PK BH 2001/123
PK BH 2001/123
2001.03.01.
I. A gyermektartásdíj felemelésére sor kerülhet, ha a gyermek szükségletei azt indokolják, a kötelezett jövedelmi viszonyai pedig lehetővé teszik [Csjt. 69. § (1) bek., 69/C. § (1) bek.].
II. A gyermek lakóhelyének megváltozása önmagában nem minősül olyan körülményváltozásnak, amely a gyermekelhelyezés megváltoztatását kellően indokolná [Csjt. 72/A. § (2) bek.].
A bíróság jogerős ítéletével a városi bíróság egyezséget jóváhagyó végzését akként változtatta meg, hogy az 1987. október 16-án született Ingrid Anita utónevű gyermek tartására megállapított, az alperest terhelő havi 2000 forint gyermektartásdíj-fizetési kötelezettség mértékét felemelte, és kötelezte az alperest, hogy 1997. augusztus 1. napjától kezdődően minden hó első napjáig előre esedékesen fizessen meg a felperesnek havi 8000 forint határozott összegű tartásdíjat. Az alperes gyermekelhelyezés megváltoztatására irányuló viszontkeresetét elutasította.
A megállapított tényállás szerint a peres felek házastársak voltak, házasságukból 1987. október 16-án a perbeli gyermek született. Házasságukat a városi bíróság ítéletével felbontotta. A felek a bontóper során egyezséget kötöttek, amely szerint a gyermek a felperesi anyánál került elhelyezésre, és az alperes vállalta, hogy utána havi 2000 forint határozott összegű gyermektartásdíjat fizet, továbbá megállapodtak a rendes és rendkívüli kapcsolattartásban is. A házasság felbontását követően a kapcsolattartás nem az egyezségben foglaltak alapján, hanem csak rendszertelenül valósult meg.
A felperes 1997-ben értékesítette ingatlanát, gyermekével és élettársával Budapestre költözött, ahol egy kereskedelmi és szolgáltató cégnél dolgozik, bruttó munkabére 25 000 forint. Élettársával egy 40 m2-es egy szobás összkomfortos öröklakást bérel, melyben a kiskorú gyermek elhelyezése biztosított, a gyermek Budapesten jár iskolába, továbbra is kitűnő tanuló.
Az alperes vállalkozó, átlagos havi nettó jövedelme a 40 000 forintot meghaladja. Élettársi kapcsolatából 1997. április 27-én gyermeke született, saját tulajdonú 60 m2-es összkomfortos családi házban él. Tulajdonában áll egy 13 éves Volkswagen Transporter kisbusz és másfél éves Fiat Punto személygépkocsi.
A fenti tényállás alapján a bíróság a gyermektartásdíj mértékét a Csjt. 69/C. §-ának (1) bekezdésében írt valamennyi körülmény mérlegelésével állapította meg. Az alperes viszontkeresetét a Csjt. 72/A. §-ának (2) bekezdésére alapítottan utasította el, mert az alperes nem bizonyította, hogy a körülmények megváltozása mellett a gyermek ellátása háttérbe szorul, vagy az elhelyezés megváltoztatása a gyermek érdekében áll.
A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy a bíróság a Pp. 164. §-ának (1) bekezdését sértette, amikor mellőzte az általa indítványozott bizonyítás lefolytatását a közte és a felperes között létrejött megállapodásra nézve, mely szerint az alperes a tartásdíjat vagyontárggyal elégítette ki. A viszontkereset vonatkozásában jogszabálysértésként a Pp. 206. §-a (1) bekezdésének téves alkalmazását, a bizonyítékok helytelen mérlegelését jelölte meg.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A bíróság a Pp. 163. §-a szerint szükséges bizonyítást lefolytatta. A Legfelsőbb Bíróság PK 106. sz. állásfoglalása szerint a tartásra kötelezett személy és a gyermeket tényleg eltartó, gondozó személy megállapodhatnak abban, hogy a kötelezett a tartási kötelezettségének kiegyenlítéséül megfelelő vagyontárgyat (pénzösszeget) ad át a jogosultnak. A bíróság azonban a tartásra kötelezettet ilyen megállapodás esetében is kötelezheti a gyermek részére tartásdíj fizetésére, ha ez a gyermek megfelelő tartásának biztosítása érdekében szükséges. A jelen esetben a felek bontóperi egyezsége ilyen megállapodást nem tartalmaz, a megegyezés peren kívüli létrejöttének érvényességéhez pedig a Ptk. 19. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint a gyámhatóság jóváhagyása szükséges. Az érvényes megállapodás létrejöttének megállapításához tehát egy tanú – aki tudott a megállapodásról – vallomása nem elégséges. Ezért a Pp. 164. §-a (1) bekezdésének megsértésére alapított eljárásjogi szabálysértés nem valósult meg, mert az eljárt bíróságok a rendelkezésre álló adatokból is megalapozott és okszerű következtetést vontak le.
A Csjt. 69. §-ának (1) bekezdése szerint a tartás mértékének megváltoztatását lehet kérni, ha a közös egyetértéssel vagy bírósági ítélettel megállapított rokoni tartás megállapításának alapjául szolgáló körülményekben lényeges változás állott be. Az eljárt bíróságok nem sértették meg az említett jogszabályhelyeket akkor sem, amikor a felperes módosított keresetének megfelelően a gyermektartásdíj összegét felemelték, hiszen a gyermek tényleges szükségletei ezt indokolták, a kötelezett jövedelmi viszonyai pedig lehetővé tették.
A viszontkereset elutasítása szintén jogszabálysértés nélkül történt. A Csjt. 72/A. §-ának (2) bekezdése értelmében a gyermek elhelyezésének megváltoztatását abban az esetben lehet kérni, ha azok a körülmények, amelyekre a bíróság a döntését alapította, utóbb lényegesen megváltoztak, és ennek következtében az elhelyezés megváltoztatása a gyermek érdekében áll. Ezeket a körülményeket a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése szerint az alperesnek kellett volna bizonyítania.
A bíróság a 19. és 24. sz. irányelvvel módosított 17. sz, irányelvében foglaltak alapján helyesen mérlegelte azokat a szempontokat, amelyeket a gyermek elhelyezésénél az ítélkezési gyakorlatnak figyelembe kell vennie. A szempontrendszer csúcsán a gyermek érdekeinek érvényesülése áll, a stabilitás megőrzése az alapja a gyermek egészséges testi, lelki, értelmi fejlődésének.
A jelen esetben a felperesi anya változatlanul minden tekintetben alkalmas a gyermek nevelésére, a perbeli adatok a gyermek kiegyensúlyozott fejlődését támasztják alá. Önmagában az a körülmény, hogy a gyermek lakóhelye megváltozott, nem ad alapot a gyermekelhelyezés megváltoztatására, az alperes és a gyermek közti kapcsolattartás zavarait pedig – a peradatok szerint – nem lehet kizárólag a felperes terhére róni.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. II. 20.799/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás