KK BH 2001/151
KK BH 2001/151
2001.03.01.
Ha az építési hatóságnak az engedélytől eltérő módon végzett építkezésről tudomása volt, egy éven túl intézkedésre nincs lehetősége [1964. évi III. tv. 38. § (4) bek.].
A Cs. László és felesége az Sz., S. u. 42. szám alatti családi házon építési engedély alapján 1987-ben építési munkát végzett. Az építésügyi hatóság határozatában részükre használatbavételi engedélyt adott ki. A felperesek 1995 áprilisában vásárolták meg az építtetőkkel szomszédos, S. u. 44. szám alatti ingatlant. Az 1996. november 26-án kelt beadványukban kérték, hogy az építésügyi hatóság vizsgálja meg a Cs. László és neje tulajdonában lévő lakóépület telekhatáron álló homlokzati nyílászáróinak jogszerűségét.
Az első fokon eljárt közigazgatási szerv a felperesek kérelmét elutasította. Döntését azzal indokolta, hogy a nyílászáró kialakításánál az építtetők eltértek ugyan az építési engedélytől, a használatbavételi engedély kikötések nélküli megadásával azonban az építésügyi hatóság ezek fennmaradásához hozzájárult. Ennélfogva a szabályossá tételre való kötelezésre nem kerülhet sor, az ezzel kapcsolatos intézkedés megtételére az építésügyi hatóságnak nincs jogszabályi lehetősége, mert az az építtetők jóhiszeműen szerzett jogait sértené. Határozatát az 1964. évi III. törvény (a továbbiakban: Ét.) 38. §-ának (4) bekezdésére alapította. Az alperes az elsőfokú határozatot, helyes indokaira tekintettel, helybenhagyta. Utalt egyben az 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 61. §-ának (5) bekezdésére, 71. §-a (2) bekezdésének b) pontjára és arra is, hogy 1988-ban a jelenlegitől eltérő jogszabályi előírások voltak érvényben a nyílászárók elhelyezése tekintetében, és a felperesek esetleges kárigényüket polgári peres eljárásban érvényesíthetik.
A felperesek keresete arra irányult, hogy a bíróság kötelezze Cs. Lászlót és nejét a szomszédjogokat sértő módon üzemeltetett nyílászárók megszüntetésére. Azzal érveltek, hogy az építtetők az építési engedélytől eltérve építettek, ezért jogszabályt sértettek, a nyílászárók elhelyezése pedig nem felel meg az OÉSZ 50. §-ának (5) bekezdésében foglaltaknak.
Az alperes a felperesek keresetének elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét elutasította. Azt állapította meg, hogy az alperes határozata törvényes. Ítéletében kiemelte, hogy az építtetők részére az építésügyi hatóság használatbavételi engedélyt adott ki, a használatbavételi engedély ténye pedig azt bizonyítja, hogy a hatóság meggyőződött az építésügyi szabályok betartásáról, illetve hogy olyan hiányosságokat nem állapított meg, amelyek alapján a használatbavételi engedélynél feltételeket, kikötéseket határozott volna meg. Ebből következően pedig a közigazgatási szerv az Ét. 38. §-ának (4) bekezdése szerinti szabályozás folytán egy éven túl, tehát 1998. évet követően számítva az eltérő építkezéssel kapcsolatban már nem intézkedhetett. A felpereseknek az épület használatával kapcsolatos igénye nem az építésügyi hatáskörbe tartozik, hanem szomszédjoggal kapcsolatos, amit a bíróság a közigazgatási perben nem vizsgálhat meg.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperesek fellebbeztek, kérték annak megváltoztatását, kereseti kérelmük szerinti döntés meghozatalát. Azzal érveltek, hogy az építtetők eltértek az OÉSZ előírásaitól, ezért a hatóságnak az Ét. 38. §-ának (1) bekezdése alapján a nyílászárók átalakítását kellett volna elrendelni. Ezt az Ét. 38. §-a nem zárja ki, az építtetők nem tekinthetők jóhiszeműeknek. Az alperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Az volt a jogi álláspontja, hogy az alperes jogszabálysértően hivatkozott az Áe. 61. §-ának (3) és (5) bekezdésére, mivel ez a szabály csak ügyazonosság esetén alkalmazható, ez pedig a perbeni esetben nem áll fenn. A felperesek által új tényekre alapított hatósági ellenőrzést kezdeményező eljárás ugyanis nem azonos az építtetők által 1988-ban kezdeményezett használatbavételi engedélyezési eljárással. Mivel pedig az alperes nem eszerint járt el, határozata jogszabálysértő, és törvénysértően mellőzte annak érdemi vizsgálatát, hogy az építésügyi hatóság indokoltan hárította-e el az intézkedést a tervtől eltérően kialakított nyílászárók miatt.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helybenhagyását. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet sérti az Ét. 38. §-ának (4) bekezdésében foglaltakat, illetve hogy a másodfokú bíróság tévesen alkalmazta az Áe. 61. §-ának (5) bekezdésében foglaltakat, mivel az ügyazonosságra vonatkozó okfejtése a perben vitatott közigazgatási eljárásra nem alkalmazható. A felperesek a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérték.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el a Pp. 275. §-ának (2) bekezdésében meghatározott keretek között.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A perbeli jogvita elbírálására irányadó Ét. 38. §-ának (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az építésügyi hatóság az építési engedély nélkül, vagy az engedélytől eltérő módon végzett építkezés tudomására jutásától számított egy éven belül, de legkésőbb az építmény használatbavételétől számított tíz éven belül intézkedhet. A perbeli esetben az építtetők részére 1988-ban jogerős határozatban használatbavételi engedélyt adott ki az építésügyi hatóság, kikötések nélkül. Ezzel az engedéllyel a hatóság elismerte a beépített nyílászárókat, illetve a tudomására jutás tényét és idejét is igazolta. Az építésügyi hatóság a határozatában rögzítette továbbá azt is, hogy a használatbavételi engedély kikötések nélküli megadásával hozzájárult a jogerős építési engedélytől eltérő nyílászárók fennmaradásához. Az építésügyi hatóságnak tehát az engedélytől eltérő módon végzett építkezésről a használatbavételi engedély kiadásakor tudomása volt. Ezzel ellentétes adat a perben, a jogerős ítéletben sem került megállapításra. Az építésügyi hatóság pedig az engedélytől eltérő módon végzett építkezés tudomásra jutásától számított egy éven belül nem intézkedett, ennél fogva azt a használatbavételtől számított tíz éven belül sem tehette meg. A tízéves határidő ugyanis objektív, jogvesztő határidő, az egyéves határidő pedig szubjektív, tudomásszerzéshez fűzött határidő. Az Ét. 38. §-ának (4) bekezdése szerinti határidők helyes jogértelmezése pedig az, hogy az építésügyi hatóság legkésőbb az építmény használatbavételétől számított tíz éven belül intézkedhet, ha azonban az engedélytől eltérő módon végzett építkezésről e tízéves határidőn belül előbb tudomást szerez, akkor csak a tudomásszerzéstől számított egy év áll rendelkezésére a szükséges intézkedések, határozatok meghozatalára. A jogerős ítéletben is megállapított tényállásból következően pedig a tudomásszerzéstől számított egyéves határidő letelt, jóval azt megelőzően, hogy a felperesek intézkedést kértek volna. Ennélfogva az építmény használatbavételétől, azaz 1988-tól számított tíz éven belüli intézkedés lehetőségét jogszabály, azaz az Ét. 38. §-ának (4) bekezdése – mint speciális jogszabályi rendelkezés – kizárja.
A perbeli esetben a megyei bíróságnak az ügyazonosságra vonatkozó jogi okfejtése az előző bekezdésben rögzítettek miatt nem helytálló. Nem helyes továbbá azért sem, mivel a perbeli esetben az ügy tárgya, azaz az épület azonos. Új tények nincsenek, mivel az építéssel kapcsolatos iratok anyaga is azonos a régivel, a használatbavételi engedéllyel kapcsolatos üggyel. A jogszabály pedig nem az építtetővel szomszédos tulajdonosoknak, azaz felpereseknek a tudomásszerzéséhez, hanem az építésügyi hatóság tudomásszerzéséhez kapcsolja a szubjektív határidőt.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet jogszabályt sért, ezért azt a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az érdemben helyes elsőfokú ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Kfv. IV. 29.538/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás