1062/B/2001. AB határozat
1062/B/2001. AB határozat*
2005.09.19.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a földgáz díjának megállapításáról szóló 96/2003. (XII. 18.) GKM rendelet 5. számú melléklete alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó a földgáz díjának megállapításáról szóló 11/1999. (III. 19.) GM rendelet (továbbiakban: R.) 3. számú mellékletében foglaltakat támadja. Álláspontja szerint a szabályozás sérti az Alkotmány 70/A. § (2) bekezdésében foglalt diszkriminációs tilalmat azáltal, hogy a jogszabály a gázórával nem rendelkező lakások földgázfogyasztásának átalánydíját a gáztűzhely teljesítménye mellett a lakások szobaszáma alapján állapítja meg, ezáltal a nagyobb lakásban egyedül élő állampolgárokat hátrányos megkülönböztetés éri, és ez sérti az Alkotmánynak a jogegyenlőséget deklaráló 70/A. § (3) bekezdését is.
Az indítvány benyújtását követően a földgáz közüzemi díjainak megállapításáról szóló 96/2003. (XII. 18.) GKM rendelet (a továbbiakban: R.2.) 23. § (1) bekezdése a támadott jogszabályt hatályon kívül helyezte, ugyanakkor az indítvány által kifogásolt rendelkezéseket az 5. sz. melléklet azonos tartalommal vette át.
II.
Az Alkotmánybíróság döntése meghozatalakor az alábbi jogszabályhelyeket vizsgálta:
Az indítvány az Alkotmány következő rendelkezéseit érinti:
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.”
Az R.2. 5. számú mellékletének az indítvány elbírálásakor hatályos szövege:
Gázmérővel nem rendelkező lakások számításba veendő földgázfogyasztása:
MJ/hó
Lakás típusa |
2 lángú |
3–4 lángú |
4 lángú gáztűzhely |
Garzon |
Gáz |
1 szobás |
210 |
300 |
240 |
250 |
454 |
1,5 szobás |
300 |
370 |
310 |
310 |
454 |
2 szobás |
350 |
450 |
390 |
390 |
454 |
2,5 szobás |
410 |
520 |
460 |
450 |
454 |
3 szobás |
470 |
600 |
540 |
520 |
454 |
3,5 szobás |
530 |
690 |
630 |
600 |
454 |
4 szobás |
610 |
750 |
690 |
660 |
454 |
Az ebédlő az átalánydíj-fizetés szempontjából fél szobának minősül.
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az indítványozó által támadott R. 3. számú melléklete a mérőórával nem rendelkező háztartási gázfogyasztók vonatkozásában állapított meg átalánydíjat oly módon, hogy a lakóhelyiségek számának, valamint a gáztűzhely teljesítményének függvényében fokozatosan és arányosan növekvő díjat határozott meg.
A földgáz közüzemi díjainak megállapításáról szóló 96/2003. (XII. 18.) GKM rendelet 23. § (1) bekezdése a támadott jogszabályt hatályon kívül helyezte. Az R.2. 5. számú melléklete ugyanakkor változatlan tartalommal vette át a korábbi jogszabálynak az indítványozó által kifogásolt rendelkezéseit.
Az Alkotmánybíróság „a támadott jogszabály hatályon kívül helyezése esetén az indítványban megjelölt, de hatályon kívül helyezett jogszabály helyett az annak helyébe lépő új jogszabály alkotmányellenességét vizsgálja meg, ha az új jogszabály is tartalmazza a korábbi jogszabálynak az indítványozó által támadott rendelkezését”. (137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456, 457.) Ezért az indítványok alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányossági vizsgálatot a hatályos R.2. 5. számú mellékletének rendelkezéseire tekintettel folytatta le.
2. Az indítványozó azért tartja az Alkotmány 70/A. §-ába ütközőnek a szabályozást, mert a R.2. 5. sz. melléklete úgy ír elő magasabb átalánydíjat a nagyobb lakásokra, hogy nem veszi figyelembe az ingatlanban lakó személyek tényleges számát, és ez a rendelkezés hátrányos megkülönböztetést jelent a nagyobb lakásban élő egyedülállók számára.
Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság területén az emberi, illetve az állampolgári jogok, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül minden személyt megilletnek. Ugyanakkor az Alkotmánybíróság a 61/1992. (XI. 20.) AB határozatában azt is kimondta, hogy „az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglalt tilalom nem csak az emberi, illetve az alapvető állampolgári jogokra irányadó, hanem e tilalom – amennyiben a különbségtétel sérti az emberi méltósághoz való jogot – kiterjed az egész jogrendszerre, ide értve azokat a jogokat is, amelyek nem tartoznak az emberi jogok, illetőleg az alapvető állampolgári jogok közé. A jogegyenlőség nem jelenti a természetes személyeknek a jogon kívüli szempontok szerinti egyenlőségét is. Az ember, mint a társadalom tagja hivatása, képzettsége, kereseti viszonyai stb. szerint különbözhet és ténylegesen különbözik is más emberektől. Az állam joga, – s egyben bizonyos körben kötelezettsége is –, hogy a jogalkotás során figyelembe vegye az emberek között ténylegesen meglévő különbségeket. Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése ugyanis nem bármifajta különbségtételt tilt, – egy ilyen általános tilalom összeegyeztethetetlen lenne a jog rendeltetésével – hanem csupán az emberi méltósághoz való jogot sértő megkülönböztetéseket.” (ABH 1992, 282.)
Az Alkotmánybíróság következetesen alkalmazott gyakorlata során csak akkor ítélte alkotmányellenesnek a jogalanyok közötti megkülönböztetést, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tett különbséget az azonos szabályozási kör alá vont jogalanyok között.
A jelen ügy elbírálásakor irányadónak tekintette az Alkotmánybíróság a 26/1997. (IV. 25.) AB határozatában foglaltakat is, ahol a települési szilárd hulladék elszállítási rendjének és a szolgáltatás díja megfizetésének önkormányzati szabályozásával összefüggésben kimondta, hogy „a vizsgált tárgykörben az önkormányzati rendeletalkotással szembeni lényeges követelményként fogalmazható meg az is, hogy a közszolgáltatás díja az átalány jellegtől a ténylegesen ellátott szolgáltatás értékéhez közelítsen. Az 57/1995. (IX. 15.) AB határozat már elvi jelleggel hívta fel a figyelmet arra, hogy »önmagában nem feltétlenül alkotmányellenes, ha a jogalkotó átalánnyal vagy törvényes vélelem felállításával szabályoz«. (ABH 1995, 284, 286.) Az átalányjellegű és vélelem alapján megállapított adókötelezettségek elbírálása során az Alkotmánybíróság azt is hangsúlyozta, hogy ilyen szabályozásra csak elegendő többletgaranciák mellett kerülhet sor [pl. az 5/1997. (II. 7.) AB határozat, ABK 1997, február, 30.]. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint hasonló tartalmi igényeket kell támasztani a közszolgáltatások díja megállapításánál is. Az ilyen szolgáltatások díjai ugyanis nem az érintett felek megállapodásán alapulnak, hanem valamely közhatalmi szerv normatív rendeletén.” (ABH 1997, 482, 485.)
Az átalánydíj megállapítása, a kiszámítás módjának kidolgozása, az átalánydíj alapjául szolgáló szempontok, ismérvek kiválasztása és meghatározása a jogalkotó hatáskörébe tartozik. Az Alkotmánybíróság csak azt vizsgálhatja, hogy a díj megállapítására vonatkozó szabályozás jelent-e hátrányos megkülönböztetést a fogyasztók valamely csoportja számára.
Az R2. indítványozó által kifogásolt 1. sz. melléklete megállapítja a gázfogyasztás maximális díjtételét, majd – a fogyasztó választása szerint – kétféle díjszámítást enged. Az önálló mérőórát felszerelt fogyasztó esetében a tényleges fogyasztást mérve állapítja meg a konkrét díjtételeket. A mérőórával nem rendelkezők esetében pedig, a 13. § (7) bekezdése szerinti számítással az 1. számú melléklet C) pontjának és az 5. számú mellékletben foglaltak figyelembevételével alakított átalánydíjat kell megfizetni. E számítás alapjául a főzőlap-teljesítmény és a szobaszám alapján vélelmezett fogyasztás áll. Míg a főzőlap teljesítménye tényleges gázfogyasztást takar, a szobaszám általában a lakásban élő személyek, vagyis a fogyasztók számára enged következtetni. Bár a lakásban ténylegesen lakó személyek, vagyis a gázfogyasztók száma pontosabban is meghatározhatná a fogyasztás mértékét, ennek mérése, ellenőrzése jelentős nehézséggel járna. Ezért a jogalkotó által választott két adat életszerűen enged következtetéseket a felhasznált földgáz mennyiségére vonatkozóan. Az Alkotmánybíróság szerint a módszer közelítést jelent a tényleges fogyasztáson alapuló díjtételhez különösen ott, ahol a külön mérőóra felszerelése műszaki akadályba ütközik. Egyéb esetben az, hogy a felhasználó választására bízza a jogszabály a külön mérő szerinti, avagy az átalánydíj szerinti fizetés lehetőségét, kellő garancia elemét jelenti a szabályozásnak.
A díj átalány jellegéből adódóan a tényleges fogyasztáshoz képest pozitív és negatív irányban is lehetséges eltérés az egyes konkrét fogyasztások elszámolása esetében. Az R2. támadott rendelkezése nem vitásan érintheti hátrányosan azokat a fogyasztókat, akik egyedül laknak többszobás lakásban, a szabályozás ennek ellenére nem éri el az alkotmányellenességet, mivel a jogalkotó a lehetséges szempontok közül azokat az objektív ismérveket jelölte meg a gázdíj kiszámításának alapjául, amelyek révén a megállapított átalánydíj közelít a tényleges fogyasztás mértékéhez.
Azáltal pedig, hogy külön csoportba sorolható adóalanyokra különböző díjszámítást rendel az R2., és az egyes csoportokon belüli fogyasztókra azonos szabályozás vonatkozik, nem merül fel hátrányos megkülönböztetés.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az R.2. 5. számú melléklete nem sérti az Alkotmány 70/A. §-át, ezért az indítványt a rendelkező részben foglaltak szerint elutasította.
Budapest, 2005. július 12.
Dr. Bihari Mihály s. k., Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
előadó alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás