1149/D/2001. AB határozat
1149/D/2001. AB határozat*
2005.09.19.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény végrehajtásáról rendelkező 3/1994. (II. 3.) BM rendelet 4. § (3) bekezdése alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére, valamint konkrét ügyben való alkalmazhatóságának megtiltására irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt egyebekben visszautasítja.
Indokolás
I.
1.1. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény végrehajtásáról rendelkező 3/1994. (II. 3.) BM rendelet (a továbbiakban: R.) egésze – az indítvány tartalmát tekintve az R. 4. § (3) bekezdése – alkotmányellenessége megállapítását és megsemmisítését kezdeményezte.
Az R. vonatkozó rendelkezése értelmében a szolgálati lakásra kötött bérleti szerződésekben a bérbeadó kizárólag akkor vállalhatott kötelezettséget a bérleti szerződés megszűnése után másik lakás biztosítására, ha a bérlő a lakásba költözés előtt nem határozott időre bérbe adott lakást bocsátott a bérbeadó rendelkezésére.
Az indítványozó álláspontja szerint az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamisághoz fűződő jogbiztonság sérelmét jelentette ez a szabályozás, mivel ellentétben a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Lt.) 75. § (2) bekezdésében foglaltakkal, nem tette lehetővé a lakásbérleti jogviszony folytatását, vagy cserelakás felajánlását annak a bérlőnek, akinek nem neki felróható okból szűnt meg a szolgálati jogviszonya és ennek következtében a lakásbérleti szerződése. Emiatt „az R. nem felelt meg az Alkotmány 70/E. §-ában deklarált szociális biztonsághoz és ezen belül a betegség, rokkantság és önhibán kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetéshez szükséges ellátáshoz fűződő jognak sem”.
Az indítványozó kérte annak kimondását is, hogy az R. szabályai „az Országos Rendőr-főkapitánysággal fennálló polgári peres” ügyében nem alkalmazhatók, továbbá a Budai Központi Kerületi Bíróság 6.P.I.22.936/2000/2. számú és a Fővárosi Bíróság 42.Pf.21.785/2001/3. számú ítéleteinek megsemmisítését.
1.2. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (1) bekezdése értelmében az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az Abtv. 48. § (2) bekezdése szerint az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az indítványozó a másodfokú ítéletet 2001. október 29-én vette kézhez és az alkotmányjogi panasz az Alkotmánybírósághoz 2001. december 17-én, vagyis az Abtv. 48. § (2) bekezdésében foglalt határidőn belül érkezett, ezért azt az Alkotmánybíróság érdemben vizsgálta.
2. Az R-t még az alkotmányjogi panasz benyújtását megelőzően, 1996. október 10-ével hatályon kívül helyezte a lakások és helyiségek bérletére, valamint elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény végrehajtásáról rendelkező 24/1996. (IX. 25.) BM rendelet. Az Alkotmánybíróság a már módosított (és hatályon kívül helyezett) jogszabály alkotmányellenességét főszabályként az Abtv. 38. §-ában foglalt bírói kezdeményezés, vagy az Abtv. 48. §-a szerinti alkotmányjogi panasz esetében vizsgálja [10/1992. (II. 25.) AB határozat, ABH 1992, 72, 76.]. Mivel ez az indítvány alkotmányjogi panasz, ezért az Alkotmánybíróság a vizsgálatot az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben alkalmazott, akkor hatályban volt rendelkezés tekintetében folytatta le.
II.
1. Az Alkotmány rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„70/E. § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak.
(2) A Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg.”
2. Az R. érintett rendelkezései:
„4. § (2) A bérleti szerződésnek tartalmaznia kell, hogy a bérleti jogviszony megszűnése után a bérlő igényt tarthat-e és milyen elhelyezésre.
(3) A bérbeadó a bérleti szerződésben csak akkor vállalhat kötelezettséget a bérleti szerződés megszűnése után másik lakás biztosítására, ha a bérlő a lakásba költözés előtt nem határozott időre bérbe adott lakást bocsátott a BM szerv rendelkezésére.”
III.
Az alkotmányjogi panasz megalapozatlan.
1. Az Alkotmánybíróság az indítvánnyal összefüggésben elsőként azt vizsgálta, hogy az indítvány nem minősül-e ítélt dolognak. Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozata (a továbbiakban: Ügyrend) 31. § c) pontja értelmében „ítélt dolog” címén az eljárás megszüntetésének van helye, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a §-ára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére) – ezen belül – azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmánysértés megállapítását. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint az indítványban felvetett kérdés akkor „res iudicata”, ha az újabb indítványt ugyanazon jogszabályi rendelkezésre vonatkozóan azonos okból vagy összefüggésben terjesztik elő (1620/B/1991. AB határozat, ABH 1991, 972, 973.). Ebből viszont az is következik, hogy amennyiben az újabb indítványt más okra, más alkotmányossági összefüggésre alapítják, az Alkotmánybíróság az újabb indítvány érdemi vizsgálatába bocsátkozik [35/1997. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1997, 200, 212.; 17/1999. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1999, 131, 133.; 22/2000. (VI. 23.) AB határozat, ABH 2000, 444, 447–448.; 5/2002. (II. 22.) AB határozat, ABH 2002, 78, 81.].
Az Alkotmánybíróság a 204/H/1994. AB határozatában (ABH 1995, 855–857.) az R. egészének alkotmányellenességét egyrészt felhatalmazás hiánya, valamint az Alkotmány 9. § (1) bekezdésének, a 12. § (2) bekezdésének, a 13. § (1) bekezdésének, a 37. § (3) bekezdésének és a 43. § (2) bekezdésének állított sérelme miatt vizsgálta. Mivel az indítványozó ebben az ügyben az R-t az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével és a 70/E. § (1) bekezdésével tartotta ellentétesnek, az Alkotmánybíróság megállapította, hogy ítélt dolog nem áll fenn.
2.1. A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 434. § (2) bekezdése értelmében a lakásbérleti jogviszony létrejöttére, a felek jogaira és kötelezettségeire, továbbá a lakásbérlet megszűnésére vonatkozó szabályokat külön törvény – jelenleg az Lt. – állapítja meg. A Ptk. 434. § (4) bekezdése azt is kimondja, hogy jogszabály – a külön törvény keretei között – a lakásbérlet létrejöttének, megszűnésének, a lakásbérleti jog folytatásának, a lakások elidegenítésének további feltételeit is meghatározhatja. A Ptk. 685. § a) pontja értelmében a Ptk. 434. § (4) bekezdésében megjelölt jogszabály alatt valamennyi jogszabályt érteni kell.
Az Lt. 31. § (1) bekezdésében foglalt általános szabály, hogy a bérleti szerződés megszűnése esetén a lakásban maradó személy másik lakásra csak a bérbeadó erre irányuló kötelezettségvállalása esetén tarthat igényt. A kötelezettségvállalás feltételeit az Lt. 31. § (2) bekezdése szerint önkormányzati lakás esetén az önkormányzat rendeletében kell szabályozni, az állami tulajdonú lakások vonatkozásában pedig az Lt. 87. § (1) bekezdés g) pontja a tevékenység szerint illetékes miniszter rendeleti szabályozási tárgykörébe utalja. Az Lt. a feltételek kérdésében további rendelkezést nem tartalmaz. Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy az indítványozó által hivatkozott, az Lt. 75. § (2) bekezdése kizárólag az Lt. hatálybalépésekor szolgálati vagy vállalati bérlakást bérlők tekintetében alkalmazandó szabály és nem vonatkozik a később – különösen a törvényi felhatalmazás alapján önkormányzati és miniszteri rendeletben szabályozott sajátos feltételekkel – kötendő szerződésekre.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az R. 4. § (3) bekezdésében foglalt, a cserelakás biztosítása feltételének meghatározása törvényi felhatalmazás alapján és annak keretei között történt. A feltétel tartalmának megítélése azonban nem alkotmányossági kérdés, az a jogalkotó szabad mérlegelési jogkörébe tartozik. Ennek során olyan célszerűségi, gazdasági, technikai illetőleg egyéb szempontokat mérlegelhet, amelyek a konkrét jogviszonyokkal kapcsolatosak, feltéve, hogy a szabályozás nem sérti az Alkotmány valamely rendelkezését.
Az Alkotmánybíróság következetesen érvényesített álláspontja, hogy az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság elve a normák egyértelműségének, az egyes jogintézmények működése kiszámíthatóságának és előreláthatóságának követelményét támasztja a jogalkotással szemben [9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 59, 65.; 11/1992. (III. 5.) AB határozat, ABH 1992, 77, 84.; 36/1997. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1997, 222, 232.]. Az Alkotmánybíróság szerint az R. érintett rendelkezése ezen követelményeknek megfelelt, egyértelműen állapította meg ugyanis a cserelakás biztosításának – a nem határozott időre bérbe adott lakást BM szerv rendelkezésére bocsátása – feltételét. A feltétel alkotmányosságának vizsgálata szempontjából irreleváns, hogy később a jogalkotó a feltételt módosította.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az R. 4. § (3) bekezdésének az Alkotmány 2. § (1) bekezdése sérelmét okozó alkotmányellenességét nem állapította meg.
2.2. Az Alkotmánybíróság a 42/2000. (XI. 8.) AB határozatában az Alkotmány 70/E. §-ának értelmezése során elvi éllel mutatott rá, hogy az „Alkotmány 70/E. § (1) bekezdése szerinti szociális biztonsághoz való jog a szociális ellátások összessége által nyújtandó megélhetési minimum állami biztosítását tartalmazza. A megélhetési minimum garantálásából konkrétan meghatározott részjogok ..., mint alkotmányos alapjogok nem vezethetők le. ... Az Alkotmány 70/E. § (2) bekezdése alapján az állam a polgárok megélhetéshez szükséges ellátásra való jogának realizálása érdekében társadalombiztosítási és szociális intézményi rendszert köteles létrehozni, fenntartani és működtetni” (ABH 2000, 329.).
Az Alkotmánybíróság megállapította: a cserelakás biztosítása feltételeinek meghatározása és az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésében foglalt szociális biztonsághoz való jog között nincs alkotmányjogilag értékelhető közvetlen összefüggés. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi [54/1992. (X. 29.) AB határozat, ABH 1992, 266, 267.; 2043/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 543, 544.; 163/B/1991. AB határozat, ABH 1993, 544, 546.; 108/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 523, 524.; 141/B/1993. AB határozat, ABH 1994, 584, 586.].
A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság az R. 4. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére, valamint konkrét ügyben való alkalmazhatóságának megtiltására irányuló alkotmányjogi panaszt elutasította.
3. Az Alkotmánybíróságnak sem az Abtv., sem más törvény alapján nincs hatásköre bírósági döntések felülvizsgálatára. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben hozott bírói ítéletek megsemmisítésére irányuló indítványt ezért az Alkotmánybíróság – az Ügyrend 29. § b) pontjára is figyelemmel – visszautasította.
Budapest, 2005. július 4.
Dr. Bagi István s. k., Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás