PK BH 2001/17
PK BH 2001/17
2001.01.01.
A házastársi tartásdíj összegét úgy kell megállapítani, hogy az a jogosultnak – saját vagyoni eszközeit kiegészítve – az átlagosnak megfelelő megélhetést biztosítson [Csjt. 21. § (1) bek.; 1979. évi 13. tvr. 39. §, 55. § a) pont].
A peres felek 1988. szeptember 16-án Magyarországon kötöttek házasságot. Ezt követően az alperes a svájci-magyar állampolgárságú, de Svájcban élő felpereshez költözött, itt volt a közös lakásuk is. A házasság megkötésekor az alperes magyarországi munkaviszonyát felmondta, vagyontárgyait elidegenítette, Svájcban pedig a felperes háztartásában tevékenykedett, munkaviszonyt nem létesített.
A felek házassági életközössége 1995-ben megszűnt, majd 1996 januárjában a felperes hazatelepült Magyarországra. 1996 májusában az alperes is visszatért Magyarországra, ahol lakhatását egy ingatlanon fennálló haszonélvezeti joga biztosította, ellátására pedig 1996-ban 10 902 forint, 1998. január 1-jétől pedig 16 445 forint összegű, csökkentett nyugdíja állott a rendelkezésére.
A házasság felbontása iránti perben az alperes viszontkeresettel élt, melyben 1500 CHF összegű házastársi tartásdíjat követelt a felperestől azzal az indokolással, hogy ha külföldön élne, ennek megfelelő szinten tudná biztosítani a létfenntartását.
A bíróság jogerős ítéletével kötelezte a felperest, hogy 1996. augusztus 1-jétől 1997. december 31-ig fizessen meg az alperesnek havi 18 000 forintot, a hátralékot 306 000 forintban határozta meg, melynek egyösszegű megfizetésében a felperest marasztalta. 1998. január 1-jétől az alperes viszontkeresetét elutasította.
Indokolásában megállapította, hogy a jogvita elbírálására az 1979. évi 13. törvényerejű rendelet (Nmjt.) 55. §-a a) pontjának értelmében a magyar bíróságnak van joghatósága, a tvr. 39. §-a szerint pedig az ügyben a magyar jogot kell alkalmazni.
A Csjt. 21. §-a (1) bekezdésének alkalmazásával a bíróság a felperes tartásdíjra való rászorultságát 1997. december 31-ig megállapította. A tartás összegszerűségét a magyarországi viszonyokat alapul véve határozta meg úgy, hogy az a felperes számára nem jelent szűkös tartást, de az itthoni életvitelét – a saját jogú nyugdíjával és vagyonával – az elvárható szinten biztosítja. Minthogy a beszerzett iratok szerint az alperes 1998. január 1-jétől 463 CHF kiegészítő nyugdíjat a saját jogán, közvetlenül igényelhet, ettől az időponttól a házastársi tartásdíj iránti követelését – rászorultság hiányában – nem látta megalapozottnak.
A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, melyben jogszabálysértésként a Csjt. 21. §-ának (2) bekezdésében foglaltak helytelen alkalmazására hivatkozott, és a jogerős ítélet megváltoztatásával 1997. december 31. napjáig havi 1500 CHF, 1998. január 1-jétől pedig 1000 CHF házastársi tartásdíj megítélését kérte. Arra hivatkozott, hogy a tartásdíj összegének, illetve a rászorultság mértékének meghatározásánál nem a magyarországi általános viszonyokat kellett volna a perben figyelembe venni, hanem azt kellett volna vizsgálni, hogy a külföldön, korábban folytatott életvitele fenntartásához a felperes milyen összeggel tartozna hozzájárulni.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A bíróság az 1979. évi 13. tvr. megfelelő cikkeit idézve helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a Magyarországon élő, magyar állampolgárságú felperes és alperes jogvitájában a magyar jogot kell alkalmazni. A Csjt. idevonatkozó 21. §-ának (1) bekezdése a hazai ítélkezési gyakorlatban úgy érvényesül, hogy a jogosult rászorultsága esetén a saját anyagi eszközeit kell a kötelezett, elvált házastársnak kiegészíteni olyan mértékre, hogy az ne szűkös tartást, de az átlagosnak megfelelő megélhetést biztosítson a jogosult részére. Az alperes részéről követelt összegszerűség olyan, az itthoni körülmények között kiemelkedő luxuskörülmények megteremtését jelentené, melynek jogi megítélésére nincs mód, arra csak a kötelezett önkéntes vállalása adhatna alapot.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet – törvénysértés hiányában – a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. II. 20.655/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás