PK BH 2001/166
PK BH 2001/166
2001.04.01.
A védjegybitorlás megállapításánál az összbenyomás alapján kell az összetéveszthetőséget megállapítani, a szóelem mellett domináns elem lehet a védjegy alapszíne és egyéb grafikai jellemzője [1969. évi IX. tv. (Vt.) 13. § (1) bek., 13. § (2) bek. a)-c) pontja].
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, és a felperest az alperes javára 12 000 forint perköltség megfizetésére kötelezte. A megállapított tényállás szerint a felperes a jogosultja a „SOPIANAE Multifilter” megnevezésű kombinált, színes, ábrás védjegynek, amely a 34. osztályba sorolt füstszűrős cigarettákat oltalmazza. Az alperes 1986-tól (helyesen: 1996-tól) forgalmazza „PANNÓNIA filteres cigaretta” megnevezésű cigarettatermékét.
A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes által forgalmazott cigarettatermék csomagolása a védjegyével az összetéveszthetőségig hasonló, ezért bitorolja az alperes a védjegyet.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a kifogásolt használat kezdetére tekintettel a felek jogvitájában a védjegyről szóló és korábban hatályban volt 1969. évi IX. tv. (Vt.) rendelkezéseit kell alkalmazni. A Vt. 13. §-ának (1) bekezdése alapján vizsgálta, hogy az alperes az igazoltan oltalom alatt álló védjeggyel és ugyanazon áruval kapcsolatban jogosulatlanul használ-e a védjegyhez az összetéveszthetőségig hasonló más megjelölést.
Megállapította, hogy az összetéveszthetőség szempontjából a védjegybitorlás megállapításánál a megjelölés vizuális összképét, a vásárlókra gyakorolt összbenyomást kell döntően figyelembe venni. Az összehasonlító vizsgálat eredményeként arra a következtetésre jutott, hogy a védjegyhez némi hasonlóságot mutat a Pannónia cigaretta dobozának alapszíne, és a fekete csíkozás. Ugyanakkor döntőnek tekintette azt, hogy a védjegy szóeleme az alperes termékének nevétől (ezen belül a szóelemek elhelyezése is) különbözik, és a védjegyen, illetve az alperes által forgalmazott terméken az egyéb grafikai elemek is eltérőek, mind rajzuknál, mind elhelyezésüknél fogva, bár színösszetételükben bizonyos hasonlóság ugyancsak megállapítható. Összességében a fentiek alapján arra a következtetésre jutott, hogy az alperes által alkalmazott megjelölés a felperes védjegyéhez az összetéveszthetőségig nem hasonlít.
A döntés meghozatalánál az elsőfokú bíróság irrelevánsnak tartotta a felperes azon tényállítását, hogy az alperes tudatosan törekedett az összetévesztő megjelölés alkalmazására, mert a védjegybitorlásnak a felróhatóság nem tényállási eleme. Ugyanezért nem értékelte az alperes terhére azt, hogy az alperes korábban SOPHIA elnevezéssel kívánta forgalmazni a jelenlegivel megegyező csomagolású termékét, illetve azt, hogy e termék tekintetében a Magyar Szabadalmi Hivatal az alperes nemleges megállapítási kérelmét elutasította.
A felperes által csatolt és a kereset alátámasztására szolgáló szakértői véleményt – az alperes ugyancsak szakértői véleménnyel megerősített álláspontja miatt – bizonyítékként nem értékelte, és nem látta szükségét annak, hogy a Pp. 177. §-ának (1) bekezdése alapján szakértőt rendeljen ki. A felperes által csatolt és a Gazdasági Versenyhivatal által hozott határozat megállapításait irrelevánsnak tartotta, és nem találta mechanikusan erre az ügyre alkalmazhatónak a 3. P. 23.920/1990. számú ítélet megállapításait sem, mert e döntés eltérő tényállás alapján született.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett, kérve annak megváltoztatását, a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát és az alperes perköltségben marasztalását. Az elsőfokú eljárásban csatolt szakértői vélemény költségeit nem számította fel. A felperes álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévesen tulajdonított a védjegyben és az alperes termékének csomagolásán előforduló eltérő szóelemeknek döntő jelentőséget, mert ettől függetlenül az összbenyomás alapján az összetéveszthetőség megállapítható, amelynél az általa felhozott indokok és csatolt bizonyítékok relevánsak voltak, és alátámasztják kereseti álláspontját.
Az alperes az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte. Változatlanul vitatta az összetéveszthetőséget, és további bizonyítékként különböző gyártók egymáshoz hasonló csomagolású cigarettás dobozait csatolta, alátámasztandó azt az álláspontját, hogy a cigarettatermékek esetében a hasonló alapszín és külső elfogadott gyakorlat. Bejelentette továbbá, hogy az általa használt csomagolóanyagon alkalmazott „V” ábrás megjelölésre időközben védjegyoltalmat kapott.
A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a Vt. 13. §-ának (1) bekezdése alapján azt kellett vizsgálni: az alperes által alkalmazott megjelölés a felperes védjegyéhez az összetéveszthetőségig hasonló-e. Helytálló az elsőfokú bíróságnak az az álláspontja is, hogy az ábrával, színnel és egyéb grafikai elemekkel kombinált védjegynél általában döntő jelentősége van a szóelemnek, különösen akkor, ha az egyben a kereskedelemben forgalmazott áru megnevezésére is szolgál. Ettől függetlenül azonban a védjegy és az ellentartott megjelölés összetéveszthetőségét döntően a vásárlókra gyakorolt összbenyomás alapján kell vizsgálni, és esetenként kell elbírálni, hogy a többféle elem közül melyik az, amely domináns módon jeleníti meg a védjegyet az átlagos vásárlók körében. Az a körülmény, hogy általában a névként is funkcionáló szóelem a domináns, nem zárja ki, hogy lehetnek a védjegynek más olyan elemei, amelyek a szóelem mellett vagy attól függetlenül döntő módon befolyásolják a vásárlóknak a termék azonosításával kapcsolatos képzeteit.
A perbeli esetben a felperes védjegyének (amely az áru teljes csomagolására kiterjed) két domináns eleme is van: részint a közismert SOPIANAE szóelem, emellett azonban ugyanolyan domináns elem (a cigaretta évtizedes használata és közkedveltsége folytán) a védjegy jellegzetes (a perben dohány-, illetve arany színként is említett) barnás alapszíne, és az ugyancsak jellegzetes haránt irányú fekete csíkozás. A köztudomásnak is megfelelően a SOPIANAE cigarettát a vásárlóközönség e jellegzetes alapszín és csíkozás alapján is felismeri. Ehhez képest egyszerű rátekintés alapján döntő hasonlóság állapítható meg az alperes termékének (csomagolásának) alapszíne, és az ugyancsak ferde irányú fekete csíkozása miatt. Téves az elsőfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy ezen elemek tekintetében csak némi hasonlóság állapítható meg, mert különösen az egymás mellé helyezett cigarettadobozok esetében az alapszín és csíkozás szembetűnő és döntő hasonlóságot mutat. Ez a domináns hasonlóság megállapíthatóvá teszi a termékek összetéveszthetőségét.
Ehhez képest kell értékelni az eltérő elemeket, és ezen belül is elsősorban a szóelemeket. Kétségtelen, hogy a védjegy szóeleme és az alperes termékének elnevezése különböző, azonban az alperes termékének neve sem tartalmilag, sem grafikai megjelenítése miatt dominánsnak nem tekinthető. Grafikailag a Pannónia szóelem a barnás háttérbe beolvad, mert a betűk a fehér szín alkalmazása miatt a háttérből szembeötlő módon nem emelkednek ki. Ezért egyszeri rátekintés alapján e név nem figyelemfelkeltő, az összképen belül nem meghatározó jelentőségű részelem. Tartalmilag pedig még az eltérő szóelem is hasonlóságot mutat. A SOPIANAE név Pécs városának ókori római neve, míg a Pannónia szó ugyancsak latin nyelven Magyarország ókori megnevezése. Sem alakilag, sem tartalmilag tehát nem tekinthető a Pannónia szóelem az ellentartott megjelölés olyan döntő elemének, amely egyértelműen és aggálytalanul kizárná annak lehetőségét, hogy az átlagos vásárló az alperes termékén alkalmazott megjelölést ne tévessze össze a felperes védjegyével. A tartalmi hasonlóság alapján, és a domináns színelemek és csíkozás miatt a vásárló az új termékről azt is képzelheti, hogy a közismert és közkedvelt SOPIANAE cigaretta gyártójának egy hasonló, de új termékéről van szó.
Az egyéb mellékes grafikai elemeknek sincs olyan döntő jelentősége a védjegy és az alperes megjelölésének összbenyomása szempontjából, hogy az biztonsággal kizárná az összetéveszthetőséget. Sőt az egyes részelemek is hasonlóságot mutatnak, így pl. a védjegyben alkalmazott városcímer és az alperes termékén lévő dohánylevél motívum azonos színkombinációja (zöld és kék). Ebből a szempontból az is lényegtelen, hogy az alperes az általa alkalmazott egyik ábrára védjegyoltalmat kapott.
A Pp. 177. §-ának (1) bekezdése szerint szakértői vélemény beszerzése akkor szükséges, ha a perben jelentős tény vagy egyéb körülmény megállapításához vagy megítéléséhez olyan különleges szakértelem szükséges, amellyel a bíróság nem rendelkezik. A bíróság azonban az általános élettapasztalat és az átlagos vásárlói szokások ismeretében alkalmas arra, hogy a felperes perbeli védjegyének és az alperes termékén alkalmazott megjelölésnek összehasonlító vizsgálatát elvégezze; az összetéveszthetőség kérdésében megalapozott álláspontot foglaljon el. Ehhez különleges szakértelem nem szükséges. Ezért mellőzte a Legfelsőbb Bíróság az alperes által felajánlott szakértői bizonyítás lefolytatását.
Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a bíróság a döntés meghozatalánál a felek által csatolt, megrendelésükre készült közvélemény-kutatási eredményt, illetve szakértői vélemény megállapításait ne értékelhetné. A felperes által csatolt, a Modus Kft. által készített kutatási eredménynek a fenti megállapításokat alátámasztó álláspontja önmagában azon az alapon, hogy az alperes által csatolt szakértői vélemény szerint a vizsgálat módszere nem volt megfelelő, nem vethető el. Ugyancsak megerősítette a Legfelsőbb Bíróságnak az összetéveszthetőséggel kapcsolatos fenti értékelését az is, hogy a Magyar Szabadalmi Hivatal a Sophia elnevezésű termékkel kapcsolatos nemleges megállapítási eljárásban megállapította a csomagolóanyag alapszíne és csíkozása miatt azok összetéveszthetőségét. Helytállóan hivatkozott arra is a felperes, hogy a perbeli esettel analóg döntést hozott a Legfelsőbb Bíróság a Pf. IV. 21.006/1991/4. számú jogerős ítéletében. Ebben az ügyben a Legfelsőbb Bíróság a rágógumitermékek csomagolása miatt állapította meg a védjegybitorlást, és mondta ki, hogy az összbenyomás szempontjából az eltérő szóelemeknek (a termékek eltérő nevének) nincs olyan dominanciája, amely az összetéveszthetőséget kizárná. Az alperes által a másodfokú eljárás során csatolt, párba állított cigarettásdobozok hasonlósága valóban megállapítható, amelyből azonban nem következik, hogy a védjegy jogosultja mint gyakorlatot köteles eltűrni a védjegybitorlást.
A fentiekből következően tévesen utasította el az elsőfokú bíróság a felperes keresetét. Így a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a Vt. 13. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerint a védjegybitorlást megállapította, a b) pont alapján az alperest a védjegybitorlás abbahagyására kötelezte, és a c) pont szerint az alperest megfelelő elégtétel adására kötelezte: feljogosította a felperest, hogy az ítélet jogsértést megállapító és az alperest a jogsértés abbahagyására kötelező rendelkezését a Népszabadság és Népszava című napilapokban az alperes költségén közzétegye. A felperes erre tekintettel teljes pernyertes lett, így az alperes a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján köteles a lerótt kereseti és fellebbezési illetékkel, illetve első- és másodfokú ügyvédi képviselettel felmerült perköltséget megfizetni. (Legf. Bír. Pf. IV. 22.424/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás