BK BH 2001/106
BK BH 2001/106
2001.03.01.
A tárgyalás előkészítésének szakaszában az előzetes letartóztatás kérdésében való döntésnél a büntetőeljárás és a kényszerintézkedés alkalmazásának általános feltétele – a bűncselekmény alapos gyanúja – vonatkozásában a bíróságnak a rendelkezésre álló bizonyítékok mérlegelése nélkül abban kell állást foglalnia, hogy a bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúját a vádlott terhére szóló bizonyítékok megalapozzák-e;
amennyiben fennállnak a kényszerintézkedés különös feltételei, a vádlott következetes tagadása ellenére is törvényes az előzetes letartóztatás elrendelése, illetőleg annak fenntartása [Be. 92. § (1) bek. a) és c) pont, 172. § (1) bek.].
A városi bíróság az 1998. december 22. napján kelt végzésével az I. r. vádlott és a II. r. vádlott előzetes letartóztatását megszüntette, és elrendelte a szabadlábra helyezésüket.
A végzés indokolásában a városi bíróság kifejtette, hogy a városi ügyészség az 1998. december 17-én érkezett vádiratával az I. r. és a II. r. vádlottak ellen többek által elkövetett erőszakos közösülés bűntette és személyi szabadság megsértésének bűntette miatt emelt vádat, és a vádiratban indítványozta, hogy a bíróság a Be. 92. §-a (1) bekezdésének a) és c) pontjaira figyelemmel rendelkezzék az előzetes letartóztatás fenntartásáról.
A vádlottak előzetes letartóztatását a városi bíróság az 1998. szeptember 29-én kelt végzésével elrendelte, majd az 1998. október 26-án kelt végzésével 1998. december 29. napjáig meghosszabbította; a bíróság a határozatokban a kényszerintézkedés okaként a Be. 92. § (1) bekezdés a), b) és c) pontjait jelölte meg.
A vádlottak, illetve a védőik az ügyészi kihallgatáson, valamint írásban is kérték a vádlottak szabadlábra helyezését.
Az iratokból megállapítható, hogy mindkét vádlott több esetben volt büntetve, illetve ellenük több büntetőeljárás is folyamatban van.
A Btk. 197. § (2) bekezdés c) pontja szerinti többek által elkövetett erőszakos közösülés bűntette 5 évtől 10 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Az iratokból megállapítható az is, hogy a vádlottak a terhükre rótt cselekmény elkövetését következetesen tagadják. Ezen túlmenően azonban a rendelkezésre álló bizonyítékok oly mértékben ellentmondásosak, hogy csupán a bírósági eljárás lefolytatása után lesz lehetséges a megalapozott értékelésük. Ehhez képest sem a cselekmény büntetéssel fenyegetettségének mértéke, sem a vádlottak előélete, illetve az ellenük folyó más büntetőeljárások nem jelentenek olyan konkrét okot, mely a kényszerintézkedés további fenntartását indokolná.
Az elsőfokú végzés ellen az ügyész fellebbezett a vádlottak terhére, az előzetes letartóztatás megszüntetése miatt, a vádlottak előzetes letartóztatásának ismételt elrendelése végett.
A megyei főügyész az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását és a vádlottak előzetes letartóztatásának az elrendelését indítványozta.
A fellebbezés alapos.
A városi bíróság az eljárás jelen szakában is csak annyiban vizsgálhatja a bizonyítékokat – azok mérlegelése nélkül –, hogy az előzetes letartóztatás általános feltétele, a bűncselekmény alapos gyanúja továbbra is fennáll-e, avagy az alapos gyanú a vádemelés ellenére is olyan mértékben meggyengült, amely már nem teszi lehetővé vagy indokolttá a kényszerintézkedés alkalmazását.
A városi bíróság a bizonyítékok ellentmondásosságára és a vádlottak tagadására utalt ugyan, de nem vizsgálta a bizonyítékokat olyan szempontból, hogy a vádlottak terhére szóló bizonyítékok önmagukban – mérlegelés nélkül – megalapozzák-e az előzetes letartóztatás általános feltételét.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint az eljárás során eddig beszerzett bizonyítékok – a sértett vallomásán túl az orvosszakértői és pszichológusi szakvélemények, több tanúvallomás – inkább erősítették az alapos gyanút, mintsem gyengítették volna azt olyan mértékben, amely – a különös feltételek fennállása esetén – megkérdőjelezhetné az előzetes letartóztatás indokoltságát. Nem hagyta figyelmen kívül a megyei bíróság azt a tényt, hogy az előzetes letartóztatás nem büntetés, hanem ideiglenes biztonsági intézkedés, amelynek célja – a büntetőeljárásban alkalmazható többi kényszerintézkedéssel egyezően – a büntetőeljárás eredményes lefolytatásának a biztosítása.
Ami az előzetes letartóztatás elrendelésének, illetve fenntartásának a Be. 92. §-ának (1) bekezdésében írt feltételeit illeti, ez esetben – az elsőfokú bíróság által is megállapítottan – a vádlottaknak a vádiratban terhére rótt bűncselekmény tárgyi súlyára figyelemmel reálisan fennáll a szökés és elrejtőzés veszélye [Be. 92. § (1) bek. a) pont]. Mindkét vádlott volt korábban büntetve, ellenük több büntetőeljárás is folyamatban van, így a bűnismétléstől is tartani lehet [Be. 92. § (1) bek. c) pont].
Minderre figyelemmel az előzetes letartóztatás megszüntetésének a Be. 96. §-ának (2) bekezdésében írt feltételei nem valósultak meg, ezért a megyei bíróság a Be. 92. §-a (1) bekezdésének a) és c) pontjai, valamint a be. 95. §-a (2) bekezdésének I. fordulata alapján és a fentiekben kifejtettekre figyelemmel – megváltoztatva az elsőfokú végzést – mindkét vádlott előzetes letartóztatását ismételten elrendelte. (Bács-Kiskun Megyei Bíróság 2. Bf. 101/1999/2. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás