121/2001. (VII. 10.) Korm. rendelet
121/2001. (VII. 10.) Korm. rendelet
az Egyetemes Postaegyesület XXII. Pekingi Kongresszusán elfogadott Általános Szabályzat, valamint az Egyetemes Postaegyezmény és Zárójegyzőkönyve kihirdetéséről1
2008.05.16.
1. § A Kormány az Egyetemes Postaegyesület XXII. Pekingi Kongresszusán elfogadott Általános Szabályzatot, az Egyetemes Postaegyezményt és Zárójegyzőkönyvét e rendelettel kihirdeti.
2. § Az 1. §-ban meghatározott okiratok magyar nyelvű szövegét e rendelet melléklete tartalmazza.
3. § Az 1. §-ban megjelölt dokumentumokban meghatározott egyetemes postaszolgálatot ellátó szervezetnek (egyetemes postai szolgáltató) a postáról szóló 1992. évi XLV. törvény szerinti állami postai szolgáltató minősül.
4. §2 Ez a rendelet a kihirdetése napján lép hatályba. Az 1. §-ban meghatározott okiratok rendelkezéseit 2001. január 1-jétől kell alkalmazni.
Melléklet a 121/2001. (VII. 10.) Korm. rendelethez
AZ EGYETEMES POSTAEGYESÜLET ÁLTALÁNOS SZABÁLYZATA
Tartalom
AZ EGYESÜLET SZERVEINEK MŰKÖDÉSE
101. Cikk Kongresszusok és rendkívüli kongresszusok szervezése és összehívása
102. Cikk Az Igazgatási Tanács összetétele, működése és értekezletei
103. Cikk Az Igazgatási Tanács tevékenységéről szóló okiratok
104. Cikk A Postaforgalmi Tanács összetétele, működése és értekezletei
105. Cikk A Postaforgalmi Tanács tevékenységéről szóló okiratok
106. Cikk A Kongresszusok Ügyrendi Szabályzata
107. A Nemzetközi Iroda munkanyelvei
108. Cikk Az okiratokban, a tárgyalásokon és a hivatalos levelezésben használt nyelvek
NEMZETKÖZI IRODA
109. Cikk A Nemzetközi Iroda vezérigazgatójának és a vezérigazgató első helyettesének megválasztása
110. Cikk A vezérigazgató feladatai
111. Cikk A vezérigazgató első helyettesének feladatai
112. Cikk Az Egyesület szerveinek titkársága
113. Cikk A tagországok névjegyzéke
114. Cikk Felvilágosítások. Vélemények. Az okiratok értelmezésére és módosítására vonatkozó kérelmek. Felmérések. Közreműködés a számadások kiegyenlítésében
115. Cikk Technikai együttműködés
116. Cikk A Nemzetközi Iroda által szolgáltatott nyomtatványok
117. Cikk Szűkebb körű egyesületek okiratai és különmegállapodások
118. Cikk Az Egyesület folyóirata
119. Cikk Éves jelentés az Egyesület tevékenységéről
A JAVASLATOK BENYÚJTÁSA ÉS TANULMÁNYOZÁSA SORÁN KÖVETENDŐ ELJÁRÁS
120. Cikk A kongresszus elé terjesztendő javaslatoknál követendő eljárás
121. Cikk A két kongresszus között előterjesztett javaslatoknál követendő eljárás
122. Cikk A javaslatok tanulmányozása két kongresszus között
123. Cikk A két kongresszus között elfogadott határozatok hivatalos közlése
124. Cikk A Szabályzatok és a két kongresszus között elfogadott egyéb határozatok hatálybalépése
PÉNZÜGYEK
125. Cikk Az Egyesület kiadásainak megállapítása és szabályozása
126. Cikk Automatikus szankciók
127. Cikk Hozzájárulási osztályok
128. Cikk A Nemzetközi Iroda kiadványai árának kiegyenlítése
VÁLASZTOTT BÍRÓSÁG
129. Cikk Választott bírósági eljárás
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
130. Cikk Az Általános Szabályzatra vonatkozó javaslatok jóváhagyásának feltételei
131. Cikk Az Egyesült Nemzetek Szervezetével kötött egyezményekre vonatkozó javaslatok
132. Cikk Az Általános Szabályzat hatálybalépése és érvényességének időtartama
AZ EGYETEMES POSTAEGYESÜLET ÁLTALÁNOS SZABÁLYZATA
Alulírottak, az Egyesület tagországai kormányainak meghatalmazottai az Egyetemes Postaegyesület Bécsben, 1964. július 10-én kötött Alapokmánya 22. Cikk 2. bekezdése alapján közös megegyezéssel és ugyanezen Alapokmány 25. Cikk 4. bekezdésében foglaltak fenntartásával az Alapokmány alkalmazásának és az Egyesület működésének biztosítására ebben az Általános Szabályzatban az alábbi rendelkezéseket határozták el:
AZ EGYESÜLET SZERVEINEK MŰKÖDÉSE
101. Cikk
Kongresszusok és rendkívüli kongresszusok szervezése
és összehívása
és összehívása
1. A tagországok képviselői az előző kongresszus okiratainak hatálybalépésétől számítva legkésőbb 5 év múlva kongresszusra gyűlnek egybe.
2. A kongresszuson minden tagország a Kormánya által a szükséges felhatalmazással ellátott egy vagy több meghatalmazottal képviselteti magát. A tagországokat szükség esetén egy másik tagország küldöttsége is képviselheti. Valamely küldöttség azonban a saját országán kívül legfeljebb egy másik tagország képviseletét láthatja el.
3. A tanácskozásokon minden tagországnak egy szavazata van, a 126. Cikkben foglalt szankciók fenntartásával.
4. Elvileg minden kongresszus kijelöli azt az országot, ahol a következő kongresszust rendezik. Ha ez a kijelölés nem alkalmazható, az Igazgatási Tanács feladata – az illető országgal történt egyeztetést követően – annak az országnak a kijelölése, ahol a kongresszus összeül.
5. A Nemzetközi Irodával történt egyeztetést követően a kongresszus végleges időpontját és pontos helyét a meghívó Kormány állapítja meg. Elvileg ezen időpont előtt egy évvel a meghívó Kormány meghívást küld az Egyesület tagországainak kormányai részére. Ezt a meghívást akár közvetlenül, akár egy másik Kormány vagy a Nemzetközi Iroda vezérigazgatójának közvetítésével lehet eljuttatni az érdekeltekhez.
6. Amikor egy kongresszust úgy kell összehívni, hogy nincs meghívó Kormány, a Nemzetközi Iroda az Igazgatási Tanáccsal egyetértésben és a Svájci Államszövetség Kormányával történő egyeztetést követően megteszi a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a kongresszust az Egyesület székhelyének országában hívják össze és rendezzék meg. Ebben az esetben a meghívó Kormány teendőit a Nemzetközi Iroda látja el.
7. A rendkívüli kongresszus helyszínét a Nemzetközi Irodával történt egyeztetést követően azok a tagországok jelölik ki, amelyek a kongresszus összehívását kezdeményezték.
8. A 2–6. bekezdésben leírtak – analógia alapján – a rendkívüli kongresszusokra is vonatkoznak.
102. Cikk
Az Igazgatási Tanács összetétele, működése és értekezletei
1. Az Igazgatási Tanács negyvenegy tagból áll, akik két egymást követő kongresszus közötti időszakban fejtik ki tevékenységüket.
2. Az elnöki tisztség a kongresszust rendező országot illeti meg. Ha ez az ország erről a jogról lemond, akkor de jure taggá válik, és ennek következtében az a földrajzi körzet, amelyhez tartozik, egy további tagsággal rendelkezik, amelyre a 3. bekezdés megszorításai nem vonatkoznak. Ebben az esetben az Igazgatási Tanács az elnöki tisztségre annak a földrajzi csoportnak az egyik tagját választja, amelyhez a rendező ország tartozik.
3. Az Igazgatási Tanács többi negyven tagját arányos földrajzi megoszlás alapján a kongresszus választja. A tagságnak legalább a felét minden kongresszus alkalmával meg kell újítani; egyetlen tagország sem választható meg három egymást követő kongresszuson.
4. Az Igazgatási Tanács minden tagja kijelöli képviselőjét, akinek a posta területén hozzáértő személynek kell lennie.
5. Az Igazgatási Tanács tagjaként végzett tevékenységért díjazás nem jár. A Tanács működési költségeit az Egyesület fedezi.
6. Az Igazgatási Tanácsnak a következő feladatai vannak:
6.1. két kongresszus közötti időszakban felügyeli az Egyesület tevékenységét, ennek során gondoskodik a kongresszus határozatainak végrehajtásáról, tanulmányozza a postai témákkal kapcsolatos kormánypolitikai kérdéseket és figyelembe veszi a nemzetközi szabályozási politikát, amely a szolgálatok kereskedelmével és a versennyel függnek össze;
6.2. megvizsgál és illetékességének keretein belül jóváhagy minden szükségesnek ítélt intézkedést a nemzetközi postaszolgálat minőségének megőrzése, javítása és a szolgálat korszerűsítése érdekében;
6.3. a nemzetközi technikai segélynyújtás keretében előmozdítja, összehangolja és ellenőrzi a postai technikai segélynyújtás minden formáját;
6.4. megvizsgálja és jóváhagyja az Egyesület költségvetését és éves elszámolásait;
6.5. a 125. Cikk 3., 4. és 5. bekezdésének megfelelően, amennyiben a körülmények ezt megkövetelik, engedélyezi a költségek felső határának túllépését;
6.6. megállapítja az UPU Pénzügyi Szabályzatát;
6.7. megállapítja a Tartalékalap kezelésének szabályait;
6.8. megállapítja a Külön alap kezelésének szabályait;
6.9. megállapítja a különleges tevékenységek Alapjának kezelési szabályait;
6.10. megállapítja az Önkéntes Alap kezelésének szabályait;
6.11. ellátja a Nemzetközi Iroda tevékenységének ellenőrzését;
6.12. kérés alapján, a 127. Cikk 6. bekezdésének megfelelően engedélyezi egy alacsonyabb tagdíj-hozzájárulási osztály választását;
6.13. amennyiben valamely ország ezt kéri, engedélyezi a földrajzi régió módosítását, figyelembe véve az érintett földrajzi régióhoz tartozó tagországok véleményét;
6.14. megállapítja a Személyzeti Szabályzatot és a választott tisztségviselők szolgálati feltételeit;
6.15. létrehozza vagy megszünteti a Nemzetközi Iroda munkahelyeit, a meghatározott felső költséghatárokból adódó megszorítások figyelembevételével;
6.16. megállapítja a Szociális Alap Szabályzatát;
6.17. jóváhagyja az Egyesület tevékenységéről a Nemzetközi Iroda által készített éves jelentést és a pénzügyi működésről szóló jelentést, és adott esetben észrevételeket tesz azokra vonatkozóan;
6.18. dönt a feladatai ellátása érdekében a postaigazgatásokkal létesítendő kapcsolatokról;
6.19. a Postaforgalmi Tanáccsal történő egyeztetést követően dönt a megfigyelői joggal nem rendelkező szervezetekkel létesítendő kapcsolatokról; megvizsgálja és jóváhagyja a Nemzetközi Iroda beszámolóit az UPU-nak más nemzetközi szervezetekhez fűződő kapcsolatairól; meghozza a szükségesnek ítélt döntéseket e kapcsolatok irányításáról és azok folytatásáról; kellő időben kijelöli azokat a kormányközi és nem kormányközi nemzetközi szervezeteket, amelyeket fel kell kérni arra, hogy a kongresszuson képviseltessék magukat, és megbízza a Nemzetközi Iroda vezérigazgatóját, hogy küldje el a szükséges meghívásokat;
6.20. ha szükségesnek tartja, megállapítja azokat az elveket, amelyeket a Postaforgalmi Tanácsnak figyelembe kell vennie a jelentős pénzügyi kihatásokkal járó kérdések tanulmányozásánál (díjak, végdíjak, átszállítási díjak, a küldemények légi szállítási alapdíja és a levélpostai küldemények feladása külföldön), gondosan figyelemmel kíséri e kérdések tanulmányozását, és – annak biztosítása érdekében, hogy azok az említett elveknek megfeleljenek – megvizsgálja és jóváhagyja a Postaforgalmi Tanácsnak ugyanezen témákra vonatkozó javaslatait;
6.21. a Kongresszus, a Postaforgalmi Tanács vagy a postaigazgatások kérésére tanulmányozza az Egyesületet vagy a nemzetközi postaszolgálatot érintő igazgatási, törvénykezési és jogi kérdéseket. Az Igazgatási Tanácsra tartozik annak eldöntése, hogy a fent említett területeken a postaigazgatások által a kongresszusok közötti időszakban kért tanulmányok beindítása célszerű-e vagy sem;
6.22. javaslatokat fogalmaz meg, amelyeket vagy a kongresszus, vagy a postaigazgatások által történő jóváhagyásra terjeszt elő, a 122. Cikknek megfelelően;
6.23. illetékességi körének határain belül jóváhagyja a Postaforgalmi Tanács ajánlásait egy új szabályozás vagy egy új gyakorlat elfogadására, ha szükséges addig is, amíg a kongresszus dönt a kérdésben;
6.24. megvizsgálja a Postaforgalmi Tanács által készített éves jelentést, és adott esetben az általa előterjesztett javaslatokat;
6.25. a Postaforgalmi Tanácsra bízza egyes kérdések tanulmányozását, a 104. Cikk 9.16. bekezdésének megfelelően;
6.26. a 101. Cikk 4. bekezdése szerinti esetben kijelöli a következő kongresszus helyszínéül szolgáló országot;
6.27. megfelelő időben és a Postaforgalmi Tanáccsal történő konzultáció után meghatározza a kongresszusi munka megfelelő viteléhez szükséges bizottságok számát és azok feladatait;
6.28. a Postaforgalmi Tanáccsal történő konzultáció után és a kongresszus jóváhagyásának fenntartásával kijelöli azokat a tagországokat, amelyek alkalmasak:
– a kongresszusi alelnöki, valamint a bizottsági elnöki és alelnöki tisztségek betöltésére, a lehetőségekhez mérten figyelembe véve a tagországok méltányos földrajzi megoszlását,
– a szűkebb körű kongresszusi bizottságokban való részvételre;
6.29. megvizsgálja és jóváhagyja a kongresszus elé terjesztendő, a Postaforgalmi Tanács által a Nemzetközi Iroda segítségével kidolgozott stratégiai terv tervezetét; megvizsgálja és jóváhagyja a Postaforgalmi Tanács ajánlásai alapján a kongresszus által véglegesített terv éves felülvizsgálatait, és a Postaforgalmi Tanáccsal összehangolva dolgozik a terv kidolgozásán és éves aktualizálásán.
7. Az első ülésen, amelyet a kongresszus elnöke hív össze, az Igazgatási Tanács saját tagjai közül négy alelnököt választ, és megállapítja ügyrendjét.
8. Az Igazgatási Tanács – elnökének összehívására – elvileg évente egyszer ül össze az Egyesület székhelyén.
9. Az Igazgatási Tanács elnöke, alelnökei és bizottsági elnökei, valamint a stratégiai tervezési munkacsoport elnöke alkotják az Igazgató Bizottságot. Ez a Bizottság készíti elő és irányítja az Igazgatási Tanács egyes ülésszakainak munkáját. Az Igazgatási Tanács nevében jóváhagyja a Nemzetközi Iroda által az Egyesület tevékenységéről készített éves jelentést, és ellátja mindazokat a feladatokat, amelyekkel az Igazgatási Tanács megbízza, vagy amelyeknek szükségessége a stratégiai tervezési folyamat során felmerül.
10. Az Igazgatási Tanács tagjainak a testület értekezletein részt vevő képviselői – a kongresszus alatti értekezletek kivételével – jogosultak egy turistaosztályra szóló menettérti repülőjegy, vagy egy első osztályú menettérti vonatjegy árának, vagy bármely más módon lebonyolított utazás költségének megtéríttetésére, azzal a kikötéssel, hogy ez az összeg nem haladhatja meg a turistaosztályra szóló menettérti repülőjegy árát. Ugyanez a jog illeti meg a Tanács bizottságainak, munkacsoportjainak és más szerveinek minden tagját, amikor ezek a testületek a kongresszuson és a Tanács ülésszakain kívül üléseznek.
11. A Postaforgalmi Tanács képviseletét annak elnöke látja el az Igazgatási Tanács azon ülésein, amelyeknek napirendjén az általa irányított szervet érintő kérdések szerepelnek.
12. A két szerv tevékenysége közötti hatékony kapcsolat biztosítása érdekében a Postaforgalmi Tanács kijelölheti egyes képviselőit, akik megfigyelői minőségben részt vesznek az Igazgatási Tanács értekezletein.
13. Annak az országnak a postaigazgatását, ahol az Igazgatási Tanács ülésezik, meghívják, hogy megfigyelői minőségben vegyen részt az értekezleten, ha ez az ország nem tagja az Igazgatási Tanácsnak.
14. Az Igazgatási Tanács értekezleteire szavazati jog nélkül meghívhat bármely nemzetközi szervezetet, bármely szövetség vagy vállalat képviselőjét, vagy bármely olyan szaktekintélyt, akinek a munkálatokba való bekapcsolódását kívánja. Ugyanilyen feltételek mellett meghívhatja a tagországok egy vagy több olyan postaigazgatását is, amelyek a napirenden lévő kérdésekben érdekeltek.
15. Az Igazgatási Tanács tagjai tevékenyen részt vesznek annak munkájában. Az Igazgatási Tanácshoz nem tartozó tagországok kérésükre közreműködhetnek a végzett tanulmányokban, betartva azokat a feltételeket, amelyeket a Tanács előírhat munkája eredményességének és hatékonyságának biztosítása érdekében. Felkérhetik őket arra is, hogy lássák el egyes munkacsoportok elnöki teendőit, ha ismereteik vagy tapasztalataik ezt indokolják. Az Igazgatási Tanácshoz nem tartozó tagországok részvétele az Egyesület számára többletköltséggel nem járhat.
103. Cikk
Az Igazgatási Tanács tevékenységéről szóló okiratok
1. Az Igazgatási Tanács minden ülésszak után tájékoztatja tevékenységéről az Egyesület tagországait és a szűkebb körű egyesületeket; ebből a célból többek között egy összefoglaló beszámolót küld részükre, valamint elküldi határozatait és döntéseit.
2. Az Igazgatási Tanács egész működéséről átfogó jelentést tesz a kongresszusnak, és azt a kongresszus megnyitása előtt legalább két hónappal megküldi a postaigazgatásoknak.
104. Cikk
A Postaforgalmi Tanács összetétele, működése
és értekezletei
és értekezletei
1. A Postaforgalmi Tanács negyven tagból áll, akik két egymást követő kongresszus közötti időszakban fejtik ki tevékenységüket.
2. A Postaforgalmi Tanács tagjait a kongresszus választja, specifikus földrajzi megoszlás alapján. Huszonnégy hely a fejlődő országokat, míg tizenhat hely a fejlett országokat illeti meg. A tagságnak legalább egyharmadát minden kongresszus alkalmával meg kell újítani.
3. A Postaforgalmi Tanács egyes tagjainak képviselőit az illető ország postaigazgatása jelöli ki. Ennek a képviselőnek a postaigazgatás szakképzett tisztviselőjének kell lennie.
4. A Postaforgalmi Tanács működési költségeit az Egyesület fedezi. Tagjai semmiféle díjazásban nem részesülnek. A Postaforgalmi Tanácsban részt vevő igazgatások képviselőinek utazási és tartózkodási költségei ezeket az igazgatásokat terhelik. Az ENSZ által összeállított jegyzék alapján hátrányos helyzetűnek minősített országok képviselőinek azonban joguk van – a kongresszus idején rendezett értekezletek kivételével – egy turistaosztályra szóló menettérti repülőjegy, vagy egy első osztályú menettérti vonatjegy árának, vagy bármely más módon lebonyolított utazás költségének megtéríttetésére, azzal a kikötéssel, hogy ez az összeg nem haladhatja meg a turistaosztályra szóló menettérti repülőjegy árát.
5. Az első értekezlet alkalmával, amelyet a kongresszus elnöke hív össze és nyit meg, a Postaforgalmi Tanács saját tagjai közül megválasztja az elnököt, az alelnököt, a bizottságok elnökeit és a stratégiai tervezési munkacsoport elnökét.
6. A Postaforgalmi Tanács maga állapítja meg ügyrendjét.
7. A Postaforgalmi Tanács elvileg minden évben összeül az Egyesület székhelyén. Az értekezlet helyét és időpontját az elnök határozza meg, az Igazgatási Tanács elnökének és a Nemzetközi Iroda vezérigazgatójának egyetértése alapján.
8. A Postaforgalmi Tanács elnöke, alelnökei és bizottsági elnökei, valamint a stratégiai tervezési munkacsoport elnöke alkotják az Igazgató Bizottságot. Ez a Bizottság készíti elő és irányítja a Postaforgalmi Tanács egyes értekezleteinek munkáját, és ellátja mindazokat a feladatokat, amelyekkel a Tanács megbízza, vagy amelyeknek szükségessége a stratégiai tervezési folyamat során felmerül.
9. A Postaforgalmi Tanács feladatai a következők:
9.1. tanulmányokat végez azokkal a legfontosabb üzemviteli, kereskedelmi, műszaki, gazdasági és technikai együttműködési problémákkal kapcsolatban, amelyek az Egyesület valamennyi tagországának postaigazgatását érdeklik, beleértve a jelentős pénzügyi kihatásokkal járó kérdéseket is (díjak, végdíjak, átszállítási díjak, postaanyag légiszállítási díja, postacsomag díjrészek és levélpostai küldemények feladása külföldön), e tárgykörökben tájékoztatást és állásfoglalást dolgoz ki, és ajánlásokat fogalmaz meg az ezekkel kapcsolatban foganatosítandó intézkedésekre nézve;
9.2. a kongresszus befejezését követő hat hónapon belül elvégzi az Egyesület Szabályzatainak felülvizsgálatát, hacsak a kongresszus másként nem dönt. Sürgős szükségesség esetén a Postaforgalmi Tanács más ülésszakain is módosíthatja az említett Szabályzatokat. Az alapvető politikát és elveket érintő kérdésekben a Postaforgalmi Tanács mindkét esetben az Igazgatási Tanács irányításának van alárendelve;
9.3. koordinálja a nemzetközi postaszolgálatok fejlesztésére és javítására irányuló gyakorlati intézkedéseket;
9.4. az Igazgatási Tanács jóváhagyásának fenntartásával, ez utóbbi illetékességének keretei között megteszi mindazon intézkedéseket, amelyeket a nemzetközi postaszolgálat minőségének megőrzése és fokozása, valamint a szolgálat korszerűsítése érdekében szükségesnek tart;
9.5. javaslatokat fogalmaz meg, amelyeket vagy a kongresszus vagy a postaigazgatások által történő jóváhagyásra terjeszt elő, a 122. Cikknek megfelelően; az Igazgatási Tanács jóváhagyása szükséges, ha ezek a javaslatok ez utóbbi hatáskörébe tartozó kérdésekre vonatkoznak;
9.6. valamely tagország postaigazgatásának kérésére megvizsgálja azokat a javaslatokat, amelyeket a szóban forgó postaigazgatás a 121. Cikk szerint a Nemzetközi Irodához továbbít, elkészíti azok véleményezését, és megbízza a Nemzetközi Irodát, hogy azt csatolja az említett javaslathoz, mielőtt jóváhagyás végett a tagországok postaigazgatásai elé terjeszti;
9.7. ha szükséges, és esetleg az Igazgatási Tanács jóváhagyása és valamennyi postaigazgatással történő konzultáció után javaslatot tesz egy szabályozás vagy egy új gyakorlat elfogadására addig is, amíg az ügyben a kongresszus dönt;
9.8. technikai és üzemviteli téren, valamint illetékességének más olyan területein, ahol az egységes gyakorlat követése nélkülözhetetlen, a postaigazgatásoknak szóló ajánlások formájában szabványokat készít és bocsát ki; ugyanígy, szükség esetén módosítja az általa létrehozott szabványokat;
9.9. az Igazgatási Tanáccsal egyeztetve és annak jóváhagyásával tanulmányozza a Nemzetközi Iroda által készített és a kongresszus elé terjesztendő stratégiai tervet; a stratégiai tervezési munkacsoport és a Nemzetközi Iroda közreműködésével, valamint az Igazgatási Tanács jóváhagyásával évente felülvizsgálja a kongresszus által elfogadott tervet;
9.10. jóváhagyja a Nemzetközi Iroda által az Egyesület tevékenységéről készített éves beszámolónak azokat a részeit, amelyek a Postaforgalmi Tanács feladat- és hatáskörét érintik;
9.11. a feladatainak ellátása érdekében dönt a postaigazgatásokkal létesítendő kapcsolatokról;
9.12. tanulmányozza az új és a fejlődő országokat érdeklő oktatási és szakképzési problémákat;
9.13. megteszi a szükséges intézkedéseket abból a célból, hogy tanulmányozza és közzétegye azokat a tapasztalatokat és eredményeket, amelyeket egyes országok a postaszolgálattal kapcsolatos technikai, forgalmi, gazdálkodási és szakképzési területen elértek;
9.14. tanulmányozza a postaszolgálat jelenlegi helyzetét és igényeit az új és a fejlődő országokban, és megfelelő ajánlásokat dolgoz ki ezen országok postaszolgálatai javításának módjára és eszközeire nézve;
9.15. az Igazgatási Tanáccsal egyetértésben megfelelő intézkedéseket tesz az Egyesület valamennyi tagországával, különösen pedig az új és a fejlődő országokkal való technikai együttműködés területén;
9.16. megvizsgálja mindazokat az egyéb kérdéseket, amelyeket a Postaforgalmi Tanács valamely tagja, az Igazgatási Tanács vagy valamelyik tagország igazgatása terjeszt elő.
10. A Postaforgalmi Tanács tagjai tevékenyen részt vesznek annak munkájában. Azoknak a tagországoknak a postaigazgatásai, amelyek nem tagjai a Postaforgalmi Tanácsnak, kérésükre közreműködhetnek a végzett tanulmányokban, betartva azokat a feltételeket, amelyeket a Tanács előírhat munkája eredményességének és hatékonyságának biztosítása érdekében. Az ilyen postaigazgatásokat arra is felkérhetik, hogy lássák el egyes munkacsoportok elnöki teendőit, ha ismereteik vagy tapasztalataik ezt indokolják.
11. A Postaforgalmi Tanács a kongresszust követő első ülésszakán az UPU-nak a kongresszus által elfogadott stratégiai terve és különösen annak az Egyesület állandó testületeinek stratégiájára vonatkozó részei alapján egy alapmunkaprogram-tervezetet készít, amely jó néhány, a stratégia megvalósítását célzó taktikai elemet tartalmaz. Ezt az alapprogramot, amely korlátozott számú aktuális és közérdekű projektet tartalmaz, az új realitások és prioritások, valamint a stratégiai tervben végrehajtott módosítások függvényében minden évben felülvizsgálják.
12. A két szerv tevékenysége közötti hatékony kapcsolat biztosítása érdekében az Igazgatási Tanács kijelölheti egyes képviselőit, akik megfigyelői minőségben részt vesznek a Postaforgalmi Tanács értekezletein.
13. A Postaforgalmi Tanács értekezleteire szavazati jog nélkül meghívhatja a következőket:
13.1. bármely nemzetközi szervezetet vagy olyan szaktekintélyt, akinek a munkálatokba való bekapcsolódását kívánja;
13.2. azoknak a tagországoknak a postaigazgatásait, amelyek nem tagjai a Postaforgalmi Tanácsnak;
13.3. bármely olyan intézményt vagy vállalatot, amellyel konzultálni kíván munkáját illetően.
105. Cikk
A Postaforgalmi Tanács tevékenységéről szóló
okiratok
okiratok
1. A Postaforgalmi Tanács minden ülésszak után tájékoztatja tevékenységéről az Egyesület tagországait és a szűkebb körű egyesületeket; ebből a célból többek között egy összefoglaló beszámolót küld részükre, valamint elküldi határozatait és döntéseit.
2. A Postaforgalmi Tanács tevékenységéről éves jelentést készít az Igazgatási Tanács részére.
3. A Postaforgalmi Tanács egész működéséről átfogó jelentést tesz a kongresszusnak, és azt a kongresszus megnyitása előtt legalább két hónappal megküldi a postaigazgatásoknak.
106. Cikk
A Kongresszusok Ügyrendi Szabályzata
1. Munkájának megszervezéséhez és a tárgyalások lebonyolításához a kongresszus a Kongresszusok Ügyrendi Szabályzatát alkalmazza.
2. Minden kongresszus módosíthatja ezt a Szabályzatot magában az Ügyrendi Szabályzatban meghatározott feltételek szerint.
107. Cikk
A Nemzetközi Iroda munkanyelvei
A Nemzetközi Iroda munkanyelve a francia és az angol.
108. Cikk
Az okiratokban, a tárgyalásokon és a hivatalos levelezésben használt nyelvek
1. Az Egyesület okirataiban a francia, az angol, az arab és a spanyol nyelvet használják. A kínai, a német, a portugál és az orosz nyelvet szintén használják, de azzal a kikötéssel, hogy ezeken a nyelveken csak a legfontosabb alapokiratokat készítik el. Más nyelveket ugyancsak használhatnak, feltéve, hogy az ezt igénylő tagországok az ezzel járó összes költséget viselik.
2. Az a tagország vagy azok a tagországok, amely(ek) valamely nem hivatalos nyelv használatát kéri(k), nyelvi csoportot alkot(nak).
3. Az okiratokat a Nemzetközi Iroda adja ki a hivatalos nyelven és a megalakított nyelvi csoportok nyelvein, vagy közvetlenül, vagy e csoportok területi irodái útján, a Nemzetközi Irodával egyeztetett eljárásnak megfelelően. A különböző nyelvű kiadások azonos minta szerint készülnek.
4. A Nemzetközi Iroda által közvetlenül kiadott okiratok különböző nyelvű változatainak szétosztása lehetőség szerint egyidejűleg történik.
5. A postaigazgatások és a Nemzetközi Iroda, valamint az utóbbi és a kívülállók közötti levelezés bármely olyan nyelven folyhat, amelynek lebonyolításához a Nemzetközi Iroda fordítószolgálattal rendelkezik.
6. A valamely nyelvre történő fordítás költségeit – beleértve az 5. bekezdés alkalmazásából eredőket is – az a nyelvi csoport fedezi, amely ezt a nyelvet kérte. A hivatalos nyelvet használó tagországok a nem hivatalos okiratok fordítása tekintetében átalány jellegű hozzájárulást fizetnek, melynek egy hozzájárulási egységre jutó összege azonos azzal, amit a Nemzetközi Iroda másik munkanyelvét használó tagországok fizetnek. Az okiratok rendelkezésre bocsátásával kapcsolatos összes többi költséget az Egyesület fedezi. Az okiratok kínai, német, portugál és orosz nyelven történő elkészítésének az Egyesület által viselt költségei felső határát kongresszusi határozat rögzíti.
7. Az egyes nyelvi csoportok által viselendő költségeket a csoportok tagjai között az Egyesület költségeihez való hozzájárulásuk arányában osztják szét. Ezeket a költségeket a nyelvi csoportok tagjai között más felosztási kulcs szerint is fel lehet osztani, azzal a feltétellel, hogy az érdekeltek ebben megegyeznek, és elhatározásukról a csoport szóvivője útján a Nemzetközi Irodát értesítik.
8. A Nemzetközi Iroda a tagországoknak a választott nyelv megváltoztatása iránti kérelmeit két évet meg nem haladó határidőn belül teljesíti.
9. Az Egyesület szerveinek értekezletein tárgyalási nyelvként a francia, az angol, a spanyol és az orosz nyelvek használata elfogadott, megfelelő – elektronikus berendezéssel vagy anélkül működő – tolmácsolási rendszer alkalmazásával, amelynek kiválasztása a Nemzetközi Iroda vezérigazgatójával és az érdekelt tagországokkal való egyeztetés után az értekezlet szervezőinek döntésén múlik.
10. A 9. bekezdésben említett tárgyalások és értekezletek esetében egyéb nyelvek is használhatók.
11. Azok a küldöttségek, amelyek egyéb nyelveket használnak, gondoskodnak a 9. bekezdésben felsorolt nyelvek valamelyikén történő szinkrontolmácsolásról, akár az ugyanabban a bekezdésben említett rendszer útján – ha az ahhoz szükséges műszaki változtatásokat el lehet végezni –, akár pedig külön tolmácsok közreműködésével.
12. A tolmácsszolgálat költségeit az Egyesület költségeihez való hozzájárulásuk arányában azok között a tagországok között osztják szét, amelyek ugyanazt a nyelvet használják. A műszaki berendezés felszerelésével és fenntartásával járó költségeket azonban az Egyesület viseli.
13. A postaigazgatások megállapodhatnak abban, hogy egymás közötti kapcsolataikban a hivatalos levelezésre milyen nyelvet használnak. Ilyen megállapodás hiányában a francia nyelvet kell használni.
NEMZETKÖZI IRODA
109. Cikk
A Nemzetközi Iroda vezérigazgatójának és a vezérigazgató első helyettesének megválasztása
1. A Nemzetközi Iroda vezérigazgatóját és a vezérigazgató első helyettesét a kongresszus választja két egymást követő kongresszus közötti időszakra; megbízatásuk legrövidebb időtartama öt év. Mandátumuk csak egy alkalommal újítható meg. Amennyiben a kongresszus másként nem határoz, hivatalba lépésük időpontja a kongresszust követő év január 1.
2. A Nemzetközi Iroda vezérigazgatója legalább hét hónappal a kongresszus megnyitása előtt jegyzéket intéz a tagországok kormányaihoz, amelyben felhívja őket a vezérigazgatói és az első vezérigazgató-helyettesi állásra szóló esetleges pályázatok benyújtására, és egyúttal jelzi, hogy a hivatalban lévő vezérigazgató vagy az első vezérigazgató-helyettes bejelentette-e eredeti mandátuma megújítására vonatkozó kívánságát. Az életrajzzal ellátott pályázatoknak legalább két hónappal a kongresszus megnyitása előtt kell beérkezniük a Nemzetközi Irodához. A jelölteknek azon tagországok állampolgárainak kell lenniük, amelyek a pályázatokat benyújtják. A Nemzetközi Iroda elkészíti a kongresszus részére a választáshoz szükséges okiratokat. A vezérigazgató és az első vezérigazgató-helyettes megválasztása titkos szavazással történik; először a vezérigazgató megválasztására kerül sor.
3. A vezérigazgatói állás megüresedése esetén a vezérigazgató teendőit a vezérigazgató első helyettese látja el mindaddig, amíg az előbbi megbízatásának ideje le nem jár; a vezérigazgató első helyettese megválasztható erre az állásra, és hivatalból jelöltnek tekinthető, feltéve, hogy eredeti, első vezérigazgató-helyettesi mandátumát az előző kongresszus egyszer már nem újította meg, és amennyiben kifejezi azt a kívánságát, hogy tekintsék jelöltnek a vezérigazgatói állásra.
4. A vezérigazgatói és az első vezérigazgató-helyettesi állás egyidejű megüresedése esetén az Igazgatási Tanács – előzetes pályázatkiírás nyomán beérkező pályázatok alapján – első vezérigazgató-helyettest választ a legközelebbi kongresszusig terjedő időszakra. A pályázatok benyújtásánál analógia alapján a 2. bekezdésben foglaltakat kell alkalmazni.
5. Az első vezérigazgató-helyettesi állás megüresedése esetén az Igazgatási Tanács – a vezérigazgató javaslatára – a Nemzetközi Iroda egyik vezérigazgató-helyettesét bízza meg az első vezérigazgató-helyettesi feladatok ellátásával a következő kongresszusig.
110. Cikk
A vezérigazgató feladatai
1. A vezérigazgató szervezi, irányítja és vezeti a Nemzetközi Irodát, amelynek ő a törvényes képviselője. Hatáskörébe tartozik a G1–D2 fokozatú állásokba történő besorolás, és a tisztviselők e fokozatokba történő kinevezése és előléptetése. A P1–D2 fokozatokba történő kinevezéseknél mérlegelni kell a jelöltek szakmai felkészültségét; e személyekre azon tagországok postaigazgatásai tesznek javaslatot, amelyeknek állampolgárai vagy amelyekben szakmai tevékenységüket kifejtik. Eközben figyelembe kell venni a méltányos – földrészek és nyelvek szerinti – földrajzi megoszlást. A vezérigazgató-helyettesi állásokat lehetőleg különböző régiókból, és a vezérigazgató, valamint az első vezérigazgató-helyettes által képviselttől eltérő régiókból származó pályázókkal kell betölteni, ám feltétlenül a Nemzetközi Iroda eredményes működésének szem előtt tartásával. A speciális felkészültséget igénylő állások esetében a vezérigazgató kívülállókhoz is fordulhat. Új tisztviselő kinevezésekor figyelembe veszi továbbá azt is, hogy elvileg a D2, D1 és P5 fokozatú állásokat betöltő személyek az Egyesület különböző tagországainak állampolgárai legyenek. A Nemzetközi Iroda tisztviselőinek a D2, D1 és P5 fokozatokba történő előléptetésénél nem köteles ugyanezt az elvet alkalmazni. Egyébként az arányos földrajzi elosztásra és a nyelvekre vonatkozó követelményeket csak a megfelelő rátermettség vizsgálatát követően veszik figyelembe a kiválasztási folyamatban. A vezérigazgató évente egyszer tájékoztatja az Igazgatási Tanácsot a P4–D2 fokozatokba történt kinevezésekről és előléptetésekről.
2. A következő feladatok tartoznak a vezérigazgató hatáskörébe:
2.1. ellátja az Egyesület okiratainak letéteményesi feladatait és közvetítői szerepet tölt be az Egyesületbe való felvétel és csatlakozás, valamint az abból való kiválás eljárása során;
2.2. valamennyi tagország kormányát értesíti a kongresszus által hozott határozatokról;
2.3. valamennyi igazgatást értesíti a Postaforgalmi Tanács által elfogadott vagy felülvizsgált Szabályzatokról;
2.4. elkészíti az Egyesület éves költségvetésének tervezetét az Egyesület szükségleteivel még összeegyeztethető lehető legalacsonyabb szinten, és azt megfelelő időben megvizsgálásra az Igazgatási Tanács elé terjeszti; az Igazgatási Tanács jóváhagyása után a költségvetést közli a tagországokkal, és gondoskodik annak végrehajtásáról;
2.5. végrehajtja az Egyesület szervei által kért és az okiratok alapján reá háruló specifikus tevékenységeket;
2.6. megteszi az Egyesület szervei által kitűzött célkitűzések eléréséhez szükséges intézkedéseket a meghatározott politika és a rendelkezésre álló pénzeszközök keretén belül;
2.7. indítványokat és javaslatokat terjeszt az Igazgatási Tanács és a Postaforgalmi Tanács elé;
2.8. elkészíti a Postaforgalmi Tanács részére – az ez utóbbi által adott irányelvek alapján – a kongresszus elé terjesztendő stratégiai terv tervezetét és az éves felülvizsgálat tervezetét;
2.9. biztosítja az Egyesület képviseletét;
2.10. közvetítőként szerepel az alábbiak közötti kapcsolatokban:
– az UPU és a szűkebb körű egyesületek,
– az UPU és az Egyesült Nemzetek Szervezete,
– az UPU és az Egyesületet érdeklő tevékenységet folytató nemzetközi szervezetek, és
– az UPU és az olyan nemzetközi szervezetek, egyesületek vagy vállalatok közötti viszonylatokban, amelyekkel az Egyesület szervei konzultálni kívánnak, vagy amelyeket munkáikba be kívánnak vonni;
2.11. ellátja az Egyesület szerveinek főtitkári feladatait, és ennek keretében – figyelembe véve a jelen Általános Szabályzat konkrét rendelkezéseit – különösen az alábbiakra ügyel:
– az Egyesület szervei munkájának előkészítése és megszervezése,
– az okiratok, jelentések és jegyzőkönyvek előkészítése, előállítása és szétosztása,
– a titkárság működése az Egyesület szerveinek értekezletei alatt;
2.12. jelen van az Egyesület szerveinek értekezletein, és – szavazati jog nélkül – részt vesz a tárgyalásokon, azzal a lehetőséggel, hogy képviseltetheti is magát.
111. Cikk
A vezérigazgató első helyettesének feladatai
1. A vezérigazgató első helyettese segíti a vezérigazgatót, és neki tartozik felelősséggel.
2. A vezérigazgató távolléte vagy akadályoztatása esetén feladatait a vezérigazgató első helyettese látja el. Ugyanez érvényes abban az esetben, ha a vezérigazgatói állás a 109. Cikk 3. bekezdésében foglaltak szerint megüresedik.
112. Cikk
Az Egyesület szerveinek titkársága
Az Egyesület szerveinek titkársági teendőit a Nemzetközi Iroda látja el a vezérigazgató felelős irányításával. Az egyes ülések alkalmával kiadott okiratokat megküldi az adott szerv tagjainak postaigazgatásai, valamint azon országok postaigazgatásai részére, amelyek ugyan nem tagjai a szervnek, de részt vesznek a végzett tanulmányok kidolgozásában, továbbá a szűkebb körű egyesületek és a többi olyan tagország postaigazgatásai részére, amelyek azokat kérik.
113. Cikk
A tagországok névjegyzéke
A Nemzetközi Iroda összeállítja és naprakész állapotban tartja az Egyesület tagországainak névjegyzékét, feltüntetve hozzájárulási osztályukat, földrajzi csoportjukat, és az Egyesület okirataihoz való kapcsolatukat.
114. Cikk
Felvilágosítások. Vélemények. Az okiratok értelmezésére és módosítására vonatkozó kérelmek. Közreműködés
a számadások kiegyenlítésében
a számadások kiegyenlítésében
1. A Nemzetközi Iroda mindenkor az Igazgatási Tanács, a Postaforgalmi Tanács és a postaigazgatások rendelkezésére áll, hogy a postaszolgálatra vonatkozó kérdésekben megadjon nekik minden szükséges felvilágosítást.
2. Feladata nevezetesen a nemzetközi postaszolgálatot érintő mindenfajta információ összegyűjtése, rendezése, közzététele és terjesztése, vitás kérdésekben az érdekelt felek kívánságára a véleménynyilvánítás; az Egyesület okiratainak értelmezésére és módosítására vonatkozó kérelmek intézése, és általában mindazoknak a szerkesztési vagy dokumentációs munkáknak az elvégzése, amelyeket a szóban forgó okiratok a hatáskörébe utalnak vagy amelyekre az Egyesület érdekében felkérik.
3. Intézi továbbá azokat a felméréseket, amelyeket a postaigazgatások kérnek abból a célból, hogy egy meghatározott kérdésről a többi igazgatás véleményét megtudják. Az ilyen felmérések eredményének nincs szavazás jellege és kötelező ereje.
4. Kompenzációs irodaként közreműködhet a nemzetközi postaszolgálatra vonatkozó minden fajta számadás rendezésében.
115. Cikk
Technikai együttműködés
A Nemzetközi Iroda a nemzetközi technikai együttműködés keretében fejleszti a postai technikai segélynyújtást, annak minden formájában.
116. Cikk
A Nemzetközi Iroda által szolgáltatott nyomtatványok
A Nemzetközi Iroda feladata, hogy a nemzetközi válaszdíjszelvényeket előállíttassa és ellássa velük az azokat megrendelő postaigazgatásokat.
117. Cikk
Szűkebb körű egyesületek okiratai
és különmegállapodások
és különmegállapodások
1. A szűkebb körű egyesületek okiratait és azokat a különmegállapodásokat, amelyeket az Alapokmány 8. Cikke alapján kötöttek, a szűkebb körű egyesületek irodáinak, vagy ezek hiányában a szerződő felek valamelyikének két példányban meg kell küldenie a Nemzetközi Iroda részére.
2. A Nemzetközi Iroda ügyel arra, hogy a szűkebb körű egyesületek okiratai és a különmegállapodások ne tartalmazzanak a közönségre nézve kedvezőtlenebb feltételeket, mint az Egyesület okiratai, és tájékoztatja a postaigazgatásokat a fent említett egyesületek és megállapodások létezéséről. A Nemzetközi Iroda a jelen rendelkezés értelmében feltárt esetleges rendellenességeket az Igazgatási Tanács tudomására hozza.
118. Cikk
Az Egyesület folyóirata
A Nemzetközi Iroda a rendelkezésére bocsátott okiratok felhasználásával folyóiratot ad ki német, angol, arab, kínai, spanyol, francia és orosz nyelven.
119. Cikk
Éves jelentés az Egyesület tevékenységéről
A Nemzetközi Iroda az Egyesület tevékenységéről éves jelentést készít, amelyet az Igazgatási Tanács jóváhagyása után megküld a postaigazgatásoknak, a szűkebb körű egyesületeknek és az Egyesült Nemzetek Szervezetének.
A JAVASLATOK BENYÚJTÁSAKOR
ÉS TANULMÁNYOZÁSAKOR KÖVETENDŐ ELJÁRÁS
ÉS TANULMÁNYOZÁSAKOR KÖVETENDŐ ELJÁRÁS
120. Cikk
A kongresszus elé terjesztendő javaslatok benyújtási eljárása
1. A 2. és az 5. bekezdésben említett kivételektől eltekintve, a tagországok postaigazgatásai által a kongresszus elé terjesztendő mindenfajta javaslat benyújtásakor az alábbiak szerint kell eljárni:
a) előterjesztésre azokat a javaslatokat fogadják el, amelyek legalább hat hónappal a kongresszus kitűzött időpontja előtt beérkeznek a Nemzetközi Irodához;
b) a kongresszus időpontját megelőző hat hónapos időszak alatt semmilyen szerkesztési jellegű javaslatot nem fogadnak el;
c) azokat az érdemi javaslatokat, amelyek a kongresszus időpontját megelőző hat és négy hónap közötti időszakban érkeznek a Nemzetközi Irodához, csak akkor fogadják el előterjesztésre, ha azokat legalább két postaigazgatás támogatja;
d) azokat az érdemi javaslatokat, amelyek a kongresszus időpontját megelőző négy és két hónap közötti időszakban érkeznek a Nemzetközi Irodához, csak akkor fogadják el előterjesztésre, ha azokat legalább nyolc postaigazgatás támogatja; az ennél később beérkező javaslatokat már nem fogadják el;
e) a támogató nyilatkozatoknak ugyanazon határidőn belül kell a Nemzetközi Irodához beérkezniük, mint azoknak a javaslatoknak, amelyekre vonatkoznak.
2. Az Alapokmányra vagy az Általános Szabályzatra vonatkozó javaslatoknak a kongresszus megnyitása előtt legalább hat hónappal kell a Nemzetközi Irodához megérkezniük; az ennél később, de a kongresszus megnyitása előtt beérkező javaslatokat csak akkor lehet figyelembe venni, ha a kongresszus az ott képviselt országok kétharmados többségének szavazatával így dönt, és ha az 1. bekezdésben szereplő feltételek teljesülnek.
3. Minden javaslatnak elvileg csak egy célkitűzése lehet, és csak az e célkitűzés érdekében indokolt módosításokat tartalmazhatja.
4. A szerkesztési jellegű javaslatokat az azokat előterjesztő postaigazgatások a fejrészben ,,Proposition d'ordre rédactionnel/Drafting proposal'' [Szerkesztési jellegű javaslat] megjegyzéssel látják el, és a Nemzetközi Iroda ezeket a sorszámozást követő R betűjelzéssel teszi közzé. Azokat a javaslatokat, amelyeket nem láttak el ilyen megjegyzéssel, de amelyek a Nemzetközi Iroda véleménye szerint csak a szövegezést érintik, erre vonatkozó megfelelő utalással teszik közzé; az Iroda ezekről a javaslatokról a kongresszus részére jegyzéket állít össze.
5. Az 1. és a 4. bekezdésben előírt eljárás nem vonatkozik sem a Kongresszusok Ügyrendi Szabályzatára, sem pedig a már benyújtott javaslatokat érintő módosításokra.
121. Cikk
A két kongresszus között előterjesztett javaslatok benyújtási eljárása
1. Az Egyezményre vagy a Megállapodásokra vonatkozó minden olyan javaslat figyelembevételéhez, amelyet valamely postaigazgatás két kongresszus között terjeszt elő, legalább két másik postaigazgatás támogatása szükséges. E javaslatokkal nem foglalkoznak, ha a Nemzetközi Iroda a javaslatokkal egy időben nem kapja meg a szükséges támogató nyilatkozatokat.
2. E javaslatokat a Nemzetközi Iroda útján küldik meg a többi postaigazgatásnak.
3. A Szabályzatokra vonatkozó javaslatoknál nincs szükség támogatásra, de a Postaforgalmi Tanács azokat csak akkor veszi figyelembe, ha egyetért azok sürgős jellegével.
122. Cikk
A javaslatok megvizsgálása két kongresszus között
1. Az Egyezményre, a Megállapodásokra és azok Zárójegyzőkönyveire vonatkozó valamennyi javaslatot a következő eljárás szerint tárgyalják: a tagországok postaigazgatásainak két hónap áll rendelkezésükre, hogy a Nemzetközi Iroda körözvénye útján közölt javaslatokat tanulmányozzák és esetleges észrevételeiket az Iroda tudomására hozzák. Módosításokat nem tehetnek. A válaszokat a Nemzetközi Iroda összegyűjti, és azzal a felhívással közli a postaigazgatásokkal, hogy szavazzanak a javaslat mellett vagy ellen. Azokat az igazgatásokat, amelyek két hónapon belül nem küldik be szavazatukat, úgy tekintik, mint amelyek a szavazástól tartózkodtak. A fenti határidőket a Nemzetközi Iroda körözvényeinek keltétől számítják.
2. A Szabályzatokra vonatkozó módosító javaslatokat a Postaforgalmi Tanács tárgyalja.
3. Ha a javaslat valamely Megállapodásra vagy annak Zárójegyzőkönyvére vonatkozik, az 1. bekezdésben ismertetett eljárásban csak azoknak a tagországoknak a postaigazgatásai vehetnek részt, amelyek a szóban forgó Megállapodást aláírták.
123. Cikk
A két kongresszus között elfogadott határozatok
hivatalos közlése
hivatalos közlése
1. Az Egyezményt, a Megállapodásokat és ezen okiratok Zárójegyzőkönyveit érintő módosítások megerősítése a Nemzetközi Iroda vezérigazgatója által a tagországok kormányai részére küldött, erről szóló értesítéssel történik.
2. A Szabályzatokat és azok Zárójegyzőkönyveit érintő, a Postaforgalmi Tanács által végrehajtott módosításokat a Nemzetközi Iroda közli a postaigazgatásokkal. Ugyanez érvényes az Egyezmény 64. Cikk 3.3.2. pontjában és a Megállapodások megfelelő rendelkezéseiben foglalt értelmezésekre is.
124. Cikk
A Szabályzatok és a két kongresszus között elfogadott egyéb határozatok hatálybalépése
1. A Szabályzatok ugyanakkor lépnek hatályba és ugyanaddig érvényesek, mint a kongresszuson elfogadott okiratok.
2. Az 1. bekezdésben foglaltak fenntartásával, az Egyesület okiratainak módosításával kapcsolatban két kongresszus között elfogadott határozatok legkorábban a hivatalos közlésüktől számított három hónap múlva lépnek hatályba.
PÉNZÜGYEK
125. Cikk
Az Egyesület kiadásainak megállapítása és szabályozása
1. A 2–6. bekezdésekben foglaltak fenntartásával az Egyesület szerveinek működésével járó éves kiadások 2000-re és az azt követő évekre nem haladhatják meg az alábbi összegeket:
36 680 816 svájci frank a 2000. évre,
37 000 000 svájci frank a 2001. évre,
37 000 000 svájci frank a 2002. évre,
37 000 000 svájci frank a 2003. évre,
37 000 000 svájci frank a 2004. évre.
2. A következő kongresszus összehívásával kapcsolatos kiadások (a titkárság tagjainak utazási költségei, szállítási költségek, a szinkrontolmácsolás műszaki felszerelésének költségei, az okiratok kongresszus alatti előállításának költségei stb.) nem haladhatják meg a 2 948 000 svájci frankos határt.
3. Az Igazgatási Tanácsnak joga van az 1. és 2. bekezdésben megállapított határok túllépésére, hogy érvényesíteni lehessen a fizetési fokozatokat, a nyugdíjjárulékokat vagy a pótlékokat – köztük az álláspótlékokat – érintő azon emeléseket, amelyeknek az alkalmazását az Egyesült Nemzetek Szervezete a Genfben szolgálatot teljesítő személyzete tekintetében jóváhagyott.
4. Az Igazgatási Tanácsnak joga van arra is, hogy a svájci fogyasztási árindex függvényében évente kiigazítsa a személyzeti költségeken kívüli kiadások összegét.
5. Az 1. bekezdéstől függetlenül az Igazgatási Tanács – rendkívüli sürgősség esetén a vezérigazgató – engedélyezheti a megszabott keretek túllépését a Nemzetközi Iroda épületén elvégzendő jelentős és előre nem látható javítások költségének fedezése érdekében, a túllépés összege azonban nem haladhatja meg az évi 125 000 svájci frankot.
6. Ha az 1. és 2. bekezdésben megállapított keretek nem bizonyulnak elegendőnek az Egyesület zökkenőmentes működésének biztosításához, ezeket az összeghatárokat csak az Egyesület tagországai többségének jóváhagyásával lehet túllépni. Az erre vonatkozó konzultációnak részletes indoklást kell tartalmaznia az ilyen jellegű kérés alátámasztására.
7. Azoknak az országoknak, amelyek az Egyesülethez csatlakoznak, vagy amelyeket az Egyesületbe tagként felvesznek, valamint azoknak, amelyek az Egyesületből kiválnak, tagdíjukat arra a teljes évre le kell róniuk, amelynek folyamán a felvételük vagy a kilépésük érvénybe lép.
8. A tagországok az Igazgatási Tanács által megállapított költségvetés alapján előre fizetik az Egyesület éves költségeihez való tagdíj-hozzájárulási részüket. Ezeket a hozzájárulási részeket legkésőbb annak a pénzügyi évnek az első napján kell befizetni, amelyikre a költségvetés vonatkozik. Ennek az időpontnak a letelte után a fizetendő összegeket az Egyesületet megillető kamat terheli, amelynek mértéke az első hat hónapban évi három százalék, a hetedik hónaptól kezdve pedig évi hat százalék.
9. Amennyiben valamely tagország részéről az Egyesületet megillető kötelező hozzájárulás – kamatokat nem tartalmazó – hátralékos összege eléri vagy meghaladja a szóban forgó tagországnak az előző két pénzügyi évre szóló hozzájárulási összegét, akkor az ilyen tagország az Igazgatási Tanács által meghatározott rendnek megfelelően, visszavonhatatlanul – részben vagy egészen – átruházhatja az Egyesületre azokat a hiteleket, amelyekkel más tagországok neki tartoznak. Az átruházás feltételeit a tagország, az adósai/hitelezői és az Egyesület közötti megállapodásban kell rögzíteni.
10. Azoknak a tagországoknak, amelyeknek esetében jogi vagy egyéb okok miatt az ilyenfajta átruházás nem jöhet szóba, tartozásuk tekintetében törlesztési ütemterv készítésére kell kötelezettséget vállalniuk.
11. Kivételes körülményektől eltekintve az Egyesülettel szemben fennálló, a kötelező hozzájárulással kapcsolatos tartozás rendezése legfeljebb tíz évig tarthat.
12. Kivételes esetekben az Igazgatási Tanács valamely tagországot mentesíthet az esedékes kamatok teljes egészének vagy egy részének a megfizetése alól, ha az hátralékos összegét maradéktalanul kiegyenlítette.
13. Valamely tagország a számlahátralékára vonatkozó és az Igazgatási Tanács által jóváhagyott törlesztési ütemterve keretében is mentesíthető az összegyűlt vagy esedékes kamatok teljes egészének vagy egy részének a megfizetése alól. E mentesítésnek azonban feltétele a törlesztési ütemtervnek legfeljebb tíz éven belüli maradéktalan és pontos teljesítése.
14. Az Egyesület pénzgazdálkodási hiányának áthidalása végett tartalékalapot képeznek, amelynek összegét az Igazgatási Tanács állapítja meg. Ezt az alapot elsősorban a költségvetési többletekből töltik fel. Az alap felhasználható a költségvetési egyensúly megteremtésére vagy a tagországok hozzájárulási összegeinek csökkentésére is.
15. Ami az átmeneti pénzgazdálkodási hiányokat illeti, a Svájci Államszövetség kormánya folyósítja a szükséges rövid lejáratú előlegeket, amelyek feltételeit közös megállapodással határozzák meg. E kormány díjmentesen ellenőrzi a Nemzetközi Irodának könyvelését és számvitelét, a kongresszus által meghatározott összeghatárokon belül.
126. Cikk
Automatikus szankciók
1. Az a tagország, amely nem hajthatja végre a 125. Cikk 9. bekezdésében foglalt átruházást, vagy amely nem hajlandó alávetni magát a Nemzetközi Iroda által a 125. Cikk 10. bekezdésében foglaltak szerint indítványozott törlesztési ütemtervnek, vagy amely nem teljesíti az ütemtervet, automatikusan elveszíti a kongresszuson és az Igazgatási Tanács, valamint a Postaforgalmi Tanács ülésein gyakorolható szavazati jogát, és a továbbiakban nem jogosult az említett két Tanácsban viselt tagságra.
2. Az automatikus szankciók természetszerűleg és azonnali hatállyal megszűnnek, amint az érintett tagország a kamatokkal együtt megfizeti az Egyesülettel szemben fennálló, kötelező hozzájárulásainak hátralékából eredő tartozását, vagy beleegyezik abba, hogy aláveti magát a tartozás tekintetében összeállított törlesztési ütemtervnek.
127. Cikk
Hozzájárulási osztályok
1. A tagországok annak a tagdíj-hozzájárulási osztálynak megfelelően járulnak hozzá az Egyesület kiadásainak fedezéséhez, amelyhez tartoznak. Ezek az osztályok az alábbiak:
50 egységnek megfelelő osztály,
40 egységnek megfelelő osztály,
35 egységnek megfelelő osztály,
25 egységnek megfelelő osztály,
20 egységnek megfelelő osztály,
15 egységnek megfelelő osztály,
10 egységnek megfelelő osztály,
5 egységnek megfelelő osztály,
3 egységnek megfelelő osztály,
1 egységnek megfelelő osztály,
0,5 egységnek megfelelő osztály, amelyet az Egyesült Nemzetek Szervezete által legkevésbé fejlettnek minősített országok, vagy az Igazgatási Tanács által kijelölt más országok számára tartanak fenn.
2. Az 1. bekezdésben felsorolt hozzájárulási osztályoktól függetlenül bármely tagország dönthet úgy, hogy 50 egységnél több hozzájárulást fizet.
3. A tagországokat az Egyesületbe való felvételük vagy csatlakozásuk időpontjában az Alapokmány 21. Cikk 4. bekezdésében foglalt eljárásnak megfelelően sorolják be az előbb említett hozzájárulási osztályok valamelyikébe.
4. A tagországok utólag megváltoztathatják hozzájárulási osztályukat azzal a feltétellel, hogy ezt a változtatást legkésőbb két hónappal a kongresszus megnyitása előtt bejelentik a Nemzetközi Irodának. Ez a bejelentés, amelyet a kongresszus tudomására hoznak, a kongresszus által hozott pénzügyi rendelkezések életbelépésével egy időben lép hatályba. Azok a tagországok, amelyek hozzájárulási osztályuk megváltoztatására vonatkozó kívánságukat az előírt határidőn belül nem jelentették be, továbbra is abban a hozzájárulási osztályban maradnak, amelyhez addig tartoztak.
5. A tagországok egyszerre csak eggyel alacsonyabb osztályba történő átsorolásukat kérhetik.
6. Ugyanakkor kivételes esetekben, mint például a nemzetközi segélyprogramot szükségessé tevő természeti katasztrófák esetén az Igazgatási Tanács két kongresszus közötti időszakban egy alkalommal valamely tagország kérésére engedélyezheti annak egy hozzájárulási osztállyal való visszasorolását, amennyiben az illető tagország bizonyítja, hogy nem tudja fenntartani az eredetileg választott hozzájárulási osztályát. Ugyancsak ilyen körülmények fennforgásakor az Igazgatási Tanács a 0,5 egységnek megfelelő osztályba történő átsorolással átmeneti csökkentést is engedélyezhet olyan, nem a legkevésbé fejlett országok közé tartozó országok számára, amelyek már az 1 egységnek megfelelő osztályban vannak.
7. A 6. bekezdésben foglaltak szerint végrehajtott átmeneti visszasorolást az Igazgatási Tanács legfeljebb két évre vagy a következő kongresszusig terjedő időszakra engedélyezheti, a kettő közül mindenkor a rövidebb időszakra. Az így megszabott határidő leteltével az érintett ország automatikusan visszakerül eredeti hozzájárulási osztályába.
8. A 4. és 5. bekezdéstől eltérően a felsőbb osztályba történő átsorolás nem jár semmilyen korlátozással.
128. Cikk
A Nemzetközi Iroda kiadványai árának kiegyenlítése
A Nemzetközi Iroda által az igazgatásoknak térítés ellenében küldött kiadványokat a lehető legrövidebb idő alatt, de legkésőbb az Iroda által elküldött számla keltét követő hó elsejétől számított hat hónapon belül kell megfizetni. E határidő után az esedékes összegeket az Egyesületet megillető kamat terheli, amelynek mértéke évi öt százalék, az említett határidő lejártának napjától számítva.
VÁLASZTOTT BÍRÓSÁG
129. Cikk
Választott bírósági eljárás
1. Választott bíróság útján eldöntendő véleményeltérés esetén az érdekelt postaigazgatások mindegyike kiválasztja egy-egy, a vitás kérdésben közvetlenül nem érintett tagország postaigazgatását. Ha az ügyben több igazgatás közösen érdekelt, e rendelkezés alkalmazása szempontjából csak egyetlen igazgatásnak számítanak.
2. Abban az esetben, ha a vitás ügyben érintett postaigazgatások valamelyike a választott bíráskodásra vonatkozó javaslat nyomán hat hónapon belül nem intézkedik, akkor a Nemzetközi Iroda – ha erre felkérik – felszólítja a mulasztó postaigazgatást a választott bíró kijelölésére, vagy hivatalból maga jelöl ki egy bírót.
3. Az érdekelt felek megegyezhetnek abban, hogy csak egy választott bírót jelölnek ki, és ez a Nemzetközi Iroda is lehet.
4. A választott bírák szótöbbséggel hoznak határozatot.
5. Szavazategyenlőség esetén a választott bírák a vita eldöntésére kiválasztanak egy másik, a vitás ügyben szintén nem érdekelt postaigazgatást. Ha ennek kiválasztásában nem tudnak megegyezni, akkor ezt az postaigazgatást a Nemzetközi Iroda jelöli ki olyan postaigazgatások közül, amelyeket a választott bírák nem javasoltak.
6. Valamely Megállapodásra vonatkozó véleménykülönbség esetén a választott bírákat csak azok közül az postaigazgatások közül lehet kijelölni, amelyek a szóban forgó Megállapodást aláírták.
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
130. Cikk
Az Általános Szabályzatra vonatkozó javaslatok jóváhagyásának feltételei
Ahhoz, hogy végrehajthatók legyenek, az Általános Szabályzatra vonatkozó és a kongresszus elé terjesztett javaslatokat a kongresszuson képviselt tagországok többségének jóvá kell hagynia.
A szavazás alkalmával az Egyesület tagországai legalább kétharmadának jelen kell lennie.
131. Cikk
Az Egyesült Nemzetek Szervezetével kötött egyezményekre vonatkozó javaslatok
A 130. Cikkben említett jóváhagyási feltételeket kell alkalmazni az Egyetemes Postaegyesület és az Egyesült Nemzetek Szervezete között kötött egyezményeket módosító javaslatokra is, hacsak ezek az egyezmények maguk nem írják elő a bennük foglalt rendelkezések módosításának feltételeit.
132. Cikk
Az Általános Szabályzat hatálybalépése
és érvényességének időtartama
és érvényességének időtartama
A jelen Általános Szabályzat 2001. január 1-jén lép hatályba, és a következő kongresszus okiratainak életbelépéséig marad érvényben.
Ennek hiteléül a tagországok kormányainak meghatalmazottai az Általános Szabályzatot egy eredeti példányban aláírták, amelyet a Nemzetközi Iroda vezérigazgatójánál helyeznek letétbe. A kongresszust rendező ország kormánya erről mindegyik félnek egy-egy másolatot küld.
Kelt Pekingben, 1999. szeptember 15-én.
* * *
EGYETEMES POSTAEGYEZMÉNY
ÉS
ZÁRÓJEGYZŐKÖNYV
ÉS
ZÁRÓJEGYZŐKÖNYV
Tartalom
EGYETEMES POSTAEGYEZMÉNY
I. Rész
A NEMZETKÖZI POSTASZOLGÁLATRA ALKALMAZANDÓ KÖZÖS SZABÁLYOK
Különálló fejezet
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
1. Cikk Egyetemes postaszolgálat
2. Cikk Az átszállítás szabadsága
3. Cikk A postai küldemények tulajdonjoga
4. Cikk Új szolgálat létrehozása
5. Cikk Pénzegység
6. Cikk Postabélyegek
7. Cikk Díjak
8. Cikk Postai díjmentesség
9. Cikk Postai biztonság
II. Rész
A LEVÉLPOSTÁRA ÉS A POSTACSOMAGOKRA VONATKOZÓ SZABÁLYOK
SZOLGÁLTATÁSOK ELLÁTÁSA
10. Cikk Alapszolgálatok
11. Cikk Bérmentesítési díjak és légi pótdíjak
12. Cikk Különdíjak
13. Cikk Könyvelt küldemények
14. Cikk Igazolt kézbesítésű küldemények
15. Cikk Értékküldemények
16. Cikk Utánvételes küldemények
17. Cikk Expressz küldemények
18. Cikk Tértivevény
19. Cikk Kézbesítés saját kézbe
20. Cikk Díjjegyzékes küldemények
21. Cikk Nemzetközi kereskedelmi válaszlevél szolgálat
22. Cikk Nemzetközi válaszdíjszelvények
23. Cikk Törékeny csomagok. Terjedelmes csomagok
24. Cikk ,,Consignment'' csoportos küldeményszolgálat
25. Cikk Nem megengedett küldemények. Tilalmak
26. Cikk Radioaktív anyagok
27. Cikk Utánküldés
28. Cikk Kézbesíthetetlen küldemények
29. Cikk Visszavétel. Címváltoztatás vagy címhelyesbítés a feladó kérésére
30. Cikk Tudakozványok
31. Cikk Vámellenőrzés
32. Cikk Vámkezelési díj
33. Cikk Vámilleték és egyéb díjak
FELELŐSSÉG
34. Cikk A postaigazgatások felelőssége. Kártérítések
35. Cikk A postaigazgatások mentessége a felelősség alól
36. Cikk A feladó felelőssége
37. Cikk A kártérítés kifizetése
38. Cikk A kártérítés esetleges visszavétele a feladótól vagy a címzettől
39. Cikk A küldemények kicserélése
40. Cikk Levélzárlatok váltása katonai egységekkel
41. Cikk A felelősség megoszlása a postaigazgatások között
A LEVÉLPOSTÁRA VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK
42. Cikk A szolgáltatás minőségével kapcsolatos célkitűzések
43. Cikk Levélpostai küldemények feladása külföldön
44. Cikk Megengedett biológiai anyagok
45. Cikk Elektronikus levél
46. Cikk Átszállítási díjak
47. Cikk Végdíjak. Általános rendelkezések
48. Cikk Végdíjak. A fejlett ipari országok közötti forgalomra vonatkozó rendelkezések
49. Cikk Végdíjak. A fejlődő országokból a fejlett ipari országokba irányuló küldeményáramlásra vonatkozó rendelkezések
50. Cikk Végdíjak. A fejlett ipari országokból a fejlődő országokba irányuló küldeményáramlásra vonatkozó rendelkezések
51. Cikk Végdíjak. A fejlődő országok közötti forgalomra vonatkozó rendelkezések
52. Cikk Mentesség az átszállítási díjak és a végdíjak alól
53. Cikk Légiszállítási díjak
54. Cikk Alapdíjak és a légiszállítási díjak kiszámítása
A POSTACSOMAGOKRA VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK
55. Cikk A szolgáltatás minőségével kapcsolatos célkitűzések
56. Cikk Szárazföldi érkezési díjrész
57. Cikk Szárazföldi átszállítási díjrész
58. Cikk Tengeri díjrész
59. Cikk Légiszállítási díjak
60. Cikk Díjrészek alóli mentesség
EMS
61. Cikk EMS szolgálat
III. Rész
ÁTMENETI ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
62. Cikk A postacsomag-szolgálat ellátásának kötelezettsége
63. Cikk Büntető intézkedésekre vonatkozó kötelezettségek
64. Cikk Az Egyezményre és bizonyos szabályzatokra vonatkozó javaslatok elfogadásának feltételei
65. Cikk Az Egyezmény hatálybalépése és érvényességének időtartama
AZ EGYETEMES POSTAEGYEZMÉNY ZÁRÓJEGYZŐKÖNYVE
I. Cikk A postai küldemények tulajdonjoga
II. Cikk Díjak
III. Cikk Kivétel a vakok írásos anyagainak postai díjmentessége alól
IV. Cikk Alapszolgálatok
V. Cikk Kiscsomagok
VI. Cikk Nyomtatványok. Felső súlyhatár
VII. Cikk A postacsomag szolgálat ellátása
VIII. Cikk Csomagok. Felső súlyhatár
IX. Cikk Értékküldemények felső értékhatára
X. Cikk Tértivevény
XI. Cikk Nemzetközi Kereskedelmi Válaszlevél Szolgálat
XII. Cikk Tilalmak (levélposta)
XIII. Cikk Tilalmak (postai csomagok)
XIV. Cikk Vámköteles tárgyak
XV. Cikk Visszavétel. Címváltoztatás vagy címhelyesbítés
XVI. Cikk Tudakozványok
XVII. Cikk Vám elé állítási díj
XVIII. Cikk A postaigazgatások felelőssége
XIX. Cikk Kártérítés
XX. Cikk Kivételek a felelősség elve alól
XXI. Cikk A postaigazgatás mentessége a felelősség alól
XXII. Cikk A kártérítés kifizetése
XXIII. Cikk Levélpostai küldemények feladása külföldön
XXIV. Cikk Végdíjak
XXV. Cikk Belföldi légiszállítási díjak
XXVI. Cikk Kivételes szárazföldi érkezési díjrészek
XXVII. Cikk Külön díjszabások
EGYETEMES POSTAEGYEZMÉNY
Alulírottak, az Egyesület tagországai kormányainak meghatalmazottai az Egyetemes Postaegyesület Bécsben, 1964. július 10-én kötött Alapokmánya 22. Cikkének 3. bekezdése alapján, közös megegyezéssel és az Alapokmány 25. Cikk 4. bekezdésében foglaltak fenntartásával a jelen Egyezményben összefoglalták a nemzetközi postaszolgálatra alkalmazandó szabályokat.
I. Rész
A NEMZETKÖZI POSTASZOLGÁLATRA ALKALMAZANDÓ KÖZÖS SZABÁLYOK
Különálló fejezet
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
1. Cikk
Egyetemes postaszolgálat
1. Az Egyesület egységes postaterületi koncepciójának támogatása érdekében a tagországoknak gondoskodniuk kell arról, hogy valamennyi felhasználó/ügyfél élvezhesse az egyetemes postaszolgálathoz való jogot, ami azt jelenti, hogy saját területük minden pontján állandóan és megfizethető árakon jó minőségű postai alapszolgáltatásokat nyújtanak részükre.
2. A tagországoknak e cél szem előtt tartásával nemzeti jogalkotásuk keretében meg kell állapítaniuk a kínált postai szolgáltatások körét, azok minőségi követelményeit és megfizethető árait, mind a lakossági igények, mind az országra jellemző feltételek figyelembevételével.
3. A tagországoknak gondoskodniuk kell arról, hogy az egyetemes postaszolgálat ellátásáért felelős üzemeltetők a postai szolgáltatási ajánlatokban foglaltakat és a minőségi normákat elérjék.
2. Cikk
Az átszállítás szabadsága
1. Az átszállítás szabadságának elvét az Alapokmány 1. Cikke mondja ki. Ez minden postaigazgatás számára azzal a kötelezettséggel jár, hogy egy másik postaigazgatás által neki átadott zárlatokat és az á découvert továbbított átmenő levélpostai küldeményeket mindig a saját küldeményei számára is igénybe vett leggyorsabb útvonalon és legbiztonságosabb eszközökkel továbbítsa.
2. Azoknak a tagországoknak, amelyek nem vesznek részt a romlandó biológiai anyagokat vagy radioaktív anyagokat tartalmazó levelek kölcsönös forgalmában, jogukban áll, hogy ne engedjék át területükön az ilyen az a découvert átmenő küldeményeket. Ugyanez vonatkozik a leveleken, levelezőlapokon és a vakok írásos anyagain kívül azokra a levélpostai küldeményekre, amelyek tekintetében nem tettek eleget azoknak a törvényes rendelkezéseknek, amelyek azoknak az átszállító országban történő közzétételének vagy forgalmazásának feltételeit szabályozzák.
3. A szárazföldi és tengeri úton továbbítandó postacsomagok átszállításának szabadsága az ebben a szolgálatban részt vevő országok területére korlátozódik.
4. A légipostai csomagok átszállításának szabadságát az Egyesület egész területén garantálni kell. Azoktól a tagországoktól azonban, amelyek nem működtetnek postacsomag szolgálatot, nem várható el a légicsomagok felületi úton történő továbbítása.
5. Ha egy tagország nem tartja be az átszállítás szabadságára vonatkozó rendelkezéseket, a többi tagországnak jogában áll, hogy megszüntesse a postaszolgálatot ezzel az országgal.
3. Cikk
A postai küldemények tulajdonjoga
Minden postai küldemény a feladó tulajdonát képezi mindaddig, amíg azt a jogos tulajdonosnak nem kézbesítették, kivéve azt az esetet, amikor a küldeményt a rendeltetési ország jogszabályai alapján lefoglalták.
4. Cikk
Új szolgálat létrehozása
Az igazgatások közös megegyezéssel az Egyesület okirataiban kifejezetten nem szereplő, új szolgálatot is rendszeresíthetnek. Az új szolgálatra vonatkozó díjakat az egyes érdekelt igazgatások állapítják meg, a szolgálat üzemeltetési költségeinek figyelembevételével.
5. Cikk
Pénzegység
Az Alapokmány 7. Cikkében meghatározott, és az Egyezményben, valamint az Egyesület egyéb okirataiban alkalmazott pénzegység a különleges lehívási jog (SDR).
6. Cikk
Postabélyegek
1. Az Egyesület okiratainak megfelelően a bérmentesítés megfizetését tanúsító postabélyegeket csak a postaigazgatások bocsáthatnak ki. Postai bérmentesítési jelzések, bérmentesítőgép-lenyomatok és nyomdagépek vagy más nyomtatási, illetve bélyegzési eljárások segítségével készült, a szabályzat rendelkezéseinek megfelelő lenyomatok csak a postaigazgatás engedélyével használhatók.
2. A postabélyegek témáinak és motívumainak összhangban kell lenniük az UPU Alapokmány bevezető része és az Egyesület szervei által hozott határozatok szellemével.
7. Cikk
Díjak
1. A különböző nemzetközi postai és különszolgáltatások díjait a postaigazgatásoknak az Egyezményben és a Szabályzatokban foglalt elvek szerint kell megállapítaniuk. E díjaknak elvben az adott szolgáltatás ellátásának költségeihez kell igazodniuk.
2. Az alkalmazott díjaknak – beleértve az okiratokban irányadó jelleggel meghatározottakat is – legalább egyenlőeknek kell lenniük az ugyanolyan jellemzőkkel (fajta, mennyiség, kezelési idő stb.) rendelkező belföldi küldeményekre alkalmazott díjakkal.
3. A postaigazgatásoknak joguk van ahhoz, hogy túllépjék az okiratokban szereplő díjak bármelyikét, beleértve az irányadó jelleggel meghatározottakat is:
3.1. ha azok a díjak, amelyeket ugyanezekre a szolgáltatásokra a belföldi forgalomban alkalmaznak, magasabbak a meghatározott díjaknál;
3.2. ha ez szolgálataik üzemeltetési költségeinek fedezéséhez vagy bármely más ésszerű okból szükséges.
4. A postaigazgatások a 2. bekezdésben említett minimális díjakon kívül belföldi szabályozásuk alapján csökkentett díjakat is alkalmazhatnak az országukban feladott levélpostai küldemények tekintetében. Ezek lehetnek például a posta nagy ügyfelei részére nyújtott kedvezményes díjak.
5. Az okiratokban szereplő postai díjakon kívül tilos az ügyfelektől bármilyen egyéb postai díjat beszedni.
6. Azon esetek kivételével, amelyekre az okiratok másként rendelkeznek, az egyes postaigazgatások az általuk beszedett díjakat megtartják.
8. Cikk
Postai díjmentesség
1. Elv
1.1. A postai díjmentesség eseteit az Egyezménynek kifejezetten meghatározza.
2. Postaszolgálat
2.1. A postaigazgatások vagy hivatalaik által küldött és a postaszolgálatra vonatkozó levélpostai küldemények, akár légi, akár felületi vagy légi úton szállított felületi (S.A.L.) postaanyagban vannak, mentesek minden postai díjtól.
2.2. A légipostai pótdíjak kivételével minden postai díjtól mentesek a postaszolgálatra vonatkozó levélpostai küldemények, amennyiben:
2.2.1. azokat az Egyetemes Postaegyesület szervei és a szűkebb körű egyesületek szervei küldik egymásnak;
2.2.2. azokat az említett egyesületek szervei küldik egymásnak;
2.2.3. azokat az említett szervek küldik a postaigazgatásoknak vagy azok hivatalainak.
2.3. Minden postai díjtól mentesek a postaszolgálatra vonatkozó csomagok, amennyiben azok az alábbiak egymás közötti forgalmában fordulnak elő:
2.3.1. postaigazgatások;
2.3.2. postaigazgatások és a Nemzetközi Iroda;
2.3.3. a tagországok postahivatalai;
2.3.4. postahivatalok és postaigazgatások.
2.4. A légicsomagok – a Nemzetközi Irodától származók kivételével – mentesek a légi pótdíj alól.
3. Hadifoglyok és polgári internáltak
3.1. A légipostai díjak kivételével minden postai díjtól mentesek a hadifoglyoknak címzett, vagy az általuk – akár közvetlenül, akár a Levélposta Szabályzatban említett hivatalok közvetítésével – küldött levélpostai küldemények, postacsomagok és pénzküldemények. A valamely semleges országban elfogott és internált harcoló személyek az előbb említett rendelkezések alkalmazását illetően a hadifoglyokkal azonos csoportba sorolandók.
3.2. A 3.1. bekezdés alatti rendelkezéseket kell alkalmazni azokra a levélpostai küldeményekre, postacsomagokra és pénzküldeményekre, amelyek más országból származnak, és amelyek a polgári személyeket háború esetén megillető védelemről szóló, 1949. augusztus 12-i, Genfi Egyezményben meghatározott, internált polgári személyeknek szólnak, vagy amelyeket ezek adnak fel, akár közvetlenül, akár pedig a Levélposta Szabályzatban említett hivatalok közvetítésével.
3.3. A Levélposta Szabályzatban említett hivatalok szintén postai díjmentességet élveznek azon levélpostai küldemények, postacsomagok és pénzküldemények tekintetében, amelyeket a 3.1–3.2. bekezdésben említett személyek kapcsán akár közvetlenül, akár közvetítői minőségben küldenek vagy kapnak.
3.4. Postacsomagok 5 kilogramm súlyhatárig küldhetők postai díjmentességgel. E súlyhatár 10 kilogrammra emelkedik azon csomagok esetében, amelyeknek tartalma oszthatatlan, vagy amelyeket a hadifoglyoknak történő szétosztás céljából valamely tábornak vagy a hadifoglyok képviselőinek (,,hommes de confiance'') címeztek.
4. Vakok írása
4.1. A vakok írása légipostai pótdíjak kivételével minden postai díjtól mentes.
9. Cikk
Postai biztonság
1. A postaigazgatásoknak az ügyfelek által a postaszolgálatokba vetett bizalom megtartása és növelése céljából a postai üzemvitel minden szintjén stratégiai akciót kell elfogadniuk és megvalósítaniuk a biztonság területén a piaci versenyképesség biztosítása érdekében.
2. A szóban forgó stratégiának az alábbiakra kell irányulnia:
2.1. a szolgálat minőségi javítása az üzemvitel egészére vonatkozóan,
2.2. a biztonság fontosságának fokozott tudatosítása a dolgozókban;
2.3. biztonsági szolgálatok létrehozása, illetve megerősítése;
2.4. az üzemviteli, a biztonsági és a vizsgálati információk kellő időben történő megosztása az érdekeltekkel;
2.5. szükség esetén olyan, konkrét törvények, szabályozások vagy intézkedések indítványozása a törvényalkotóknál, amelyek világszerte elősegítik a postaszolgálatok minőségének javítását és biztonságának megerősítését.
II. Rész
A LEVÉLPOSTÁRA ÉS A POSTACSOMAGOKRA VONATKOZÓ SZABÁLYOK
SZOLGÁLTATÁSOK ELLÁTÁSA
10. Cikk
Alapszolgálatok
1. A postaigazgatásoknak gondoskodniuk kell a levélpostai küldemények felvételéről, feldolgozásáról, szállításáról és kézbesítéséről. Ugyanezt kell biztosítaniuk a postacsomagok tekintetében, akár az Egyezményben foglaltak szerint, akár – kimenő csomagok esetében és kétoldalú megállapodások alapján – bármely egyéb, az ügyfeleik számára minél előnyösebb módon.
2. A levélpostai küldeményeket az alábbi két rendszer egyike szerint osztályozzák. Minden postaigazgatás szabadon választhatja meg azt a rendszert, amelyet kimenő forgalmában alkalmaz.
3. Az első rendszer a küldemények kezelésének gyorsaságán alapul. Ebben az esetben a küldemények a következő csoportokba sorolhatók:
3.1. elsőbbségi küldemények, azaz a leggyorsabb (légi vagy felületi) úton, elsőbbséggel szállított küldemények; súlyhatárok: általában 2 kilogramm, de 5 kilogramm azon postaigazgatások egymás közötti viszonylatában, amelyek ügyfeleiktől ilyen küldeményeket elfogadnak, a könyveket és brosúrákat tartalmazó küldemények esetében 5 kilogramm (fakultatív szolgálat), a vakok írásos anyagai esetében pedig 7 kilogramm;
3.2. elsőbbség nélküli küldemények, azaz olyan küldemények, amelyeknél a feladó alacsonyabb díjszabást választott, ami hosszabb átfutási idővel jár; súlyhatárok: azonosak a 3.1. bekezdésben szereplőkkel.
4. A második rendszer a küldemények tartalmán alapul. A küldemények eszerint a következő csoportokba sorolhatók:
4.1. levelek és levelezőlapok, amelyeknek közös megjelölése ,,LC''; súlyhatár: 2 kilogramm, de 5 kilogramm azon postaigazgatások egymás közötti viszonylatában, amelyek ügyfeleiktől ilyen küldeményeket elfogadnak;
4.2. nyomtatványok, vakok írásos anyagai és kiscsomagok, amelyeknek közös megjelölése ,,AO''; súlyhatárok: 2 kilogramm a kiscsomagokra, de 5 kilogramm azon postaigazgatások egymás közötti viszonylatában, amelyek ügyfeleiktől ilyen küldeményeket elfogadnak, a nyomtatványok esetében 5 kilogramm, a vakok írásos anyagai esetében pedig 7 kilogramm.
5. Az azonos címzettnek, azonos címre szóló, nyomtatott termékeket (hírlapokat, időszaki kiadványokat, könyveket stb.) tartalmazó külön zsákok elnevezése mindkét rendszerben ,,M zsák''; súlyhatár: 30 kilogramm.
6. Azon csomagok kicserélése, amelyeknek súlya meghaladja a 20 kilogrammot, fakultatív, az egyes csomagok súlya legfeljebb 50 kilogramm lehet.
7. A csomagokat általában a címzettekhez kell kézbesíteni, a lehető legrövidebb időn belül és a rendeltetési országban érvényes rendelkezéseknek megfelelően. Ha a csomagokat nem kézbesítik házhoz, akkor – hacsak ez nem lehetetlen – a címzettet haladéktalanul értesíteni kell a csomag megérkezéséről.
8. Az az ország, amelynek postaigazgatása nem foglalkozik csomagok szállításával, az erre vonatkozó rendelkezések végrehajtását szállítási vállalatokra bízhatja. Egyúttal ezt a szolgáltatást az említett vállalatok által ellátott helységekből származó vagy azokba szóló csomagokra korlátozhatja. Az Egyezmény és a Postacsomag Szabályzat végrehajtásáért továbbra is a postaigazgatás a felelős.
11. Cikk
Bérmentesítési díjak és légi pótdíjak
1. A levélpostai küldeményeknek az Egyesület egész területén végzett szállításáért járó bérmentesítési díjakat a felvevő igazgatás állapítja meg. A bérmentesítési díjak magukban foglalják a küldeményeknek a címhelyre történő kézbesítését is, amennyiben a rendeltetési országban a szóban forgó küldemények tekintetében működtetnek ilyen kézbesítő szolgálatot.
2. Az elsőbbségi levélpostai küldemények díjainak tartalmazniuk kell a gyors továbbítás esetleges többletköltségeit is.
A tartalmon alapuló rendszert alkalmazó igazgatásoknak joguk van:
2.1. a légipostai levélküldeményekért légi pótdíjat felszámítani;
2.2. a légi úton, alacsonyabb fokú elsőbbséggel szállított felületi, ún. ,,S.A.L.'' levélpostai küldeményekért alacsonyabb pótdíjat felszámítani, mint a légipostai küldeményekért;
2.3. a légipostai és az ,,S.A.L.'' küldemények bérmentesítésére kombinált díjat megállapítani, figyelembe véve az általuk nyújtott postai szolgáltatás költségét, valamint a légi szállítás költségét.
3. A légicsomagokért beszedendő légi pótdíjakat az igazgatásoknak kell megállapítaniuk.
4. A pótdíjaknak a légiszállítási díjakhoz kell igazodniuk, és legalább az adott rendeltetési ország egész területére vonatkozóan egységeseknek kell lenniük, bármilyen útirányt válasszanak is; a légipostai levélküldemények légi pótdíjának kiszámításakor az igazgatásoknak joguk van figyelembe venni a nagyközönség által használt és a küldeményhez csatolt űrlapok súlyát.
5. A felvevő igazgatásnak joga van díjkedvezményt adni az alábbi tartalmú levélpostai küldeményekre:
5.1. az országában megjelenő hírlapok és időszaki kiadványok; a díjkedvezmény elvileg nem haladhatja meg az adott küldeményfajtára alkalmazott díj 50 százalékát;
5.2. olyan könyvek és brosúrák, zenei partitúrák és térképek, amelyek a borítójukon vagy az védőlapjukon szereplőkön kívül semminemű egyéb reklámot vagy hirdetést nem tartalmaznak; a díjkedvezmény mértéke azonos a 5.1. bekezdésben említettel.
6. A felvevő igazgatásnak joga van a nem szabványméretű küldeményekre a szabványméretű küldeményekre vonatkozó, a Levélposta Szabályzatban rögzítettektől eltérő díjakat alkalmazni.
7. Az 5. bekezdés szerinti díjkedvezmények érvényesek a légi úton szállított küldeményekre is, de nem nyújtható kedvezmény azokra a díjrészekre, amelyek az ilyenfajta szállítás költségeinek fedezésére szolgálnak.
12. Cikk
Különdíjak
1. Az 500 gramm alatti súlyú kiscsomagokért semmiféle kézbesítési díj nem szedhető be a címzettől. Ha a belföldi forgalomban az 500 gramm feletti kiscsomagokért kézbesítési díjat szednek, akkor ugyanez a díj szedhető a külföldről származó kiscsomagokért.
2. Az igazgatásoknak az alább felsorolt esetekben joguk van a belföldi forgalomban rendszeresítettekkel azonos díjakat beszedni:
2.1. Levélpostai küldemények feladási díja, amelyet a feladás legvégső időpontjában történő feladásért szednek be a feladótól.
2.2. Küldemények feladási díja, amelyet a felvevő munkahelyek általános nyitvatartási idején túli feladásért szednek be a feladótól.
2.3. A feladó lakhelyén történő küldeménygyűjtés díja, amelyet szintén a feladótól szednek be.
2.4. Visszavételi díj, amelyet levélpostai küldeményeknek a felvevő munkahelyek általános nyitvatartási idején túli visszavételéért szednek be a címzettől.
2.5. Postán maradó küldemények díja, melyet a címzettől szednek be; csomagok feladónak történő visszaküldése vagy utánküldése esetén a felszámított díj nem haladhatja meg a Postacsomag Szabályzatban szereplő összeget.
2.6. Fekbér az olyan, 500 grammot meghaladó súlyú levélpostai küldeményekért és az olyan csomagokért, amelyeket a címzett nem vett át az előírt határidőn belül. Ez a díj nem alkalmazható a vakok írásos anyagaira. Csomagok esetében a díjat a kézbesítést végző igazgatás szedi be azon igazgatás részére, amelynek szolgálatánál a csomagot az előírt időn túl őrizték; a feladónak történő visszaküldés vagy utánküldés esetén a felszámított díj nem haladhatja meg a Postacsomag Szabályzatban szereplő összeget.
3. Ha a csomagot általában a címzett részére házhoz kézbesítik, akkor semmiféle kézbesítési díj nem szedhető a címzettől. Ha a címzett részére történő házhoz kézbesítés nem általános, akkor a csomag érkezéséről szóló értesítést díjtalanul kell kézbesíteni. Ebben az esetben, ha a házhoz kézbesítést a címzett részére az érkezésről szóló értesítésre adott választól függően, fakultatív jelleggel ajánlják fel, akkor a címzettől kézbesítési díj szedhető be. Ennek a belföldi szolgálatban alkalmazott díjjal azonos mértékűnek kell lennie.
4. Azoknak a postaigazgatásoknak, amelyek hajlandók magukra vállalni a vis maiorból származó kockázatokat, joguk van a vis maior kockázatának fedezése céljából külön díjat beszedni, melynek felső összeghatárát a szabályzatok rögzítik.
13. Cikk
Könyvelt küldemények
1. A levélpostai küldeményeket könyvelt (ajánlott) küldeményként is fel lehet adni.
2. Az ajánlott küldemények díját előre kell leróni. A díj a bérmentesítési díjból és egy meghatározott ajánlási díjból tevődik össze, melynek felső összeghatárát a Levélposta Szabályzatok rögzítik.
3. Azokban az esetekben, amikor különleges biztonsági intézkedésekre van szükség, az igazgatások a 2. bekezdésben említett díjon felül a belföldi szabályozásukban előírt külön díjakat is szedhetnek a feladótól vagy a címzettől.
14. Cikk
Igazolt kézbesítésű küldemények
1. A levélpostai küldeményeket igazolt kézbesítésű küldeményként is fel lehet adni az olyan igazgatások közötti viszonylatokban, amelyek biztosítják ezt a szolgálatot.
2. Az igazolt kézbesítésű küldemények díját előre kell leróni. A díj a bérmentesítési díjból és a felvevő igazgatás által meghatározott, igazolt kézbesítési díjból tevődik össze. Ennek a díjnak az ajánlási díjnál alacsonyabbnak kell lennie.
15. Cikk
Értékküldemények
1. Az értékpapírokat, értékes okiratokat vagy tárgyakat tartalmazó elsőbbségi és elsőbbség nélküli küldeményeket, leveleket, valamint csomagokat a feladó által nyilvánított érték erejéig a tartalom biztosításával lehet feladni. Ez a forgalom az olyan postaigazgatások közötti viszonylatokra korlátozódik, amelyek egyetértésüket fejezték ki ezeknek a küldeményeknek akár kölcsönös, akár csak egy irányban történő elfogadásával kapcsolatban.
2. Az értéknyilvánítás összege elvben korlátlan. Minden igazgatásnak jogában áll önmagára nézve az értéknyilvánítás összegét egy olyan összegre korlátozni, amely nem lehet alacsonyabb a Szabályzatokban rögzített összegnél. A belföldi szolgálatban elfogadott értéknyilvánítási határ azonban csak abban az esetben alkalmazható, ha az egyenlő egy ajánlott küldemény, illetve egy egy kilogramm súlyú csomag elveszése esetére megállapított kártérítés összegével vagy annál magasabb. A felső összeghatárt DTS-ben kell közölni az Egyesület tagországaival.
3. Az értékküldemények díját előre kell leróni. A díjat a következő elemek alkotják:
3.1. levélpostai küldemények esetében a közönséges bérmentesítési díj, a 13.2. bekezdésben szereplő, meghatározott ajánlási díj és a biztosítási díj;
3.2. csomagok esetében az alapdíj, egy fakultatív jellegű indítási díj és a közönséges biztosítási díj; a légi pótdíjak és a különszolgáltatások díjai még hozzáadódnak az esetleges alapdíjhoz; az indítási díj nem haladhatja meg a levélpostai küldemények ajánlási díját.
4. Ajánlási díj helyett a postaigazgatások felszámíthatják belföldi szolgálatuk megfelelő díját vagy – kivételesen – egy olyan díjat szedhetnek, melynek felső összeghatárát a Levélposta Szabályzat rögzíti.
5. A biztosítási díj felső összeghatárát a szabályzatokban kell rögzíteni.
5.1. Levélpostai küldemények esetében ezt a díjat kell alkalmazni tekintet nélkül a rendeltetési országra, még azon országok esetében is, amelyek magukra vállalják a vis maiorból eredő kockázatokat.
5.2. Csomagok esetében a vis maiorból eredő kockázatok fedezésére szolgáló esetleges díjat úgy kell megállapítani, hogy e díj és a közönséges biztosítási díj együttes összege ne haladja meg a biztosítási összeg felső határát.
6. Azokban az esetekben, amikor különleges biztonsági intézkedésekre van szükség, az igazgatások a 3., 4. és 5. bekezdésben említett díjakon felül a belföldi szabályozásukban előírt külön díjakat is szedhetnek a feladótól vagy a címzettől.
7. A postaigazgatásoknak joguk van ahhoz, hogy ügyfeleik részére a jelen bekezdésben ismertetettektől eltérő feltételek szerint nyújtsanak értékküldemény-szolgáltatást.
16. Cikk
Utánvételes küldemények
Bizonyos levélpostai küldemények és csomagok utánvéttel is feladhatók. Az utánvételes küldemények forgalmához a felvevő és a rendeltetési igazgatás előzetes megállapodása szükséges.
17. Cikk
Expressz küldemények
1. A feladók kérésére, az olyan országokba szóló forgalomban, amelyeknek igazgatásai ezt a szolgálatot biztosítják, a levélpostai küldeményeket különkézbesítő útján, a kézbesítőhivatalhoz történő megérkezésük után a lehető leghamarabb kézbesítik. Minden igazgatásnak joga van arra, hogy ezt a szolgáltatást az elsőbbségi küldeményekre, a légipostai küldeményekre, vagy – ha a két igazgatás között ez az egyetlen továbbítási módozat – a felületi LC küldeményekre korlátozza.
2. Azoknak az igazgatásoknak, amelyeknek a levélpostai küldemények továbbítására több útvonaluk van, az expressz küldeményeket az érkező anyagot fogadó kicserélő hivatalhoz történő beérkezésük után a leggyorsabb belföldi továbbítási útvonalon kell továbbítaniuk, és utána azokat a lehető leggyorsabban fel kell dolgozni.
3. Az expressz küldeményekért a bérmentesítési díjon felül egy olyan díjat kell beszedni, amely nem lehet kevesebb, mint egy közönséges elsőbbségi vagy – az esettől függően – elsőbbség nélküli küldemény, vagy egy egyszerű díjú, közönséges, nem könyvelt levél bérmentesítési díjának az összege, és nem lehet több, mint a szabályzatokban meghatározott összeg. Ezt a díjat teljes egészében előre kell leróni. Csomagok esetében ez a díj akkor is jár, ha a csomag nem, csak az érkezéséről szóló értesítés kézbesíthető különkézbesítővel.
4. Ha az expressz kézbesítés különleges megterhelést jelent, akkor további díj szedhető a belföldi forgalom ugyanolyan fajta küldeményeire vonatkozó rendelkezések szerint. Csomagok esetében ezt a pótdíjat akkor is meg kell fizetni, ha a csomagot visszaküldik a feladónak, vagy utánküldik; ilyen esetekben azonban a felszámított összeg nem haladhatja meg a Postacsomag Szabályzatban meghatározott felső összeghatárt.
5. Ha a rendeltetési igazgatás szabályozása ezt megengedi, a címzettek a kézbesítőhivatalnál kérhetik a nekik szóló küldemények expressz kézbesítését közvetlenül azok beérkezése után. Ebben az esetben a rendeltetési országnak joga van arra, hogy kézbesítéskor a belföldi szolgálatában alkalmazott díjat szedje be.
18. Cikk
Tértivevény
1. Ajánlott küldemény, igazolt kézbesítésű küldemény, csomag vagy értékküldemény feladója a feladáskor tértivevényt kérhet, ha megfizeti a megfelelő díjat, melynek felső összeghatárát a szabályzatok rögzítik. A tértivevényt a leggyorsabb (légi vagy felületi) úton kell visszaküldeni a feladónak.
2. Csomagok esetében azonban az igazgatások ezt a szolgáltatást az értéknyilvánításos csomagokra korlátozhatják, amennyiben belföldi szolgálatukban ilyen korlátozást alkalmaznak.
19. Cikk
Kézbesítés saját kézbe
A feladó kérésére, és az olyan igazgatások közötti viszonylatokban, amelyek ehhez hozzájárultak, az ajánlott küldeményeket, az igazolt kézbesítésű küldeményeket és az értékküldeményeket saját kézbe kézbesítik. Az igazgatások megállapodhatnak abban, hogy ezt a lehetőséget csak tértivevénnyel ellátott küldeményeknél engedélyezik. A feladónak a saját kézbe kézbesítésért minden esetben meghatározott díjat kell fizetnie, melynek felső összeghatárát a Levélposta Szabályzat rögzíti.
20. Cikk
Díjjegyzékes küldemények
1. Az olyan igazgatások közötti viszonylatokban, amelyek egyetértésüket fejezték ki ezzel kapcsolatban, a feladók a felvevőhivatalnak tett előzetes nyilatkozattal magukra vállalhatják a levélpostai és a csomagküldeményeket – a kézbesítéskor – terhelő összes díjat és költséget. Mindaddig, amíg a levélpostai küldeményt a címzettnek nem kézbesítették, a feladó a feladás után is kérheti, hogy a küldeményt díjjegyzékes küldeményként kézbesítsék.
2. A feladóknak kötelezniük kell magukat arra, hogy megfizetik azokat az összegeket, amelyeket a rendeltetési hivatal követelhet. Adott esetben ideiglenes fizetést kell teljesíteniük.
3. A felvevő igazgatás a feladótól megfelelő díjat szed be, amelyet a felvevő országban nyújtott szolgáltatásokért járó díjként megtart magának; a díj felső összeghatárát a szabályzatok rögzítik.
4. Valamely levélpostai küldemény feladása után benyújtott kérelem esetében a felvevő igazgatás további díjat szed be, melynek felső összeghatárát a szabályzatok rögzítik.
5. A rendeltetési igazgatásnak joga van megbízási díjat szedni, melynek felső összeghatárát a szabályzatok rögzítik. Ez a díj független a vám elé állítási díjtól. A feladótól szedik be, a rendeltetési igazgatás részére.
6. Minden igazgatásnak joga van ahhoz, hogy a díjjegyzékes küldemények szolgáltatását az ajánlott és az értéknyilvánításos levélpostai küldeményekre korlátozza.
21. Cikk
Nemzetközi kereskedelmi válaszlevél szolgálat
Az igazgatások megállapodhatnak egymással abban, hogy részt vesznek a fakultatív jellegű nemzetközi kereskedelmi válaszlevél szolgálatban (CCRI). Minden igazgatás köteles azonban működtetni a CCRI ,,visszaküldési'' szolgáltatást.
22. Cikk
Nemzetközi válaszdíjszelvények
1. A postaigazgatásoknak jogukban áll a Nemzetközi Iroda által kibocsátott nemzetközi válaszdíjszelvényeket árusítani, és azok eladását belföldi szabályozásuknak megfelelően korlátozni.
2. A válaszdíjszelvények értékét a Levélposta Szabályzat rögzíti. Az érdekelt igazgatások által megállapított eladási ár ennél az értéknél nem lehet alacsonyabb.
3. A válaszdíjszelvényeket bármely tagországban postabélyegekre lehet beváltani, és amennyiben a beváltó ország belföldi szabályozása ezt nem tiltja, akkor azokat egy külföldre szóló közönséges, elsőbbségi levélpostai küldemény vagy egy közönséges légipostai levél legkisebb bérmentesítési díját képviselő, benyomott bélyeggel ellátott postai értékcikkre, vagy más postai bérmentesítési jelre, vagy lenyomatra is be lehet váltani.
4. Minden tagország postaigazgatása fenntarthatja magának továbbá a jogot annak megkövetelésére, hogy a válaszdíjszelvényeket és az e válaszdíjszelvények beváltásával bérmentesítendő küldeményeket egyszerre mutassák be.
23. Cikk
Törékeny csomagok. Terjedelmes csomagok
1. ,,Törékeny csomag'' az elnevezése minden olyan csomagnak, amely olyan tárgyakat tartalmaz, amelyek könnyen eltörhetnek, és amelyeket különös gonddal kell kezelni.
2. ,,Terjedelmes csomag'' az elnevezése minden olyan csomagnak,
2.1. amelynek méretei meghaladják a Postacsomag Szabályzatban, illetve az igazgatások egymás közötti megállapodásában rögzített határokat;
2.2. amely alakja vagy felépítése miatt nem alkalmas arra, hogy más csomagokkal összerakják, vagy amely különös elővigyázatosságot igényel.
3. A törékeny és a terjedelmes csomagokért pótdíj jár, melynek felső összeghatárát a Postacsomag Szabályzat rögzíti. Ha a csomag egyszerre törékeny és terjedelmes, a pótdíjat csak egyszer szedik be. Az ilyen csomagokért járó légi pótdíjak azonban nem emelkednek.
4. A törékeny és terjedelmes csomagok kicserélése az olyan igazgatások közötti viszonylatokra korlátozódik, amelyek ilyen küldeményeket elfogadnak.
24. Cikk
,,Consignment'' csoportos küldeményszolgálat
1. Az igazgatások megállapodhatnak egymással abban, hogy részt vesznek az azonos feladó külföldre szóló csoportos küldeményeire vonatkozó, fakultatív jellegű ,,Consignment'' csoportos küldeményszolgálatban.
2. Ezt a szolgáltatást lehetőleg a Postacsomag Szabályzatban bemutatott logóval kell megkülönböztetni.
3. A szolgálat részleteit a Postaforgalmi Tanács által meghatározott rendelkezések alapján a felvevő és a rendeltetési igazgatás kétoldalú megállapodásban szabályozza.
25. Cikk
Nem megengedett küldemények. Tilalmak
1. Nem megengedettek azok a küldemények, amelyek nem tesznek eleget az Egyezményben és a Szabályzatokban előírt feltételeknek.
2. A szabályzatokban ismertetett kivételektől eltekintve az alább megnevezett tárgyak elhelyezése a küldemények minden fajtájában tilos:
2.1. kábítószerek és pszichotrop anyagok;
2.2. robbanó-, gyúlékony vagy más veszélyes anyagok, valamint radioaktív anyagok;
2.2.1. az alábbiak nem tartoznak e tilalom körébe:
2.2.1.1. a 44. Cikkben szereplő levélpostai küldeményekben továbbított biológiai anyagok;
2.2.1.2. a 26. Cikkben szereplő levélpostai küldeményekben és postai csomagokban továbbított radioaktív anyagok;
2.3. obszcén és erkölcstelen tárgyak;
2.4. élő állatok, a 3. bekezdésben ismertetett kivételektől eltekintve;
2.5. olyan tárgyak, amelyek bevitele vagy forgalomba hozatala a rendeltetési országban tilos.
2.6. olyan tárgyakat, amelyek jellegüknél vagy burkolatuknál fogva veszélyt jelenthetnek az alkalmazottakra, vagy beszennyezhetik, vagy megrongálhatják a többi küldeményt vagy a postai berendezéseket;
2.7. olyan jellegű, aktuális és személyes levelezésre utaló iratok, amelyeket a feladón és a címzetten vagy a velük együtt élő személyeken kívül mások váltanak egymással.
3. Megengedettek azonban az alábbiak:
3.1. az értékküldeményeken kívüli levélpostai küldeményekben:
3.1.1. méhek, piócák és selyemhernyók;
3.1.2. a kártékony rovarok olyan élősdijei és pusztítói, amelyek e rovarok vizsgálatára szolgálnak, és amelyeket hivatalosan elismert intézetek küldenek egymásnak;
3.3. csomagokban olyan élő állatok, amelyek postai szállítása az érdekelt országok postai szabályozása alapján megengedett.
4. Az alább megnevezett tárgyak elhelyezése a postai csomagokban tilos:
4.1. olyan jellegű, aktuális és személyes levelezésre utaló iratok, amelyeket a feladón és a címzetten vagy a velük együtt élő személyeken kívül mások váltanak egymással;
4.2. bárminemű, a feladón és a címzetten vagy a velük együtt élő személyeken kívül mások által váltott levelezés.
5. Pénzérmék, bankjegyek, papírpénzek vagy bármilyen, bemutatóra szóló értékpapírok, utazási csekkek, platina, arany vagy ezüst – akár megmunkált, akár tört formában – , drágakövek, ékszerek és egyéb értéktárgyak küldeményekben való elhelyezése tilos, az alábbiak szerint:
5.1. értéknyilvánítás nélküli levélpostai küldeményekben; ha azonban a felvevő és a rendeltetési ország belföldi szabályozása ezt megengedi, akkor ilyen tárgyakat zárt borítékban, ajánlott küldeményként fel lehet adni;
5.2. értéknyilvánítás nélküli csomagokban az olyan országok közötti forgalomban, amelyek megengedik az értéknyilvánítást; azonfelül minden igazgatásnak jogában áll, hogy megtiltsa a területéről származó, vagy oda szóló, vagy a területén átszállított, akár értéknyilvánításos, akár értéknyilvánítás nélküli küldeményekben rúdarany elhelyezését; ezeknek a küldeményeknek a tényleges értékét korlátozhatja.
6. A nyomtatványok és a vakok írása
6.1. nem tartalmazhatnak semminemű időszerű és személyes jellegű bejegyzést vagy iratot;
6.2. nem tartalmazhatnak semminemű postabélyeget vagy bérmentesítési jegyet – akár lebélyegezve, akár bélyegzés nélkül –, továbbá semminemű értékpapírt.
7. A tévesen felvett küldemények kezeléséről a Szabályzatok rendelkeznek. Azokat a küldeményeket azonban, amelyek a 2.1., 2.2. és 2.3. bekezdésben említett tárgyakat tartalmaznak, semmi esetre sem továbbítják a rendeltetési helyre, sem a címzetteknek nem kézbesítik, sem pedig a feladási helyre nem küldik vissza.
26. Cikk
Radioaktív anyagok
1. A szabályzatok vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően előkészített és csomagolt radioaktív anyagok elfogadása az olyan postaigazgatások közötti viszonylatokra korlátozódik, amelyek egyetértésüket fejezték ki ezeknek a küldeményeknek akár kölcsönös, akár csak egy irányban történő elfogadásával kapcsolatban.
2. Ha az ilyen anyagokat levélpostai küldeményben továbbítják, akkor az elsőbbségi küldemények díjszabását, vagy a levelek díjszabását és az ajánlási díjat kell alkalmazni.
3. A levélpostai küldeményekben vagy a postai csomagokban elhelyezett radioaktív anyagokat a lehető leggyorsabb útvonalon, rendszerint légi úton, a megfelelő pótdíjak megfizetése mellett kell továbbítani.
4. Radioaktív anyagokat csak szabályszerű felhatalmazással rendelkező feladók adhatnak fel.
27. Cikk
Utánküldés
1. A címzett címváltozása esetén a küldeményeket azonnal utána küldik, a szabályzatokban rögzített feltételek szerint.
2. Nem küldik azonban utána a küldeményeket:
2.1. ha a feladó az utánküldést a címiraton a rendeltetési országban ismert nyelven írt feljegyzéssel megtiltotta;
2.2. ha azokon a címzett címén kívül ,,vagy az ott lakó'' megjegyzés szerepel.
3. Azoknak az igazgatásoknak, amelyek belföldi szolgálatukban díjat szednek az utánküldési kérelmekért, joguk van a nemzetközi szolgálatban ugyanilyen díjat szedni.
4. A szabályzatokban szereplő kivételektől eltekintve semmilyen pótdíj nem szedhető be a levélpostai küldemények egyik országból a másikba történő utánküldéséért. Azoknak az igazgatásoknak azonban, amelyek belföldi szolgálatukban utánküldési díjat szednek be, joguk van az országukon belül utánküldött nemzetközi levélpostai küldeményekért ugyanilyen díjat szedni.
28. Cikk
Kézbesíthetetlen küldemények
1. Az igazgatásoknak vissza kell küldeniük azokat a küldeményeket, amelyeket a címzetteknek bármilyen okból nem lehetett kézbesíteni.
2. A küldemények őrzési idejéről a Szabályzatok rendelkeznek.
3. Minden olyan csomagot, amelyet nem lehet a címzettnek kézbesíteni, vagy amelyet hivatalból visszatartanak, a feladó által adott rendelkezések szerint kell kezelni, a Postacsomag Szabályzatban megszabott határokon belül.
4. Ha a feladó lemond egy olyan csomagról, amelyet a címzettnek nem lehetett kézbesíteni, ezt a csomagot a rendeltetési igazgatás saját szabályozása szerint kezeli. Sem a feladótól, sem bármely más postaigazgatástól nem követelhető az esetleges postai díjak, vámilletékek vagy a szóban forgó csomag kapcsán felmerülő egyéb díjak fedezése.
5. A csomag tartalmából csak azokat a tárgyakat lehet előzetes értesítés és jogi eljárás nélkül azonnal értékesíteni, amelyeknél attól lehet tartani, hogy hamarosan megromlanak vagy tönkremennek. Az értékesítés még útközben – az oda- és visszaküldés során – is a jogos tulajdonos javára történik. Ha az értékesítés lehetetlen, a megromlott vagy tönkrement tárgyakat meg kell semmisíteni.
6. A Levélposta Szabályzatban szereplő kivételektől eltekintve semmilyen pótdíj nem szedhető be a felvevő országba visszaküldött kézbesíthetetlen küldeményekért. Azoknak az igazgatásoknak azonban, amelyek belföldi szolgálatukban visszaküldési díjat szednek be, joguk van a nemzetközi szolgálatban a nekik visszaküldött küldeményekért ugyanilyen díjat szedni.
7. A 6. bekezdésben szereplő rendelkezésektől függetlenül, ha valamely igazgatás olyan küldeményeket kap a feladónak történő visszaküldésre, amelyeket az ő területén lakó ügyfelek adtak fel külföldön, akkor joga van a feladótól vagy a feladóktól küldeményenkénti kezelési díjat szedni; ennek összege nem haladhatja meg azt a bérmentesítési díjat, amelyet akkor szedtek volna be, ha a küldeményt a szóban forgó igazgatásnál adták volna fel.
7.1. A 7. bekezdésben foglaltak érvényesítéséhez feladó vagy feladók alatt azokat a természetes vagy jogi személyeket kell érteni, akiknek nevét a feladói címsorban, illetve címsorokban feltüntették.
29. Cikk
Visszavétel. Címváltoztatás vagy címhelyesbítés
a feladó kérésére
a feladó kérésére
1. A levélpostai küldemények feladója a szabályzatokban rögzített feltételek szerint a küldeményt a szolgálatból visszaveheti, illetve annak címét módosíthatja vagy helyesbítheti.
2. Minden igazgatás köteles elfogadni a többi igazgatás szolgálatainál feladott bármely levélpostai küldeményre vonatkozó visszavételi, címváltoztatási vagy címhelyesbítési kérelmeket, ha jogszabályai ezt megengedik.
3. A feladónak minden kérelemért külön díjat kell fizetnie, melynek felső összeghatárát a szabályzatok rögzítik.
4. A csomag feladója kérheti a csomag visszaküldését vagy címzésének módosítását. Köteleznie kell magát az új továbbításért esetlegesen járó összegek megfizetésére.
5. Az igazgatásoknak azonban jogukban áll, hogy ne fogadják el a 4. bekezdésben említett kérelmeket abban az esetben, ha azokat belföldi forgalmukban nem fogadják el.
30. Cikk
Tudakozványok
1. A tudakozványokat a küldemény feladási napját követő naptól számított hat hónapon belül kell elfogadni.
2. Minden igazgatás köteles elfogadni a többi igazgatás szolgálatainál feladott küldeményekre vonatkozó tudakozványokat.
3. Külön tudakozványt kell kiállítani az értéknyilvánítás nélküli és az értéknyilvánításos csomagokra vonatkozóan.
4. A tudakozványok intézése díjtalan. Ha azonban azok EMS útján történő továbbítását kérik, akkor a többletköltségek elvben az ezt kérő személyt terhelik.
31. Cikk
Vámellenőrzés
1. A felvevő és a rendeltetési ország postaigazgatásának joga van ahhoz, hogy a küldeményeket a szóban forgó országok jogszabályai szerint vámellenőrzésre bemutassa.
2. A vámellenőrzésre bemutatott csomagokért vám elé állítási díjat lehet felszámítani, melynek felső összeghatárát a Szabályzatok rögzítik. Ez a díj csak az olyan küldemények vám elé állítása és vámkezelése címén szedhető, amelyek vámköltséget vagy egyéb, hasonló jellegű költséget vontak maguk után.
32. Cikk
Vámkezelési díj
Azoknak a postaigazgatásoknak, melyek megszerezték a jogot arra, hogy ügyfeleik nevében elvégezzék a vámkezeltetést, joguk van ahhoz, hogy ezért az ügyfelektől a művelet valós költségein alapuló díjat szedjenek be.
33. Cikk
Vámilleték és egyéb díjak
A postaigazgatásoknak joguk van ahhoz, hogy a küldemények feladóitól vagy – az esettől függően – címzettjeitől a vámilletéket és az összes egyéb, esedékes díjat beszedjék.
FELELŐSSÉG
34. Cikk
A postaigazgatások felelőssége. Kártérítések
1. Általános rendelkezések
1.1. A 35. Cikkben ismertetett kivételektől eltekintve a postaigazgatások felelőssége az alábbiakra terjed ki:
1.1.1. az ajánlott küldemények, a közönséges csomagok és az értékküldemények elveszése, kifosztása vagy sérülése;
1.1.2. az igazolt kézbesítésű küldemények elveszése.
1.2. Ha az ajánlott küldemények, a közönséges csomagok és az értékküldemények elveszése, teljes kifosztása vagy teljes megsérülése olyan vis maior esetnek tulajdonítható, amely után kártérítés nem jár, akkor a feladó igényt tarthat a megfizetett díjak visszafizetésére, a biztosítási díj kivételével.
2. Ajánlott küldemények
2.1. Ajánlott küldemény elveszése, teljes kifosztása vagy teljes megsérülése esetén annak feladója a Levélposta Szabályzatban meghatározott kártérítési összegre jogosult. Ha a feladó a Levélposta Szabályzatban rögzített összegnél alacsonyabb kárigényt jelentett be, akkor az igazgatások ezt az alacsonyabb összeget fizethetik ki, és az esetleges többi érintett igazgatástól a visszatérítést ennek alapján kell megkapniuk.
2.2. Ajánlott küldemény részleges kifosztása vagy részleges sérülése esetén a feladó elvben a lopás vagy a sérülés tényleges értékének megfelelő kártérítésre jogosult. Az összeg azonban semmiképpen nem haladhatja meg a Levélposta Szabályzatban az elveszés, a teljes kifosztás, illetve a teljes megsérülés esetére megállapított összeget. A közvetett kárt és az elmaradt hasznot nem veszik figyelembe.
3. Igazolt kézbesítésű küldemények
3.1. Igazolt kézbesítésű küldemény elveszése, teljes kifosztása vagy teljes megsérülése esetén a feladó a lerótt díjak visszatérítésére jogosult.
4. Közönséges csomagok
4.1. Csomag elveszése, teljes kifosztása vagy teljes megsérülése esetén annak feladója a Postacsomag Szabályzatban meghatározott kártérítési összegre jogosult.
4.2. Csomag részleges kifosztása vagy részleges sérülése esetén a feladó elvben a lopás vagy a sérülés tényleges értékének megfelelő kártérítésre jogosult. Az összeg azonban semmiképpen nem haladhatja meg a Postacsomag Szabályzatban az elveszés, a teljes kifosztás, illetve a teljes megsérülés esetére megállapított összeget. A közvetett kárt és az elmaradt hasznot nem veszik figyelembe.
4.3. Az igazgatások megállapodhatnak abban, hogy kölcsönös viszonylataikban a Postacsomag Szabályzatban megállapított csomagonkénti összeget alkalmazzák, tekintet nélkül a csomag súlyára.
5. Értékküldemények
5.1. Értékküldemény elveszése, teljes kifosztása vagy teljes megsérülése esetén a feladó elvben a DTS-ben kifejezett értéknyilvánítási összegnek megfelelő kártérítésre jogosult.
5.2. Értékküldemény elveszése, részleges kifosztása vagy részleges sérülése esetén a feladó elvben a lopás vagy a sérülés tényleges értékének megfelelő kártérítésre jogosult. Az összeg azonban semmiképpen nem haladhatja meg a DTS-ben kifejezett értéknyilvánítási összeget. A közvetett kárt és az elmaradt hasznot nem veszik figyelembe.
6. A 4. és az 5. bekezdésben leírt esetekben a kártérítést az ugyanolyan fajta tárgyakra vagy árucikkekre, a küldemény továbbításra történt átvétele helyén és idején érvényes, DTS-re átszámított folyó ár alapján kell megállapítani. Folyó ár hiányában a kártérítést a tárgyak vagy árucikkek ugyanilyen módon megállapított forgalmi értéke alapján számítják ki.
7. Ha egy ajánlott küldemény, közönséges csomag vagy értékküldemény elveszéséért, teljes kifosztásáért vagy teljes sérüléséért kártérítés jár, a feladó vagy – az esettől függően – a címzett jogosult a lerótt díjak és illetékek visszatérítésére is, az ajánlási díj, illetve a biztosítási díj kivételével. Ugyanez vonatkozik azokra az ajánlott küldeményekre, közönséges csomagokra vagy értékküldeményekre is, amelyeket a címzettek azok rossz állapota miatt nem vettek át, amennyiben ez a postaszolgálatnak róható fel és annak felelősségét vonja maga után.
8. A 2., 4. és 5. bekezdésben említettektől függetlenül egy kifosztott vagy sérült ajánlott küldemény, közönséges csomag vagy értékküldemény átvétele után a címzett jogosult a kártérítésre.
9. A felvevő igazgatásnak joga van ahhoz, hogy országában a feladóknak az ajánlott küldeményekért és az értéknyilvánítás nélküli csomagokért a belföldi szabályozásában megállapított kártérítési összegeket fizesse ki, feltéve, hogy azok nem alacsonyabbak a 2.1. és a 4.1. bekezdésben meghatározott kártérítési összegeknél. Ugyanez a helyzet a rendeltetési igazgatás esetében is, amikor a kártérítést a címzettnek fizetik ki. Továbbra is a 2.1. és a 4.1. bekezdésben meghatározott összegek érvényesek azonban:
9.1. a felelős igazgatás elleni visszkereset esetén; vagy
9.2. ha a feladó jogairól a címzett javára lemond, vagy fordítva.
35. Cikk
A postaigazgatások mentessége a felelősség alól
1. A postaigazgatások felelőssége megszűnik azokért az ajánlott küldeményekért, igazolt kézbesítésű küldeményekért és értékküldeményekért, amelyeket az ilyen küldeményekre a saját szabályozásukban előírt feltételek szerint kézbesítettek. A felelősség azonban fennmarad:
1.1. ha kifosztást vagy sérülést tapasztaltak akár a küldemény kézbesítése előtt, akár annak kézbesítésekor;
1.2. ha – amennyiben a belföldi szabályozás ezt megengedi – a címzett vagy – a felvételi helyre történő visszaküldés esetén – a feladó a kifosztott vagy sérült küldemény átvételekor fenntartással él;
1.3. ha – amennyiben a belföldi szabályozás ezt megengedi – az ajánlott küldeményt levélszekrény útján kézbesítették, és a címzett a tudakozódási eljárás során úgy nyilatkozik, hogy a küldeményt nem kapta meg;
1.4. ha egy csomag vagy értékküldemény címzettje vagy – a felvételi helyre történő visszaküldés esetén – feladója a szabályszerű átvételi elismervény ellenére késedelem nélkül bejelenti a küldeményt neki kézbesítő igazgatásnak, hogy lopást vagy sérülést állapított meg. Ilyenkor be kell bizonyítania, hogy a kifosztás vagy a sérülés nem a kézbesítés után történt.
2. A postaigazgatások nem felelősek:
2.1. vis maior esetén, a 12. Cikk 4. bekezdésben foglaltak fenntartásával;
2.2. amikor a szolgálati okiratok vis maior folytán bekövetkezett megsemmisülése miatt nem tudnak számot adni a küldeményekről, feltéve, hogy felelősségük más módon nem bizonyosodott be;
2.3. ha a kárt a feladó hibája vagy mulasztása okozta, vagy az a küldemény jellegéből adódott;
2.4. ha olyan küldeményekről van szó, amelyeknek tartalma a 25. Cikkben ismertetett tilalmak alá esik, és amennyiben ezeket a küldeményeket az illetékes hatóság tartalmuk miatt elkobozta vagy megsemmisítette;
2.5. a rendeltetési ország jogszabályai értelmében történő lefoglalás esetén, az illető ország igazgatásának bejelentése szerint;
2.6. ha olyan értékküldeményekről van szó, amelyeknél a tartalom tényleges értékét meghaladó, csalárd értéknyilvánítás történt;
2.7. ha a feladó a küldemény feladási napját követő naptól számított hat hónapon belül nem nyújtott be tudakozványt;
2.8. ha hadifoglyok vagy polgári internáltak csomagjairól van szó.
3. A postaigazgatások semmilyen felelősséget nem vállalnak a vámárunyilatkozatokra vonatkozólag, bármilyen formában is állították ki azokat, sem pedig azokért a döntésekért, amelyeket a vámszervek a vám elé állított küldemények ellenőrzése kapcsán hoznak.
36. Cikk
A feladó felelőssége
1. Valamely küldemény feladója felelős a szállításból kizárt tárgyak feladása vagy az elfogadási feltételek be nem tartása miatt a többi postai küldeményben okozott minden kárért.
2. A feladó ugyanolyan mértékben felelős, mint a postaigazgatások.
3. A feladó felelőssége akkor is fennmarad, ha a felvevő hivatal az ilyen küldeményt elfogadja.
4. Nem felelős azonban a feladó akkor, ha az igazgatások vagy a szállítók részéről hiba vagy mulasztás történt.
37. Cikk
A kártérítés kifizetése
1. A felelős igazgatás elleni visszkereseti jog fenntartásával a kártérítés kifizetése és a lerótt díjak és illetékek visszafizetése, vagy a felvevő, vagy a rendeltetési igazgatás kötelezettsége.
2. A feladó a kártérítés iránti jogáról a címzett javára lemondhat. Fordítva, a címzett ugyancsak lemondhat a kártérítési iránti jogáról a feladó javára. A feladó vagy a címzett felhatalmazhat egy harmadik személyt a kártérítés átvételére, ha a belföldi jogszabályok ezt megengedik.
3. A felvevő vagy – az esettől függően – a rendeltetési igazgatásnak joga van ahhoz, hogy a jogos igénylőt annak az igazgatásnak a terhére kártalanítsa, amely miután a szállításban részt vett és szabályszerű megkeresést kapott, az ügyet két hónap alatt nem intézte el véglegesen, vagy amennyiben az esetet telefax vagy bármely egyéb, a tudakozvány beérkezésének visszaigazolására alkalmas elektronikus eszköz útján jelentették be, 30 nap telt el az ügy végleges rendezése nélkül vagy anélkül, hogy jelezte volna:
3.1. hogy a kár vis maior következményének látszik;
3.2. hogy a küldeményt tartalma miatt az illetékes hatóság visszatartotta, elkobozta vagy megsemmisítette, vagy azt a rendeltetési ország jogszabályai értelmében lefoglalták.
4. A felvevő vagy – az esettől függően – a rendeltetési igazgatásnak joga van ahhoz, hogy a jogos igénylőt kártalanítsa abban az esetben, ha egy hiányosan kitöltött tudakozvány-űrlapot az adatok kiegészítése céljából vissza kellett küldeni, és ennek a 3. bekezdésben szereplő határidő túllépése lett a következménye.
5. Utánvételes küldeményre vonatkozó tudakozódás esetén a felvevő igazgatásnak joga van ahhoz, hogy a jogos igénylőt az utánvételi összeg erejéig a rendeltetési igazgatás terhére kártalanítsa, amely miután szabályszerű megkeresést kapott, az ügyet két hónap alatt nem intézte el véglegesen.
38. Cikk
A kártérítés esetleges visszavétele a feladótól
vagy a címzettől
vagy a címzettől
1. Ha a kártérítés kifizetése után egy előzőleg elveszettnek tekintett ajánlott küldemény, csomag vagy értékküldemény, vagy a tartalom egy része megkerül, akkor a feladót vagy – az esettől függően – a címzettet értesítik, hogy a küldemény három hónapig a kifizetett kártérítés összegének visszatérítése ellenében a rendelkezésére áll. Egyúttal azt is megkérdezik tőle, hogy kinek kézbesítsék a küldeményt. Visszautasítás vagy a megadott határidő leteltéig a válasz elmaradása esetén ugyanilyen módon megkeresik a címzettet vagy – az esettől függően – a feladót is.
2. Ha a feladó és a címzett lemond a küldemény átvételéről, az annak az igazgatásnak vagy – adott esetben – azoknak az igazgatásoknak a tulajdonává válik, amelyek a kárt viselték.
3. Ha utólag olyan értékküldemény kerül elő, amelyről megállapítják, hogy tartalmának értéke alacsonyabb a kifizetett kártérítési összegnél, akkor a feladónak vagy – az esettől függően – a címzettnek a küldemény kézbesítése ellenében vissza kell térítenie a szóban forgó kártérítési összeget, ami nem mentesíti őt a csalárd értéknyilvánításból eredő következmények alól.
39. Cikk
A küldemények kicserélése
1. Az igazgatások egy vagy több igazgatás közvetítésével kölcsönösen küldhetnek egymásnak mind közvetlen zárlatokat, mind pedig á découvert küldeményeket, az igényektől és a szolgálat követelményeitől függően.
2. Ha rendkívüli körülmények egy postaigazgatást arra kényszerítenek, hogy szolgáltatásainak ellátását átmenetileg teljesen vagy részlegesen felfüggessze, azonnal tájékoztatnia kell az érdekelt igazgatásokat.
3. Ha a küldemények átszállítása egy országon keresztül az illető ország postaigazgatásának részvétele nélkül történik, ez utóbbit erről előre tájékoztatni kell. Ez az átszállítási forma nem jár az átszállító ország postaigazgatásának a felelősségével.
4. Az igazgatásoknak joguk van ahhoz, hogy a felületi zárlatokat légi úton, csökkentett elsőbbséggel továbbítsák, azon igazgatások egyetértésének a fenntartásával, amelyek a zárlatokat országuk repülőterén fogadják.
40. Cikk
Levélzárlatok váltása katonai egységekkel
1. Levélzárlatok válthatók más országok szárazföldi, tengeri vagy légi szolgálatainak közvetítésével:
1.1. egy tagország postái és az Egyesült Nemzetek Szervezetének rendelkezésére bocsátott katonai egységek parancsnokai között;
1.2. e katonai egységek parancsnokai között;
1.3. egy tagország postai, és ugyanezen ország külföldön állomásozó tengeri vagy légi katonai egységeinek, hadihajóinak vagy hadirepülőgépeinek parancsnokai között;
1.4. ugyanazon ország tengeri vagy légi katonai egységeinek, hadihajóinak vagy hadirepülőgépeinek parancsnokai között.
2. Az 1. bekezdésben említett zárlatokban elhelyezett levélpostai küldemények kizárólag azon katonai egységek tagjainak, illetve azon hajók vagy repülőgépek tisztikara és legénysége tagjainak szólhatnak, vagy tőlük eredhetnek, amelyek részére a zárlatokat címezték, vagy amelyektől azok erednek. Az ezekre a küldeményekre alkalmazandó díjszabásokat és szállítási feltételeket saját szabályai szerint annak az országnak a postaigazgatása határozza meg, amely a katonai egységet rendelkezésre bocsátotta, vagy amelyhez a hajók vagy a repülőgépek tartoznak.
3. Külön megállapodás hiányában az érintett igazgatásokkal szemben a zárlatok átszállítási díjainak, a végdíjak és a légiszállítási díjak kiegyenlítéséért annak az országnak az igazgatása felel, amely a katonai egységet rendelkezésre bocsátotta, vagy amelyhez a hadihajók vagy a hadirepülőgépek tartoznak.
41. Cikk
A felelősség megoszlása a postaigazgatások között
1. Az ellenkező bizonyításáig a felelősség azt a postaigazgatást terheli, amely – bár a küldeményt átvette anélkül, hogy észrevételt tett volna, és a tudakozódáshoz előírt összes eszköz a rendelkezésére áll – nem tudja kimutatni a címzettnek történt kézbesítést, illetve – adott esetben – egy másik igazgatáshoz történt szabályszerű továbbítást.
2. Ha az elveszés, a kifosztás vagy a sérülés a szállítás során történt, és nem állapítható meg, hogy az esemény melyik ország területén vagy szolgálatában következett be, az érintett igazgatások a kárt egyenlő részben viselik. Értéknyilvánítás nélküli csomag esetében azonban, amennyiben a kártérítés összege nem haladja meg a 34. Cikk 4.1. bekezdésében az 1 kilogrammos csomagra meghatározott összeget, akkor ezt az összeget a felvevő és a rendeltetési igazgatás – a közvetítő igazgatások kizárásával – egyenlő arányban fedezi.
3. Értékküldemények esetében az egyes igazgatások felelőssége a többi igazgatással szemben semmi esetre sem haladhatja meg az értéknyilvánítás általuk elfogadott felső határát.
4. Azok a postaigazgatások, amelyek nem teljesítenek értékküldemény szolgálatot, a közvetlen zárlatokban szállított ilyen küldeményekért az ajánlott küldeményekre és/vagy az értéknyilvánítás nélküli csomagokra előírt felelősséget viselik. Ez a rendelkezés vonatkozik arra az esetre is, amikor a postaigazgatások nem vállalnak felelősséget az általuk használt hajók vagy repülőgépek fedélzetén szállított értékküldeményekért.
5. Ha egy értékküldemény elveszése, kifosztása vagy sérülése olyan közvetítő igazgatás területén vagy szolgálatában következik be, amely nem teljesít értékküldemény szolgálatot, akkor a felvevő igazgatásnak kell viselnie a közvetítő igazgatás által nem fedezett kárt. Ugyanezt a szabályt kell alkalmazni akkor is, ha a kár összege magasabb a közvetítő igazgatás által elfogadott értéknyilvánítási összeg felső határánál.
6. Azok a vámilletékek és egyéb díjak, amelyeknek a törlését nem lehetett elérni, az elveszésért, kifosztásért vagy sérülésért felelős igazgatásokat terhelik.
7. Akár a címzett, akár a feladó, akár harmadik személyek elleni minden esetleges visszkereset esetén az az igazgatás, amely a kártérítést fizette, a szóban forgó kártérítés összeghatáráig annak a személynek a jogaiba lép, aki a kártérítést kapta.
A LEVÉLPOSTÁRA VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK
42. Cikk
A szolgáltatás minőségével kapcsolatos célkitűzések
1. Az igazgatásoknak szolgáltatási időnormát kell meghatározniuk az országukba szóló, vagy onnan származó elsőbbségi és légipostai küldemények, valamint a felületi és az elsőbbség nélküli küldemények feldolgozására. Ez az időnorma nem lehet kedvezőtlenebb a belföldi szolgálatukban a hasonló küldeményekre alkalmazott határidőnél.
2. A felvevő igazgatásoknak közzé kell tenniük a külföldre szóló elsőbbségi és légipostai küldeményekre megállapított szolgáltatás minőségi célkitűzéseket, amelyek a felvevő és a rendeltetési igazgatás által meghatározott és a szállítási időt is magában foglaló határidőkön alapulnak.
3. A postaigazgatásoknak időszakonként ellenőrizniük kell az előírt határidők betartását, vagy a Nemzetközi Iroda, vagy a szűkebb körű egyesületek által szervezett felmérések keretében, vagy kétoldalú megállapodások alapján.
4. Az is kívánatos, hogy a postaigazgatások az előírt határidők betartását más ellenőrzési rendszerek, nevezetesen külső minőségellenőrzések igénybevételével is rendszeresen ellenőrizzék.
5. Amennyire lehetséges, az igazgatásoknak minőség-ellenőrzési rendszereket kell alkalmazniuk a (mind érkező, mind induló) nemzetközi levélzárlatoknál; olyan értékelésről van szó, amelyet lehetőleg a felvételtől a kézbesítésig (végpontok között) végeznek.
6. Minden tagországnak naprakész információkat kell adnia a Nemzetközi Iroda részére azokról a végső felvételi határidőkről (LTAT) (heures limites de dépot) amelyeket nemzetközi postaszolgálata működtetésekor figyelembe vesz. Mindennemű változást azok tervbevételekor azonnal be kell jelenteni annak érdekében, hogy a Nemzetközi Iroda még a változások érvénybelépése előtt értesíthesse a postaigazgatásokat.
7. Amennyire lehetséges, az elsőbbségi és az elsőbbség nélküli küldeményforgalomra vonatkozó adatokat külön kell megadni.
43. Cikk
Levélpostai küldemények feladása külföldön
1. Egyetlen tagország sem köteles továbbítani vagy a címzetteknek kézbesíteni azokat a levélpostai küldeményeket, amelyeket a területén lakó feladók egy idegen országban adnak vagy adatnak fel azzal a céllal, hogy kihasználják az ott alkalmazott kedvezőbb díjazási feltételeket.
2. Az 1. bekezdésben előírt rendelkezések egyaránt vonatkoznak mind a feladó lakhelye szerinti országban elkészített és a határon azután átszállított levélpostai küldeményekre, mind az eleve külföldön készített levélpostai küldeményekre.
3. A rendeltetési igazgatásnak jogában áll a feladótól vagy – ennek hiányában – a felvevő igazgatástól belföldi díjainak megfizetését követelni. Ha sem a feladó, sem a felvevő igazgatás nem hajlandó ezeket a díjakat a rendeltetési igazgatás által meghatározott határidőn belül megfizetni, akkor ez utóbbi vagy visszaküldheti a küldeményeket a felvevő igazgatásnak azzal a joggal, hogy a visszaküldési költségeket megtéríttesse, vagy azokat saját szabályozása szerint kezelheti.
4. Egyetlen tagország sem köteles továbbítani, vagy a címzetteknek kézbesíteni azokat a levélpostai küldeményeket, amelyeket a feladók nagy mennyiségben nem abban az országban adtak, vagy adattak fel, ahol laknak, amennyiben a postaigazgatásnak ezekért járó végdíjak összege alacsonyabb, mint az az összeg lett volna, amelyet akkor kapott volna, ha a küldeményeket a feladók lakóhelye szerinti országban adták volna fel. A rendeltetési igazgatásnak jogában áll a felvevő igazgatástól a felmerült költségekkel arányos díjazást követelni, ami nem haladhatja meg a következő két összeg közül a magasabbat: vagy az azonos küldeményekre alkalmazott belföldi díj 80 százaléka, vagy küldeményenként 0,14 SDR plusz kilogrammonként 1 SDR. Ha a felvevő igazgatás nem hajlandó ezeket a díjakat a rendeltetési igazgatás által meghatározott határidőn belül megfizetni, akkor a rendeltetési igazgatás vagy visszaküldheti a küldeményeket a felvevő igazgatásnak azzal a joggal, hogy a visszaküldési költségeket megtéríttesse, vagy azokat saját szabályozása szerint kezelheti.
44. Cikk
Megengedett biológiai anyagok
1. Romlandó biológiai anyagok, fertőző anyagok, továbbá fertőző anyagok hűtőközegeként használt szilárd szén-dioxid (szárazjég) postai úton lebonyolított cseréjét csak hivatalosan elismert szaklaboratóriumok végezhetik. Az ilyen veszélyes áruk légiszállításra a belföldi szabályozás és a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO) érvényes műszaki előírásai szerint, valamint az IATA veszélyes árukra vonatkozó szabályzatában foglaltak betartásával vehetők fel.
2. A szabályzatok vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően előkészített és csomagolt romlandó biológiai anyagokra és fertőző anyagokra az elsőbbségi küldemények vagy az ajánlott levelek díjszabását kell alkalmazni. Ilyen küldemények kezeléséért külön díj is kiszabható.
2.1. A romlandó biológiai anyagok és a fertőző anyagok elfogadása azokra a tagországokra korlátozódik, amelyek postaigazgatásai egyetértésüket fejezték ki ezeknek a küldeményeknek akár kölcsönös, akár csak egy irányban történő elfogadásával kapcsolatban.
2.2. Az ilyen anyagokat a lehető leggyorsabb útvonalon, rendszerint légi úton, a megfelelő légi pótdíjak megfizetése mellett kell továbbítani, és a kézbesítés tekintetében elsőbbséget kell biztosítani számukra.
45. Cikk
Elektronikus levél
1. A postaigazgatások megállapodhatnak egymással abban, hogy részt vesznek az elektronikus levél szolgáltatásban.
2. Az elektronikus levél olyan postai szolgáltatás, amely távközlési útvonalat használ a feladó által fizikai vagy elektronikus formában feladott közlemények – az eredetivel egyező és néhány másodperc alatt történő – továbbításához, amelyeket a címzett részére fizikai vagy elektronikus formában kell kézbesíteni. A fizikai formában történő kézbesítés esetén az információkat általában az útvonalnak minél nagyobb részén elektronikus úton továbbítják, és azokat a címzetthez lehetőleg minél közelebb alakítják át fizikai formájúra. A fizikai formájú közleményeket levélpostai küldeményként, borítékban kézbesítik a címzettnek.
3. Az elektronikus levélre vonatkozó díjakat az igazgatások költségeik és a piaci követelmények figyelembevételével állapítják meg.
46. Cikk
Átszállítási díjak
1. Az 52. Cikk rendelkezéseinek fenntartásával a két postaigazgatás vagy ugyanazon ország két hivatala között egy vagy több más postaigazgatás szolgálatai (közvetítő szolgálatok) útján kicserélt közvetlen zárlatokért átszállítási díjakat kell fizetni. Ezek a díjak a szárazföldi, a tengeri, illetve a légi átszállításban teljesített szolgáltatás díjazását jelentik.
2. Az á découvert küldeményeket szintén terhelhetik átszállítási díjak.
3. Az alkalmazás módozatait és a díjtételeket a Levélposta Szabályzat tartalmazza.
47. Cikk
Végdíjak. Általános rendelkezések
1. Az 52. Cikk rendelkezéseinek fenntartásával minden olyan igazgatásnak, amely egy másik igazgatástól levélpostai küldeményeket kap, joga van ahhoz, hogy az indító igazgatástól díjat szedjen a kapott nemzetközi postaanyag kapcsán felmerülő költségek fedezésére.
2. A végdíjak fizetését szabályozó rendelkezések alkalmazásához a postaigazgatásokat a Kongresszus által e célra összeállított jegyzéknek megfelelően a ,,fejlett ipari országok'', illetve a ,,fejlődő országok'' kategóriájába kell besorolni.
3. A jelen Egyezménynek a végdíjak fizetését szabályozó rendelkezései átmeneti intézkedések, amelyek nyomán végül az egyes országokra jellemző költségeken alapuló fizetési rendszert kell elfogadni.
4. Hozzáférés a belföldi szolgálathoz
4.1. Az egyes igazgatásoknak a belföldi szolgálatukban kínált valamennyi díjtételt és feltételt elérhetővé kell tenniük a többi igazgatás számára, éspedig a belföldi ügyfeleiknek biztosítottakkal azonos feltételek szerint.
4.2. Valamely indító igazgatás hasonló feltételek szerint kérheti egy fejlett ipari ország rendeltetési igazgatását, hogy számára ugyanazokat a feltételeket biztosítsa, mint amelyeket azonos küldemények esetében belföldi ügyfeleinek biztosít;
4.3. A fejlődő országok igazgatásainak jelezniük kell, hogy engedélyezik-e a 4.1. bekezdésben ismertetett feltételek szerinti hozzáférést.
4.3.1. Ha egy fejlődő ország igazgatása kijelenti, hogy engedélyezi a belföldi rendszerében nyújtott feltételek szerinti hozzáférést, akkor ennek az engedélynek diszkriminációtól mentesen érvényesnek kell lennie az Egyesület valamennyi igazgatására.
4.4. A rendeltetési igazgatásra tartozik annak megítélése, hogy a belföldi szolgálatához való hozzáférés feltételeit a felvevő igazgatás betartotta-e.
5. A tömeges küldeményekért járó végdíjak díjtételei nem lehetnek magasabbak a rendeltetési igazgatások által a végdíjakra vonatkozó kétoldalú vagy többoldalú megállapodások alapján alkalmazott legkedvezőbb díjtételeknél. A rendeltetési igazgatásra tartozik annak megítélése, hogy a felvevő igazgatás eleget tett-e a hozzáférési előírásoknak és feltételeknek.
6. A Postaforgalmi Tanácsnak jogában áll, hogy a 48–51. Cikkekben ismertetett díjakat két kongresszus között módosítsa. Az általa végzett felülvizsgálatnak mindenkor megbízható és reprezentatív gazdasági és pénzügyi adatokon kell alapulnia, és figyelembe kell vennie az Egyezményben és a szabályzatokban szereplő, a végdíjakra vonatkozó rendelkezéseket. Az esetleges módosítás a Postaforgalmi Tanács által meghatározott időpontban lép érvénybe.
7. Minden igazgatás teljes egészében vagy részben lemondhat az 1. bekezdésben említett díjról.
8. Az érdekelt igazgatások a végdíjakra vonatkozó számadások rendezésére kétoldalú vagy többoldalú megállapodással más díjazási rendszereket is alkalmazhatnak.
48. Cikk
Végdíjak. A fejlett ipari országok közötti forgalomra vonatkozó rendelkezések
1. A levélpostai küldemények – a tömeges küldeményekkel együtt, de az M zsákok kivételével – díjazását a rendeltetési országban jellemző kezelési költségeket tükröző, küldeményenkénti és kilogrammonkénti díjtételek alapján kell megállapítani; az említett költségeknek a belföldi díjszabásokhoz kell igazodniuk. A díjtételek kiszámítása a szabályzatokban ismertetett feltételeknek megfelelően történik.
2. A 2001–2003 közötti időszakban a küldeményenkénti és kilogrammonkénti díjak nem lehetnek magasabbak a 20 grammos levél díjának 60 százalékánál, illetve nem haladhatják meg az alábbi értékeket:
2.1. 2001-ben küldeményenként 0,158 DTS és kilogrammonként 1,684 DTS;
2.2. 2002-ben küldeményenként 0,172 DTS és kilogrammonként 1,684 DTS;
2.3. 2003-ban küldeményenként 0,215 DTS és kilogrammonként 1,684 DTS.
3. A 2004. és a 2005. évet illetően a Postaforgalmi Tanácsnak kell megállapítania a fejlett ipari országokra vonatkozó végleges díjszázalékot, éspedig az egyes országokban jellemző költségek és díjak közötti arány figyelembevételével.
4. A 2001-től 2005-ig terjedő időszakban alkalmazandó díjak nem lehetnek alacsonyabbak a küldeményenkénti 0,147 DTS és a kilogrammonkénti 1,491 DTS értéknél.
5. Az M zsákokra alkalmazandó díj kilogrammonként 0,653 DTS.
5.1. Az 5 kilogrammnál kisebb súlyú M zsákokat a végdíjak címén járó díjazás szempontjából 5 kilogramm súlyúnak kell tekinteni.
6. A rendeltetési igazgatásnak jogában áll küldeményenként 0,5 DTS összegű pótdíjat szedni a könyvelt küldemények kézbesítéséért, illetve 1 DTS értékű pótdíjat szedni az értékküldemények kézbesítéséért.
7. A fejlett ipari országok között alkalmazott rendelkezések mindazon fejlődő országokra is érvényesek, amelyek kijelentik, hogy készek azoknak alávetni magukat, és azt kívánják, hogy a 48–50. Cikkek, valamint a megfelelő szabályzatok rendelkezései szempontjából fejlett ipari országoknak tekintsék őket.
49. Cikk
Végdíjak. A fejlődő országokból a fejlett ipari országokba irányuló küldeményáramlásra vonatkozó rendelkezések
1. Díjazás
1.1. A levélpostai küldemények díjazása – az M zsákok kivételével – kilogrammonként 3,427 DTS.
1.2. Az M zsákokra alkalmazandó díj kilogrammonként 0,653 DTS.
1.2.1. Az 5 kilogrammnál kisebb súlyú M zsákokat a végdíjak címén járó díjazás szempontjából 5 kilogramm súlyúnak kell tekinteni.
1.3. A rendeltetési igazgatásnak jogában áll küldeményenként 0,5 DTS összegű pótdíjat szedni a könyvelt küldemények kézbesítéséért, illetve 1 DTS értékű pótdíjat szedni az értékküldemények kézbesítéséért.
2. Felülvizsgálati mechanizmus
2.1. Az az igazgatás, amely évi 150 tonnát meghaladó mennyiségű postaanyagot indít, az 1.1. bekezdésben szereplő díjazás felülvizsgálatát kérheti, ha megállapítja, hogy egy adott viszonylatban az indított postaanyag egy kilogrammjában lévő küldemények átlagos darabszáma 14-nél kevesebb.
2.2. Az az igazgatás, amely évi 150 tonnát meghaladó mennyiségű postaanyagot fogad, az 1.1. bekezdésben szereplő díjazás felülvizsgálatát kérheti, ha megállapítja, hogy egy adott viszonylatban a kapott postaanyag egy kilogrammjában lévő küldemények átlagos darabszáma 21-nél több.
2.3. A felülvizsgálatot a Szabályzatokban leírt módon kell elvégezni.
3. Rendszerharmonizációs mechanizmus
3.1. Ha egy évi 50 tonnánál nagyobb mennyiségű postaanyagot fogadó igazgatás megállapítja, hogy az említett küldeménytömeg súlya meghaladja a szabályzatokban ismertetett feltételek szerint kiszámított küszöbértéket, akkor a többletküldeményekre a 48. Cikkben leírt díjazási rendszert alkalmazhatja, feltéve, hogy nem vette igénybe a felülvizsgálati mechanizmust.
4. Tömeges küldemények
4.1. A tömeges küldemények díjazását a 48. Cikk 1. bekezdésben szereplő küldeményenkénti és kilogrammonkénti díjtételek alkalmazásával kell megállapítani.
50. Cikk
Végdíjak. A fejlett ipari országokból a fejlődő országokba irányuló küldeményáramlásra vonatkozó rendelkezések
1. Díjazás
1.1. A levélpostai küldemények díjazása – az M zsákok kivételével – kilogrammonként 3,427 DTS.
1.1.1. Az 1.1. bekezdésben szereplő díjtételt 7,5 százalékkal meg kell emelni a fejlődő országok szolgáltatási minőségének javítását szolgáló pénzügyi alap céljára.
1.2. Az M zsákokra alkalmazandó díj kilogrammonként 0,653 DTS.
1.2.1. Az 5 kilogrammnál kisebb súlyú M zsákokat a végdíjak címén járó díjazás szempontjából 5 kilogramm súlyúnak kell tekinteni.
1.3. A rendeltetési igazgatásnak jogában áll küldeményenként 0,5 DTS összegű pótdíjat szedni a könyvelt küldemények kézbesítéséért, illetve 1 DTS értékű pótdíjat szedni az értékküldemények kézbesítéséért.
2. Felülvizsgálati mechanizmus
2.1. Az az igazgatás, amely évi 150 tonnát meghaladó mennyiségű postaanyagot fogad, a díjazás felülvizsgálatát kérheti, ha megállapítja, hogy egy adott viszonylatban a kapott postaanyag egy kilogrammjában lévő küldemények átlagos darabszáma 21-nél több.
2.2. A felülvizsgálatot a Szabályzatokban leírt módon kell elvégezni.
3. Tömeges küldemények
3.1. Azok az igazgatások, amelyek nem engedélyezik a belföldi szolgálatban biztosított feltételek szerinti hozzáférést, a kapott tömeges küldeményekért küldeményenként 0,14 DTS és kilogrammonként 1 DTS díjat kérhetnek.
3.2. Azok az igazgatások, amelyek engedélyezik a belföldi szolgálatban biztosított feltételek szerinti hozzáférést, a kapott tömeges küldeményekre a hazai ügyfeleknek az azonos fajta küldeményekért kínált belföldi díjaknak megfelelő – azt 9 százalékkal megemelt – díjazást alkalmazhatnak, a 48. Cikk 2. bekezdésben szereplő díjak túllépése nélkül.
51. Cikk
Végdíjak. A fejlődő országok közötti forgalomra vonatkozó rendelkezések
1. Díjazás
1.1. A levélpostai küldemények díjazása – az M zsákok kivételével – kilogrammonként 3,427 DTS.
1.2. Az M zsákokra alkalmazandó díj kilogrammonként 0,653 DTS.
1.2.1. Az 5 kilogrammnál kisebb súlyú M zsákokat a végdíjak címén járó díjazás szempontjából 5 kilogramm súlyúnak kell tekinteni.
1.3. A rendeltetési igazgatásnak jogában áll küldeményenként 0,5 DTS összegű pótdíjat szedni a könyvelt küldemények kézbesítéséért, illetve 1 DTS értékű pótdíjat szedni az értékküldemények kézbesítéséért.
2. Felülvizsgálati mechanizmus
2.1. Az az igazgatás, amely évi 150 tonnát meghaladó mennyiségű postaanyagot fogad, a díjazás felülvizsgálatát kérheti, ha megállapítja, hogy egy adott viszonylatban a kapott postaanyag egy kilogrammjában lévő küldemények átlagos darabszáma 21-nél több.
2.2. A felülvizsgálatot a Szabályzatokban leírt módon kell elvégezni.
3. Tömeges küldemények
3.1. Azok az igazgatások, amelyek nem engedélyezik a belföldi szolgálatban biztosított feltételek szerinti hozzáférést, a kapott tömeges küldeményekért küldeményenként 0,14 DTS és kilogrammonként 1 DTS díjat kérhetnek.
3.2. Azok az igazgatások, amelyek engedélyezik a belföldi szolgálatban biztosított feltételek szerinti hozzáférést, a kapott tömeges küldeményekre a hazai ügyfeleknek az azonos fajta küldeményekért kínált belföldi díjaknak megfelelő – azt 9 százalékkal megemelt – díjazást alkalmazhatnak, a 48. Cikk 2. bekezdésben szereplő díjak túllépése nélkül.
52. Cikk
Mentesség az átszállítási díjak és a végdíjak alól
A 8. Cikk 2.2. bekezdésében említett, a postaszolgálatra vonatkozó levélpostai küldemények, valamint a feladási helyre közvetlen zárlatban visszaküldött, nem kézbesített postai küldemények mentesek a szárazföldi vagy a tengeri átszállítási díjak és a végdíjak alól. Az üres postazsákokat tartalmazó küldemények mentesek a végdíjak alól, de nem mentesek az átszállítási díjak alól; ezeket annak az igazgatásnak kell megfizetnie, amelynek tulajdonát képezik a postazsákok;
53. Cikk
Légiszállítási díjak
1. A teljes légi útvonalra vonatkozó légiszállítási díjak:
1.1. közvetlen zárlatok esetén a származási ország igazgatását terhelik;
1.2. á découvert átmenő elsőbbségi küldemények és légipostai küldemények esetén – beleértve a tévirányított küldeményeket is – azt az igazgatást terhelik, amely a küldeményeket egy másik igazgatáshoz továbbítja.
2. Ugyanezeket a szabályokat kell alkalmazni az 52. Cikk rendelkezései értelmében a szárazföldi vagy a tengeri átszállítási díjak alól mentes küldeményekre, ha azokat légi úton szállítják.
3. Minden olyan rendeltetési igazgatásnak, amely országán belül légi úton szállítja a nemzetközi postaanyagot, joga van az e szállítás kapcsán felmerülő járulékos költségek megtéríttetésére, feltéve, hogy a megtett útvonalak súlyozott átlagtávolsága meghaladja a 300 kilométert. A díjmentességet kimondó megállapodás hiányában a díjaknak minden, külföldről származó elsőbbségi zárlatra és légizárlatra azonosaknak kell lenniük, függetlenül attól, hogy a postaanyagot légi úton szállítják-e tovább vagy sem.
4. Ha azonban a rendeltetési igazgatás által kirótt végdíjak megállapítása kifejezetten a költségek vagy a belföldi díjak alapján történt, akkor belföldi légiszállítási költségek címén semmiféle további térítésre nem kerülhet sor.
5. A rendeltetési igazgatás a súlyozott átlagtávolság kiszámításakor nem veheti figyelembe azoknak a zárlatoknak a súlyát, amelyeknél a végdíjak kiszámítása kifejezetten a rendeltetési igazgatás költségei vagy belföldi díjai alapján történt.
6. Az érdekelt igazgatások közötti külön megállapodás hiányában a légizárlatok esetleges szárazföldi vagy tengeri tranzitszakaszaira a szabályzatokban szereplő átszállítási díjtételeket kell alkalmazni. Nem jár azonban semminemű szárazföldi átszállítási díj:
6.1. a légizárlatoknak az azonos várost kiszolgáló két repülőtér közötti átrakásáért;
6.2. ezeknek a zárlatoknak egy várost kiszolgáló repülőtér és az ugyanabban a városban lévő raktár közötti szállításáért, és ugyanezen zárlatoknak továbbküldés céljából történő visszaszállításáért.
54. Cikk
Alapdíjak és a légiszállítási díjak kiszámítása
1. Az igazgatások között a légiszállításra vonatkozó számadások rendezésénél alkalmazandó alapdíjat a Postaforgalmi Tanács hagyja jóvá. Az alapdíjat a Nemzetközi Iroda számítja ki a szabályzatokban meghatározott képlet szerint.
2. A közvetlen zárlatok és az – á découvert – átmenő elsőbbségi küldemények és légipostai küldemények légiszállítási díjainak kiszámítását, valamint a vonatkozó elszámolási módokat a szabályzatok tartalmazzák.
A POSTACSOMAGOKRA VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK
55. Cikk
A szolgáltatás minőségével kapcsolatos célkitűzések
1. A rendeltetési igazgatásoknak meg kell meghatározniuk az országukba szóló légipostai csomagok feldolgozásának határidejét. Ez a határ, amelyhez hozzáadódik a vámkezeléshez rendszerint szükséges idő, nem lehet kedvezőtlenebb a belföldi szolgálatukban a hasonló küldeményekre alkalmazott határidőnél.
2. A rendeltetési igazgatásoknak lehetőleg az országukba szóló felületi csomagok feldolgozására is megfelelő határidőt kell megállapítaniuk.
3. A felvevő igazgatásoknak minőségi célkitűzéseket kell meghatározniuk a külföldre szóló légi csomagokra és felületi csomagokra vonatkozóan; ehhez a rendeltetési igazgatások által megadott határidőket veszik alapul.
4. Az igazgatásoknak figyelemmel kell kísérniük a tényleges teljesítményt az általuk meghatározott szolgáltatás minőségi célkitűzésekhez képest.
56. Cikk
Szárazföldi érkezési díjrész
1. A két postaigazgatás között kicserélt csomagokért országonként és csomagonként szárazföldi érkezési díjrészeket kell felszámítani, amelyek kiszámítása a szabályzatokban foglalt, csomagonkénti irányadó jellegű díj és kilogrammonkénti irányadó jellegű díj kombinálásával történik.
2. Az igazgatásoknak a fenti irányadó jellegű díjak szem előtt tartásával kell megállapítaniuk szárazföldi érkezési díjrészeiket annak érdekében, hogy azok arányban álljanak szolgálatuk költségeivel.
3. Az 1. és a 2. bekezdésben említett díjrészek a származási ország igazgatását terhelik, hacsak a jelen Egyezmény nem rendelkezik az ezen elv alóli kivételekről.
4. A szárazföldi érkezési díjrészeknek minden ország egész területére nézve egységeseknek kell lenniük.
57. Cikk
Szárazföldi átszállítási díjrész
1. A két igazgatás vagy ugyanazon ország két hivatala között, egy vagy több másik igazgatás szárazföldi szolgálatának útján kicserélt csomagokért azokat az országokat, amelyeknek szolgálatai a szárazföldi továbbításban részt vesznek, szárazföldi átszállítási díjrészek illetik meg; e díjrészeket a szabályzatok határozzák meg, a távolsági fokozatok függvényében.
2. Az á découvert átmenő csomagoknál a közvetítő igazgatásoknak joguk van a Szabályzatban rögzített, küldeményenkénti egységes díjrészt kérni.
3. Az 1. és a 2. bekezdésben említett díjrészek a származási ország igazgatását terhelik, hacsak a jelen Egyezmény nem rendelkezik az ezen elv alóli kivételekről.
4. A Postaforgalmi Tanácsnak jogában áll, hogy a szárazföldi átszállítási díjrészeket két kongresszus között felülvizsgálja és módosítsa. A felülvizsgálatnak – amelyet olyan módszerrel kell végezni, amely biztosítja az átszállítási műveleteket teljesítő igazgatások méltányos díjazását – mindenkor megbízható és reprezentatív gazdasági és pénzügyi adatokon kell alapulnia. Az esetleges módosítás a Postaforgalmi Tanács által meghatározott időpontban lép érvénybe.
5. Semminemű szárazföldi átszállítási díjrész nem jár:
5.1. a légizárlatoknak az azonos várost kiszolgáló két repülőtér közötti átszállításáért;
5.2. ezeknek a zárlatoknak egy várost kiszolgáló repülőtér és az ugyanabban a városban lévő raktár közötti szállításáért, és ugyanezen zárlatoknak továbbküldés céljából történő visszaszállításáért.
58. Cikk
Tengeri díjrész
1. Minden ország, amelynek szolgálatai a csomagok tengeri szállításában részt vesznek, jogosult arra, hogy a 2. bekezdésben szereplő táblázatban feltüntetett tengeri díjrészeket kérje. Ezek a származási ország igazgatását terhelik, hacsak a jelen Egyezmény nem rendelkezik az ezen elv alóli kivételekről.
2. Minden igénybe vett tengeri szállításért tengeri díjrész jár, amelynek nagyságát a Postacsomag Szabályzat határozza meg, a távolsági fokozatok függvényében.
3. Az igazgatások az 51. Cikk 2. bekezdése szerint kiszámított tengeri díjrészeket legfeljebb 50 százalékkal emelhetik. Másrészt viszont a díjrészeket tetszésük szerint csökkenthetik.
4. A Postaforgalmi Tanácsnak jogában áll, hogy a tengeri díjrészeket két kongresszus között felülvizsgálja és módosítsa. A felülvizsgálatnak – amelyet olyan módszerrel kell végezni, amely biztosítja az átszállítási műveleteket teljesítő igazgatások méltányos díjazását – mindenkor megbízható és reprezentatív gazdasági és pénzügyi adatokon kell alapulnia. Az esetleges módosítás a Postaforgalmi Tanács által meghatározott időpontban lép érvénybe.
59. Cikk
Légiszállítási díjak
1. Az igazgatások között a légiszállításra vonatkozó számadások rendezésénél alkalmazandó alapdíjat a Postaforgalmi Tanács hagyja jóvá. Az alapdíjat a Nemzetközi Iroda számítja ki a Levélposta Szabályzatban meghatározott képlet szerint.
2. A közvetlen zárlatok és az – á découvert – átmenő légicsomagok légiszállítási díjainak kiszámítását a Postacsomag Szabályzat tartalmazza.
3. Nem jár díjazás azoknak a légicsomagoknak az ugyanazon a repülőtéren útközben történő átrakásáért, amelyek egymás után több különböző légiszolgálatot vesznek igénybe.
60. Cikk
Díjrészek alóli mentesség
A szolgálati csomagok, valamint a hadifoglyok és polgári internáltak csomagjai mindennemű díjrész-kivetés alól mentesek, kivéve a légicsomagokért járó légiszállítási díjakat.
EMS
61. Cikk
EMS szolgálat
1. Az EMS szolgálat a fizikai eszközök útján teljesített leggyorsabb postai szolgáltatás, és azon igazgatások viszonylatában, amelyek vállalkoztak e szolgáltatás ellátására, az EMS küldemények elsőbbséget élveznek az egyéb postai küldeményekkel szemben. Az EMS szolgálat levelezések, okiratok vagy árucikkek nagyon rövid időn belüli összegyűjtését, továbbítását és kézbesítését jelenti.
2. Az EMS szolgálatot kétoldalú megállapodásokkal szabályozzák. Azokra a kérdésekre, amelyeket ezek kifejezetten nem szabályoznak, az Egyesület okirataiban foglalt megfelelő rendelkezések érvényesek.
3. Ezt a szolgáltatást lehetőleg az alábbi mintán bemutatott és a következő részekből álló logóval kell megkülönböztetni:
– egy narancssárga szárny;
– az ,,EMS'' betűk kék színben;
– három vízszintes, narancssárga színű sáv.
A logót ki lehet egészíteni a nemzeti szolgálat nevével.
4. A szolgáltatás díjait a felvevő igazgatás határozza meg a költségek és a piac követelményeinek figyelembevételével.
III. Rész
ÁTMENETI ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
62. Cikk
A postacsomag szolgálat ellátásának kötelezettsége
A 10.1. bekezdésében foglaltaktól függetlenül azok az országok, amelyek a jelen Egyezmény hatálybalépése előtt nem voltak részesei a Postacsomag-megállapodásnak, nem kötelesek postacsomag szolgálatot ellátni.
63. Cikk
Büntető intézkedésekre vonatkozó rendelkezések
1. A tagországok kormányai kötelezik magukat arra, hogy meghozzák a szükséges intézkedéseket, vagy országuk törvényhozó testületének javasolják a szükséges intézkedések meghozatalát a következők érdekében:
1.1. a postabélyegek – még ha azokat ki is vonták a forgalomból – és a nemzetközi válaszdíjszelvények hamisításának büntetése;
1.2. az alábbi Cikkek használatának vagy forgalomba hozatalának büntetése:
1.2.1. hamisított postabélyegek (még ha azokat ki is vonták a forgalomból), használt postabélyegek, valamint hamisított vagy használt bérmentesítőgép-lenyomatok illetve nyomdai lenyomatok,
1.2.2. hamisított nemzetközi válaszdíjszelvények;
1.3. a postaszolgálatban használatos bélyegek és bélyegzőlenyomatok, valamint hamisított vagy másolt, valamely tagország postaigazgatása által kibocsátottakkal összetéveszthető bélyegek és bélyegzőlenyomatok előállításával és forgalomba hozatalával megvalósított csalárd tevékenység megtiltása és megszüntetése;
1.4. kábítószerek és pszichotrop anyagok, valamint robbanó-, gyúlékony- vagy más veszélyes anyagok postai küldeményekben való elhelyezésének megakadályozása és adott esetben megbüntetése, hacsak ezt az elhelyezést az Egyezmény kifejezetten nem engedélyezi;
1.5. pedofil jellegű vagy gyermekpornográfiát tartalmazó postai küldemények továbbításának megakadályozása és büntetése.
64. Cikk
Az Egyezményre és bizonyos szabályzatokra vonatkozó javaslatok elfogadásának feltételei
1. Ahhoz, hogy hatályba lépjenek, a kongresszus elé terjesztett, és a jelen Egyezményre vonatkozó javaslatokat a jelenlévő és szavazó tagországok többségének el kell fogadnia. A szavazáskor a Kongresszuson képviselt tagországok legalább felének jelen kell lennie.
2. Ahhoz, hogy hatályba lépjenek, a Levélposta Szabályzatra és a Postacsomag Szabályzatra vonatkozó javaslatokat a Postaforgalmi Tanács tagjai többségének el kell fogadnia.
3. Ahhoz, hogy hatályba lépjenek, a két kongresszus között benyújtott, és a jelen Egyezményre, valamint annak Zárójegyzőkönyvére vonatkozó javaslatoknak meg kell szerezniük:
3.1. ha módosításokról van szó, akkor a szavazatok kétharmadát, a konzultáció keretében választ adott egyesületi tagországok legalább felétől;
3.2. ha rendelkezések értelmezéséről van szó, a szavazatok többségét.
4. A 3.1. bekezdésben szereplő rendelkezésektől függetlenül minden olyan tagországnak, amelynek belföldi szabályozása még összeegyeztethetetlen a javasolt módosítással, jogában áll a módosítás bejelentésének időpontjától számított kilencven napon belül írásos nyilatkozatot eljuttatni a Nemzetközi Iroda vezérigazgatójához, jelezve, hogy nem áll módjában elfogadni a módosítást.
65. Cikk
Az Egyezmény hatálybalépése és érvényességének időtartama
A jelen Egyezmény 2001. január 1-jén lép hatályba, és a következő kongresszus okiratainak életbelépéséig marad érvényben.
Ennek hiteléül a tagországok kormányainak meghatalmazottai ezt az Egyezményt egy eredeti példányban aláírták, amelyet a Nemzetközi Iroda vezérigazgatójánál helyeznek letétbe. A kongresszust rendező ország kormánya erről mindegyik félnek egy másolatot küld.
Kelt Pekingben, 1999. szeptember 15-én.
AZ EGYETEMES POSTAEGYEZMÉNY ZÁRÓJEGYZŐKÖNYVE
Alulírott meghatalmazottak a mai napon kötött Egyetemes Postaegyezmény aláírásakor a következőkben állapodtak meg:
I. Cikk
A postai küldemények tulajdonjoga
1. A 3. Cikk nem vonatkozik a következő országokra: Antigua és Barbuda, Ausztrália, Bahrein, Barbados, Belize, Botswana, Brunei Darussalam, Kanada, Hongkong, Kína, Dominika, Egyiptom, Fidzsi, Gambia, Ghana, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyság, az Egyesült Királyság tengerentúli területei, Grenada, Guyana, Írország, Jamaica, Kenya, Kiribati, Kuvait, Lesotho, Malawi, Malaysia, Mauritius, Nauru, Új-Zéland, Nigéria, Pápuaföld-Új-Guinea, St. Christopher és Nevis, St. Lucia, St. Vincent és Grenadin, Nyugat-Szamoa, Seychelles, Sierra Leone, Szingapúr, Salamon-szigetek, Szwaziföld, Tanzánia (Egyesült Köztársaság), Trinidad és Tobago, Tuvalu, Uganda, Vanuatu, Zambia és Zimbabwe.
2. A 3. Cikk Dániára sem vonatkozik, amelynek jogszabályai nem teszik lehetővé a levélpostai küldemények visszavételét vagy címváltoztatását a feladó kérésére, attól kezdve, hogy a címzettet értesítették arról, hogy címére küldemény érkezett.
II. Cikk
Díjak
A 7. Cikk 5. bekezdésével ellentétben Kanada igazgatásának jogában áll a szabályzatokban rögzítettektől eltérő díjakat szedni, ha azok összhangban vannak országának jogszabályaival.
III. Cikk
Kivétel a vakok írásos anyagainak postai díjmentessége alól
1. A 8. Cikk 4. bekezdésében foglaltaktól eltérően St. Vincent és Grenadin, valamint Törökország igazgatásának – amelyek belföldi szolgálatukban nem biztosítanak postai díjmentességet a vakok írásos anyagai számára – jogában áll, hogy beszedje a bérmentesítési díjakat és a különszolgáltatások díjait, ezek azonban nem lehetnek magasabbak belföldi szolgálatuk díjainál.
2. A 8. Cikk 4. bekezdésében foglaltaktól eltérően Németország, Amerikai Egyesült Államok, Ausztria, Kanada, Nagy-Britannia, Észak-Írország, Egyesült Királyság, Japán és Svájc igazgatásának joga van ahhoz, hogy a vakok írásos anyagai esetében a különszolgáltatásokra a belföldi szolgálatában alkalmazottakkal azonos díjakat szedjen.
IV. Cikk
Alapszolgálatok
A 10. Cikk rendelkezéseitől függetlenül Ausztrália nem helyesli, hogy az alapszolgálatokat kiterjesszék a postacsomagokra is.
V. Cikk
Kiscsomagok
Az Egyezmény 10. Cikkében foglaltaktól eltérően Szaúd-Arábia igazgatásának jogában áll nem elfogadni az 1 kilogrammos súlyt meghaladó kiscsomagokat.
VI. Cikk
Nyomtatványok. Felső súlyhatár
A 10. Cikk 4.2. bekezdésében foglaltaktól eltérően Kanada és Írország postaigazgatásának jogában áll, hogy 2 kg-ra korlátozza az érkező és az indított nyomtatványok súlyhatárát.
VII. Cikk
A postacsomag szolgálat ellátása
Lettország és Norvégia fenntartja magának azt a jogot, hogy a postacsomag szolgálatot vagy az Egyezményben foglaltak szerint, vagy – az indított csomagok esetében és kétoldalú megállapodás alapján – esetleges egyéb, az ügyfelek számára kedvezőbb módon lássa el.
VIII. Cikk
Csomagok. Felső súlyhatár
A 10. Cikk 6. bekezdésében foglaltaktól eltérően Kanada postaigazgatásának jogában áll, hogy 30 kilogrammra korlátozza az érkező és indított csomagok felső súlyhatárát.
IX. Cikk
Értékküldemények felső értékhatára
Svédország fenntartja magának a jogot, hogy a Svédországba irányuló, ajánlott leveleket és értékleveleket, valamint a közönséges és értéknyilvánításos csomagokat tartalmazó küldemények értékét az alábbi táblázatban megjelölt felső értékhatár szerint korlátozza:
|
A tartalom max. kereskedelmi |
Az |
A kártérítés |
|---|---|---|---|
1. Érkező levélpostai küldemények |
|||
Ajánlott |
500 DTS |
– |
30 DTS |
Értékkülde- |
4000 DTS |
4000 DTS |
4000 DTS |
2. Érkező csomagok |
|||
Értéknyilvá- |
4500 DTS |
– |
40 DTS/ |
Értéknyilvá- |
4500 DTS |
4500 DTS |
4500 DTS |
Ez a megszigorítást nem lehet megkerülni a 4000 DTS-t meghaladó érték (levélpostai küldeményeknél) és a 4500 DTS-t meghaladó érték (postacsomagoknál) részleges értéknyilvánításával. Semmilyen új megszorítás nincs az ajánlott küldemények és az értékküldemények tartalmának természetére vonatkozóan. Azokat a küldeményeket, melyek értékes a fenti értékhatárt meghaladja, vissza fogják küldeni az indító hivatalnak.
X. Cikk
A Tértivevény
Kanada postaigazgatásának joga van ahhoz, hogy a csomagokra ne alkalmazza a 18. Cikk rendelkezéseit, mivel belföldi szolgálatában a csomagokra nem biztosítja a tértivevény szolgáltatást.
XI. Cikk
Nemzetközi Kereskedelmi Válaszlevél Szolgálat
A 21. Cikk 1. bekezdésében foglaltaktól eltérően Vietnám nem fogadja el a CCRI küldemények kötelező visszaküldési szolgálatának biztosítását.
XII. Cikk
Tilalmak (levélposta)
1. Kivételes jelleggel a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és Libanon postaigazgatása nem fogadja el a fémpénzt, bankjegyeket, bemutatóra szóló értékpapírokat, utazási csekkeket, platinát, aranyat vagy ezüstöt – akár megmunkált, akár tört formában –, drágaköveket, ékszereket és egyéb értéktárgyakat tartalmazó ajánlott küldeményeket. Nem vonatkoznak rájuk szigorúan a szabályzatok rendelkezései, ami az ajánlott küldemények kifosztása vagy sérülése esetén viselt felelősséget, továbbá az üvegtárgyakat vagy törékeny tárgyakat tartalmazó küldeményekkel kapcsolatos felelősséget illeti.
2. Kivételes jelleggel Bolívia, Kína (Népköztársaság) – Hongkong különleges közigazgatási terület nélkül –, Irak, Nepál, Szaúd-Arábia, Szudán és Vietnam postaigazgatása nem fogadja el a fémpénzt, bankjegyeket, papírpénzt vagy bármilyen, bemutatóra szóló értékpapírokat, utazási csekkeket, platinát, aranyat vagy ezüstöt – akár megmunkált, akár tört formában –, drágaköveket, ékszereket és egyéb értéktárgyakat tartalmazó ajánlott küldeményeket.
3. Myanmar postaigazgatása fenntartja magának azt a jogot, hogy ne fogadja el a 25. Cikk 5. bekezdésében említett értékes tárgyakat tartalmazó értékküldeményeket, mivel ez belföldi jogszabályaival ellentétes.
4. Nepál postaigazgatása nem fogadja el a papír- vagy fémpénzt tartalmazó ajánlott küldeményeket és értékküldeményeket, kivéve, ha ezzel kapcsolatban külön megállapodást kötöttek.
5. Üzbegisztán postaigazgatása nem fogadja el a fémpénzt, bankjegyet, csekkeket, postabélyegeket vagy külföldi valutát tartalmazó ajánlott és értékküldeményeket, és semminemű felelősséget nem vállal az ilyen küldemények elveszése vagy sérülése esetén.
6. Irán (Iszlám Köztársaság) postaigazgatása nem fogad el az iszlám vallás elveibe ütköző tárgyakat tartalmazó levélpostai küldeményeket.
7. A Fülöp-szigetek postaigazgatása fenntartja magának azt a jogot, hogy ne fogadjon el semminemű (közönséges, ajánlott vagy értéknyilvánításos) olyan levélpostai küldeményt, amely fémpénzt, papírpénzt vagy bármilyen, bemutatóra szóló értékpapírokat, utazási csekkeket, platinát, aranyat vagy ezüstöt – akár megmunkált, akár tört formában –, drágaköveket és egyéb értéktárgyakat tartalmaz.
8. Ausztrália postaigazgatása nem fogad el semminemű, rúdaranyat vagy bankjegyet tartalmazó postai küldeményt. Nem fogad el továbbá Ausztráliában történő kézbesítésre olyan ajánlott küldeményeket illetve olyan á découvert átmenő küldeményeket, amelyek értéktárgyakat, úgymint ékszereket, nemesfémeket, drágaköveket vagy féldrágaköveket, értékpapírokat, fémpénzeket vagy bármilyen formában forgatható pénzügyi okmányokat tartalmaznak. Mindennemű felelősséget elhárít azon küldemények tekintetében, amelyeket nem az itt leírt kikötésnek megfelelően adtak fel.
9. Kína (Népköztársaság) postaigazgatása – Hongkong különleges közigazgatási terület nélkül – belföldi szabályozásának megfelelően nem fogad el fémpénzt, bankjegyeket, papírpénzt vagy bármilyen, bemutatóra szóló értékpapírokat, utazási csekkeket tartalmazó értékküldeményeket.
10. Lettország és Mongólia postaigazgatása fenntartja magának azt a jogot, hogy ne fogadjon el fémpénzt, bankjegyeket, bemutatóra szóló értékpapírokat és utazási csekkeket tartalmazó ajánlott és értékküldeményeket, mivel ez belföldi jogszabályaival ellentétes.
11. Brazília postaigazgatása fenntartja magának a jogot, hogy nem fogadjon el forgalomban lévő fémpénzt, bankjegyeket és bármilyen más értéket tartalmazó közönséges, ajánlott és értékküldeményeket.
12. Vietnam postaigazgatása fenntartja magának a jogot, hogy ne fogadjon el tárgyakat és árucikkeket tartalmazó leveleket.
XIII. Cikk
Tilalmak (postai csomagok)
1. Kanada, Myanmar és Zambia postaigazgatásának joga van ahhoz, hogy ne fogadja el a 25. Cikk 5.2. bekezdésében említett értéktárgyakat tartalmazó, értéknyilvánításos csomagokat, mivel ez belföldi szabályozásukkal ellentétes.
2. Kivételes jelleggel Libanon és Szudán postaigazgatása nem fogadja el a fémpénzt, papírpénzt, bármilyen, bemutatóra szóló értékpapírokat, utazási csekkeket, platinát, aranyat vagy ezüstöt – akár megmunkált, akár tört formában –, drágaköveket és egyéb értéktárgyakat, továbbá folyadékot vagy könnyen olvadó elemeket vagy üvegtárgyakat vagy hasonló tárgyakat illetve törékeny tárgyakat tartalmazó csomagokat. Nem vonatkoznak rá a Postacsomag Szabályzat ide vágó rendelkezései.
3. Brazília postaigazgatásának jogában áll, hogy ne fogadja el azokat az értéknyilvánításos csomagokat, amelyek forgalomban lévő fémpénzt és papírpénzt, valamint bármilyen, bemutatóra szóló értékpapírt tartalmaznak, mivel ez belföldi jogszabályaival ellentétes.
4. Ghana postaigazgatásának jogában áll, hogy ne fogadja el azokat az értéknyilvánításos csomagokat, amelyek forgalomban lévő fémpénzt és papírpénzt tartalmaznak, mivel ez belföldi jogszabályaival ellentétes.
5. Szaúd-Arábia postaigazgatásának jogában áll, hogy a 25. Cikkben felsorolt tárgyakon kívül ne fogadja el a fémpénzt, papírpénzt, bármilyen, bemutatóra szóló értékpapírokat, utazási csekkeket, platinát, aranyat vagy ezüstöt – akár megmunkált, akár tört formában –, drágaköveket és egyéb értéktárgyakat tartalmazó csomagokat. Nem fogadja el továbbá az olyan csomagokat, amelyek a következő tárgyakat tartalmazzák: bármilyen gyógyszer, kivéve ha csatolták mellé valamely illetékes hatóság orvosi rendelvényét, tűzoltásra szolgáló termékek, vegyészeti folyadékok vagy az iszlám vallás elveibe ütköző tárgyak.
6. Omán postaigazgatása a 25. Cikkben szereplő tárgyakon kívül nem fogadja el az alábbiakat tartalmazó küldeményeket:
6.1. mindenfajta gyógyszer, kivéve ha csatolták mellé valamely illetékes hatóság orvosi rendelvényét;
6.2. tűzoltásra szolgáló termékek és vegyészeti folyadékok;
6.3. az iszlám vallás elveibe ütköző tárgyak.
7. Irán (Iszlám Köztársaság) postaigazgatásának jogában áll, hogy a 25. Cikkben felsorolt tárgyakon kívül ne fogadja el az iszlám vallás elveibe ütköző tárgyakat tartalmazó csomagokat.
8. A Fülöp-szigetek postaigazgatásának jogában áll, hogy ne fogadjon el semminemű olyan csomagot, amely fémpénzt, papírpénzt vagy bármilyen, bemutatóra szóló értékpapírokat, utazási csekkeket, platinát, aranyat vagy ezüstöt – akár megmunkált, akár tört formában –, drágaköveket és egyéb értéktárgyakat, továbbá folyadékot vagy könnyen olvadó elemeket vagy üvegtárgyakat vagy hasonló tárgyakat, illetve törékeny tárgyakat tartalmaz.
9. Ausztrália postaigazgatása nem fogad el semminemű, rúdaranyat vagy bankjegyet tartalmazó postai küldeményt.
10. Kína (Népköztársaság) postaigazgatása nem fogad el fémpénzt, bankjegyeket, papírpénzt vagy bármilyen, bemutatóra szóló értékpapírokat, utazási csekkeket, platinát, aranyat vagy ezüstöt – akár megmunkált, akár tört formában –, drágaköveket és egyéb értéktárgyakat tartalmazó közönséges csomagokat. Továbbá – Hongkong különleges közigazgatási terület kivételével – nem fogad el fémpénzt, bankjegyeket, papírpénzt vagy bármilyen, bemutatóra szóló értékpapírokat és utazási csekkeket tartalmazó értéknyilvánításos csomagokat.
11. Mongólia postaigazgatása fenntartja magának azt a jogot, hogy belföldi jogszabályainak megfelelően ne fogadjon el fémpénzt, bankjegyeket, bemutatóra szóló értékpapírokat és utazási csekkeket tartalmazó csomagokat.
12. Lettország postaigazgatása nem fogadja el a fémpénzt, bankjegyeket, bemutatóra szóló értékpapírokat (csekkeket) vagy külföldi devizákat tartalmazó közönséges és értéknyilvánításos csomagokat, és semmilyen felelősséget nem vállal az ilyen küldemények elveszése vagy sérülése esetén.
XIV. Cikk
Vámköteles tárgyak
1. A 25. Cikkre hivatkozva Banglades és El Salvador postaigazgatása nem fogadja el a vámköteles tárgyakat tartalmazó értékküldeményeket.
2. A 25. Cikkre hivatkozva Afganisztán, Albánia, Azerbajdzsán, Belorusszia, Kambodzsa, Chile, Kolumbia, Kuba, Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, El Salvador, Észtország, Lettország, Olaszország, Nepál, Peru, San Marino, Türkmenisztán, Ukrajna, Üzbegisztán és Venezuela postaigazgatása nem fogadja el a vámköteles tárgyakat tartalmazó közönséges és ajánlott leveleket.
3. A 25. Cikkre hivatkozva Benin, Burkina Faso, Elefántcsontpart (Köztársaság), Djibouti, Mali, Mauritánia és Vietnam postaigazgatása nem fogadja el a vámköteles tárgyakat tartalmazó közönséges leveleket.
4. Az 1–3. bekezdésben foglalt rendelkezésektől eltérően a nehezen beszerezhető szérumokat, oltóanyagokat, valamint a sürgősen szükséges gyógyszereket tartalmazó küldeményeket minden esetben el kell fogadni.
XV. Cikk
Visszavétel. Címváltoztatás vagy címhelyesbítés
1. A 27. Cikk nem vonatkozik a következő országokra: Antigua és Barbuda, Bahama, Bahrein, Barbados, Belize, Botswana, Brunei Darussalam, Kanada, Hongkong, Kína, Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, Dominika, Fidzsi, Gambia, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyság, az Egyesült Királyság tengerentúli területei, Grenada, Guyana, Irak, Írország, Jamaica, Kenya, Kiribati, Kuvait, Lesotho, Malawi, Malaysia, Myanmar, Nauru, Új-Zéland, Nigéria, Pápua-Új-Guinea, St. Christopher és Nevis, St. Lucia, St. Vincent és Grenadin, Nyugat-Szamoa, Seychelles, Sierra Leone, Szingapúr, Salamon-szigetek, Szwaziföld, Tanzánia (Egyesült Köztársaság), Trinidad és Tobago, Tuvalu, Uganda, Vanuatu és Zambia. Ezeknek az országoknak a jogszabályai nem engedik meg a levélpostai küldemények visszavételét vagy címváltoztatását a feladó kérésére.
2. A 29. Cikk Ausztráliára csak annyiban vonatkozik, amennyiben összeegyeztethető az ország belföldi jogszabályaival.
3. A 29. Cikk 4. bekezdésében foglaltaktól eltérően El Salvadornak, Panamának (Köztársaság), a Fülöp-szigeteknek és Venezuelának joga van ahhoz, hogy ne küldje vissza azokat a postacsomagokat, amelyek vámkezelését a címzett már kérte; mivel ez vámszabályaikkal összeegyeztethetetlen.
XVI. Cikk
Tudakozványok
1. A 30. Cikk 4. bekezdésében foglaltaktól eltérően a Zöldfoki-szigetek, Csád, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, Egyiptom, Gabon, az Egyesült Királyság tengerentúli területei, Görögország, Irán (Iszlám Köztársaság), Mongólia, Myanmar, a Fülöp-szigetek, Szaúd-Arábia, Szudán a Szíriai Arab Köztársaság, Ukrajna és Zambia postaigazgatása fenntartja magának azt a jogot, hogy ügyfeleitől díjat szedjen a levélpostai küldeményekre benyújtott tudakozványokért.
2. A 30. Cikk 4. bekezdésében foglaltaktól eltérően Argentína, a Cseh Köztársaság és Szlovákia postaigazgatása fenntartja magának azt a jogot, hogy külön díjat szedjen abban az esetben, ha egy tudakozvány alapján végzett nyomozás után kiderül, hogy az indokolatlan volt.
3. Afganisztán, a Zöldfoki-szigetek, Kongó (Köztársaság), Egyiptom, Gabon, Irán (Iszlám Köztársaság), Mongólia, Myanmar, Szaúd-Arábia, Szudán, Suriname, a Szíriai Arab Köztársaság, Ukrajna és Zambia postaigazgatása fenntartja magának azt a jogot, hogy ügyfeleitől díjat szedjen a csomagokra benyújtott tudakozványokért.
XVII. Cikk
Vám elé állítási díj
1. Gabon postaigazgatása fenntartja magának azt a jogot, hogy ügyfeleitől vám elé állítási díjat szedjen.
2. Kongó (Köztársaság) és Zambia postaigazgatása fenntartja magának azt a jogot, hogy ügyfeleitől a csomagok tekintetében vám elé állítási díjat szedjen.
XVIII. Cikk
A postaigazgatások felelőssége
1. Banglades, Benin, Burkina Faso, Kongó (Köztársaság), Elefántcsontpart (Köztársaság), Djibouti, India, Libanon, Madagaszkár, Mali, Mauritánia, Nepál, Niger, Szenegál, Togo és Törökország postaigazgatásának jogában áll, hogy ne alkalmazza a 34. Cikk 1.1.1. bekezdésében foglaltakat az ajánlott küldemények kifosztása vagy sérülése esetén viselt felelősséget illetően.
2. A 34. Cikk 1.1.1. bekezdésében és a 35. Cikk 1. bekezdésében foglaltaktól eltérően Chile, Kína (Népköztársaság), Kolumbia és Egyiptom postaigazgatása csak az ajánlott küldemények elveszéséért és tartalmának teljes kifosztásáért vagy teljes sérüléséért felel.
3. A 34. Cikkben foglaltaktól eltérően Egyiptom és Szaúd-Arábia postaigazgatása semminemű felelősséget nem vállal a 25. Cikk 5. bekezdésében említett tárgyakat tartalmazó küldemények elveszése vagy sérülése esetén.
4. India és Nepál postaigazgatása fenntartja magának a jogot, hogy ne alkalmazza a 34. Cikk 1.1.1. bekezdését, ami a közönséges postacsomagok kifosztásának és sérülésének esetén a felelősségre vonatkozik.
XIX. Cikk
Kártérítés
1. A 34. Cikk rendelkezéseitől eltérően a következő országok igazgatásainak joguk van ahhoz, hogy ne fizessenek kártérítést a szolgálatukban elveszett, kifosztott vagy megsérült, értéknyilvánítás nélküli csomagokért: Angola, Antigua és Barbuda, Ausztrália, Bahama, Banglades, Barbados, Belize, Bolívia, Botswana, Brunei Darussalam, Kanada, Dominika, Dominikai Köztársaság, El Salvador, Fidzsi, Gambia, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyság tengerentúli területei közül azok, amelyeknek belső szabályozása ezt tiltja, Grenada, Guatemala, Guyana, Kiribati, Lesotho, Malawi, Málta, Mauritius, Mexikó, Nauru, Nigéria, Pápuaföld-Új-Guinea, Fülöp-szigetek, St. Christopher és Nevis, St. Lucia, St. Vincent és Grenadin, Seychelles, Sierra Leone, Salamon-szigetek, Szwaziföld, Trinidad és Tobago, az Amerikai Egyesült Államok, Zambia és Zimbabwe.
2. A 34. Cikk rendelkezéseitől eltérően Argentína, Ausztria, Chile, Görögország, Kenya, Lettország, Mexikó, Omán, Katar, Románia, Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, Törökország, Szaúd-Arábia, Ukrajna és Üzbegisztán postaigazgatásának joga van ahhoz, hogy a szolgálatukban elveszett, kifosztott vagy megsérült, értéknyilvánítás nélküli csomagokért ne fizessen kártérítést azoknak az országoknak, amelyek a jelen Cikk 1. bekezdésének megfelelően ilyen kártérítést nem fizetnek.
3. A 34. Cikk 8. bekezdésében foglaltaktól eltérően az Amerikai Egyesült Államoknak joga van ahhoz, hogy fenntartsa a feladó jogát az értéknyilvánításos csomagokért járó kártérítésre a címzettnek való kézbesítés után, kivéve ha a feladó e jogáról a címzett javára lemond.
4. Az Amerikai Egyesült Államoknak – mint közvetítő postaigazgatásnak – joga van ahhoz, hogy ne fizessen kártérítést a többi igazgatásnak az á découvert küldeményként szállított vagy közvetlen zárlatban továbbított értéknyilvánításos csomagok elveszése, kifosztása vagy sérülése esetén.
5. A 34. Cikkben foglaltaktól eltérően Vietnam postaigazgatásának jogában áll, hogy ne fizessen kártérítést az olyan elveszett vagy sérült ajánlott küldeményekért és csomagokért, melyek pénzt, értékpapírt, utazási csekket, valamint aranyat, ezüstöt és drágaköveket tartalmaznak.
6. A 34. Cikkben foglalt rendelkezésektől függetlenül Kanadának, a közönséges csomagok vonatkozásában jogában áll, hogy ne fizessen kártérítést, ne feleljen az elveszésért, kifosztásért vagy teljes és részleges sérülésért és a feladónak ne térítse vissza a befizetett díjakat és vámot.
XX. Cikk
Kivételek a felelősség elve alól
1. A 34. Cikk rendelkezéseitől eltérően Bolíviának, Egyiptomnak, Iraknak, a Fülöp-szigeteknek, Kongói Népi Demokratikus Köztársaságnak, Szaúd-Arábiának, Szudánnak, Törökországnak, Jemennek és Zairének joga van ahhoz, hogy semminemű kártérítést ne fizessen a bármilyen országból származó és neki szóló csomagok sérülése esetén, ha a csomagok folyadékot, könnyen olvadó anyagokat, üvegtárgyakat és hasonló, törékeny vagy romlandó tárgyakat tartalmaznak.
2. A 34. Cikk rendelkezéseitől eltérően Szaúd-Arábiának joga van ahhoz, hogy ne fizessen kártérítést a 25. Cikk 1. bekezdése értelmében tiltott tárgyakat tartalmazó csomagokért.
XXI. Cikk
A postaigazgatás mentessége a felelősség alól
1. Bolívia postaigazgatása nem köteles betartani a 35. Cikk 1. bekezdésének rendelkezéseit, ami az ajánlott küldemények kifosztása vagy sérülése esetén a felelősség fennmaradását illeti.
2. Nepál postaigazgatásának joga van ahhoz, hogy a csomagok tekintetében ne alkalmazza a 35. Cikk 1.4. bekezdésében foglaltakat.
XXII. Cikk
A kártérítés kifizetése
1. Banglades, Bolívia, Guinea, Nepál és Nigéria postaigazgatása nem köteles betartani a 37. Cikk 3. bekezdésében foglaltakat a tudakozványok két hónapos határidőn belüli végleges elintézését illetve a felvevő vagy – az esettől függően – a rendeltetési igazgatás tájékoztatását illetően, amennyiben a levélpostai küldeményt tartalma miatt az illetékes hatóság visszatartotta, elkobozta vagy megsemmisítette, vagy azt a belföldi jogszabályok értelmében lefoglalták.
2. Kongó (Köztársaság), Djibouti, Libanon, Madagaszkár és Szaúd-Arábia postaigazgatása nem köteles betartani a 37. Cikk 3. bekezdésében foglaltakat a levélpostai küldeményekre vonatkozó tudakozványok két hónapos határidőn belüli végleges elintézését illetően. Azonfelül nem járulnak hozzá ahhoz, hogy az említett határidő lejárta után valamely igazgatás a jogos igénylőt számlájukra kártalanítsa.
3. Angola, Guinea, Libanon és Szaúd-Arábia postaigazgatása nem köteles betartani a 37. Cikk 3. bekezdésében foglaltakat a csomagokra vonatkozó tudakozványok két hónapos határidőn belüli végleges elintézését illetően. Azonfelül nem járulnak hozzá ahhoz, hogy az említett határidő lejárta után valamely igazgatás a jogos igénylőt számlájukra kártalanítsa.
XXIII. Cikk
Levélpostai küldemények feladása külföldön
1. Görögország, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyság és az Amerikai Egyesült Államok postaigazgatása fenntartja magának azt a jogot, hogy a felmerült munkák költségével arányos díjat szedjen mindazon postaigazgatásoktól, amelyek a 43. Cikk 4. bekezdése értelmében részükre olyan küldeményeket küldenek vissza, amelyeket postai küldeményként eredetileg nem a nevezett országok postaszolgálatai indítottak.
2. A 43. Cikk 4. bekezdésében foglaltaktól függetlenül Kanada postaigazgatása fenntartja magának azt a jogot, hogy az indító igazgatástól olyan összegű díjat szedjen, amely legalább az ilyen küldemények kezelése kapcsán felmerült költségeit fedezi.
3. A 43. Cikk 4. bekezdése lehetővé teszi a rendeltetési postaigazgatás számára, hogy a felvevő igazgatástól megfelelő díjat kérjen a külföldön nagy mennyiségben feladott levélpostai küldemények kézbesítéséért. Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyság fenntartja magának azt a jogot, hogy ezt a díjfizetést a rendeltetési országban az azonos küldeményekre alkalmazott belföldi díjjal egyenértékű összegre korlátozza.
4. A 43. Cikk 4. bekezdése lehetővé teszi a rendeltetési igazgatás számára, hogy a felvevő igazgatástól megfelelő díjat kérjen a külföldön nagy mennyiségben feladott levélpostai küldemények kézbesítéséért. A következő országok fenntartják maguknak azt a jogot, hogy ezt a díjfizetést a szabályzatokban a tömeges küldeményekre megállapított összeghatárra korlátozzák: az Amerikai Egyesült Államok, Ausztrália, Bahama, Barbados, Brunei Darussalam, Kína (Népköztársaság), Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyság, az Egyesült Királyság tengerentúli területei, Grenada, Guyana, India, Malaysia, Nepál, Hollandia, Holland Antillák és Aruba, Új-Zéland, St. Lucia, St. Vincent és Grenadin, Szingapúr, Srí Lanka, Suriname, és Thaiföld
5. A 4. bekezdésben szereplő fenntartásoktól függetlenül a következő országok fenntartják maguknak azt a jogot, hogy az Egyezmény 40. Cikkének rendelkezéseit teljes egészében alkalmazzák az Egyesület tagországaitól kapott küldeményekre: Argentína, Benin, Brazília, Burkina Faso, Kamerun, Elefántcsontpart (Köztársaság), Ciprus, Egyiptom, Franciaország, Németország, Görögország, Guinea, Izrael, Olaszország, Japán, Jordánia, Libanon, Mali, Marokkó, Mauritánia, Monaco, Portugália, Szaúd-Arábia, Szenegál, Szíriai Arab Köztársaság, Togo.
6. A 43. Cikk 4. bekezdése alkalmazása céljából a Német Postaigazgatás fenntartja magának a jogot, hogy a küldeményeket feladó ország postaigazgatásától egy olyan díjazást kérjen, melyet annak az országnak a postaigazgatásától kapott volna, ahol a feladó székhelye van.
XXIV. Cikk
Végdíjak
1. A 49. Cikk 1.3. bekezdésében és 51. Cikk 1.3. bekezdésében foglaltaktól eltérően Szaúd-Arábia, Egyiptom, az Arab Emirátusok Szövetsége, Kuwait, Lettország, Omán, Qatar, Szíriai Arab Köztársaság és Vietnám postaigazgatásai nem kötelesek pótdíjat fizetni az országaikból kimenő ajánlott levelek kézbesítéséért.
2. A 49. Cikk 1.3. bekezdésében és 51. Cikk 1.3. bekezdésében foglaltaktól függetlenül Djibouti, Ghána, India, Nepál és Jemen postaigazgatásai nem kötelesek pótdíjat fizetni az országaikban feladott ajánlott és értéklevelek kézbesítéséért.
3. A 49. Cikk 1.3. bekezdésére és 51. Cikk 1.3. bekezdésére vonatkozóan egyes országok által tett fenntartásoktól függetlenül Ausztrália postaigazgatása nem fogja megkövetelni az aláírást azoknak az ajánlott küldeményeknek a kézbesítésekor, melyek kézbesítéséért nem fizettek pótdíjat.
4. Azon országok viszonylatában, melyek fenntartást jegyeztek be a 49. Cikk 1.3. bekezdéséből és 51. Cikk 1.3. bekezdéséből – melyek előírják az ajánlott és értékküldeményekre a pótdíjat – eredő kötelezettségekkel kapcsolatban, az Amerikai Egyesült Államok fenntartja magának a jogot, hogy ezeket a küldeményeket közönségesként kezelje, és ne fizessen kártérítést az ilyen típusú küldeményeknek a szolgálatában történő elveszéséért, kifosztásáért és sérüléséért.
5. A XXIV. Cikkel kapcsolatban tett fenntartásoktól függetlenül Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyság és az Egyesült Királyság tengerentúli területei fenntartják maguknak a jogot, hogy más országokkal való kapcsolataikban teljes mértékben alkalmazzák a Pekingi Kongresszus által jóváhagyott azon rendelkezéseket, melyek az ajánlott levelek és az értéklevelet kézbesítése címén járó pótdíj beszedésére vonatkoznak.
6. A XXIV. Cikk 1. és 2. bekezdéseivel kapcsolatos fenntartásoktól függetlenül azok a tagországok, melyek az alábbiakban vannak felsorolva, fenntartják maguknak a jogot, hogy ezt a fenntartást aláíró országok az egymás közötti kölcsönös kapcsolatban az ajánlott levelek kézbesítése címén járó pótdíjat, melyet a Pekingi Kongresszus elfogadott – alkalmazzanak: Dél-Afrika, Ausztria, Bahamák, Barbados, Belliz, Bénin, Bolívia, Brazília, Bulgária (Közt.), Burkina Faso, Kamerun, Kanada, Zöldfoki-szigetek, Chile, Costa-Rica, Elefántcsontpart (Közt.), Kuba, Dominikai Köztársaság, Dominika, Egyiptom, El Salvador, Spanyolország, Észtország, Finnország, Franciaország, Gabon, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyság, az Egyesült Királyság tengerentúli területei, Görögország, Grenada, Guatémala, Guyana, Haiti, Honduras (Közt.), Izland, Olaszország, Jamaika, Japán, Liechtenstein, Malaysia, Mali, Marokkó, Mauritánia, Mexikó, Moldávia, Nicaragua, Hollandia, Peru, Lengyelország (Közt.), St. Christophe és Nevis, St. Lucia, St. Vincent és Grenadin, Szenegál, Szingapúr, Szlovákia, Szudán, Svédország, Svájc, Szurinámi, Cseh Köztársaság, Trinidad és Tobago, Tunézia, Uruguay és Venezuela.
7. A Kongresszus C 46/1999 sz. határozatával megbízza a Postaforgalmi Tanácsot, hogy 2002-ig alakítsa ki a belföldi tarifák és/vagy a postaigazgatások költségeinek a végdíj százalékában történő átszámítási képletét és határozza meg a 2004. és 2005. években alkalmazandó belföldi tarifák végső százalékos arányát. Amennyiben ez az utasítás nem kerül végrehajtásra a kellő időben Németország fenntartja magának a jogot, hogy a 2004. és 2005. évekre, a 48. Cikk 3. bekezdésében foglalt elveknek megfelelően saját maga határozza meg a százalékokat.
8. A Kongresszus C 46/1999 sz. határozatával megbízza a Postaforgalmi Tanácsot, hogy 2002-ig alakítsa ki a belföldi tarifák és a postaigazgatások belföldi költségeinek a végdíj százalékában történő átszámítási képletét és határozza meg a 2004. és 2005. években alkalmazandó belföldi tarifák végső százalékos arányát. A XXIV. Cikk 7. bekezdésétől függetlenül, mellyel egy ország fenntartja magának a jogot arra, hogy a 2004. és 2005. évekre a 48. Cikk 3. bekezdés szerint abban az esetben, ha a CEP nem hajtaná végre a C 46/1999 sz. utasítást a kellő időben, az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyság, és Hollandia fenntartja magának a jogot arra, hogy folytassa azon a módszeren és azokon a belföldi tarifák végdíj százalékban történő átszámítási százalékokon alapulnak, melyek a 2001. és 2003. évekre érvényben vannak, hacsak egy közös megegyezésen alapuló, más végdíjszázalék alkalmazását előíró megállapodás nem jön létre, vagy ha a CEP nem határozná meg a belföldi tarifák új százalékos arányát, melyeket a 2004. és 2005. évekre alkalmazni kell.
9. A Német Postaigazgatás fenntartja magának a jogot, hogy saját maga kezeljen olyan pénzügyi forrásokat, melyeket a fejlődő országok szolgáltatásminőségének javítását célzó pénzügyi alapba utalnak ki, az 50. Cikk 1.1.1. bekezdésének megfelelően addig, amíg a CEP által kialakított azon elvek és kritériumok, melyeket a pénzügyi alap kezelésére és működési rendszerére alakítottak ki, nem kerülnek alkalmazásra.
10. Amerika (Egyesült Államok) támogatja azt a végdíjrendszert, melynek leírása a 47. és 51. Cikkekben szerepel. Ugyanakkor, ami a Kereskedelmi Világszervezet tagjaival történő kicserélést illeti, Amerika (Egyesült Államok) fenntartja magának a jogot, hogy a végdíjakra vonatkozóan ezeket a megállapodásokat alkalmazza azoknak a rendelkezéseknek megfelelően, melyeket a szolgáltatások kereskedelmére vonatkozó Keretmegállapodás tárgyában folytatandó jövőbeni tárgyalásokon fogadnak el.
11. A XXIV. Cikkre vonatkozó fenntartások ellenére, azok a Tagországok, melyek felsorolása az alábbiakban szerepel, fenntartják maguknak a jogot arra, hogy az ezeket a fenntartásokat aláíró országokkal kölcsönös kapcsolataikban és teljességükben a Pekingi Kongresszus által végdíjtémában elfogadott rendelkezéseket alkalmazzák: Dél-Afrika, Ausztria, Bahamák, Barbados, Belliz, Bénin, Bolívia, Brazília, Bulgária (Közt.), Burkina Faso, Kamerun, Kanada, Chile, Kongo (Közt.), Costa-Rica, Elefántcsontpart (Közt.), Kuba, Dominika (Közt.), Dominika, Egyiptom, El Salvador, Equador, Spanyolország, Észtország, Finnország, Franciaország, Gabon, Görögország, Grenada, Guatémala, Guyana, Haiti, Honduras (Közt.), Olaszország, Jamaika, Kenya, Liechtenstein, Mali, Marokkó, Mauritánia, Mexikó, Moldávia, Nicaragua, Hollandia, Peru, Lengyelország (Közt.), Portugália, St. Cristophe és Nevis, St. Lucia, St. Vincent és Grenadin, Szenegál, Szlovákia, Szudán, Svédország, Svájc, Szurinámi, Csehország (Közt.), Trinidad és Tobago, Tunézia, Uruguay és Venezuela.
XXV. Cikk
Belföldi légiszállítási díjak
1. Az 53. Cikk 3. bekezdésben foglaltaktól függetlenül Bahama, a Zöldfoki-szigetek, Kongó (Köztársaság), Kuba, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, a Dominikai Köztársaság, Ecuador, El Salvador, Gabon, Görögország, Guatemala, Guyana, Honduras (Köztársaság), Mongólia, Nepál, Pápua-Új-Guinea, Peru, a Fülöp-szigetek, Szaúd-Arábia, a Salamon-szigetek és Vanuatu postaigazgatása fenntartja magának azt a jogot, hogy beszedje a nemzetközi zárlatoknak az országán belül légi úton történő szállítása címén járó díjakat.
2. Az 53. Cikk 3. bekezdésben foglaltaktól függetlenül Myanmar postaigazgatása fenntartja magának azt a jogot, hogy beszedje a nemzetközi zárlatoknak az országon belül légi úton történő szállítása címén járó díjakat, akár légi úton szállítja azokat tovább, akár nem.
3. Az 53. Cikk 3. bekezdésben foglaltaktól függetlenül Banglades postaigazgatása fenntartja magának azt a jogot, hogy beszedje a nemzetközi zárlatoknak az országon belül légi úton történő szállítása címén járó díjakat, akár légi úton szállítja azokat tovább, akár nem, és tekintet nélkül a megtett távolságra.
4. Az 53. Cikk 3. bekezdésben és az 53. Cikk 5. bekezdésben foglaltaktól függetlenül Kanada, Irán (Iszlám Köztársaság), Törökország és az Amerikai Egyesült Államok postaigazgatásának jogában áll, hogy az érintett postaigazgatásokkal egységes díjak formájában megtéríttesse az olyan igazgatásoktól származó, bejövő postaanyag kapcsán felmerülő belföldi légiszállítási költségeit, amely igazgatásokkal kifejezetten a költségeken vagy a belföldi díjakon alapuló végdíjelszámolást alkalmaz.
5. Omán postaigazgatásának joga van ahhoz, hogy kölcsönösségi alapon a fenti 1. és 3. bekezdésben említett postaigazgatásokkal megtéríttesse azokat a többletköltségeket, amelyek a nevezett igazgatásoktól érkező levélpostai küldemények országán belüli légiszállítása kapcsán felmerülnek, akár légi úton, akár valamely egyéb módon történik azok továbbszállítása.
XXVI. Cikk
Kivételes szárazföldi érkezési díjrészek
Az 56. Cikkben foglaltaktól eltérően Afganisztán postaigazgatása fenntartja magának azt a jogot, hogy csomagonként 7,50 SDR összegű pótlólagos kivételes szárazföldi érkezési díjrészt szedjen be.
XXVII. Cikk
Külön díjszabások
1. Belgium, Norvégia és az Amerikai Egyesült Államok postaigazgatásának joga van a légi csomagokért a felületi csomagokért járó díjrészeknél magasabb szárazföldi díjrészeket beszedni.
2. Libanon postaigazgatásának joga van az 1 kilogramm alatti csomagokért az 1–3 kilogramm közötti csomagokra érvényes díjat beszedni.
3. Panama (Köztársaság) postaigazgatásának jogában áll kilogrammonként 0,20 DTS összegű díjat szedni a légi úton szállított felületi (S.A.L.) átmenő csomagokért.
Ennek hiteléül alulírott meghatalmazottak felvették a jelen jegyzőkönyvet, amely ugyanolyan erejű és érvényű, mint ha rendelkezéseit magába az Egyezmény szövegébe foglalták volna, és azt aláírták egy eredeti példányban, amelyet a Nemzetközi Iroda vezérigazgatójánál helyeznek letétbe. A kongresszust rendező ország kormánya erről mindegyik félnek egy-egy másolatot küld.
Kelt Pekingben, 1999. szeptember 15-én.
1
A rendeletet a 2012: CXIII. törvény 9. § (2) bekezdése hatályon kívül helyezte 2012. július 18. napjával.
2
A 4. § harmadik mondatát a 118/2008. (V. 8.) Korm. rendelet 1. § 1061. pontja hatályon kívül helyezte.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás