KK BH 2001/149
KK BH 2001/149
2001.03.01.
Az elsőfokú határozatot megsemmisítő döntés nem minősül az ügy érdemében hozott – és így a bíróság által felülvizsgálható – határozatnak [1957. évi IV. tv. 72. § (1) bek.; Pp. 130. §; 3/1998. Kje.].
A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát kérte, amelyben az alperes a Megyei Közlekedési Felügyelet 1998. április 22-én kelt határozatát megsemmisítette.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetlevelét a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül elutasította. Végzésének indokolásában kifejtette, hogy az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló, többször módosított 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 72. §-ának (1) bekezdése értelmében a bíróság az államigazgatási ügy érdemében hozott határozatot vizsgálhatja felül.
Érdemi határozat az az egyedi államigazgatási aktus, amellyel az államigazgatási szerv az ügy tárgyát képező jogviszonyt elbírálja. Az érdemi határozat az előidézett jogi hatást tekintve lehet jogot keletkeztető, megváltoztató vagy megszüntető határozat, továbbá jogot vagy kötelezettséget megállapító, illetőleg jogkövetkezményt tartalmazó határozat.
Az alperes megsemmisítésről szóló határozata azonban nem minősül az ügy érdemében hozott határozatnak, így azt a bíróság nem vizsgálhatja felül.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a felperes fellebbezett, a végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak az eljárás lefolytatására utasítását kérte. Álláspontja szerint a megyei bíróság helytelen jogértelmezéssel jutott arra az álláspontra, hogy a keresetlevél idézés kibocsátása nélkül elutasítható. A kérdéses ügyben született egy érdemi kötelezettséget megállapító közigazgatási határozat, amelyet a perre okot adó másodfokú Közlekedési Főfelügyelet megsemmisített, az elsőfokú hatóságot új eljárásra nem utasította. Ennek folytán az ügy érdemében hozott és kötelezettséget megállapító határozat nem hatályosult, így az ügyben a bírósági út megengedett, hisz ebben más hatóság nem dönthet.
Az alperes a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú végzés helybenhagyását kérte.
A fellebbezés nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság által végzése indokolásában kifejtett jogi állásponttal. Helyesen mutatott rá a megyei bíróság az Áe. 72. §-ának (1) bekezdése alapján az általánosan kialakult és következetes bírói gyakorlatnak megfelelően az érdemi döntés kritériumaira.
A keresettel támadott határozatában az alperes az elsőfokú közigazgatási határozatot megsemmisítő döntést hozott, részletesen meghatározva és taglalva azt, hogy a határozat mely okokból minősül jogszabálysértőnek. Megjelölte, hogy az elsőfokú hatóság a korábban már hatályon kívül helyezett határozataira alapozottan, a másodfokú hatóság által a tényállás-tisztázási kötelezettség körében előírtak teljesítésének mellőzésével hozta meg határozatát.
Az alperes határozatának az ide vonatkozó anyagi jogszabályi rendelkezések összevetésével történt tartalmi elemzése alapján egyértelműen megállapítható volt, hogy az érdemi döntést nem tartalmazott. Nem zárta el ugyanakkor a felperest – a fellebbezésben foglaltakkal ellentétben – az alperes határozata a jogérvényesítés lehetőségétől, sőt, annak módjára vonatkozóan, az érdemi eljárás lefolytatásához szükséges tartalmi elemek megjelölésével, pontos iránymutatást adott.
A közigazgatási jogviszony fennállta az eddigi eljárás során nem kérdőjeleződött meg, így a megsemmisítő alperesi döntés a 3/1998. KJE számú jogegységi határozatban foglaltak értelmében sem minősülhetett érdemi döntésnek.
Minderre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 259. §-a folytán alkalmazandó Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Kpkf. VI. 28.307/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás