BK BH 2001/108
BK BH 2001/108
2001.03.01.
A magánvádra folyó büntetőeljárásban nincs helye a büntetőeljárás megszüntetésének azon a címen, hogy a feljelentő az eljárási illetéket – a bíróság felhívásában megjelölt határidőn belül – nem rótta le [Be. 317. §, 319. §, 326. §; 1990. évi XCIII. tv. 54. § (4) bek., 65. § (1) és (2) bek., 84. §, 85. §].
B. I.-né 1997. április 7-én tett feljelentést N. I. ellen a sérelmére 1997. március 1-jén elkövetett bántalmazás miatt a rendőrkapitányságon, ahol a feljelentés alapján a Btk. 170. §-ának (1) bekezdésébe ütköző, és a (2) bekezdés szerint minősülő súlyos testi sértés bűntette miatt a nyomozást 1997. április 11-én elrendelték.
A városi ügyészség az iratokat a városi bíróság részére küldte meg azzal, hogy az ügyben magánvádra üldözendő cselekmény, könnyű testi sértés vétsége látszik megállapíthatónak, melyben a vád képviseletét nem vette át.
A városi bíróság végzésével felhívta B. I.-né feljelentőt, hogy a végzés kézbesítését követő naptól számított 15 napon belül a feljelentésére – elutasítás terhe mellett – rójon le 3000 forint eljárási illetéket, vagy kérje a költségmentesség engedélyezését. Ezt a végzést a feljelentő 1997. szeptember 29-én átvette, és a részére nyitva álló határidő alatt az illetéket nem rótta le.
A fentiekre figyelemmel a városi bíróság 1997. november 3-án kelt végzésével N. I. ellen a könnyű testi sértés vétsége miatt indult büntetőeljárást megszüntette az illetéktörvény 65. §-ának (1) és (2) bekezdésére hivatkozással.
E végzés ellen B. I. feljelentő élt fellebbezéssel az eljárás folytatása érdekében.
A bejelentett fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
A büntetőeljárási törvény több helyen rendelkezik a megindult eljárás megszüntetéséről, így a nyomozás során a Be. 139. §-a és a Be. 145. §-a (2) bekezdésének c) pontja írja körül a megszüntetési okokat;
a tárgyalás előkészítése során a bíróság a Be. 170. §-a (1) bekezdésének a)-e) pontja alapján dönthet az eljárás megszüntetéséről, mely rendelkezés szintén taxatív felsorolást tartalmaz. A bizonyítási eljárás eredményeként meghozható eljárás-megszüntetés végzéssel kapcsolatos a Be. 213. §-a is. A magánvádas eljárásokban ezen túlmenően lehetőség van az eljárás megszüntetésére a Be. 317., 319., illetve a 326. §-ai alapján. E külön eljárásban is a megszüntetéssel kapcsolatos rendelkezések kimerítően vannak felsorolva, és egyik megjelölt jogszabályhely esetében sincs lehetőség az eljárás megszüntetésére azért, mert a magánvádló az eljárási illetéket nem rótta le (BH 1992/127.).
Így az elsőfokú bíróság a büntetőeljárási szabályok figyelmen kívül hagyásával szüntette meg a magánvádas eljárást az illetéklerovási kötelezettség nem teljesítése miatt, így a megyei bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy az elsőfokú bíróság a feljelentővel szemben olyan jogkövetkezményt alkalmazott az eljárás megszüntetésével, mely őt a téves tájékoztatás folytán a törvényes jogainak gyakorlásában nagymértékben korlátozta. Ezért az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte és utasította a városi bíróságot az eljárás folytatására.
A felülbírálat során a megyei bíróság szükségesnek tartja azt is kiemelni, hogy az elsőfokú bíróság végzése a tekintetben is jogszabálysértő, hogy az illetéktörvény alkalmazásával sem lehetett volna a magánvádas eljárást megszüntetni. Az illetékekről szóló – többször módosított 1990. évi XCIII. tv. 54. §-ának (4) bekezdése egyértelműen rögzíti, hogy amennyiben a magánvádló az illetéket a felhívás ellenére nem fizeti meg, ekkor a bíróság leletet készít. Erre vonatkozóan a részletes szabályok az illetéktörvény 84. és 85. §-ában találhatóak, azaz a magánvádas eljárás során az illetékfizetési kötelezettség nem teljesítésének – eltérően a polgári peres eljárástól – nem lehet – még az illetéktörvény alapján sem – az a jogkövetkezménye, hogy az eljárás megszüntetésére kerüljön sor. (Nógrád Megyei Bíróság Bf. 272/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás