PK BH 2001/15
PK BH 2001/15
2001.01.01.
I. A nem vagyoni kártérítés címén megállapított marasztalás összege után a károkozó a baleset napjától köteles kamatot fizetni [Ptk. 360. § (1) bek., 301. § (1) bek.].
II. Az önmaga ellátására képtelen baleseti sérült ápolásával és gondozásával felmerülő többletköltségek járadékként való megítélésének feltételei [Ptk. 345. § (1) bek., 355. § (4) bek., 359. § (1) bek.].
III. A keresetveszteséget pótló járadék összegének megállapítása céljából hasonló munkakörben dolgozók átlagjövedelmének vizsgálata [Ptk. 356. § (1)–(2) bek., 357. § (1) és (4) bek.].
A Legfelsőbb Bíróság korábban hozott közbenső ítéletében az alperes kártérítési felelősségét 80%-ban állapította meg az 1990. július 14-én bekövetkezett balesettel a felpereseknek okozott károkért. A jogerős közbenső ítélet az indokolásában megállapította, hogy az I. r. felperes 1990. július 14-én az általa vezetett Lada típusú személygépkocsival összeütközött egy német állampolgár által vezetett VW Golf típusú autóval. A baleset Érd és Törökbálint között történt a főútvonalon a Fortuna Camping bejárata előtt, ahová a német autó balra kanyarodva akart behajtani. Az Érd irányából közlekedő és egyenesen haladó I. r. felperes a kanyarodni szándékozó autóval ütközött össze, mert az az úttest képzeletbeli felezővonalát átlépte. Az I. r. felperes a baleset során agyzúzódást, agyállományvérzést, nyaki csigolya eltolódásos többszöri törését, ezek következtében agykárosodást és gerincvelő-károsodást szenvedett, amelyek miatt mozgásképtelen, magatehetetlen, mások teljes napot kitevő segítésére szorul, és beszélni sem tud.
A jogerős közbenső ítélet indokolása szerint a baleset azért következett be, mert a kanyarodó német autó vezetője a jogszabályban előírt elsőbbséget nem adta meg az egyenesen haladó I. r. felperesnek. A balesetet a német jármű vezetője okozta, mert a balra történő kanyarodását megkezdve átlépte az úttest képzeletbeli felezővonalát. Az I. r. felperes az adott úton megengedett sebességet túllépte, s ennek szerepe volt abban, hogy a bekövetkezett baleset súlyosabb következménnyel járt. Az I. r. felperes terhére a kárenyhítés körében [Ptk. 340. § (1) bekezdés] ennek a felróható magatartásnak a következményei esnek, s ezt mérlegelve az alperes a felperesek bekövetkezett kárainak 20%-át nem köteles megtéríteni.
A követelés összegére folytatott tárgyalás eredményeként az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felpereseknek 5 760 920 forintot. Kötelezte továbbá az alperest, hogy fizessen meg az I. r. felperesnek 1996. március 1-től havonta, előre 42 400 forint járadékot, 15 440 forint keresetveszteséget pótló járadékot és havi 512 ATS-nek megfelelő forintellenértéket járadékként. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az I. r. felperesnek 3 200 000 forint után 1990. július 14-től a II. és III. r. felperesnek 480 000–480 000 forint után 1990. július 14-től, 3 096 800 forint után 1993. augusztus 1-jétől, 708 379 forint után 1993. október 1-jétől, 2 266 563 forint után 1993. augusztus 1-jétől a kifizetésig járó évi 20%-os kamatot. „Kötelezte továbbá az alperest, hogy fizessen meg az I. r. felperesnek 1996. március 1-jétől kezdődően – annak felmerülésekor – a pumpa feltöltésével, ellenőrzésével kapcsolatban felmerülő közlekedési, gyógyszer-, orvosi ellátás és szállásköltség 80%-át azzal, hogy a felek minden egyes utazás vonatkozásában elszámolni kötelesek egymással”. Kimondta, hogy az ítéletnek a járadékra vonatkozó része előzetesen végrehajtható. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
Az elsőfokú ítélet az indokolásában megállapította, hogy az 1970-ben született I. r. felperes a baleset idején sorkatonai szolgálatát töltötte, ezt megelőzően 1987. október 1-jétől kezdődően a B. Szerviz és Kereskedelmi Kft.-nél autószerelőként dolgozott. Az I. r. felperes szülei a II. és III. r. felperesek, akik egy másik gyermek (1979) tartásáról is gondoskodnak. A baleset idején a III. r. felperes szíjgyártó és kulacskészítő kisiparos volt, s nála dolgozott kisegítő családtagként a II. r. felperes, aki főállásban a Népművészeti Vállalatnál dolgozott. A baleset miatt a szülők a munkájukkal felhagytak, illetőleg a II. r. felperes munkaviszonya átszervezés folytán megszűnt. 1989-ben a II. r. felperes 133 937 forint, a III. r. felperes pedig 133 736 forint jövedelmet ért el.
Az I. r. felperes 1991. május 31-ig táppénzes állományban volt, majd azt követően nyugdíjazták. A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság 1991-ben 33 250 forintot, 1992-ben 67 100 forintot, 1993-ban 80 300 forintot, 1994-ben 99 560 forintot, 1995-ben 122 316 forintot fizetett ki nyugdíjként.
A baleset óta a II. és III. r. felperes életvitele alapvetően megváltozott, az I. r. felperest ápolják és gondozzák.
A baleset után, 1990. július 14-én vette fel az I. r. felperest az Országos Traumatológiai Intézet kómás állapotban, ahol négy hétig kezelték. Ezt követően augusztus 16-án átszállították az Innsbrucki Neurológiai Klinika intenzív osztályára. A kezelések eredményeként a tudata négy hónap után visszatért. A fokozatosan erősödő végtagi tónusfokozódás miatt – a szájon át szedhető gyógyszeres kezelés eredménytelensége miatt – úgynevezett intratecális Baclofen-terápiát kezdtek, amelyhez gyógyszerpumpát ültettek be, amelynek utántöltése Magyarországon nem oldható meg. Ezért a szülők kezdetben havonta, majd később két havonta Bécsbe, illetőleg Innsbruckba szállították ki az I. r. felperest kontrollvizsgálatokra, illetőleg a gyógyszerpumpa feltöltése végett. Az I. r. felperest 1991. május 31-ig kezelték az innsbrucki klinikán, s intenzív fizikoterápiát, logopédus és ergoterápia alkalmazását írták elő. Ettől az időtől kezdődően a szülők otthonukban ápolják és gondozzák az I. r. felperest. Az 1992. szeptemberben végzett vizsgálaton (SOTE Neurológiai Klinika) megállapították, hogy az I. r. felperes szervi idegrendszeri státusában nincs változás, vigil nonverbális kontaktus teremthető vele, beszéd és járásképtelen, saját reflexek tónusfokozódás miatt nem válthatók ki, érzőkör nem megítélhető, széklet-, vizeletinkontinencia. 1994-ben lólábtartás miatt elvégezték az Achilles-inak átmetszését. Az 1995-ben készített szakvélemény alapján az elsőfokú orvosi bizottság 100%-os munkaképesség-csökkenést állapított meg, véglegesen I. csoportú rokkanttá minősítették az I. r. felperest.
Az I. r. felperes a jövőben is folyamatos és állandó ápolásra, gondozásra szorul, állapota kialakult, abban javulás nem várható. A felperes többféle gyógyszert szed, köztük olyan gyógyszert is, amely csak külföldön szerezhető be. Az I. r. felperes különböző ortopéd segédeszközökre szorul (kerekes szék, felfekvés elleni védelem eszközei stb.), gyógytornász, gyógymasszőr és logopédus alkalmazása folyamatosan, a jövőben is szükséges. Az I. r. felperes víz alatti kezelése is indokolt. Szállítása erre alkalmas gépkocsival és kísérővel történhet.
Az I. r. felperest budapesti kórházi kezelése alatt a szülei naponta látogatták, majd a külföldi klinikai kezelés idején (1990. VI. 16. – 1991. V. 31.) a III. r. felperes mindvégig az I. r. felperes mellett volt. A II. r. felperes havonta két-három hetet tartózkodott a fia mellett, egy-két hetet itthon. Távollétük alatt az akkor még kiskorú gyermekük felügyeletét ismerősük látta el díjazás ellenében. A II–III. r. felperes tulajdonában lévő érdi családi házuk épületének átalakítása vált szükségessé (fürdőszoba-átalakítás, küszöbök, kapaszkodók stb.) annak érdekében, hogy az I. r. felperes a lakást használni tudja tolókocsival is. E munkák költsége költségvetés szerint 276 769 forint.
Az alperes 1996. február 21-ig 16 772 403 forint kártérítést fizetett ki a felpereseknek.
I. Nem vagyoni kártérítés
Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában kifejtette, hogy mindhárom felperes esetében fennáll a nem vagyoni kártérítés alapja, amelyre a Ptk. korábban hatályos 354. §-át kellett alkalmazni. Az I. r. felperes a baleset idején húszéves volt, életpályájának kezdetén állt. A bekövetkezett igen súlyos egészségkárosodás további életére döntően kihat, élete alapvetően véglegesen és súlyosan elnehezült. Önálló életvitelre alkalmatlan állapotba került, egész életében mások gondozására szorul, a családalapítás lehetősége kizárt, és fennáll a teljes elmagányosodás veszélye. Valamennyi hátrányt és a káresemény idején fennállt értékviszonyokat értékelve, s figyelemmel a bírói gyakorlatra is, az I. r. felperes a kármegosztásra is tekintettel, 3 200 000 forint nem vagyoni kártérítésre tarthat igényt.
A II–III. r. felperes életvitele a baleset miatt alapvetően, és teljesen átalakult, lényegében mindketten a fiuk ápolását, gondozását végzik, feladva korábbi megszokott, normális életvitelüket. A szülők e kényszerhelyzetét és azt is értékelve, hogy a fiuk ápolása és gondozása a jövőben is rájuk marad, személyenként 480 000 forint összegű nem vagyoni kárpótlásra jogosultak, tekintettel a kármegosztásra is.
II. Vagyoni károk
A károsult felperesek a Ptk. 355. §-ának (4) bekezdése és a Ptk. 345. §-ának (1) bekezdése alapján igényelhették a balesettel összefüggően keletkezett vagyoni káraik megtérítését, minden tételesen is meghatározott követelés esetében a káruk 80%-át kitevő mértékben.
1. A külföldi kezelés alatt az I. r.
Felperesnek vásárolt ruházat 11 235 forint
2. CB rádió vásárlása 18 420 forint
3. 6 hónapi élelemfeljavítás költsége 14 400 forint
4. Gépkocsi beszerzésének költsége 1 600 000 forint
A szakértői vélemény igazolja, hogy az I. r. felperes a tömegközlekedés eszközein nem utazhat, ugyanakkor a szállítása indokolt a kialakult egészségi állapota miatt. A közlekedés költségei mindenképpen megilletik az I. r. felperest, ezért jogos igény részéről olyan autó beszerzése, amelyen az utaztatása megtörténhet. A feltárt gépkocsiárakra figyelemmel a bíróság meghatározta a szállításra alkalmas, beszerezhető autó vételárát.
5. Kondi kerékpár költsége 15 360 forint
6. Telefon költségének 50%-a 12 000 forint
7. Számítógép beszerzésének költsége 40 000 forint
8. Színes televízió beszerzésének költsége 16 000 forint
9. Videóvásárlás költsége 23 200 forint
10. Mosógépvásárlás költségének 50%-a 12 160 forint
11. A másik gyermek gondozásának költsége a szülők indokolt távolléte idejére 42 000 forint
12. Vasúti közlekedés költsége 22 340 forint
13. Kertgondozás elmaradása miatt kár 24 000 forint
A szülők indokolt külföldi tartózkodása miatt családi házuk kertjében elmaradt munkák miatt a bekövetkezett állagromlás miatt részben kár következett be, részben pedig kiesett a korábbi bevétel; ezek mérlegeléssel megállapított összegére tarthatnak igényt.
14. Kórházi látogatások miatt utazási költség 17 222 forint
15. II. r. felperes keresetvesztesége 93 753 forint
16. III. r. felperes keresetvesztesége 93 618 forint
Az orvos szakértői vélemény szerint is indokolt és szükséges volt, hogy a szülők gyermekük mellett legyenek a külföldi kórházi kezelés idején. Ezért igényelhették az igazolt összegű jövedelmeik megtérítését.
17. A lakás átalakításának költsége 221 415 forint
Az I. r. felperesnek a lakás zavartalanabb használata érdekében szükséges a lakáson belül több, kisebb átalakítási munka elvégzése, amelyről készült költségvetést elfogadta a bíróság.
18. Dr. V. T. orvos költsége 1600 forint
19. Különböző gyógyászati segédeszközök beszerzésének költsége 419 525 forint
20. Kontroll és gyógyszerpumpa feltöltésének költsége 1992. novembertől
14 x 31 000 Ft és 1 x 6000 Ft 395 200 forint
21. Kontroll és gyógyszerpumpa költsége 1995. évben 476 800 forint
22. Repülőköltség 285 836 forint
23. Repülőköltség 9814 forint
24. Hazaszállítás költsége külföldről 63 219 forint
25. Kontrollvizsgálat költsége 1991. október hónap 64 416 forint
26. Kontrollvizsgálat költsége 1992. január hónap 64 416 forint
27. Kontrollvizsgálat költsége 1992. december hónap 193 248 forint
28. Vöröskereszt szállítási költség 120 241 forint
29. Szállítási költség 47 813 forint
30. Kórházi költség 9 042 500 forint
31. Ideiglenes intézkedés alapján kifizetett kontroll és gyógyszerpumpa költsége 872 000 forint
32. Totálkárossá vált gépkocsi értéke 188 734 forint
Vagyoni károk összesen 14 330 750 forint
(A 6. és 31. tételpont alatt felvett kiadások kétszeres elszámolása folytán az összes vagyoni kár összege 13 413 938 forint).
III. Az I. r. felperes gondozásával, ápolásával kapcsolatos járadék
A bíróság az I. r. felperes gondozásával, ápolásával kapcsolatos járadék összegét az egészségi állapota változásának megfelelően állapította meg: 1991. június 1-jétől 1993. december 31-ig havi 77 000 forintban, 1995. december 31-ig havi 57 000 forintban, majd 1996. január 1. napjától havi 53 000 forintban azzal, hogy ezek 80%-át köteles viselni az alperes.
Az I. r. felperes kórházból történt hazaszállítása után mindenre kiterjedő, teljes gondozásra, ápolásra szorult, amelybe tartozó tevékenységek egy ember egész napi jelenlétét és munkáját igényelték. Rendszeresen gyógytornász és logopédus igénybevételére is szükség volt, és a háztartás valamennyi elemét érintő többletkiadások merültek fel.
Az első időszakban a járadék összegén belül a gondozói költség 40 000 forint, a közlekedési többletköltség 3000 forint, a logopédus és gyógytornász költsége 10 000 forint, a tisztálkodás többletköltsége 2000 forint, a háztartás többletköltsége 2000 forint, míg a gyógyászati segédeszközök költsége 20 000 forint. Az egyes költségelemek pontosan nem voltak kiszámíthatóak, ezért azok összegét a bíróság a Ptk. 359. §-ának (1) bekezdése alapján általános kártérítésként állapította meg. Az első időszakban ezeken túlmenően elszámolt még külföldön beszerezhető gyógyszerek költségeként 1120 ATS-nek megfelelő forintellenértéket.
A második időszakban az I. r. felperes állapotában bekövetkezett bizonyos kedvező változások miatt uszodába járhat, az ezzel kapcsolatos költség összege havi 5000 forint. A gondozás, ápolás költsége havi 25 000 forint, a közlekedési többletköltség 5000 forint, gyógyszerköltség 2000 forint, a logopédus és gyógytornász költsége 10 000 forint, a tisztasági többletköltség 3000 forint, a háztartás többletköltsége 2000 forint, míg újonnan felmerült kulturális jellegű kiadások 5000 forintos költsége, továbbá külföldi gyógyszerek 800 ATS-nek megfelelő forintellenértéke.
Az 1996. január 1-jével kezdődő harmadik időszak járadékának költségelemei az előzőhöz képest változatlanok, kivéve a közlekedési többletköltséget, ugyanis erre az I. r. felperes azért nem tarthat igényt, mert a vagyoni károk között szerepel a gépkocsivásárlásra fordítható vételár, míg a háztartás többletköltségének összege 3000 forintra emelkedett. Az ítélethozataltól (1996. március 1-jétől) a járadék összege 42 400 forint és 512 ATS forintellenértéke.
IV. Az I. r. felperes keresetveszteségét pótló járadék
Az I. r. felperesnek járó keresetveszteséget pótló járadékot a Ptk. 356. §-ának (1) és (2) bekezdése, valamint a Ptk. 357. §-ának (1) és (4) bekezdése alapján határozta meg a bíróság annak alapján, hogy megállapította az I. r. felperes volt munkahelyén hasonló munkakörben dolgozók átlagjövedelmét. Az így meghatározott éves átlagjövedelemből levonta a kifizetett nyugdíjakat, s így az I. r. felperes összes jövedelemkiesése 708 379 forint. Az I. r. felperes 1996. január 1-jétől 10 700 forint nyugdíjat kap, s ezt kell levonni az alapul vett 30 000 forint összegű bruttó bérből, s a különbözet 80%-ára, havi 15 440 forintra tarthat igényt keresetveszteséget pótló járadékként a jövőre nézve.
V. Külföldi gyógykezelés, gyógyszerpumpatöltés és ellenőrzés költsége
Az úgynevezett Baclofen gyógyszerpumpa töltését Magyarországon nem végzik, ugyanakkor az orvos szakértői vélemény szerint ennek alkalmazása indokolt és szükséges. Ezzel kapcsolatban a külföldi kiszállítás, a pumpatöltés, a gyógyszer és szállás költsége merül fel, amelynek megfizetésére ideiglenes intézkedés kötelezte az alperest. Az előre meg nem határozható költségek előlegezésére a jövőben is köteles, a felpereseket terhelő utólagos elszámolás kötelezettségével.
VI. Az alperes teljesítései
1. Előleg fizetése 1991. november 21-ig 902 000 forint
2. II–III. r. felperesnek fizetett 180 000 ATS 1 112 328 forint
3. Gyógyászati segédeszközökre 524 406 forint
4. Máltai Szeretetszolgálatnak 851 186 forint
5. Gépkocsi értékeként 235 918 forint
6. Külföldi kórházi kezelés költsége 11 303 126 forint
7. Havi 10 000 forint járadék összesen 450 000 forint
8. Ideiglenes intézkedés alapján történt fizetés 1 090 000 forint
Összesen: 16 772 403 forint
VII. A felperesek alapos követeléseinek és az alperes teljesítésének elszámolása
A felperesek lejárt követelése:
1. Nem vagyoni kártérítés 4 160 000 forint
2. Vagyoni kártérítés 13 413 938 forint
3. Lejárt járadékok 3 096 800 forint
4. Keresetveszteség 756 696 forint
5. Ausztriai tartózkodás költségei 1 105 888 forint
Az ekként felpereseknek járó összesen 22 533 322 forinttal szemben az alperes 16 772 403 forintot teljesített, ezért köteles megtéríteni további 5 760 920 forintot.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen mind a felperesek, mind az alperes fellebbezést terjesztettek elő.
A felperesek fellebbezésükben az elsőfokú ítélet megváltoztatásával az I. r. felperesnek járó nem vagyoni kártérítés összegét 12 800 000 forintra, a II–III. r. felperesekét személyenként 2 400 000 forintra kérték felemelni azzal, hogy a kamatfizetési kötelezettség a baleset napjától kezdődően terheli az alperest. Az 1996. január 1. napjától járó (ápolás, gondozás stb.) járadék felemelését úgy kérték, hogy abból az ápolás, gondozás költsége havi 70 000 forintban, a gyógytornász, gyógymasszírozás és a logopédus költsége együtt havi 47 000 forintban, a közlekedés többletköltsége havi 6000 forintban, uszodabérlet 5000 forintban, belföldi gyógyszerköltség 2000 forintban, tisztasági költség 3000 forintban, kulturális többletköltség 5000 forintban, háztartási többletköltség 3000 forintban, összesen 141 000 forintban, a külföldön beszerezhető gyógyszerek költsége pedig 1480 ATS forintellenértékében legyen meghatározva azzal, hogy ezek 80%-ára 112 800 forintra, illetőleg 1184 ATS-re jogosultak a felperesek.
Az alperes a fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával az I. r. felperes javára megállapított nem vagyoni kártérítés 1 600 000 forintra való leszállítását, a II. és III. r. felperes nem vagyoni kártérítés fizetésére előterjesztett keresetének pedig az elutasítását kérte. Ezen túl a vagyoni károk (II.) 5. tételében szereplő gépkocsi vételárából 1 000 000 forintot elismert, ezt meghaladóan a követelés elutasítását, a 13. tétel összegéből 1600 forintot ismert el, ezt meghaladóan a követelés elutasítását kérte, miként a 15. és 16. tételeknél, ahol 50 000 forintot meghaladóan kérte a kereset elutasítását. A 17. tétel lakásátalakítási költségeivel kapcsolatos igény elutasítását kérte. Az alperes a 20–21. és 31. tétel alatt szereplő költségek érvényesítésére előterjesztett kereset elutasítását is kérte. A járadékok közül a külföldi gyógyszerköltség havi 512 ATS forintellenértékével kapcsolatos kereset elutasítását kérte.
A fellebbezési eljárásban az I. r. felperes a keresetét felemelte, és 1997. évre keresetveszteségként további 202 492 forint megfizetését, 1998. január 1. napjától pedig a járadék összegének havi 33 101 forintra történő felemelését kérte. Ezen túlmenően a felperesek 1998. január 1. napjától a kulturális többletköltség havi 8000 forintra, a háztartási többletköltség havi 6400 forintra történő felemelését kérték (a közlekedési többletköltséget havi 6000 forint összegben a fellebbezéssel azonosan kérték megállapítani).
Az alperes a felemelt kereset elutasítását kérte.
A felperesek fellebbezése és felemelt keresete részben, az alábbiak szerint alapos, míg az alperes fellebbezése nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét csak a fellebbezési kérelmek és fellebbezési ellenkérelmek korlátai között bírálta felül [Pp. 253. § (3) bekezdés], és döntött a felperesek fellebbezési eljárásban felemelt keresetéről. A fellebbezések nem érintették a kamatról szóló rendelkezést, kivéve a nem vagyoni kártérítés után járó kamatot, továbbá a gyógyszerpumpa feltöltésével kapcsolatban a jövőre vonatkozó rendelkezést.
Jogerős közbenső ítélet állapította meg az alperes 80%-os mértékű kártérítési felelősségét, majd a követelés összegére folytatott tárgyalás eredményeként az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást a felperesek nem vagyoni és vagyoni kártérítési követeléseinek elbírálásához, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság elfogadja ítélkezése alapjaként.
I. Nem vagyoni kártérítés
Az elsőfokú bíróság a felperesek nem vagyoni kárpótlási követelése elbírálásánál helytállóan a Ptk. korábban, a káresemény idején hatályos szövegét vette alapul, és az abban foglalt szempontokat vizsgálta. Ennek folytán a Ptk. 354. §-a értelmében a károkozó köteles megtéríteni a károsult nem vagyoni kárát, ha a károkozás a károsultnak a társadalmi életben való részvételét vagy egyébként életét tartósan vagy súlyosan megnehezíti. Ennek alapján az elsőfokú bíróság helyesen vette számba a baleset miatt a felpereseknél kialakult hátrányokat, helytállóan határozta meg a károkozásnak azokat a következményeit is, amelyek a károsult felperesek életét tartósan és súlyosan megnehezítik, ezek együttes és gondos mérlegelése mellett azonban nem elegendőek a megállapított nem vagyoni kártérítések, mert azok mértéke nem alkalmas a Ptk. 355. §-a (4) bekezdésében írt szempontok alapján a felperesek kárpótlására.
A baleset bekövetkezésekor húszéves I. r. felperes rendkívül súlyos sérülései következtében olyan mértékű egészségkárosodást szenvedett, amely egész hátralévő életét döntően megváltoztatta. A baleset következményeként az önálló életvitelre teljességgel alkalmatlanná vált, egész életében mások gondozására szorul. A teljes emberi élet megvalósításától véglegesen elesett, a személyiség tartalmát adó önmegvalósítás lehetősége helyett másoktól függő, rendkívül korlátozott, úgyszólván csupán biológiai életet élhet. Az életminőség rendkívüli romlásában mutatkozó változást kell értékelnie, azt, hogy a súlyos baleset rendkívüli következményei az I. r. felperesnél fennmaradnak. Ezek azok a súlyos és végleges változások, amelyek alapvetően és hátrányosan megváltoztatták az I. r. felperes társadalomban elfoglalt helyzetét és személyes viszonylatait. A nem vagyoni kártérítés mértékét ezért olyan összegben kell megállapítani, amely kifejezi valamennyi, a károsultat ért hátrányt, és egyben alkalmas a hátrányos következmények enyhítésére, a teljességgel elnehezült életvitel elviselésének a megkönnyítésére. Ezt az összeget a Legfelsőbb Bíróság az I. r. felperes esetében mérlegeléssel 4 000 000 forintban állapította meg.
A II. és III. r. felperesek a fiuk balesete miatt korábbi életvitelük feladására kényszerültek. Életük átalakult, korábban végzett munkájuk helyett az I. r. felperest a háztartásukban ápolják és gondozzák; ennek emberi indokai és orvos szakértői szükségessége fennáll. Az ekként szükségképpen kialakult helyzetben a szülők társadalomban elfoglalt státusa is megváltozott, családi életük, emberi kapcsolataik hátrányosan alakultak. A hátrányos élethelyzet, az elnehezült életvitel, a személyi körülmények megfelelő értékelése mellett személyenként 1 000 000 forint nem vagyoni kárpótlás alkalmas a hátrányos következmények enyhítésére.
A felpereseknek járó nem vagyoni kártérítési összegek megállapításánál a Legfelsőbb Bíróság figyelemmel volt a káresemény idejére irányadó ítélkezési gyakorlatra, s az összegszerűen meghatározható vagyoni károknál alkalmazható kármegosztás helyett a nem vagyoni károk összegeinek mértékénél vette figyelembe azt a tényt, hogy az I. r. felperes magatartása közrehatott a baleset következményeinek súlyosbodásában. A felpereseknek járó nem vagyoni kártérítések után a baleset napjától köteles az alperes kamatot fizetni [Ptk. 360. § (1) bekezdés, Ptk. 301. § (1) bekezdés].
II. Vagyoni károk
Az elsőfokú ítéletben a vagyoni károk 4., 13., 15., 16., 17., 20., 21. és 31. tételeit támadó alperesi fellebbezés nem alapos.
4. pont. A per adataiból megállapítható, hogy az I. r. felperes mozgáskorlátozottsága olyan fokú, hogy a lakáson belül és különösen azon kívül a helyváltoztatása csak tolókocsival, és mások segítségének igénybevételével oldható meg. A külvilággal való szükségszerű kapcsolattartása csak olyan formában történhet, ami szükségképpen gépkocsival oldható meg. A véglegesnek tekinthető állapotra figyelemmel ezek az igények a jövőben is fennállnak majd, s olyan további, előre pontosan ki nem számítható többletköltségek merülnek fel, amelyekre tekintettel ebben a keretben a megfelelő kárpótlás általános kártérítéssel történhet [Ptk. 359. § (1) bekezdés]. Az elsőfokú bíróság ebben a körben megfelelően feltárta az egyik esetleges lehetőség, a gépkocsivásárlás összes feltételét, beleértve különböző típusú járművek vételi árait is. Ezek értékelésével a fentiek szerint alapos igény mértékét helytálló mérlegeléssel állapította meg, amely követelésből egyébként a perben 1 000 000 forintot az alperes elismert.
5. pont. A kertművelés elmaradásából részben későbbi többletköltség, részben elmaradt haszon formájában kár keletkezett, a mérlegeléssel megállapított kártérítés az elsőfokú ítéletben helytálló. A II. és III. r. felperesek fiuk külföldi ápolása miatt indokoltan voltak távol családi házuktól, ezért a korábbi színvonalú kertgondozás elmaradása miatt olyan károsodások keletkeztek, amelyek később már többletráfordításokat igényeltek, illetőleg a háztartást korábban segítő termés elmaradt. Ezek olyan károk, amelyek megtérítésére a II. és III. r. felperes igényt tarthatott.
15–16. pont. Mindkét szülő igényt tarthatott annak a keresetveszteségből származó kárnak a megtérítésére, amely amiatt következett be, hogy majd egy évig gyermekük mellett voltak, illetőleg ápolásában részt vettek annak külföldi gyógykezelése alatt. Az orvos szakértői vélemény az I. r. felperes rendkívül súlyos következményekkel járó betegségének kezelése idejére nemcsak indokoltnak, hanem az I. r. felperes szempontjából szükségesnek is tartotta az állandó szülői jelenlétet. A Legfelsőbb Bíróság a körülmények mérlegelésével úgy ítélte meg, hogy ezek az okok mindkét szülő esetében megvalósultak, figyelemmel azokra a méltányolható emberi szempontokra is, amelyek a szülőknél álltak fenn annak alapján, hogy gyermekük érdekében megtegyenek minden tőlük telhetőt.
17. pont. A mozgásképtelen és a lakáson belül tolókocsival mozgatható I. r. felperes állapota miatt szükségessé vált a szülők lakásának olyan jellegű átalakítása, amely a szabadabb mozgást, a lakás egyes helyiségeinek – különösen a WC-nek és a fürdőszobának – a használatát lehetővé teszi. A munkák indokoltsága, a költségvetés tételeinek ellenőrizhetősége folytán az átalakításról 1992-ben készített költségvetés szakértői vélemény nélkül is elfogadható volt az elsőfokú bíróság részéről, figyelemmel arra, hogy az építőipari árak közismert emelkedése folytán a költségvetés árajánlata ma már semmiképpen nem tekinthető eltúlzottnak.
20–21. pont. E tételek alatt az elsőfokú bíróság a felperesek javára azokat a költségeket ítélte meg, amelyek a külföldi gyógyszerpumpás Baclofen-kezeléssel merültek fel. Erre az ismétlődő kezelésre az I. r. felperes életben tartásához volt és van szükség a jövőben is, s az csak külföldön végezhető el, mert erre egyetlen magyarországi orvosi intézmény sincs felkészülve, ugyanakkor az említett kezelés más gyógyszerrel vagy kezeléssel nem helyettesíthető. A külföldön részben ingyenesen végzett pumpafeltöltés miatt az ezzel kapcsolatos tényleges költségeik egy részét érvényesítették a felperesek, s az elsőfokú eljárásban az alperes korábbi jogi képviselője 1995. október 2-án keltezett iratában ezeket a kártérítési igényeket lényegében elismerte.
31. pont. Az elsőfokú bíróság a tételsorában ugyan szerepeltette a 31. pont alatti kártérítési tételt, a felismert kétszeres elszámolás (20. és 21. pont) elkerülése érdekében (kiegészítő ítélet 5. oldal) azonban az összesítésnél figyelmen kívül hagyta, így a fellebbezési támadás okafogyott.
III. Az I. r. felperes gondozásával, ápolásával kapcsolatos járadék
Ezen a címen az elsőfokú bíróság által 1996. március 1-jétől havonta 42 400 forintban megállapított járadék január 1. napjától havi 112 800 forintra való felemelésére a felperesek fellebbezése alapos (a teljes 141 000 forint összegű járadék 80%-a terheli az alperest).
A teljes járadék összetevői:
1. Ápolási költség havi 70 000 forint. A szakértői vélemény alátámasztja, hogy az önmaga ellátására teljességgel képtelen I. r. felperes egy ember teljes napot kitevő gondozására, ápolására, felügyeletére szorul. A felperesek az elsőfokú eljárásban, majd a fellebbezési eljárásban ilyen jellegű szolgáltatásokat végző személyek, illetőleg társaságok díjtáblázatait csatolták, s ezek alapján ilyen mértékű kiadással oldható csak meg az ápolás és gondozás valamennyi feladata.
2. Gyógytornász, gyógymasszőr, logopédus költsége havi 47 000 forint. Mindezek alkalmazása az I. r. felperes esetében orvosilag indokolt, s a meghatározott gyakorisággal történő igénybevételük a perben igazolt óradíjak alapján ilyen mértékű kiadással jár.
3. Közlekedési többletköltség 6000 forint. A felperes kialakult állapota miatt a közlekedési többletköltség akkor is fennáll, ha a károk enyhítésére alkalmas gépkocsit vásárolnak. Az I. r. felperes állapota, ápolása, kezelése miatt a szállításra alkalmas nagyobb gépkocsi fenntartása magasabb összegű működtetési és fenntartási költségei mindenképpen felmerülnek.
4. Uszodabérlet 5000 forint.
5. Belföldi gyógyszerek költsége 2000 forint.
6. Tisztasági többletköltség 3000 forint.
7. Kulturális többletköltség 5000 forint.
8. Háztartási többletköltség 3000 forint.
A 4–8. pont alatti költségek ilyen összegekben felmerülnek annak alapján, hogy az I. r. felperes ismert állapota nyilvánvaló többletkiadásokkal jár az ellátásában, a háztartásban, illetőleg megváltozott személyes igényeinek kielégítésében. Az egyes összegeket a felmerült igények mértéke a háztartás megnövekedett energiafogyasztásai és az ismert árviszonyok alapján lehetett mérlegeléssel megállapítani.
Az ápolással és gondozással kapcsolatos járadék összegének 1998. január 1. napjától kezdődően történő felemelését kérte az I. r. felperes a fellebbezési eljárásban előterjesztett kereset felemelésében.
Azt ezt megelőző időre a fellebbezés eredményeként 112 800 forintban megállapított járadékot a Legfelsőbb Bíróság havi 120 800 forintra emelte fel annak alapján, hogy a járadék összetevői közül a kulturális többletköltség (7. pont) alapul vett összege 10 000 forintra, a háztartási többletköltség (8. pont) 8000 forintra emelkedett, míg a járadék további elemei változatlanul maradtak, benne a közlekedés többletköltsége is, amelyet az I. r. felperes a kereset felemelésében is említett, anélkül azonban, hogy az összegének megváltoztatását kérte volna.
A 7. tétel alatt szereplő követelés az említett összegben azért volt alapos, mert az I. r. felperes megváltozott kulturális érdeklődését szolgáló eszközök pótlásáról is gondoskodni kell, illetőleg a videokazetták beszerzésének árai, illetőleg kölcsönzésének díjai jelentősen emelkedtek, miként a könyvek ára is tetemesen növekedett. A 8. tétel alatti többletköltségek emelkedése kizárólag a háztartást érintő energiaárak emelkedésének a következménye.
A korábbi időszak járadéka az említettek 80%-ával növekedik, a fellebbezés, illetőleg keresetfelemelés folytán az elmondottak szerint fizetendő magasabb járadékhoz képest mutatkozó különbözet hátralékát az alperes értelemszerűen, kamatával együtt köteles megfizetni.
Az elsőfokú bíróság járadék jelleggel megítélt az I. r. felperes javára 1996. március 1-jétől kezdődően havi 512 ATS-nek megfelelő forintellenértéket. Az alperes a fellebbezésében e tekintetben a ítélet megváltoztatásával a kereset elutasítását, míg az I. r. felperes a keresetében ennek az összegnek 1996. január 1-jétől havi 1184 ATS forintellenértékére történő felemelését kérte. Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy 1996. február hónappal bezárólag az elsőfokú bíróság előbb 1120 ATS, majd havi 512 ATS forintellenértékének fizetését külföldön beszerezhető gyógyszerek költségeként elszámolta, annak a 180 000 ATS-nek a terhére, amelyet az alperes előlegként fizetett. Ezt terhelte még a II–III. r. felperes külföldi tartózkodásának költsége (ítélet 21. oldal, kiegészítő ítélet 7. oldal 6. és 7. pont). Az alperes az ítélethozatalig eltelt időre elszámolt külföldi gyógyszerköltséget is támadta a fellebbezésében.
Az alperes fellebbezése mind az elszámolt, mind a jövőre nézve történő marasztalást illetően alaptalan, mert az I. r. felperes részére az orvos szakértői vélemény szerint is szükségesek olyan gyógyszerek, amelyek csak külföldön szerezhetőek be, s a felperesek gyógyszervásárlási számlákkal igazolták is a ténylegesen megtörtént vásárlásaikat. Az I. r. felperes állapotában olyan kedvező változás nem történt, ami miatt ezek a gyógyszerek szükségtelenek a jövőben. Ugyanakkor erre vonatkozó bizonyítékok hiányában arra sem volt lehetőség, hogy a Legfelsőbb Bíróság ezt az összeget felemelje. Nincs olyan peradat, amely megnövekedett gyógyszerigényt vagy magasabb összegű ráfordítást igénylő tényleges beszerezéseket igazolna a felperesek részéről.
Az I. r. felperes keresetveszteségét pótló járadék.
Ennek összegét 1996. március 1-jétől havi 15 440 forintban állapította meg az elsőfokú bíróság.
Az I. r. felperes 1998. február 3-án előterjesztett kereset felemelésében 1997. évre összesen 202 492 forintot igényelt annak alapján, hogy a járadék havi 33 101 forintban állapítható meg, s 1998. január 1-jétől erre az összegre kérte a járadék felemelését. A keresetfelemeléshez csatolt munkáltatói igazolásokból megállapítható volt az I. r. felperes korábbi munkáltatójánál autószerelőként dolgozó személyek munkabére, illetőleg több dolgozó elért átlagkeresete. Ezek alkalmasak voltak a Ptk. 357. §-ának (3) bekezdése alapján az I. r. felperes keresetveszteségének megállapítására, figyelemmel a folyósított havi nyugdíjára is. Mindezek alapján az I. r. felperes havi 33 101 forint keresetveszteséget pótló járadékra tarthat igényt. Az I. r. felperes követelése a járadék felemelésére 1997. augusztus hónaptól kezdődően volt alapos a Ptk. 280. §-ának (3) bekezdése és a Pp. 230. §-ának (1) bekezdése alapján. Ezért a járadékkülönbözet 1997. augusztus 1-jétől december 31-ig terjedő időben a ténylegesen folyósított havi 16 060 forinthoz képest összesen 84 370 forint, amelynek egyösszegű megfizetésére köteles az alperes, míg 1998. január 1-jétől a járadék összegét a Legfelsőbb Bíróság 33 101 forintra emelte fel. A járadék emelése folytán az alperes értelemszerűen köteles megfizetni a korábbi járadékhoz képest mutatkozó járadékkülönbözet hátralékát, kamataival együtt.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az elsőfokú ítélet fellebbezéssel támadott, marasztalást tartalmazó rendelkezéseit helybenhagyta, a felperesek keresetét elutasító részét pedig részben, az elmondottaknak megfelelően megváltoztatta és rendelkezett a felperesek keresetfelemelése tárgyában is. A felperesek javára járó kártérítéseket elkülönítetten állapította meg, de a felpereseknek – a fellebbezési eljárásban tett nyilatkozatukra tekintettel – mint együttes jogosultaknak teljesíthet az alperes.
(Legf. Bír. Pf. III. 21.218/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás