KK BH 2001/148
KK BH 2001/148
2001.03.01.
Az Alkotmányban biztosított jogorvoslathoz való jog a közigazgatási szerv törvényességi felügyeleti jogkörben hozott – ideiglenes, végrehajtás útján ki nem kényszeríthető – határozatának felülvizsgálatára nem terjed ki [1989. évi II. tv. 10. §; 1996. évi LXIV. tv. 26-27. §; 1957. évi IV. tv. 3. §; Pp. 324. §].
Az alperes 1999. február 4-én kelt határozatával a felperes Elnökségének, Elnökének és Ellenőrző Bizottságának működését felfüggesztette, és felügyelő biztost rendelt ki, majd az 1999. február 10-én kelt határozatával az alaphatározatot jogorvoslati záradékkal egészítette ki, az azonnali végrehajtás elrendelése tekintetében pedig módosította. Ezt követően az 1999. február 18-án kelt határozatával a felperes rendkívüli közgyűlését 1999. március 19-re összehívta, majd az 1999. március 12-én kelt határozatával az MLSZ Elnöksége felfüggesztésére vonatkozó rendelkezését visszavonta.
A felperes keresetében az alperes fenti határozatainak felülvizsgálatát kérte.
Az elsőfokú bíróság végzésével a felperes keresetlevelét idézés kibocsátása nélkül elutasította. Végzése indokolásában megállapította, hogy a felperes köztestület, amelyre az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény (a továbbiakban: Etv.) rendelkezéseit kell alkalmazni.
Rámutatott arra, hogy a sportról szóló, 1996. évi LXIV. törvény (a továbbiakban: Stv.) 26. §-ának (1) bekezdése alapján az alperes a felperes felett törvényességi felügyeletet gyakorol. E körben az Stv. 27. §-ának (1) bekezdése alapján a felperest jogszabálysértés megszüntetésére hívhatja fel, illetve az Stv. 27. §-ának (3) bekezdése alapján további intézkedéseket tehet. Megállapította, hogy a törvény nem rendelkezik arról, hogy az alperes milyen eljárásban gyakorolja a törvényességi felügyeletet, illetve hogy felügyeleti intézkedése ellen van-e helye jogorvoslatnak. Utalt arra, hogy hasonló jellegű jogosítványokkal rendelkezik az igazságügy-miniszter az Igazságügyi Szakértői Kamara tevékenységével kapcsolatban.
Az elsőfokú bíróság – az alperes törvényességi felügyeleti jogkörének természetét elemezve – arra a következtetésre jutott, hogy az alperes mintegy az ügyészi szervezettel megosztva rendelkezik törvényességi felügyeleti jogkörrel, amely szakmai irányultságú. Álláspontja szerint az alperes ugyan közigazgatási szerv, törvényességi felügyeleti jogkörének gyakorlása során azonban nem közigazgatási ügyben jár el, határozata pedig a Polgári perrendtartás XX. fejezete szerint nem közigazgatási határozat. Az Stv. a bírósághoz fordulás jogát csak az alperesnek biztosítja, az Etv. 10. §-ának (1) bekezdése szerint pedig a felperes vagy valamely szerve törvénysértő határozata ellen a felperes tagjai fordulhatnak bírósághoz. Ezen túlmenően az önkormányzatiság elvére figyelemmel a felperes létét és működését érintő belső kérdéseket nem lehet bíróság elé vinni. Ily módon a felperes az Stv., illetve az Etv. alapján perindításra nem jogosult.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben a végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására kötelezését kérte. Sérelmezte, hogy az Alkotmány 57. §-a (5) bekezdésében biztosított jogorvoslati jog ellenére az elsőfokú bíróság végzése a bírósági jogorvoslat lehetőségét kizárta. Utalt továbbá arra, hogy felülvizsgálati kérelmét a Legfőbb Ügyész ismételten visszautasította.
A fellebbezés nem alapos.
Az Stv. 26. §-ának (1) bekezdése szerint az alperes törvényességi felügyeletet gyakorol a szakszövetségek felett. A 27. § (1) bekezdése értelmében az alperes a jogszabály, a szakszövetség alapszabálya, egyéb szabályzatai megsértése (a továbbiakban: jogszabálysértés) esetén határidő kitűzésével felhívja a szakszövetséget a jogszabálysértés megszüntetésére. A 27. § (2) bekezdése kimondja, hogy a szakszövetség a felhívásban foglaltakat megvizsgálja, és a megadott határidőn belül az annak alapján tett intézkedésről vagy egyet nem értéséről az alperest tájékoztatja. A 27. § (3) bekezdése szerint, ha a megadott határidőn belül intézkedés nem történt, az alperes
a) a szakszövetség határozata ellen keresettel fordulhat a Fővárosi Bírósághoz,
c) a jogszabálysértés megszüntetése érdekében összehívhatja a szakszövetség közgyűlését,
d) ismételt vagy súlyos jogszabálysértés esetén a szakszövetség vagy egyes szerveinek, tisztségviselőinek működését felfüggesztheti. Ha a törvényességi felügyelet gyakorlója a szakszövetség működését felfüggesztette, egyidejűleg felügyelőbiztost rendel ki a jogszabálysértés megszüntetésére és a törvényes működés helyreállítására.
Az alperes tehát jogszabálysértés esetén felhívhatja a szakszövetséget a szükséges intézkedés megtételére, és amennyiben az elmarad, fő szabályként a bírósághoz fordulhat.
Amennyiben gyors intézkedés indokolt, szűk körben a szakszövetség jogszabálysértő döntését megsemmisítheti, és szükséges esetben új határozat hozatalát rendelheti el. Azért, hogy a szakszövetség önkormányzatisága függetlensége ne csorbuljon, sem az alperes, sem a bíróság nem változtathatja meg a szakszövetség határozatát. Ismételt vagy súlyos jogszabálysértés esetén az alperes vagy a bíróság a szakszövetség vagy egyes szervei tisztségviselőinek működését felfüggesztheti, és a jogszabálysértés megszüntetésére, a törvényes működés helyreállítására felügyelőbiztost rendelhet ki.
Az elsőfokú bíróság helytállóan mutatott rá arra, hogy az alperes keresettel támadott határozatait a felperes felett gyakorolt törvényességi felügyeleti jogkörében hozta, amelyeknek bírósági felülvizsgálatát a jogkört szabályozó Stv. rendelkezései nem biztosítják. Az Etv. alapján csak a társadalmi szervezet határozata ellen lehet bírósághoz fordulni, minthogy azonban az alperes határozata a per tárgya, a felperes perindítási jogosultságát az Etv. sem alapozza meg.
Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 3. §-ának (3) bekezdése szerint e törvény alkalmazása szempontjából államigazgatási ügy minden olyan ügy, amelyben a közigazgatási szerv az ügyfelet érintő jogot vagy kötelességet állapít meg, adatot igazol, nyilvántartást vezet, vagy hatósági ellenőrzést végez. A Pp. 324. §-ának (2) bekezdése szerint e fejezet alkalmazásában közigazgatási határozat
a) az államigazgatási szervnek vagy államigazgatási ügy intézésére feljogosított más szervnek hatósági államigazgatási ügyben (Áe. 3. §) hozott határozata,
b) a helyi önkormányzat törvényben meghatározott határozata, belső szabályzata, illetve egyéb döntése,
c) más szervnek az a határozata, amelynek felülvizsgálatára vonatkozóan külön törvény e fejezet alkalmazását rendeli.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az Áe. és a Pp. idézett rendelkezései alapján az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy az alperes – mint a felperes törvényességi felügyeletét gyakorló szerv – a felperessel szemben nem mint ügyféllel szemben járt el, vele szemben nem hatósági eljárást folytatott, hiszen határozata végrehajtás útján nem kikényszeríthető.
Minthogy az Stv. a Pp. 324. §-a (2) bekezdésének c) pontja által megkívánt módon az alperes törvényességi felügyeleti jogkörben hozott határozata felülvizsgálatára sem rendeli alkalmazni a Pp. XX. fejezetét, az elsőfokú bíróság jogszerűen állapította meg, hogy az alperes határozatai nem a Pp. XX. fejezete alapján felülvizsgálható közigazgatási határozatok.
A felperes fellebbezésében a jogorvoslathoz való jog alkotmányos alapelvére hivatkozással kifogásolta az elsőfokú bíróság döntését.
Az Alkotmány 57. §-ának (5) bekezdése szerint a Magyar Köztársaságban a törvényekben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírói, államizgatási vagy más hatósági döntés ellen, amely jogát vagy jogos érdekét sérti. Az Alkotmány idézett rendelkezése csak a jogsérelmet eredményező bírói, államigazgatási és más hatósági döntések elleni jogorvoslatot biztosítja. Az a szabály, hogy a jogorvoslattal „a törvényekben meghatározottak szerint” lehet élni, arra utal, hogy a jogorvoslatnak többféle formája lehet. A jogorvoslathoz való alapvető jog tárgyilag tehát csak a hatósági döntésekre terjed ki, és nem foglalja magában az állami, de nem hatósági döntéseket. A jogorvoslathoz való alkotmányos jog csak az érdemi ügydöntő határozatok tekintetében jelenti a más szervhez, vagy a magasabb fórumhoz való fordulás lehetőségét.
A Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, hogy az alperes felülvizsgálni kért határozatai ideiglenes jellegű, végrehajtás útján ki nem kényszeríthető rendelkezést tartalmaztak, hiszen a felperes Elnökségének, Elnökének, Ellenőrző Bizottságának működését időlegesen függesztették fel, a felfüggesztés időtartamára rendelt ki felügyelő biztost, illetve egyszeri cselekményként hívott össze rendkívüli közgyűlést. Mindezek az intézkedések – formai szempontból – nem ügydöntőek, hiszen a szakszövetség közgyűlése a szakszövetség működéséről teljes körűen rendelkezhet. Amennyiben pedig a közgyűlés hoz jogszabálysértő határozatot, az az Etv. 10. §-ának (1) bekezdése alapján bármely tag részéről bíróság előtt megtámadható.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint tehát az Alkotmány 57. §-ának (5) bekezdésében garantált jogorvoslathoz való jog az alperes törvényességi felügyeleti jogkörben hozott határozatának felülvizsgálatára nem terjed ki, ugyanakkor a közvetett felülvizsgálat lehetőségét az Etv. 10. §-ának (1) bekezdése, az alperesi intézkedés alapján a felperes szervei által hozott határozatok felülvizsgálata során biztosítja.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 259. §-a folytán alkalmazandó Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Kpkf. VI. 28.379/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás