PK BH 2001/168
PK BH 2001/168
2001.04.01.
I. Létre nem jött haszonbérleti szerződés esetén az ingatlan tulajdonosa a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint tarthat igényt a földhasználat ellenértékeként térítésre (Ptk. 200. § (2) bek., 205. § (1) és (2) bek., 218. § (1) bek., 361. §, 452. § (3) bek.].
II. A bizonyítási teher alkalmazásánál irányadó szempontok [Pp. 3. § (1) bek., 164. § (1) bek.].
A felperes törvényes öröklés jogcímén szerezte meg a per tárgyát képező, az alperes termelőszövetkezeti különlapján 8/468. számon felvett 7240 m2 alapterületű, 9,60 AK értékű betagosított ingatlant. Az ingatlant az alperes a felperes jogelődjének tulajdonlása idejétől használja, írásba foglalt szerződést sem a felperessel, sem annak jogelődjével nem kötött. Az alperes vezetősége határozatával a földbérleti díjat 1995. évre 100 Ft/AK értékben, az 1996. évre 15 kg búza/AK értékben határozta meg. Ennek alapján az alperes az 1995. évre 960 Ft, az 1996. évre 3312 Ft földbérleti díjat állapított meg a felperes javára, majd a jövedelemadóval és költséggel csökkentett 3308 Ft-ot a felperes részére kiutalta. 1997. évtől az alperes a felperes részére a földhasználat fejében ellenértéket nem fizetett. Az FM Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Földművelésügyi Hivatala az 1997. február 7-én kelt levelében tájékoztatta a felperest, hogy az elmúlt 5 év átlagában aranykoronánként 12-18 mázsa búza vagy annak pénzbeni értéke a földbérleti díj.
Erre alapított, majd módosított keresetében a felperes 1995., 1996., 1997., 1998. és 1999. évre vonatkozóan összesen 3 024 000 Ft és ennek 1995. augusztus 1. napjától a kifizetés napjáig járó évi 33%-os kamata megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Az alperes az 1995. és 1996. évekre vonatkozóan a kereset elutasítását a teljesítésére hivatkozással kérte, 1997. évtől a kereset teljesítését 15 kg búza 92 forintos kilogrammonkénti árával számolva a 9,60 AK értékre évi 13 248 Ft összegben ismerte el.
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest 26 496 Ft, ebből 13 248 Ft után 1997. január 1-jétől, további 13 248 Ft után 1998. január 1-jétől a kifizetésig járó évi 20% kamatának a felperes részére való megfizetésére, míg ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. A felperest az alperesnek fizetendő 30 000 Ft perköltségben marasztalta azzal, hogy a le nem rótt 143 552 Ft eljárási illetéket a Magyar Állam viseli. Megállapította, hogy bár a peres felek a Ptk. 452. §-ának (3) bekezdésében foglalt írásbeli haszonbérleti szerződést nem kötöttek, az alperes nem vitatottan használta a felperes ingatlanát, melynek ellenértékét a Ptk. 361. §-ának szabályai alapján köteles megtéríteni. Elvetette a felperesnek a követelés összegére vonatkozóan a Földművelésügyi Hivatal 1997. február 7-i és 1998. december 29-i tájékoztatójára hivatkozását arra is utalva, hogy a hivatal az 1999. április 7-i levelében elismerte, hogy a díjakra vonatkozó közlése elírást tartalmaz, 12-18 mázsa búza helyett 12-15 kg a helyes meghatározás. Figyelembe vette azt, hogy a felperes a szakértő kirendelésére vonatkozó bizonyítást kifejezetten ellenezte, ezért az alperes által elismert összegben határozta meg a felperesnek járó használati díj összegét. A használati díj tekintetében 9,60 AK értékkel számolt, mert az alperes elismerése a 8/0467. számú TSZ különlapon szereplő 9,60 AK értékű ingatlanra vonatkozott, ezt igazolta a közjegyző hagyatékátadó végzése is, amellyel szemben a felperes nem igazolta azt, hogy az alperes a 8/0468. termelőszövetkezeti különlapon szereplő 19,20 AK értékű ingatlant használná. A Ptk. 301. §-ának (1) bekezdésére hivatkozással az alperes késedelmikamat-fizetési kötelezettségét évi 20%-ban határozta meg.
A felperes fellebbezése folytán a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet nem fellebbezett részét nem érintve fellebbezett részét részben és akként változtatta meg, hogy az alperest arra is kötelezte, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül további 13 248 Ft-ot, és ennek 1999. január 1. napjától a kifizetés napjáig esedékes évi 20% kamatát. A felperes fentieket meghaladó keresetét elutasító, és a felperest a perköltségben marasztaló rendelkezések helybenhagyása mellett kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 10 000 Ft másodfokú perköltséget, megállapítva, hogy a le nem rótt 181 440 Ft fellebbezési eljárási illetéket a Magyar Állam viseli. Ítélete indokolásában kifejtette, hogy a felperes fellebbezését kizárólag az alperes által nem ellenzett felemelt kereset tekintetében találta alaposnak, és ennek következtében marasztalta 1999. évre további 13 248 Ft és annak kamatai tekintetében. Rámutatott arra, hogy az elsőfokú eljárásban a felperes részéről előterjesztett elfogultsági kifogást a másodfokú bíróság elbírálta, a kizárásra irányuló kérelmet nem találta alaposnak. Elvetette a felperesnek azt az érvelését, hogy az elsőfokú bíróság az eljárást indokolatlanul elhúzta, és az nem volt tárgyilagos és alapos. Rámutatott, hogy a felperessel szemben fennálló tájékoztatási kötelezettség, majd a felperes keresetkiterjesztései, a felperest terhelő bizonyítási kötelezettség teljesítése érdekében biztosított határidő után került az elsőfokú bíróság abba a helyzetbe, hogy a jogvita tárgyában érdemben dönteni tudjon. A Pp. 164. §-ának (1) bekezdése értelmében reá háruló bizonyítási kötelezettségnek a felperes nem tett eleget, amikor a részére biztosított határidőn túl sem igazolta hitelt érdemlően tulajdonjogát a 8/0468. számú ingatlan tekintetében, de azt sem igazolta, hogy az alperes ezt a felperes állítása szerint 19,20 AK értékű ingatlant használja. Egyetértett az elsőfokú bíróságnak azzal az álláspontjával is, hogy a Földművelésügyi Hivatal felpereshez írt tájékoztatásai nem alkalmasak az alperes használatában lévő ingatlan után járó használati díj megállapítására, mert ez olyan szakkérdés, amelynek elbírálásához szakértő kirendelése szükséges. A felperes viszont ezt a bizonyítást kifejezetten ellenezte, ezért a nem kellő bizonyítottság a terhére értékelendő. Álláspontja szerint a bíróság helyesen határozta meg a felperes perköltség-fizetési kötelezettségét és az alperesnek megfizetendő perköltség összegét, mely a pertárgy értékét vette alapul, és helyes a kifejtett ügyvédi tevékenység mérlegelésével meghatározott, az alperesnek fizetendő perköltség összege is 30 000 Ft-ban.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és új eljárás lefolytatására utasítását kérte.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelemnek a Pp. 275. §-a (2) bekezdésében meghatározott korlátai között vizsgálva megállapította, hogy az a következők miatt nem alapos.
A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem jogszabálysértésre alapítottan terjeszthető elő. Eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában a kérelem eljárási, vagy anyagi jogi sérelemre utalva egyaránt benyújtható. Eljárási jogszabálysértés esetén azonban csak akkor, ha az olyan súlyú, hogy az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással volt [Pp. 275/A. § (1) bekezdés]. A felperes felülvizsgálati kérelmét vizsgálva a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az abban megjelölt eljárási szabálysértésekkel a felperes a tényállás megalapozatlanságát kívánta igazolni. Álláspontja szerint a Pp. 3. §-ának (1) bekezdésében megjelölt jogsértés következtében nem vette figyelembe a bíróság azt az állítását, hogy az alperes által használt és tulajdonában lévő terület 19,20 AK értékű; a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése, 166. §-ának (1) bekezdése, 195., 198. §-ainak megsértésével mellőzte a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Földművelésügyi Hivatal 1997. február 7-én és 1998. december 29-én kiadott, továbbá a Földművelésügyi Minisztérium 1997. május 14-én kelt levelében foglaltakat.
A felülvizsgálati állásponttal szemben a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a hivatkozott eljárásjogi szabálysértéseket nem tartalmazza. Az elsőfokú bíróság az 1999. április 15-én tartott tárgyaláson felhívta a felperest a tulajdonának állított ingatlanra vonatkozó tulajdoni lap csatolására. Ennek a felperes – mint ahogy azt a jogerős ítélet helytállóan megállapította – az ítélethozatalt megelőző, 1999. június 1-jei tárgyaláson sem tett eleget. Mivel tehát a felperes a rendelkezésére álló határidőben nem tett eleget a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése szerint reá háruló bizonyítási kötelezettségének, a Pp. 3. §-ának (1) bekezdésében foglalt alapelvet a bíróságok nem sértették. E körben rámutat a Legfelsőbb Bíróság, hogy a Pp. 3. §-ának (1) bekezdésében megfogalmazott, a képviselő nélkül eljáró fél perbeli jogaira és kötelezettségeire vonatkozó tájékoztatás az adott eljárásra vonatkozik, ennélfogva az elsőfokú bíróságnak az esetleges fellebbezési eljárásban felvehető bizonyításra vonatkozóan nincs tájékoztatási kötelezettsége. Nem sérültek a Pp. bizonyításra vonatkozó szabályai azzal sem, hogy a jogerős ítélet döntésénél figyelmen kívül hagyta a Földművelésügyi Hivatal és a minisztérium felperesnek címzett levelében foglalt tájékoztatást. E tájékoztatók ugyanis az alperest terhelő összeg meghatározására nem voltak alkalmasak. A Pp. 275. §-ának (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye. Ezért a Legfelsőbb Bíróság mellőzte a felperes felülvizsgálati kérelméhez csatolt okirat tartalmának értékelését.
A Pp. 114. §-ában meghatározott, az eljárás szabálytalansága elleni kifogást a felperes nem terjesztett elő, az elsőfokú eljárásban bejelentett elfogultsági kifogásait pedig az eljárt bíróságok elbírálták.
A továbbiakban a felperes a Ptk. 452. §-ának (3) bekezdésére, a 218. § (1) bekezdésére, a 205. § (1) és (2) bekezdésére, és a 200. § (2) bekezdésére hivatkozva állította azt, hogy e jogszabályok ellenében jogsértően nem nyilvánította a jogerős ítélet a haszonbérleti szerződést semmisnek. Az eljárt bíróságok jogi álláspontja szerint a Ptk. 452. §-ának (3) bekezdésében írt szerződés hiányában az alperes a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint (Ptk. 361. §) köteles a felperesnek a földhasználat fejében térítést fizetni. A semmis szerződés és a létre nem jött szerződés között a jogkövetkezmények levonása tekintetében az ítélkezési gyakorlat nem tesz különbséget, mind a semmisség okából érvénytelen szerződés, mind pedig a nem létező szerződés következménye az eredeti állapot helyreállítása. A felperes az eljárások folyamán a szerződés semmisségére is hivatkozott, és részletes beadványaiban megjelölte a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdését is, azonban nem az eredeti állapot helyreállítását, hanem bérleti díjat követelt a felperestől. Ennélfogva a jogerős ítélet a felperes által megjelölt anyagi jogszabályok megsértése nélkül állapította meg azt, hogy a peres felek között nem jött létre haszonbérleti szerződés, ennek hiányában pedig a felperes a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint tarthat igényt térítésre.
A fentiekben kifejtett indokok alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése értelmében hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. IX. 20.894/2000. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás