartozás állapítható meg, a teljesítés forrása tehát rendelkezésre állt. Így a terhelt önmagában ezzel a kötelezettségvállalással még nem teremtett olyan helyzetet, mint amelynek végül a fizetésképtelenségét kellett volna eredményeznie. A részvénytársaság gazdasági ellehetetlenüléséhez nyilvánvalóan más körülmények vezettek, az ítéleti tényállás azonban az rt. működése körében a fentiekben hivatkozotton túlmenő egyéb szerződést, megállapodást vagy bármilyen más gazdasági műveletet nem tartalmaz.
Az előzőekből pedig az következik, hogy a részvények visszavásárlása, illetőleg a jelzett későbbi ügyletet követő fizetőképtelenség ténye között az oksági kapcsolat nem állapítható meg. Az adott esetben ezért az okozati összefüggés hiányában a csődbűntett megvalósulásáról nem lehet szó.
Mindezekből következően az eljárt bíróságok a terhelt bűnösségét a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapították meg.
A Legfelsőbb Bíróság ezért – helyt adva a felülvizsgálati indítványnak – a megtámadott határozatokat a Be. 284. §-a (1) bekezdésének a) pontjában írt okból, a Be. 291. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján hatályon kívül helyezte. Egyúttal a Be. 291. §-ának (3) bekezdése értelmében a terheltet – a Btk. 290. §-ának (3) bekezdésében meghatározott – hitelező kielégítésének meghiúsításával elkövetett csődbűntett miatt ellene emelt vád alól a Be. 214. §-a (3) bekezdése a) pontjának I. fordulata alapján, bűncselekmény hiányában felmentette. (Legf. Bír. Bfv. IV. 378/2000. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás