14/2001. (V. 14.) AB határozat
14/2001. (V. 14.) AB határozat1
2001.05.14.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendeleti előírások alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Dunaújváros Megyei Jogú Város Közgyűlése által alkotott, 49/1999. (XII. 17.) KR számú rendelettel módosított 43/1998. (XII. 2.) KR számú, az állattartásról szóló rendelet 10. § (3) bekezdése utolsó mondatának ,,– ragadozó állatok kivételével, melyhez a polgármester egyedi engedélye szükséges –'' fordulata alkotmányellenes, azért azt megsemmisíti.
2. Az Alkotmánybíróság a fenti rendelet 10. § (3) bekezdése utolsó mondatának fennmaradó része, a 10. § (7) bekezdése, valamint 21. § (1) bekezdés utolsó fordulata alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
3. Az Alkotmánybíróság ugyanezen rendelet 11. § (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást megszünteti.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
Az indítványozó Dunaújváros Megyei Jogú Város önkormányzatának az állattartásról szóló 43/1998. (XII. 2.) KR számú rendeletének (a továbbiakban: Ör.) a méhtartásra vonatkozó előírásait alkotmányellenesnek tartja, mivel azok véleménye szerint ellentétesek a méhészetről szóló 15/1969. (XI. 6.) MÉM rendelettel (a továbbiakban: MÉM rendelet).
Álláspontja szerint ugyanis miközben a MÉM rendelet célja, hogy az arra alkalmas területen a méhészkedést mindenki szabadon gyakorolhassa, addig az Ör. célja a tiltás, az egyedi engedélyhez kötés, illetve a méhészkedés lehetetlenné tétele.
Hivatkozik az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésére, amely szerint a helyi képviselő-testület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal. Erre tekintettel kéri a kifogásolt rendelkezések alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését.
II.
1. Az Ör.-nek az indítványozó által kifogásolt rendelkezései a következők:
,,10. § (3) ... Közepes- és kishaszonállat – ragadozó állatok kivételével, melyhez a polgármester egyedi engedélye szükséges – a 9–11. §-ban előírt feltételek biztosítása mellett tartható.''
,,10. § (7) A polgármester egyedi engedélyezési eljárása során ki kell kérni az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat, valamint a hatósági állatorvos véleményét. Az engedélyezésről az érintett szomszédokat is kötelezően értesíteni kell, a határozat egy példányával.''
,,11. § (4) Méheket tartani, méhészkedést gyakorolni a 10. § (3)–(6) bekezdéseiben rögzített területeken a módosított és kiegészített 15/1969. (XI. 6.) MÉM számú rendelet – és a vonatkozó külön állat-egészségügyi és növényvédelmi jogszabályok – megtartása mellett lehet, figyelemmel a 11. § (1) bekezdés a) pontjára.''
,,21. § (1) A polgármester – előzetes figyelmeztetés után – az állattartást megtilthatja, korlátozhatja, illetve szabálysértési eljárást kezdeményezhet, amennyiben az állattartó ... a környezet nyugalmát az állattartással zavarja.''
2. Az Ör. fenti rendelkezései az indítványozó véleménye szerint a MÉM rendelet következő előírásaival ellentétesek:
,,1. § A méhészkedést – a vonatkozó külön (állat-egészségügyi, növényvédelmi stb.) jogszabályok megtartásával – erre alkalmas területen mindenki szabadon gyakorolhatja. Háztömbök területén méhészetet létesíteni és fenntartani nem szabad.
2. § (1) A többlakásos lakóházak udvarán és közös használatú kertjében méhészetet létesíteni csak az összes lakás bérlőjének (tulajdonosának) hozzájárulásával és a (2) bekezdésben foglaltak megtartása mellett szabad.
(2) Méhészetet közös használatú épülettől és a szomszéd ingatlanoktól 4 méter, használatban levő utaktól (közúttól, saját használatú úttól) pedig az út melletti vízvezető árok külső szélétől számított 10 méter távolságon túl szabad csak elhelyezni. A saját használatú út tulajdonosa (használója) az út ideiglenes lezárása esetén az úton és az út mentén a letelepedést engedélyezheti.
(3) Ha a szomszéd ingatlantól való 4 méter távolságot megtartani nem lehet, a méheknek ellenkező irányban vagy – legalább 2 méter magas, tömör (deszka stb.) kerítés vagy élősövény létesítésével – a magasban való kirepülését kell biztosítani.''
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság a 10. § (3) bekezdése utolsó mondatának alkotmányossági vizsgálata során észlelte, hogy e rendelkezésnek nem az indítványozó által támadott, hanem a gondolatjelek között szereplő, a ragadozó állatok tartásának engedélyezésére vonatkozó része ellentétes az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény (a továbbiakban: Átv.) 20. § (2) és (3) bekezdéseivel, amelyek szerint:
,,20. § (2) A természetvédelmi oltalom alatt nem álló, illetőleg a nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá nem tartozó veszélyes állat tartására a tervezett tartás helye szerint illetékes települési, fővárosban a kerületi önkormányzat jegyzője (a továbbiakban: jegyző) – az állat-egészségügyi hatóság és a természetvédelem illetékes állami szervének a szakhatósági hozzájárulásával – adhat engedélyt. Az engedély kizárólag abban az esetben adható meg, ha a tartás a környezet nyugalmát és biztonságát nem sérti vagy nem veszélyezteti, és az egyed tartási feltételei – ideértve a tartáshoz szükséges szakismeretet is – biztosítottak. Az engedélyben – ha az állat azonosíthatósága megoldható – rendelkezni kell a veszélyes állat azonosíthatóságának módjáról.
(3) A természetvédelmi oltalom alatt álló, illetőleg a nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá tartozó veszélyes állatok tartását a természetvédelem illetékes állami szerve engedélyezi, a tervezett tartás helye szerint illetékes jegyző szakhatósági hozzájárulásával.''
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Átv.-nek a veszélyes állatok tartásáról szóló rendelkezései – amelyek hatálya a ragadozó állatokra is kiterjed – engedélyező hatóságként a tartás helye szerint illetékes települési önkormányzat jegyzőjét, illetve a természetvédelmi hatóságot jelöli meg. Ezzel ellentétes az Ör. 10. § (3) bekezdésének gondolatjelek között szereplő kitétele, amely az engedélyezési jogkört a ragadozó állatok tekintetében a polgármesterre telepíti. Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése szerint a helyi képviselő-testület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal. Az Alkotmánybíróság a fentieknek megfelelően hivatalból eljárva megállapította, hogy e rendelkezés alkotmányellenes, ezért azt megsemmisítette.
2. Az indítványozó az Ör. 10. § (3) bekezdésének utolsó mondatát azért tartja alkotmányellenesnek, mert az – véleménye szerint – a méhek tartását egyedi engedélyhez köti. Ez pedig ellentétben áll a MÉM rendelettel, amely szerint a méhészkedést a vonatkozó jogszabályok megtartásával mindenki szabadon gyakorolhatja. Hivatkozik a 6/1995. (II. 22.) AB határozatra, amely – az indítványozó értelmezése szerint – hasonló esetre vonatkozóan kimondta az egyedi engedélyezés alkotmányellenességét. Ezért kifogásolja az Ör. 10. § (7) bekezdését is, amely az egyedi engedélyezési eljárást szabályozza.
Az Ör. 10. § (3) bekezdésének kifogásolt, utolsó mondata: ,,Közepes- és kishaszonállat – ragadozó állatok kivételével, melyhez a polgármester egyedi engedélye szükséges – a 9–11. §-ban előírt feltételek biztosítása mellett tartható'' az indítványozó állításával ellentétben nem köti egyedi engedélyezési eljáráshoz a méhek tartását. Az Ör. 2. § (1) bekezdésének c) pontja szerint ugyanis a méh a kis haszonállatok csoportjába tartozik, s mint ilyen, a 10. § (3) bekezdése szerint az Ör. 9–11. §-aiban rögzített követelmények teljesítése esetén engedély nélkül tartható. A méhészt az Ör. 11. § (5) bekezdése szerint csak bejelentési kötelezettség terheli.
Az Ör. 10. § (7) bekezdése, amely azt szabályozza, hogy az állattartás egyedi engedélyezése során kitől kell szakvéleményt kérni, illetve kit kell a döntésről értesíteni, szintén nem a méhekre vonatkozik, hanem a 10. §-nak az indítványozó által nem kifogásolt más bekezdéseiben egyedi engedélyhez kötött állattartásra. Az egyedi engedélyeztetési kötelezettség a méhtartóra csak abban az esetben terjed ki, ha az Ör. 11. § (1) bekezdésében meghatározott maximális állatlétszámot meghaladó számú állatot kíván tartani. Az indítványozó azonban az Ör.-nek ezt a rendelkezését nem támadta.
A fentiekből következően az Alkotmánybíróság az Ör. 10. § (3) bekezdése utolsó mondatának fennmaradó része, illetve a 10. § (7) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
Az Ör. 21. § (1) bekezdésének utolsó fordulatát az indítványozó azért kifogásolja, mert véleménye szerint az a kitétel, amely szerint a polgármester – előzetes figyelmeztetés után – az állattartást megtilthatja, korlátozhatja, illetve szabálysértési eljárást kezdeményezhet, amennyiben az állattartó a környezet nyugalmát az állattartással zavarja, csak arra szolgál, hogy az önkormányzat a méhtartást bármilyen alaptalan panasz esetén megtiltsa, a panasz jogosságát, megalapozottságát úgysem vizsgálja senki. Ez pedig véleménye szerint ellentétes a MÉM rendelettel, amely szerint a méhészkedés – arra alkalmas területen – bárki által szabadon gyakorolható.
Nem megalapozott az indítványozónak ez az érvelése sem, hiszen a MÉM rendelet maga is úgy fogalmaz, hogy a méhészkedés a vonatkozó jogszabályok megtartásával gyakorolható szabadon. A méhészkedés gyakorlásának szabadsága nem értelmezhető úgy, hogy az a környezet nyugalmának zavarása esetén is korlátozhatatlan lenne. Sőt éppen az ilyen értelmezés állna ellentétben a környezetben élők törvényben biztosított jogaival.
Annak kiküszöbölésére pedig, hogy e rendelkezésre hivatkozva esetleg megalapozatlan egyedi döntések születhessenek, rendelkezésre áll a döntés elleni jogorvoslatok intézménye. Maga a kifogásolt rendelkezés azonban nem áll ellentétben a MÉM rendelettel, így nem ellentétes az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésével sem. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság az Ör. 21. § (1) bekezdés utolsó fordulata alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt is elutasította.
3. Az Alkotmánybíróság eljárása során megállapította, hogy az Ör. 11. § (4) bekezdése alkotmányellenességének utólagos megállapítására irányuló vizsgálatát már lefolytatta és annak tekintetében elutasító döntést hozott az 586/B/1996. számú AB határozatban. Dunaújváros önkormányzatának az állattartásról szóló, az elbíráláskor hatályos 30/1994. (XI. 30.) rendelete a jelen ügyben kifogásolt 11. § (4) bekezdést – más paragrafusszámozással [5. § (8) bekezdés első mondata; a mondaton belüli hivatkozásokban a 10. § (3)–(6) bekezdéseire való utalás helyett a 4. § (3)–(6) bekezdéseire utalással, illetve a 11. § (1) bekezdés a) pontjára való utalás helyett az 5. § (1) bekezdés a) pontjára való utalással], egyébként azonban teljesen azonos szöveggel tartalmazta. Az indítványozó akkor is a MÉM rendelettel való ellentétet jelölte meg a vélt alkotmányellenesség indokául, és az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésére hivatkozott.
A fentiekből következően az Alkotmánybíróság az Ör. 11. § (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására irányuló eljárását – res iudicata címen – megszüntette.
A határozatnak a Magyar Közlönyben való közzététele az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 41. §-án alapul.
Alkotmánybírósági ügyszám: 1128/B/1998/8.
1
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás