BK BH 2001/157
BK BH 2001/157
2001.04.01.
Megvalósítja a büntetőügyben elkövetett hamis tanúzás bűntettét, aki az előzetes letartóztatásban levő férje büntetőügyében olyan hamis, hamisított vagy valótlan tartalmú orvosi igazolást nyújt be, amely folytán a bíróság elrendeli a férje fogva tartásának a megszüntetését [Btk. 238. § (2) bek. c) pont, 274. §, 276. §].
A városi bíróság az 1999. április 19-én kelt ítéletével a terhelt bűnösségét büntetőügyben elkövetett hamis tanúzás bűntettében állapította meg; és ezért őt 6 hónapi börtönbüntetésre ítélte, amelynek a végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette.
A másodfokon eljárt megyei bíróság az 1999. október 1-jén kelt ítéletével az elsőfokú határozatot annyiban változtatta meg, hogy a terhelt büntetését 250 napi tétel – napi tételenként 100 forint –, összesen 25 000 forint pénzbüntetésre enyhítette, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A városi bíróságon büntetőeljárás folyt az I. r. vádlott és társai ellen rábírással elkövetett üzletszerű kéjelgés büntette és más bűncselekmények miatt. Az ügyben a városi bíróság az I. r. vádlott előzetes letartóztatását az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatának kihirdetéséig elrendelte, majd az annak megszüntetése iránt előterjesztett védelmi kérelmeket elutasította.
Ezt követően az I. r. vádlott védője 1998. augusztus 14-én az I. r. vádlott házastársának – a terheltnek – a kérésére ismételten kérelmet terjesztett elő az előzetes letartóztatás megszüntetése iránt, amelyhez csatolta a terhelt által átadott orvosi igazolást.
Az orvosi igazolásban foglaltak szerint a klinikán dolgozó dr. K. L. orvos a terhelt vonatkozásában valótlanul azt igazolta, hogy a terhelt petefészektömlő-betegsége miatt 1998. augusztus 18. napjára műtétre van előjegyezve, a gyógyulás várható időtartama négy hét. Valójában azonban a terhelt műtétre nem volt előjegyezve, az orvosi igazolást kifejezetten azért kérte (bár ezt az orvos előtt elhallgatta), hogy azt a férje büntető ügyében felhasználva, az előzetes letartóztatás megszüntetését kieszközölje. Az I. r. vádlott védője az orvosi igazolás valótlanságáról nem tudott, és azt az újabb kérelmükhöz becsatolta. Erre az okra alapozottan a városi bíróság 1998. augusztus 14-én az I. r. vádlott előzetes letartóztatását megszüntette.
Az ítélet jogi indokolása szerint a terhelt alakilag valódi, ám tartalmában valótlan okiratot csatolt a férje elleni büntetőügyben az előzetes letartóztatás megszüntetése érdekében. A hamis okirat fogalmát a hamis, hamisított, illetve valótlan tartalmú okirat egyaránt kimeríti, így a terhelt a valótlan tartalmú orvosi igazolás beszerzésével és benyújtásával elkövette az adott törvényi tényállásban írt hamis okirat szolgáltatását. Ezért a terhelt bűnösségét a büntető ügyben elkövetett hamis tanúzás bűntettében meg kellett állapítani.
A jogerős határozatok ellen a terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a büntető anyagi jog szabályainak a sérelmére hivatkozással. Álláspontja szerint a Btk. 238. §-a (2) bekezdésének c) pontjában írt bűncselekmény törvényi tényállásából kitűnően e cselekmény kizárólag a hamis okirat felhasználásával követhető el, így ez a tényállás szűkebben értelmezendő, mint a magánokirat-hamisítás vétségénél felsorolt hamis, hamisított vagy valótlan tartalmú magánokirat felhasználása. Okfejtése szerint a valótlan tartalmú okirat fogalmát csupán a magánokirathamisítás vétségének a tényállása tartalmazza. A terhelt által benyújtott okirat nem hamis, csupán hamis tartalmú, így az eljárt bíróság tévesen, kiterjesztően értelmezte az adott esetre a hamis okirat fogalmát, ekként a terhelt büntetőjogi felelősségének a megállapítása törvénysértően történt.
A legfőbb ügyész az indítványt alaptalannak találta, és a megtámadott határozatok hatályban tartására tett indítványt.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt nem találta alaposnak.
A Btk. 238. §-a (2) bekezdésének c) pontja értelmében a büntetőügyben elkövetett hamis tanúzás bűntettét megvalósítja, aki a Btk. 233. §-a (1) bekezdésének b) pontja esetén kívül büntető vagy polgári ügyben hamis okiratot vagy hamis tárgyi bizonyítási eszközt szolgáltat.
Az igazságszolgáltatás zavartalan, tárgyilagos működését egyaránt veszélyezteti a bizonyítás lényeges eszközeinek alakilag vagy tartalmilag hamis megjelenítése és felhasználása. A törvényhozó megkülönböztetett jogi védelemben részesíti az okiratokat, emellett azonban az igazságszolgáltatás rendjét védve speciális tényállást alkotott. Ugyanakkor ez nem érinti a hamis okirat mibenlétének értelmezését, következésképpen nem jelenti a magánokirat-hamisítás vétségének törvényi tényállásában külön felsorolt – hamis, hamisított vagy valótlan tartalmú – formák szűkítő értelmezhetőségét, ahogyan arra az indítványozó hivatkozott. Nyelvtani és rendszertani értelmezés eredményeként sem helytálló az a védelmi okfejtés, mely szerint a hamis tanúzás bűntetténél a hamis okirat azokra az esetekre korlátozódik, ha nem az állította ki, akit kiállítóként feltüntet, illetve ha a tartalmát utóbb jogellenesen megváltoztatták. Minthogy a törvényi tényállás a hamis okirat szolgáltatását tartalmazza, így az az okiratok teljes körét, a magánokiratot és a közokiratot is felöleli, ebből következően pedig magába foglal minden olyan elkövetési magatartást, amely a Btk. 274. §-a, illetve a 276. §-a szerint tilalmazott. A közbizalom ugyanis egyformán fűződik mind az okiratok valódiságához, mind pedig az okiratok valósághű tartalmához. A büntetőjogi szabályozás ennek megfelelően kiterjed nemcsak a valótlan tartalmú hamis okiratokra, hanem a valósághű tartalmú hamis okiratokra és a valótlan tartalmú valódi okiratokra is.
Az irányadó tényállás szerint a terhelt alakilag valódi, ám – kifejezett kérésére – kétségtelenül valótlan tartalmú okiratot szerzett be; és annak a házastársa elleni büntetőügyben – mégpedig annak lényeges körülményét: a kényszerintézkedés alkalmazását érintő – felhasználása is megtörtént. Jóllehet a bűncselekmény immateriális jellegű, befejezettségéhez eredmény nem szükséges, az adott esetben az is megállapítható, hogy a hamis okiratra alapozottan került sor az előzetes letartóztatás megszüntetésére.
Mindezekből kitűnően az eljárt bíróságok – büntethetőséget kizáró ok hiányában – okszerűen következtettek a terhelt bűnösségére, és a cselekményét törvényesen minősítették a Btk. 238. §-a (2) bekezdésének c) pontjában írt, büntető ügyben elkövetett hamis tanúzás bűntetteként.
A nyilvános ülésen felszólalva a védő eljárási szabálysértést is felvetett, amikor a bizonyítékok beszerzésének módját kifogásolta. A Be. 284/A. §-ának (2) bekezdése azonban pontosan meghatározza azokat a perrendi szabálysértéseket, amelyek fennállása esetén a felülvizsgálatra lehetőség nyílik. Azok között esetleges nyomozati hibák – közöttük a bizonyítékok beszerzésének módja – nem szerepelnek, így az indítvány ebben a részében törvényben kizárt okot jelölt meg.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a védő felülvizsgálati indítványát alaptalannak találta. Ezért a megtámadott határozatokat hatályukban fenntartotta. (Legf. Bír. Bfv. IV. 962/2000. sz)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás