1073/B/2001. AB határozat
1073/B/2001. AB határozat*
2004.06.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a kötelező kéményseprő-ipari közszolgáltatásról szóló 27/1996. (X. 30.) BM rendelet 11–12. §-ai alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a kötelező kéményseprő-ipari közszolgáltatásról szóló 27/1996. (X. 30.) BM rendelet 11. §-a kiegészítésére irányuló indítványt visszautasítja.
3. Az Alkotmánybíróság Heves Megye Közgyűlésének a kéményseprő-ipari közszolgáltatás kötelező igénybevételéről szóló 16/1995. (XII. 5.) HMÖ számú rendelete 3. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
1. Az egyik indítványozó az Alkotmánybírósághoz intézett és többször kiegészített beadványában elsődlegesen Heves Megye Közgyűlésének a kéményseprő-ipari közszolgáltatás kötelező igénybevételéről 16/1995. (XII. 5.) HMÖ számú rendelete (a továbbiakban: Kgyr.) 3. §-a alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint a Kgyr. kifogásolt rendelkezése sérti az Alkotmány 9. § (2) bekezdését és 70/B. § (1) bekezdését.
Az indítványozó szerint a Kgyr. sérelmezett rendelkezése sérti a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát, mivel a rendelkezés alapján a kéményseprő-ipari közszolgáltatási feladatok teljes körét egy meghatározott gazdasági társaság jogosult kizárólagos jelleggel ellátni. Véleménye szerint ez a kizárólagosság indokolatlanul privilegizált helyzetet teremt az adott gazdasági társaság javára. Az indítványozó egyetért azzal, hogy a közszolgáltatási funkciók közül a már meglévő kémények műszaki felülvizsgálata, időszakos ellenőrzése, karbantartása a kijelölt szolgáltató kizárólagos tevékenységi körébe tartozik, vitatja azonban a használatbavételi eljárás és a már létező épületek fűtési módjának megváltoztatása során készített szakvélemények tekintetében. Megítélése szerint a vállalkozás jogának ez a korlátozása egyúttal a munkához való jog sérelmét is előidézi.
Az indítványozó a fentieken túl az indítványa kiegészítésében kérte, hogy az Alkotmánybíróság ugyanezen indokok alapján, vagyis a Kgyr. kifogásolt rendelkezéséhez fűzött alkotmányossági kifogások szerint állapítsa meg a kötelező kéményseprő-ipari közszolgáltatásról szóló 27/1996. (X. 30.) BM rendelet (a továbbiakban: BMr.) 11–12. §-ai alkotmányellenességét és azokat semmisítse meg.
2. Egy másik indítványozó kiegészített indítványában kérte, hogy az Alkotmánybíróság a BMr. 11. §-a alkotmányellenességét állapítsa meg és azt jelenlegi formájában semmisítse meg, illetőleg egészítse ki oly módon, mely szerint külön megrendelés esetén kéményvizsgálatot és az erről tanúsító szakvélemény kiadását a kijelölt szolgáltatón kívül más – erre jogosult szakvállalkozás – is végezhet. Álláspontja szerint a BMr. e rendelkezése sérti az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdését.
Az indítványozó kifogásolta, hogy a BMr. 11. §-a alapján csak az egyes helyi közszolgáltatások kötelező igénybevételéről szóló 1995. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Kötv.) 2. §-a alapján a pályázatot elnyert szolgáltató végezheti a kémények használatával összefüggő szakvéleményezési munkákat is. Ezáltal a pályázatot elnyerő szolgáltatók monopolhelyzetben vannak, amely a szakképesítéssel rendelkező egyéb vállalkozók munkához való jogának sérelmével jár.
Az Alkotmánybíróság az indítványokat azonos tárgykörükre tekintettel egyesítette és egy eljárásban bírálta el.
II.
Az indítvánnyal érintett jogszabályi rendelkezések:
1. Alkotmány:
„9. § (2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát.”
„70/B. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához.”
2. Kötv.:
„1. § (2) A helyi önkormányzat által szervezett, az e törvényben meghatározott kéményseprő-ipari közszolgáltatást a helyi közszolgáltatással ellátott területen levő ingatlan tulajdonosa, használója (a továbbiakban együtt: tulajdonos) köteles igénybe venni.
(...)
2. § A helyi önkormányzat rendeletben állapítja meg:
a) a helyi közszolgáltatás megnevezését, a közszolgáltatással ellátott terület határait;
b) a nyilvánosan meghirdetett pályázatot elnyerő, a közszolgáltatást végző intézmény vagy szakvállalkozás (a továbbiakban együtt: szolgáltató) megnevezését, illetőleg annak a működési területnek a határait, amelyen belül a szolgáltató a közszolgáltatás teljes körét valamennyi tulajdonos tekintetében rendszeresen köteles ellátni;
(...)
3. § E törvény alkalmazásában
(...)
f) kötelező kéményseprő-ipari közszolgáltatás: a lakásban, helyiségben lévő tüzelőberendezés égéstermékének elvezetésére szolgáló kémény és tartozékának, füstjáratának időszakos ellenőrzése, tisztítása, a kémény időszakos műszaki felülvizsgálata, a használatával összefüggő szakvélemény adása.
(...)
(3) A belügyminiszter rendeletben állapítja meg a kéményseprő-ipari közszolgáltatás szakmai követelményeit, valamint a tevékenység körét és az ellátásra való jogosultság feltételeit.”
3. BMr.
„1. § (1) A kötelező kéményseprő-ipari közszolgáltatás (a továbbiakban: közszolgáltatás) szervezett ellátása kiterjed a lakásban és más helyiségben épülő vagy már használatban lévő tüzelőberendezés égéstermékeinek elvezetésére szolgáló kémény – ideértve a tartalékkéményt is –, valamint tartozékainak műszaki felülvizsgálatára, ellenőrzésére, tisztítására és szakvélemény adására.”
„11. § (1) Új égéstermék-elvezetőket kivitelezés közben, eltakarás előtt a kémény kivitelezőjének jelenlétében a szolgáltatóval ellenőriztetni kell. A megrendelésnek a szolgáltató 3 munkanapon belül köteles eleget tenni. Az ellenőrzés eredményét a szolgáltató szakvéleménnyel igazolja.
(2) Új, újjáépített vagy megosztott épületek, lakások használatbavételéhez a szolgáltató a kémények megfelelőségét tanúsító szakvéleményt ad ki.
(3) Újonnan épített vagy javított, illetőleg újból használatba vett és felülvizsgálati kötelezettség alá eső kéményeket és tartozékait csak azok megfelelőségét tanúsító szakvélemény birtokában lehet üzemeltetni.
(4) Gázüzemű, továbbá – a tüzelési mód vagy a kémény terhelésének megváltozása esetén – más tüzelőberendezést meglévő kéménybe kötni csak a kémények megfelelőségét és terhelhetőségét tanúsító szakvélemény birtokában szabad.
(5) A 3. §-ban meghatározott műszaki felülvizsgálat eredményét a szolgáltató szakvéleménnyel igazolja.”
„12. § (1) A szakvéleményt – a 11. § (4)–(5) bekezdésében foglalt szakvélemények kivételével – a megrendeléstől számított 8 napon belül kell kiadni.
(2) A 11. § (4) bekezdésében foglalt szakvéleményt a megrendeléstől számított 15 napon belül, a 11. § (5) bekezdésében foglalt szakvéleményt 30 napon belül kell kiadni.
(3) A szakvélemény másolatát a szolgáltató 5 évig köteles megőrizni.”
4. Kgyr.:
„2. § (1) A rendelet tárgyi hatálya: a kötelező kéményseprő-ipari közszolgáltatás szervezett ellátása kiterjed a lakásban és más helyiségben épülő vagy már használatban lévő kémény, valamint tartozékainak műszaki felülvizsgálatára, ellenőrzésére, tisztítására és szakvélemény adására.
A közszolgáltatás nem terjed ki arra a kéményre, amely használaton kívül áll és amelynek bekötőnyílásait és tisztítónyílásait befalazták vagy nem éghető anyaggal lezárták és a kéménytisztítás helyén jól látható módon megjelölték.
(2) A rendelet területi hatálya Heves megye közigazgatási területének egészére terjed ki.”
„3. § A 2. § (2) bekezdésében meghatározott közigazgatási területen a kötelező kéményseprő-ipari közszolgáltatás teljes körét, valamennyi tulajdonos tekintetében a tevékenység ellátására meghirdetett pályázatot elnyerő HM TÜZKÉV Heves Megyei Tüzeléstechnikai és Kéményseprő Vállalkozó Korlátolt Felelősségű Társaság (3300 Eger, Klapka Gy.u. 9. sz., cégjegyzék száma: 1009021287) jelen rendelet hatálybalépésétől számított 10 éves határozott ideig jogosult és köteles ellátni.”
III.
Az indítványok nem megalapozottak.
1. Az indítványozó szerint a BMr. és a Kgyr. kifogásolt rendelkezései sértik a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát, továbbá a munkához és a foglalkozáshoz való jogot is.
Az Alkotmánybíróság a vállalkozás jogával kapcsolatban több döntésében kifejtette, hogy „[a] vállalkozás joga a foglalkozás szabad megválasztásához való alkotmányos alapjog [70/B. § (1) bekezdés] egyik aspektusa. ... A vállalkozás joga ... nem abszolutizálható és nem korlátozhatatlan: senkinek nincs alanyi joga meghatározott foglalkozással kapcsolatos vállalkozás, sem pedig ennek adott vállalkozási-jogi formában való gyakorlásához. A vállalkozás joga annyit jelent – de annyit alkotmányos követelményként feltétlenül –, hogy az állam ne akadályozza meg, ne tegye lehetetlenné a vállalkozóvá válást.” [54/1993. (X. 13.) AB határozat, ABH 1993. 340, 341–342.]
Az Alkotmánybíróság 20/1994. (IV. 16.) AB határozatában megállapította, hogy „[az] alanyi jogi értelemben vett munkához való jog a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához való jog (70/B. §), illetőleg a vállalkozás joga (9. §) között nincs hierarchikus viszony. A munkához való jogot is úgy kell értelmezni, hogy abba mindenfajta foglalkozás, hivatás, ’munka’ megválasztásának és gyakorlásának szabadsága beletartozik. ... Munka, foglalkozás, vállalkozás alanyi alapjogként nem különbözik egymástól. ... A munkához (foglalkozáshoz, vállalkozáshoz) való alapjog a szabadságjogokhoz hasonló védelemben részesül az állami beavatkozások és korlátozások ellen. E korlátozások alkotmányossága azonban más-más mérce alapján minősítendő aszerint, hogy a foglalkozás gyakorlását vagy annak szabad megválasztását korlátozza-e az állam, s az utóbbin belül is különbözik a megítélés az adott foglalkozásba kerülés szubjektív, illetve az objektív korlátokhoz kötésének megfelelően. ... A munkához (foglalkozáshoz, vállalkozáshoz) való jogot az veszélyezteti a legsúlyosabban, ha az ember az illető tevékenységtől el van zárva, azt nem választhatja.” (ABH 1994. 117, 121.)
„A gazdasági verseny szabadsága az állami célkitűzésként megállapított piacgazdasághoz szervesen kapcsolódó olyan alkotmányos elv, amely többek között arra hivatott, hogy elősegítse a vállalkozás és a foglalkozás szabad megválasztása alapjogának sokszínű és hatékony érvényesülését.” [1105/B/1993. AB határozat, ABH 1994. 637, 640.]
2. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 8. § (1) bekezdése alapján az önkormányzati közügyek körébe tartozik a helyi lakosság közszolgáltatásokkal való ellátása. A Kötv. a helyi önkormányzati feladatkörbe tartozó, a kéményseprő-ipari közszolgáltatásra vonatkozó rendelkezéseket határozza meg a köztisztasággal, az élet- és a vagyonbiztonsággal összefüggő közfeladatok ellátásának elősegítése érdekében.
2.1. Az Alkotmánybíróság az indítványok alapján elsőként a BMr. kifogásolt rendelkezései alkotmányellenességét vizsgálta. Az indítványozók szerint a BMr. vizsgált rendelkezései azért alkotmányellenesek, mert az e rendelkezésekben foglalt szakvéleményezési szolgáltatási munkák a kötelező kéményseprő-ipari közszolgáltatás körébe tartoznak.
A BMr. kifogásolt rendelkezései a kémények használatával összefüggő szakvéleményezési szolgáltatási feladatokról rendelkeznek, amelyeket e rendelkezések alapján a „szolgáltató” végez. A BMr. e kifogásolt szabályai nem rendelkeznek arról, hogy a szakvélemények adásával kapcsolatos e feladatok a kötelező kéményseprő-ipari közszolgáltatások körébe tartoznak és ezért azokat csak a Kötv. alapján pályázatot elnyerő szolgáltató láthatja el.
A Kötv. 1. § (2) bekezdése alapján az érintett ingatlantulajdonosok a helyi önkormányzat által szervezett és az e törvényben meghatározott közszolgáltatásokat kötelesek igénybe venni. Erre tekintettel a kötelező kéményseprő-ipari közszolgáltatás körét a Kötv. állapítja meg. A Kötv. idézett 3. § f) pontja alapján a kötelező kéményseprő-ipari közszolgáltatás körébe tartozik a kémények használatával összefüggő szakvélemény adása is.
A kötelező kéményseprő-ipari közszolgáltatás törvényben meghatározott körétől való eltérésre a Kötv. 4. § (3) bekezdése nem ad felhatalmazást. A Kötv. e rendelkezésében foglalt felhatalmazás szerint a belügyminiszter csak a közszolgáltatás szakmai követelményeit, valamint a tevékenység körét és az ellátásra való jogosultság feltételeit szabályozhatja. Ezért a BMr. 1. § (1) bekezdése a Kötv. 3. § f) pontjában foglaltakkal azonos módon állapítja meg a kötelező kéményseprő-ipari közszolgáltatás terjedelmét. A BMr. e rendelkezése alapján is a vitatott szakvéleményezési szolgáltatási feladatok a kötelező közszolgáltatás körébe tartoznak.
A kötelező kéményseprő-ipari közszolgáltatás köréről tehát a Kötv. 3. § f) pontja és a BMr. 1. §-a rendelkezik, amelyek irányadóak a BMr. 11–12. §-aiban foglalt szolgáltatási feladatok tekintetében is. Az indítványozók a Kötv. és a BMr. említett rendelkezéseit nem kifogásolták. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 20. §-a alapján az Alkotmánybíróság az arra jogosult indítványa alapján jár el. Mivel az indítványozók a Kötv. és a BMr. e rendelkezései alkotmányellenességének vizsgálatát nem kérték, ezért azok alkotmányellenességét az Alkotmánybíróság az Abtv. idézett előírásai szerint nem vizsgálhatta.
A fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a BMr. 11–12. §-ai nem állnak közvetlen tartalmi és így értékelhető alkotmányjogi összefüggésben az Alkotmány 9. § (2) bekezdésével és 70/B. § (1) bekezdésével, ezért azokat nem is sértik. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt e részében elutasította.
2.2. Az egyik indítványozó a BMr. 11. §-ának kiegészítését kérte. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 1. §-a alapján és külön törvény szerint sincs jogalkotási hatásköre. Ezért az Alkotmánybíróság a BMr. kiegészítésére irányuló indítványt az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat 29. § b) pontja alapján visszautasította.
2.3. Az indítványozó szerint a Kgyr. 3. §-a azért alkotmányellenes, mert a kéményseprő-ipari közszolgáltatás teljes körét kizárólagos jelleggel a pályázatot elnyerő gazdasági társaság jogosult ellátni.
A Kötv. 1. § (3) bekezdése előírja, hogy a helyi önkormányzatnak a kötelező közszolgáltatás elvégzésére nyilvános pályázatot kell hirdetni. A 2. § a) és b) pontja alapján a helyi önkormányzat rendeletben állapítja meg a közszolgáltatással ellátott terület határait, amelyen belül a pályázatot elnyerő szolgáltató a közszolgáltatás teljes körét valamennyi tulajdonos tekintetében köteles ellátni.
A Kötv. 4. § (4) bekezdése értelmében a Kötv. végrehajtását szolgáló rendeletalkotásról a helyi önkormányzat gondoskodik. A helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű szervek feladat- és hatásköreiről szóló 1991. évi XX. törvény (a továbbiakban: Öhtv.) 19. §-a szerint a kéményseprő-ipari tevékenység ellátásának biztosításáról külön jogszabály rendelkezéseinek megfelelően a megyei, megyei jogú városi és a fővárosi közgyűlés gondoskodik. A megyei önkormányzat, mint helyi önkormányzat tehát a Kgyr.-t és annak kifogásolt rendelkezését is a Kötv. és az Öhtv. fentiekben már ismertetett felhatalmazó rendelkezései alapján állapította meg.
A Kgyr. 3. §-a alapján a pályázatot elnyerő szolgáltató a megjelölt közigazgatási területen a kötelező kéményseprő-ipari közszolgáltatás teljes körét jogosult és köteles ellátni. A Kgyr. e vitatott rendelkezése a Kötv. idézett 2. § b) pontján alapul, amely szerint a pályázatot elnyerő szerv a közszolgáltatás teljes körét köteles ellátni. A kötelező kéményseprő-ipari közszolgáltatás körét pedig a Kötv. 3. § f) pontja határozza meg, amelytől az önkormányzati rendelet nem térhet el. Az indítványozó a Kötv. az előbbiekben említett irányadó rendelkezéseit nem kifogásolta.
A Kötv. 2. § idézett b) pontja alapján az önkormányzati rendelet csak a közszolgáltatás működési területét állapíthatja meg, tehát a megjelölt közigazgatási illetékességi területen belül több körzetet alakíthat és írhat ki azokra pályázatot. Az önkormányzati rendeletben meghatározott működési területen belül azonban a pályázatot elnyerő szolgáltató a Kötv. alapján, tehát a törvény erejénél fogva jogosult és köteles a szolgáltatás teljes körét ellátni. Az előbbiekre tekintettel tehát a Kgyr. 3. §-a a Kötv. rendelkezésein alapuló deklaratív szabálynak minősül.
A fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Kgyr. vizsgált szabálya sem áll alkotmányjogilag értékelhető közvetlen tartalmi összefüggésben az Alkotmány 9. § (2) bekezdésével és a 70/B. § (1) bekezdésével és azokat nem is sérti. Ezért az indítványt e részében is elutasította.
Budapest, 2004. június 14.
Dr. Erdei Árpád s. k., Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné
dr. Vasadi Éva s. k.,
dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás