BK BH 2001/154
BK BH 2001/154
2001.04.01.
Az újszülött megölése bűntettének elkövetőjével szemben a szabadságvesztés végrehajtásának a felfüggesztése indokolt, ha az elmeorvos-szakértői vélemény szerint a szülés váratlan volta miatti ijedelem, a szokatlan körülmények, a szülést követő gyors vérvesztés és az ennek folytán fellépő sokkos állapot az elkövetőt súlyos fokban korlátozta a beszámítási képességében [Btk. 24. § (2) bek., 87. § (4) bek., 166/A. §].
A megyei bíróság az 1999. május 18. napján kihirdetett ítéletével a vádlott bűnösségét újszülött megölése bűntettében állapította meg, ezért őt 3 év 6 hónapi börtönbüntetésre és 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
Az ítélet ellen a vádlott és a védő felmentés, illetőleg a büntetés enyhítése – végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása – érdekében jelentett be fellebbezést.
A legfőbb ügyész az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a másodfokú eljárás során a Be. 240. §-a értelmében bizonyítás felvételét rendelte el, mivel az iratok tartalma alapján nem látta megnyugtatónak az elmeorvos-szakértői véleményeknek azt a megállapítását, amely szerint a vádlott a szülés alatt és azt követően nem volt tudatzavart állapotban, vagyis képes volt ún. adekvát cselekvésre. Ezért elrendelte a büntető ügyben addig eljárt elmeorvos-szakértők véleményének a felülvéleményezését, és az iratokat – ennek elvégzése végett – az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottságához (a továbbiakban: ETT) megküldte. Az Igazságügyi Bizottságnak – a felülvéleményezéssel egyidejűleg – arra kellett választ adnia, hogy a vádlott asszony a szülés alatt, illetve azt követően szenvedett-e az elmeműködés olyan kóros állapotában – különösen tudatzavarban vagy személyiségzavarban – amely őt képtelenné tette, avagy korlátozta a cselekménye következményeinek a felismerésében, vagy abban, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék.
Az ETT által előterjesztett felülvélemény ismeretében a védő a fellebbezési tárgyaláson felszólalásában mindenekelőtt védence felmentését kérte. Annak az álláspontjának adott hangot, hogy a vádlott megfelelő anyagi körülmények között élt, a születendő gyermekét fel tudta volna és fel is akarta nevelni, tehát nem volt szándékában megölni az újszülöttet. A szülés váratlan volta és annak lefolyása során bekövetkezett tudatzavara, majd a rosszulléte akadályozta meg abban, hogy a csecsemőt megfelelően ellássa. Másodlagosan végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés kiszabását kérte.
A legfőbb ügyész a tényállásnak az ETT felülvéleményében foglaltakkal való kiegészítését és végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés kiszabását, a közügyektől eltiltás mellőzését, egyebekben pedig az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.
A védelmi fellebbezés és a legfőbb ügyészi indítvány az alábbiak szerint alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a védelmi perorvoslattal megtámadott elsőfokú ítéletet felülbírálva azt a történeti tényállást érintő részében megalapozottnak találta. A terhesség előzményeire, a szülés lefolyására és az azt követő eseményekre vonatkozó részt az eljárt bíróság a vádlott ténybeli beismerő vallomására, az érdektelen tanúk vallomásaira és az orvos szakértői véleményekre alapozta. E körben az indokolási kötelezettségének is maradéktalanul eleget tett. Csupán a vádlott elkövetéskori elmeállapotára vonatkozó tényállásrész szorult kiegészítésre és helyesbítésre a másodfokú eljárásban felvett bizonyítás útján, az ETT véleményében foglaltak alapján, a Be. 258. §-a (1) bekezdésének a) pontjában írtaknak megfelelően, az alábbiak szerint:
Az újszülött megölésének önálló bűncselekményként szabályozását az indokolta, hogy a szülő nő a szülés folyamata során, majd az azt nyomban követő időszakban olyan kivételes testi és lelki állapotban van, amely a beszámítási képességére – a felismerési és az akarati képességére – is kihatással van, ezért ilyen esetben a Btk 166/A. §-ában foglalt minősítés mellett a Btk. 24. §-ának (2) bekezdése alkalmazásával a büntetés korlátlan enyhítésére [Btk. 24. § (2) bek.] általában nem kerülhet sor.
Nem érvényesül azonban a fenti megállapítás, ha ezek a kivételes körülmények a szülő nő esetében a kóros elmeállapot valamely változatának a fennállását eredményezte; ilyen esetben a Btk. 24. §-a (2) bekezdésének – vagy akár az említett törvényhely (1) bekezdésének – az alkalmazása nem kizárt. Ennek alapjául az igazságügyi elmeorvos-szakértői vélemény szolgálhat.
Az adott esetben a szakértő olyan megállapítást tett, hogy a vádlottnál a szülés váratlan volta miatti ijedelem, a szokatlan körülmények, illetőleg a szülést követő gyors vérvesztés miatt tudatzavart állapot alakult ki, amely az életveszélyes, vérzéses sokkos állapotot kísérte. Ez a tudatzavar az elmeműködés olyan kóros állapotát idézte elő, amely ugyan nem zárta ki, de súlyos fokban korlátozta a vádlottat abban, hogy a cselekményének következményeit felismerje, illetőleg hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék.
A fentiekben kiegészített tényállás a Be. 239. §-ának (1) bekezdése értelmében a másodfokú eljárásban is irányadó volt. Ebből következik, hogy a vádlott felmentésére irányuló perorvoslat eredményre nem vezethetett. A helyes tényállás alapján okszerű a vádlott bűnösségére vont következtetés, és a cselekmény jogi minősítése is törvényes.
A büntetés kiszabásának a kérdését megvizsgálva a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság által e körben értékelt bűnösségi körülményeket azzal egészítette ki, hogy további jelentős nyomatékú enyhítő hatást tulajdonított a vádlott beszámítási képességét érintő, az elkövetés idején fennállott súlyos fokú korlátozottságának, amely a Btk. 24. §-a (2) bekezdésének – a büntetés korlátlan enyhítésének – az alkalmazására is lehetőséget ad. Erre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Btk. 87. §-ának (4) bekezdése alkalmazásával 1 évi börtönbüntetésben állapította meg a szabadságvesztés tartamát.
Tekintettel a nagyszámú és nyomatékú enyhítő körülményre a Legfelsőbb Bíróság úgy találta, hogy a büntetési cél végrehajtandó szabadságvesztés kiszabása nélkül is elérhető, ezért a szabadságvesztés végrehajtását a Btk. 89. §-ának (1) és (3) bekezdése értelmében – elsősorban az alanyi bűnösség fokához igazodó 2 évi időtartamra – felfüggesztette, egyben a közügyektől eltiltás mellékbüntetés alkalmazását – mint a törvényben kizártat – mellőzte.
Az eljárás során nagy összegű bűnügyi költség merült fel, melynek egy része nem a vádlott mulasztása folytán keletkezett. Erre, valamint a védelmi fellebbezés eredményes voltára figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Be. 217. §-ának (2) és (3) bekezdése és a 266. § (2) bekezdése alapján az első- és másodfokú eljárásban felmerült, a vádlott által megtérítendő bűnügyi költség összegét 50 000 forintra mérsékelte azzal, hogy a további bűnügyi költséget az állam viseli. (Legf. Bír. Bf. IV. 1499/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás