15/2001. (VI. 6.) KöM rendelet

1. A kibocsátási határértéket minden kibocsátási módra, továbbá minden olyan radionuklidra vagy azok csoportjaira származtatni kell, amelyek kibocsátásra kerülhetnek.

2. A kibocsátási határérték származtatása

2.1.²⁸ Alapösszefüggés:

2.2. Az egységnyi kibocsátás dózisjárulékát nemzetközileg elfogadott modellek segítségével kell meghatározni, a felhasznált paraméterek értékeit reális közelítéssel kell megállapítani.

3. A kibocsátási határérték kritérium:

4. A kibocsátási határérték az ellenőrzés, illetve mérés lehetőségei által indokolt kivételes esetekben alkalmasan megválasztott radionuklid csoportokra (pl. radiojód) is megállapítható. Ebben az esetben az egész csoportra az egységnyi kibocsátáshoz tartozó legnagyobb sugárterhelést eredményező radionuklidra érvényes határértéket kell figyelembe venni.

1. Az alábbi kibocsátási határértékek közcsatornán keresztül 10 m³/s-nál kisebb minimális vízhozamú felszíni vizekbe történő kibocsátásokra érvényesek. A 10 m³/s és 100 m³/s közötti minimális vízhozamú felszíni vizeknél a kibocsátási határértékek öttel, a 100 m³/s feletti minimális vízhozamúaknál harminccal szorzandók.

(1) A tervezett kibocsátási szintek

(2) A tervezés során biztosítani kell a szabályszerű működésre vonatkozóan:

1. Kiemelt létesítménynél:

1.1. A kibocsátás-ellenőrzés célja mérések alapján meghatározni a környezetbe kibocsátott radioaktív anyagok mennyiségét.

1.2. A cél megvalósítását szolgálja a Kibocsátás Ellenőrzési Szabályzat, amely tartalmazza a kibocsátás ellenőrzés rendjét, módszereit és eszközeit, azok teljesítőképességének és hatékonyságának jellemzőit.

1.3. A kibocsátások mérését a kibocsátási útvonalakon kell végezni.

1.4.²⁹ Az engedélyes reprezentatív mintavétellel ellenőrzi a légköri és vízi kibocsátást az összes lehetséges kibocsátási útvonalon. Együttműködik a környezetvédelmi hatósággal annak ellenőrzési programjának végrehajtásában.

1.5. A minták mennyiségét, a minta-előkészítést, továbbá az alkalmazott mérőeszköz érzékenységét és a mérési időt úgy kell megválasztani, hogy a kimutatási határ lehetőleg biztosítsa a kibocsátott radionuklidok aktivitásának meghatározását. A kimutatási határ alatti mennyiségeket a kibocsátások meghatározásánál a kimutatási határral kell figyelembe venni.

1.6. Az aktivitás-koncentrációk, aktivitások meghatározására nuklidspecifikus mérési módszereket kell alkalmazni. Az összes-béta, összes-gamma mérési eredmények csak a változások kimutatására szolgáló előszűrő vizsgálatok indikátor mennyiségeként fogadhatók el, amelyeket ki kell egészíteni a megfelelő nuklidspecifikus elemzésekkel.

1.7. A Kibocsátási Ellenőrzési Szabályzat meghatározza:

1.7.1. a kibocsátás-ellenőrzés jellegét, amely lehet folyamatos vagy szakaszos. A szakaszos ellenőrzés gyakoriságát úgy kell megválasztani, hogy a néhány napos felezési idejű radionuklidokat is mérni lehessen;

1.7.2. a kibocsátás-ellenőrzés mérési módszereit, amelyek elsősorban nuklidspecifikus, esetleg összes-béta vagy összes-gamma mérések;

1.7.3. a kibocsátás-ellenőrzés eszközeit, ezek teljesítőképességét és hatékonyságát;

1.7.4. a kibocsátás-ellenőrzés eredményeinek archiválási rendjét.

1.8. Az engedélyes az ellenőrzés eredményéről, a kibocsátási határérték betartásáról, illetve a kibocsátási határérték kritérium teljesüléséről évenként jelentésben számol be.

1.9. A jelentés tartalmazza:

1.9.1. a létesítmény rövid jellemzését a radioaktív kibocsátás szempontjából;

1.9.2. az alkalmazott ellenőrzési eljárások rövid leírását, az újonnan bevezetettek részletes ismertetését;

1.9.3. a mintavételi és mérési pontok megjelölését, az ellenőrzés gyakoriságát, az eredmények alapján meghatározott éves kibocsátások értékét;

1.9.4. a kibocsátási határérték betartásának, valamint a kibocsátási határérték kritérium teljesülésének igazolását;

1.9.5. a kibocsátások összevetését a tervezett kibocsátási szintekkel;

1.9.6. a kibocsátásmérési eredmények elemzését és ezek összehasonlítását a korábbi adatokkal és hasonló létesítmények kibocsátási értékeivel;

1.9.7. szükség esetén a radioaktív kibocsátások mérséklésére, továbbá az ellenőrzés hatékonyságának javítására vonatkozó javaslatokat.

1.10. A nukleáris létesítmény engedélyese által negyedévenként benyújtandó részjelentés tartalmazza:

1.10.1. az alkalmazott ellenőrzési eljárások rövid leírását;

1.10.2. a mintavételi és mérési pontok megjelölését, az ellenőrzés gyakoriságát, az eredmények alapján meghatározott negyedéves kibocsátások értékét;

1.10.3. a mérési eredmények elemzését és ezek összehasonlítását a korábbi adatokkal;

1.10.4. szükség esetén a radioaktív kibocsátások mérséklésére, továbbá az ellenőrzés hatékonyságának javítására vonatkozó javaslatokat.

2. Egyéb létesítmények esetén a kibocsátási határérték betartásának, illetve a kibocsátási határérték kritérium teljesülésének igazolásához a beérkező és felhasznált, valamint lebomlott radionuklidok aktivitásának ismeretében kell a kibocsátást becsülni.

1. A kiemelt létesítmények környezeti sugárvédelmi ellenőrzésének célja:

2. A cél megvalósítását szolgálja a Környezet Ellenőrzési Szabályzat, amely tartalmazza a környezeti sugárvédelmi ellenőrzés rendjét, módszereit és eszközeit, azok teljesítőképességének és hatékonyságának jellemzőit.

3. Az aktivitás-koncentrációk, aktivitások meghatározására általában nuklidspecifikus mérési módszereket kell alkalmazni. Az összes-béta mérési eredmények csak a változások kimutatására szolgáló előszűrő vizsgálatok indikátor mennyiségeként fogadhatók el, amelyeket szükség esetén mindenképpen ki kell egészíteni a megfelelő nuklidspecifikus elemzésekkel.

4. A mérési eljárások kimutatási határai feleljenek meg a nemzetközi és hazai méréstechnikai színvonalnak, pl. gamma-spektrometriai méréseknél legalább 1 Bq kg^–1, alfa-spektrometriai méréseknél 0,01 Bq kg^–1, trícium (HTO) meghatározásánál 1 Bq kg^–1, egyéb béta-méréseknél 0,1 Bq kg^–1 legyen.

5. Létesítményfüggő szempontok

5.1. Atomerőmű, atomfűtőmű és kiégett fűtőelem átmeneti tároló esetén:

5.1.1. folyamatos ellenőrzés szükséges a létesítmény körül több irányban a külső gamma-dózisteljesítmény, a levegő radionuklid koncentráció, valamint a légköri radionuklid kihullás mérésével;

5.1.2. szakaszos ellenőrzés, mintavételezés és laboratóriumi mérés szükséges több mintavételi pontban, félévi, esetenként negyedévi gyakorisággal a folyóvíz, folyóvízi üledék és talajvíz, továbbá a talaj, fű, takarmány és indikátornövény esetén.

5.2. Kutató- és oktató reaktor, radioaktív hulladéktároló és uránbánya esetén (beleértve a helyreállított területeket is) az 5.1.1. pontban szereplő folyamatos ellenőrzést legalább egy talajfelszíni ponton kell végezni, továbbá a környezeti mintavételezések és mérések száma is kisebb lehet.

5.3. Az 5.1. és 5.2. pontokban nem szereplő kiemelt létesítmény esetén – a kibocsátásra kerülő radionuklidoktól és kibocsátási módoktól függően – a talaj, talajvíz, folyóvíz és üledéke, valamint a levegő, fű, indikátornövény radionuklid koncentrációjának mérése évi 2–4 alkalommal; a külső gamma-dózisteljesítmény meghatározása ennél gyakrabban történik.

5.4. Az 5.1. pontban megjelölt méréseken kívül az atomerőmű engedélyese:

5.4.1. folyamatosan méri a kibocsátási pontokra jellemző helyen és magasságban a légköri terjedést meghatározó meteorológiai jellemzőket (szélirányt, szélsebességeket stb.);

5.4.2. évente meghatározza az éves vízhozamot.

6. Az engedélyes az ellenőrzés eredményéről évenként jelentésben számol be.

7. A jelentés tartalmazza:

7.1. a létesítmény rövid jellemzését a radioaktív kibocsátás szempontjából és az ellenőrzés célját;

7.2. az alkalmazott ellenőrzési eljárások rövid leírását, az újonnan bevezettek részletes ismertetését;

7.3. a mintavételi és mérési pontok megjelölését, az ellenőrzés gyakoriságát, eredményeit és ezek összevetését a korábbi eredményekkel;

7.4. az ellenőrzés hatékonyságának javítására vonatkozó javaslatokat.

1.³⁰ A környezetvédelmi hatóságnak az illetékességi területén működő kiemelt létesítményekre vonatkozó éves mintavételi és mérési programjának végrehajtása elősegíti annak megítélését, hogy a létesítmény által a 4. számú melléklet szerint szolgáltatott kibocsátási adatok helytállóak-e. A környezetvédelmi hatóság együttműködik a létesítménnyel annak kibocsátás-ellenőrzési programjában, de megfelelő számú és gyakoriságú független mintavételt és mérést is végez.

2.³¹ A környezetvédelmi hatóság éves kibocsátás-ellenőrzési programja minden egyes kibocsátási módra és útvonalra tartalmazza:

3. A minták mennyiségét, a minta-előkészítést, továbbá az alkalmazott mérőeszköz érzékenységét és a mérési időt úgy kell megválasztani, hogy a kimutatási határ tegye lehetővé a kibocsátott radionuklidok aktivitás-koncentrációjának meghatározását.

4. Az aktivitás-koncentrációk, aktivitások meghatározására nuklidspecifikus mérési módszereket kell alkalmazni.

1.³² A környezetvédelmi hatóságok éves mintavételi és mérési programjuk szerint, más ellenőrző és információs rendszerekkel együttműködve ellátják a levegő és vízi környezet radioaktív szennyeződésének ellenőrzését:

2.³³ A környezetvédelmi hatóság által működtetett mérőlaboratórium által vizsgált minták:

3.³⁴ Az országos ellenőrző programban a mintavételi helyek kijelölésénél figyelembe kell venni a korábbi ellenőrzési gyakorlatot, továbbá a hazai és nemzetközi adatszolgáltatási kötelezettségeket is. A levegő ellenőrzésére környezetvédelmi hatóságonként egy-egy mintavételi pont, a jelentősebb felszíni vizeknél és vízbázisoknál legalább egy-egy mintavételi hely kijelölése indokolt.

4. A mintavételi helyeket kiemelt létesítményeknél a kibocsátási útvonalak, meteorológiai és egyéb olyan jellemzők figyelembevételével kell meghatározni, amelyek eredményeként a környezet egyes részein nagyobb szennyeződési szintek alakulhatnak ki. A mintavételi pontok száma a létesítménytől függően 1–5 legyen.

5. Az országos ellenőrzés keretében legalább negyedévente kell a mintavételeket végezni. A mintavételek gyakorisága a kiemelt létesítmények esetében tegye lehetővé a néhány napos felezési idejű radionuklidok kimutatását is.

6. A minták mennyiségét, a minta-előkészítést, továbbá az alkalmazott mérőeszköz érzékenységét és a mérési időt úgy kell megválasztani, hogy a hazai és nemzetközi méréstechnikai színvonalnak megfelelő kimutatási határ legyen elérhető. Irányadó szintek: gamma-spektrometriai méréseknél legalább 1 Bq kg^–1, alfa-spektrometriai méréseknél 0,01 Bq kg^–1, trícium (HTO) meghatározásánál 1 Bq kg^–1, egyéb béta-méréseknél 0,1 Bq kg^–1.

7. Az aktivitás-koncentrációk, aktivitások meghatározására általában nuklidspecifikus mérési módszereket kell alkalmazni.Az összes-béta mérési eredmények csak a változások kimutatására szolgáló előszűrő vizsgálatok indikátor mennyiségeként fogadhatók el, amelyeket szükség esetén mindenképpen ki kell egészíteni a megfelelő nuklidspecifikus elemzésekkel.