GK BH 2001/131
GK BH 2001/131
2001.03.01.
I. A bank üzletszabályzatának választottbírósági kikötést tartalmazó rendelkezése a szokásostól eltérő rendelkezés, ezért mint általános szerződési feltétel csak akkor válik a szerződés részévé, ha azt a másik fél megismerte, és kifejezetten vagy ráutaló magatartással elfogadta [Ptk. 205. § (1), (3) és (5) bek.; 1997. évi CXLIX. tv. 1. §; 1994. évi LXXI. tv. 8. § (1) bek.; GK 37. sz.].
II. Ha több felperes ugyanabban a keresetlevélben több alperes elleni követeléseit érvényesíti, a pertárgy értéke meghatározásánál és az ahhoz kapcsolódó megyei bírósági hatáskör megállapításánál a követeléseket össze kell számítani [Pp. 23. § (1) bek. a) pont, 25. § (3) bek.].
Az I-III. r. felperesek 1998. február 5-én névre szóló P. Bank részvényeket vásároltak az I. r. alperestől, míg a IV. r. felperes 1998. január 23-án P. Bank törzsrészvényeket vásárolt a II. r. alperestől. A felperesek állítása szerint a P. Bank az 1997. évi gazdasági helyzetét illetően megtévesztette a részvényvásárlókat. A részvény-adásvételi szerződés megkötésekor mind az eladó I-II. r. alperesek, mind pedig a vevő felperesek tévedésben voltak. Ezért a felperesek keresetükben kérték az adásvételi szerződések érvénytelenségének megállapítását, az eredeti állapot helyreállítását és az I. r. alperes kötelezését arra, hogy az I. r. felperes részére 2 650 000 Ft-ot, a II. r. felperes részére 4 240 000 Ft-ot, a III. r. felperes részére 3 180 000 Ft-ot, s ezen összegek 1998. február 5-étől járó évi 20%-os kamatát, míg a II. r. alperes kötelezését arra, hogy a IV. r. felperes részére 3 135 000 Ft-ot s ennek 1998. január 23-ától járó évi 20%-os kamatát fizesse meg. Egyidejűleg kérték az alperesek feljogosítását a letéti őrzésben tartott részvények tulajdonjogára, továbbá alperesek marasztalását a perköltségben.
A felperesek pertársaságának jogalapjaként a Pp. 51. §-ának c) pontjára, míg a Fővárosi Bíróság hatáskörének jogalapjaként a Pp. 23. §-a (1) bekezdésének h) pontjára hivatkoztak.
Az I. r. alperes érdemi ellenkérelme elsődlegesen az I-III. r. felperesekkel szemben a per megszüntetésére irányult. Arra hivatkozott, hogy a felek jogviszonyuk elbírálására alávetették magukat a Budapesti Értéktőzsde és Árutőzsde Állandó Választottbírósága döntésének.
Az I. r. alperes állítása szerint az I-III. r. felperesek vele számlaszerződést kötöttek, mégpedig az I-II. r. felperes 1998. augusztus 3-án, míg a III. r. felperes 1998. február 3-án. Az I-III. r. felperesek kereseti követelése az értékpapír-adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítása – szoros összefüggésben áll a számlaszerződésükkel. A számlaszerződés általa megjelölt pontjai tartalmazzák, hogy az I-III. r. felperesek és az I. r. alperes jogviszonyára az I. r. alperes üzletszabályzata az irányadó. Az üzletszabályzatot az I-III. r. felperes megismerte, és magára nézve kötelezőnek ismerte el. A számlaszerződés és az üzletszabályzat pedig a perbeli jogviszony elbírálására a Budapesti Értéktőzsde és Árutőzsde Állandó Választottbírósága döntésének való alávetést tartalmazza. Hivatkozott az 1994. évi LXXI. törvény 5. §-ának (5) bekezdésére is.
Az I. r. alperes megjegyezte, hogy a IV. r. felperes követelését elkülönítve kell vizsgálni, mert a követelése szerinti pertárgyérték nem éri el a megyei bírósági hatáskörre megállapított értéket.
Az I-III. r. felperesek vitatták a választottbírósági kikötés érvényes létrejöttét. Arra hivatkoztak, hogy az általuk támadott szerződés értékpapír-adásvételi szerződés, nem pedig a számlaszerződés. Az értékpapír-adásvételi szerződés választottbírósági kikötést nem tartalmaz, az üzletszabályzatra nem utalt, ekként az üzletszabályzat nem vált a közöttük létrejött szerződés részévé. Hivatkoztak a Ptk. 205. §-a (3) és (5) bekezdésében foglaltakra.
Az elsőfokú bíróság a 2000. február 4. napján kelt 4. sorszámú végzésében hatáskörének hiányát állapította meg, s elrendelte az I-III. r. felperesek keresetlevelének a Budapesti Értéktőzsde és Árutőzsde Állandó Választottbíróságához, míg a IV. r. felperes keresetlevelének a Pesti Központi Kerületi Bírósághoz történő áttételét. Utóbb a 6. sorszámú végzésében, a Pp. 129. §-a (1) bekezdése alapján a 4. sorszámú végzését részben megváltoztatta, az I-III. r. felpereseknek az I. r. alperessel szemben előterjesztett keresete tárgyában az áttételt mellőzte, és az eljárást megszüntette.
Az elsőfokú bíróság végzésének indokolása szerint az I. r. alperes üzletszabályzata második fejezetének 5.2. pontja szerint az üzletszabályzat a megbízó és a megbízott közötti az 1.5. pontban felsorolt befektetési eszközökre az 1.2., 1.3., 1.4. pontokban felsorolt szolgáltatással nyújtott ügyletek feltételeit tartalmazza, amelyek mind a megbízóra, mind a megbízottra külön szerződéses kikötés nélkül is kötelezőek. Az üzletszabályzat első fejezete 1.2. pontja a befektetési, szolgáltatási tevékenységek között a c. alpontban a kereskedelmi tevékenységet is felsorolja. Az I. r. alperes üzletszabályzata az ügyfélforgalom számára nyitva álló helyiségben kifüggesztésre került. Utalva a Ptk. 205. §-a (1)–(3) bekezdéseiben foglaltakra, megállapította: abból következően, hogy az ügyfélforgalom számára nyitva álló helyiségben kifüggesztésre került az üzletszabályzat, továbbá ennek hiányát az I-III. r. felperesek az adásvételi szerződés megkötésekor nem kifogásolták – ilyenre a felperesek képviselője nem hivatkozott –, arra a következtetésre jutott, hogy az üzletszabályzatot az I-III. r. felperesek, valamint az I. r. alperes között létrejött értékpapír-adásvételi ügyletre is alkalmazni kell. Az üzletszabályzat pedig a Budapesti Értéktőzsde és Árutőzsde Állandó Választottbíróságának való alávetést kiköti az üzletszabályzat hatálya alá tartozó valamennyi ügylet vonatkozásában. Ezért az elsőfokú bíróság a hatásköre hiányát állapította meg.
Az elsőfokú bíróság a IV. r. felperes kereseti kérelme körében megállapította, hogy annak pertárgy szerinti értéke nem éri el a Pp. 23. §-a (1) bekezdésének a) pontjában a megyei bírósági hatáskörre megállapított 10 millió Ft-ot, ennél fogva – a Pp. 22. §-a (1) bekezdése értelmében – e per elbírálása a helyi bíróság hatáskörébe tartozik. Utóbb az elsőfokú bíróság észlelte, hogy a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény 8. §-ának (1) bekezdése értelmében az a bíróság, amely előtt a választottbírósági szerződés tárgyát képező ügyben keresetet indítottak, a pert megszünteti. Ezért megállapította, hogy az I-III. r. felperes keresetlevelének a választottbírósághoz történő áttétele téves volt. Emiatt e rendelkezését a Pp. 129. §-ának (1) bekezdésére hivatkozva megváltoztatta, az áttételt mellőzte, s az I-III. r. felpereseknek az I. r. alperessel szemben előterjesztett keresete tárgyában a pert megszüntette.
Az elsőfokú bíróság 4. és 6. sorszámú végzése ellen valamennyi felperes fellebbezést terjesztett elő. Kérték a végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság utasítását a per érdemi tárgyalására.
Egyben a felperesek bejelentették, hogy keresetüket III. r. alperesként kiterjesztik a P. Bank és T. Rt.-re, vele szemben vagylagosan kártérítés címén kívánják követelésüket érvényesíteni. Fellebbezési érvelésük szerint a Ptk. 205. §-ának (3) bekezdése értelmében az általános szerződési feltétel csak akkor válik a szerződés részévé, ha alkalmazója lehetővé tette, hogy a másik fél annak tartalmát megismerje, és ha ezt a fél kifejezetten vagy ráutaló magatartással elfogadta. Ebből következően a Ptk. két együttes feltételt kíván meg ahhoz, hogy az általános szerződési feltétel a szerződés részévé váljon. Az egyik feltétel a megismerhetőség. Ezt a kérdést az elsőfokú bíróság nem vizsgálta, elfogadta az I. r. alperes egyoldalú előadását arra nézve, hogy az üzletszabályzat megfelelően, jól látható helyen, az ügyféltérben kifüggesztésre került, és bárki kérésére példányt is bocsátanak rendelkezésre. Ez az állítás nem bizonyított, a felperesek vitatták.
Ugyanakkor ma már lehetetlen lenne bizonyítani, hogy az üzletszabályzat a szerződéskötés idején – mintegy két évvel korábban – ki volt-e függesztve az I. r. alperesnél, s ha igen, feltűnő, könnyen elérhető, vagy eldugott helyen. A felperesek erre nem emlékeznek. A bizonyítatlanság ebben a kérdésben a választottbírósági kikötésre hivatkozó I. r. alperes terhére esik. Másrészt a törvényben megfogalmazott második feltétel sem teljesült, nevezetesen hogy a felperesek kifejezetten, vagy ráutaló magatartással elfogadták volna az általuk nem ismert üzletszabályzat alkalmazását. Az I. r. alperes a keresettel támadott értékpapír-adásvételi szerződésekben nem hivatkozott az üzletszabályzatra, nem kötötte ki annak alkalmazását, illetve azzal kapcsolatban semmilyen figyelemfelhívással nem élt. A felperesek szerint elvárható az értékpapír-forgalmazó szakcégekkel szemben, hogy blankettaszerződéseikben utaljanak az üzletszabályzatra, ha annak alkalmazását kívánják. Ennek elmulasztása pedig azt eredményezi, hogy az üzletszabályzat nem válik az adott szerződés részévé.
Álláspontjuk szerint a Ptk. 205. §-ának (5) bekezdésében foglalt feltétel sem teljesült. Az üzletszabályzatnak a választottbírósági kikötést tartalmazó rendelkezése ugyanis a szokásostól eltérő rendelkezés. Ezért külön figyelemfelhívó tájékoztatásra lett volna szükség ahhoz, hogy e rendelkezés a szerződés részévé váljon. Erre pedig az adott esetben nem került sor. Az I-III. r. felperes által kötött számlaszerződés és az értékpapír-adásvételi szerződés két eltérő típusú és tárgyú szerződés. Ezért a számlaszerződés kikötései nem vonatkozhatnak az értékpapír-adásvételi szerződésre. Az I-III. r. felperesek ugyanilyen indokkal fellebbeztek az elsőfokú bíróság 6. sorszámú végzése ellen.
Az I. r. alperes fellebbezési ellenkérelme a 6. sorszámú végzéssel megváltoztatott 4. sorszámú végzés helybenhagyására irányult. Fenntartotta korábbi jogi álláspontját. Azzal érvelt, hogy az I-III. r. felperesek keresete érinti a vele kötött értékpapír-letéti számlájukat és pénzszámlájukat. Ezért követelésük szoros összefüggésben áll a vele kötött számlaszerződésükkel, attól elválaszthatatlan. A számlaszerződés pedig tartalmazza a választottbírósági kikötést, továbbá az üzletszabályzatra mint a szerződés részére való utalást. Az üzletszabályzat 36. pontja pedig szintén tartalmazza a választottbírósági kikötést.
A felperesek fellebbezése az alábbi indokok miatt alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a 4. és 6. sorszámú végzések elleni fellebbezést együttesen bírálta el, mert a Pp. 129. §-ának (1) bekezdése értelmében az elsőfokú bíróság az áttételt elrendelő végzését a saját hatáskörében megváltoztathatta. Ebből eredően a megváltoztatott végzés a fellebbezés tárgya.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezés elbírálásánál figyelmen kívül hagyta, hogy a felperesek fellebbezésükben a keresetüket kiterjesztették III. r. alperesként a P. Bank és T. Részvénytársaságra. Az elsőfokú végzés tárgya ugyanis annak elbírálása volt, hogy a felperesek és az I-II. r. alperesek közötti jogviszony elbírálására mely bíróság rendelkezik hatáskörrel, illetve hogy az I. r. alperes és az I-III. r. felperes közötti jogviszony elbírálására létrejött-e érvényes választottbírósági kikötés.
A Pp. 146. §-a (1) és (2) bekezdésének értelmében a keresetet az elsőfokú ítélet hozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig lehet a Pp. 51. §-a alapján az eredetileg perbe nem vont alperesekre is kiterjeszteni. Következésképpen annak elbírálása, hogy a keresetkiterjesztés anyagi jogi és eljárásjogi feltételei fennállnak-e vagy sem, az elsőfokú bíróság hatáskörébe tartozik.
A felpereseknek az elsőfokú eljárás tárgyát képező keresete az értékpapír-adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítására, az eredeti állapot helyreállítására irányult.
Az elsőfokú bíróság tévedett, amikor arra a következtetésre jutott, hogy az alperes üzletszabályzatát az I-III. r. felperesek, valamint az I. r. alperes között létrejött értékpapír-adásvételi ügyletre is alkalmazni kell. Az I-III. r. felperesek és I. r. alperes között létrejött értékpapír-adásvételi szerződés semmilyen utalást nem tartalmaz arra, hogy a felek abból eredő jogviszonyára az üzletszabályzatot is alkalmazni kell. A felek között létrejött értékpapír-adásvételi szerződés megkötésének időpontjában hatályban volt Ptk. 205. §-ának (1) bekezdése értelmében a szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre. A Ptk. 205. §-a (3) és (5) bekezdéseinek a felperesek által hivatkozott rendelkezései csak 1998. március 1-jétől hatályosak [lásd az 1997. évi CXLIX. törvény 1. §-ának (1) és (2) bekezdését]. A GK 37. számú állásfoglalása azonban 1998. március 1. előtt is a Ptk. jelenleg hatályos 205. §-a (3) és (5) bekezdéseivel azonos rendelkezéseket tartalmazott.
A Ptk.-nak a felek szerződéskötése időpontjában hatályban volt 205. §-a (1) bekezdésének rendelkezéseiből viszont következik, hogy az üzletszabályzat mint általános szerződési feltétel csak akkor válik a szerződés részévé, ha annak tartalmát a másik fél megismerte, s azt kifejezetten vagy ráutaló magatartással elfogadta. Az adott esetben ennek bizonyítása az erre hivatkozó I. r. alperest terheli. Figyelemmel arra, hogy az I. r. alperes a I-III. r. felperesekkel kötött értékpapír-adásvételi szerződésben még csak nem is utalt arra, hogy az üzletszabályzat s annak a választottbírósági kikötésre vonatkozó rendelkezései a szerződés részévé válnak, nem állapítható meg, hogy az I-III. r. felperesek azt elfogadták, s az üzletszabályzatban foglaltak a felek közötti szerződés részévé váltak volna. A felperesek helytállóan hivatkoztak arra: egy értékpapírt forgalmazó szakcégtől elvárható, hogy blankettaszerződésében utaljon az üzletszabályzatra, ha annak alkalmazását kívánja. Ennek elmulasztása pedig azt eredményezi, hogy az üzletszabályzat – a konszenzus hiányában – nem válik az adott szerződés részévé.
A Legfelsőbb Bíróság egyetért a felpereseknek azzal a jogi álláspontjával is, hogy az üzletszabályzatnak a választottbírósági kikötést tartalmazó rendelkezése egy szokásostól eltérő rendelkezés. Ezért külön figyelemfelhívó tájékoztatásra és az I-III. r. felperes kifejezett elfogadó nyilatkozatára lett volna szükség ahhoz, hogy e rendelkezés a felek közötti értékpapír-adásvételi szerződés részévé váljon (GK. 37. sz. állásfoglalás II. pontja). Erre pedig az adott esetben nem került sor.
Az I-III. r. felperesek keresete az értékpapír-adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítására, az eredeti állapot helyreállítására irányult. Az értékpapír-adásvételi szerződés a számlaszerződéstől független, önálló szerződés. E szerződésből eredő jogviszony mikénti elbírálása független a számlaszerződésen alapuló jogviszonytól. Az I. r. alperes által csatolt számlaszerződések – a számlaszerződés tárgya megnevezésű 1. pontban – rendelkeznek arról, hogy a számla javára és terhére a számlatulajdonossal kötött külön szerződések rendelkezései alapján történik a nyilvántartás vezetése. Ez is azt támasztja alá, hogy a számlaszerződés és az értékpapír-adásvételi szerződés egymástól független, külön szerződések. Mindezekre tekintettel alaptalan az I. r. alperesnek az az érvelése, hogy az értékpapír-adásvételi szerződés és a számlaszerződés egymástól elválaszthatatlan szerződések. Következésképpen a számlaszerződésbe foglalt választottbírósági kikötés, illetőleg a számlaszerződés utalása az üzletszabályzatra mint a szerződés részére, nem alapozza meg annak megállapítását, hogy a felek között az értékpapír-adásvételi szerződésből eredő jogviszony elbírálására is létrejött a választottbírósági kikötés. Az I. r. alperes ezzel ellentétes álláspontja téves.
A fent kifejtettekre tekintettel az elsőfokú bíróság tévedett, amikor az I-III. r. felperesek I. r. alperessel szemben előterjesztett keresete tárgyában, az 1994. évi LXXI. törvény 8. §-ának (1) bekezdése alapján a pert megszüntette, választottbírósági kikötésre hivatkozva.
A Pp. 51. §-ának c) pontja értelmében több felperes együtt indíthat pert, illetőleg több alperes együtt perelhető, ha a perbeli követelések hasonló ténybeli és jogi alapból erednek, és ugyanannak a bíróságnak az illetékessége a 40. § rendelkezéseinek alkalmazása nélkül is mindegyik alperessel szemben megállapítható. Az egyszerű pertársaság létrejöttének feltételei a felperesek esetében fennállnak, hiszen valamennyiük követelése hasonló ténybeli és jogi alapból ered – ugyanolyan fajta értékpapír-adásvételi szerződés azonos indokkal történt megtámadásából. Másrészt mindegyik alperessel szemben megállapítható a Pesti Központi Kerületi Bíróság illetékessége, figyelemmel arra, hogy az I. r. alperes székhelye Budapest V. kerületében, míg a II. r. alperes székhelye Budapest VI. kerületében van [Pp. 30. §-ának (1) bekezdése].
A felperesek keresetlevele benyújtásának időpontjában – 1999. december 8-án – hatályban volt Pp. 23. §-a (1) bekezdésének a) és h) pontja az alábbiak szerint rendelkezik:
A megyei bíróság hatáskörébe tartoznak
a) azok a vagyonjogi perek, amelyek tárgyának értéke a 10 millió Ft-ot meghaladja, a házassági vagyonjogi perek kivételével;
h) azok a perek, amelyeket a törvény a megyei bíróság hatáskörébe utal.
A felperesek a megyei bíróság hatáskörének jogalapjaként alaptalanul hivatkoztak a Pp. 23. §-a (1) bekezdésének h) pontjára. A keresetlevél benyújtásának időpontjában ugyanis törvény nem utalta a megyei bíróság hatáskörébe az értékpapír-adásvételi szerződéssel kapcsolatos pereket. Ezt a rendelkezést tartalmazó jogszabály még nincs hatályban. Az 1998. évi LXXI. törvény 1. §-ával beiktatott 1997. évi LXXII. törvény 34. §-a (3) bekezdése szerint a módosított 23. § hatálybalépéséről majd külön törvény rendelkezik.
A keresetlevél benyújtásának időpontjában hatályban volt Pp. 25. §-ának (3) bekezdése akként rendelkezik, hogy ha egy vagy több felperes ugyanabban a keresetlevélben egy vagy több alperes elleni követeléseit érvényesíti, a pertárgy értékének megállapításánál az összes követeléseket össze kell adni. Ezek a feltételek jelen esetben fennállnak, hiszen a felperesi oldalon többen állnak perben, és az alperesekkel szemben különböző vagyoni igényeket terjesztettek elő (lásd: Polgári Perrendtartás magyarázata, szerkesztette: Dr. Németh János, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest 1999. 1. kötet 182. oldalán „pertárgy értéke keresethalmaz esetében” címszó alatt az 1. és a 3. bekezdésben). Ekként a felperesek vagyonjogi perének tárgyalása, a Pp. 23. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján, a megyei bíróság – adott esetben a Fővárosi Bíróság – hatáskörébe tartozik.
A fent kifejtettek szerint a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 258. §-ának (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság fellebbezésekkel támadott 4. és 6. sorszámú végzéseit hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot utasította a per további tárgyalására és újabb határozat hozatalára. Ennek folytán – a Pp. 259. §-a szerint alkalmazott 252. §-ának (4) bekezdése értelmében – a fellebbezéssel felmerült perköltség összegét csak megállapította, annak viseléséről az elsőfokú bíróságnak kell döntenie az eljárást befejező határozatában. (Legf. Bír. Gf. VI. 31.094/2000. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás