PK BH 2001/114
PK BH 2001/114
2001.03.01.
Mezőgazdasági termékértékesítési szerződés megszegésére alapított kártérítési perben az elmaradt haszon mértékének megállapítása [Ptk. 318. § (1) bek., 339. § (1) bek., 355. § (4) bek., 417. § (2) bek.].
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a felperes mint termelő és az alperes mint megrendelő 1996. április 2-án mezőgazdasági termékértékesítési szerződést kötöttek napos libák hízlalására. A szerződés szerint az alperes a tulajdonában álló 2500 db naposlibát helyezte ki a felpereshez, akit a nevelési tevékenységért és az állatok tartásáért a ráhízott súlyra számított felvásárlási ár illette meg. Az elszámolás módját a szerződés részét képező és a felperes által is aláírt 1. sz. melléklet tartalmazta. Eszerint a ráhizlalt súlyért fizetendő felvásárlási ár a bevétel és a költség oldalon képződő tételek különbsége volt. Az állattartáshoz szükséges takarmányt a szerződés szerint a megrendelő szolgáltatta.
A felperes a keresetében 599 086 forint kára és kamata megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Álláspontja szerint az alperes a libák tartásának utolsó időszakában nem megfelelő minőségű abrakkeveréket biztosított, és emiatt a leadott libák súlya és ezáltal a bevételként elszámolható összeg alacsonyabb volt. A felperes igényelte továbbá a hibás táp szállításával és a takarmány megvizsgálásával kapcsolatban felmerült költségeit is.
Az alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy az állatállomány azért nem hízott fel a megfelelő súlyra, mert a felperes nem alkalmazott megfelelő kiegészítő takarmányokat, és az állatoknak túl nagy mozgásteret biztosított.
A jogerős ítélet indokolásában a bíróság megállapította, hogy a perbeli esetben a felek a Ptk. 417. §-ának (2) bekezdésében szabályozott mezőgazdasági termékértékesítési szerződést kötöttek, amelyet a felperes felróható módon megszegett, mert a libaállomány neveléséhez nem megfelelő minőségű tápot szolgáltatott, és ezáltal az állatok a megfelelő átlagsúlyt nem érték el.
A felperes kárának összege tekintetében kifejtette, hogy az állatállomány leadása után a költségoldalon 4 041 540 forintot, a bevétel-oldalon 3 324 731 forintot lehetett jogszerűen elszámolni, ezért a termelés vesztesége 716 809 forint volt. Amennyiben a táp megfelelő minőségű, és a libák az 5,3 kg/db súlyt elérték volna, a bevétel összege 3 915 259 forintra módosulna, de az alperes kiadásai ez esetben is meghaladják a bevételt, így a hibás teljesítésből eredő kár a termelő javára lényegében elszámolásra került, ezért a keresetet a bíróság elutasította. Utalt a bíróság arra is, hogy a perbeli szerződés a termelőre kétségtelenül hátrányos volt, mert a takarmányárak növekedésének kockázatát teljes egészében a felperes vállalta, de a szerződésben kikötött elszámolási módot a felperes nem kifogásolta.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében lényegében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az alperes marasztalását kérte a kereseti kérelem szerint. A felperes a jogerős ítélet iratellenes megállapításaira, téves következtetések levonására és a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésében foglaltak téves alkalmazására hivatkozott.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az eljáró bíróságok széles körű bizonyítás lefolytatása után, a tényállást a bizonyítékoknak a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerinti értékelésével állapították meg, és abból jogszabálysértés nélkül vontak le jogi következtetéseket. A tényállás nem maradt feltáratlan; iratellenes vagy okszerűtlen megállapításokat, illetve logikai ellentmondást sem tartalmaz.
A jogerős ítéletben a bíróság – a felperes állításával egyezően – megállapította, hogy az alperes hibás tápot szolgáltatott, és a libák megfelelő súlyának elérését ez akadályozta meg, így az alperes magatartása a kártérítés alapjául szolgálhat. A kereset elutasítására azonban azért került sor, mert hibátlan táp szolgáltatása esetén sem haladta volna meg a bevétel a költségeket. A felperes az elszámolási módot a szerződésben elfogadta. A számadás helyességének megállapítására utalás, az alperesi elszámolás vitatása nem azonos a szerződés érvénytelenségének megállapítására vonatkozó kereseti kérelemmel. Ennek hiányában azonban a bíróságnak a felek között létrejött szerződés valóságos tartalmából kellett kiindulnia a kár tényleges összegének megállapítása során. A Ptk. 318. §-ának (1) bekezdésében, valamint a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján ugyanis a felperesnek nem csak az alperesi magatartás jogellenes voltát, hanem a kár bekövetkezését is bizonyítania kell. Jelen esetben a felperes kára túlnyomórészt abból tevődött össze, hogy a szerződésen alapuló haszna elmaradt [Ptk. 355. § (4) bek.]. A jogerős ítéletben a bíróság azonban a kár nagyságát a bizonyítékok okszerű mérlegelésével és a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésében foglaltak helytálló értelmezésével értékelte.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése szerint tárgyaláson kívül meghozott határozatával a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. III. 20.933/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás