PK BH 2001/170
PK BH 2001/170
2001.04.01.
I. A tartozáselismerés elbírálásánál irányadó szempontok [Ptk. 242. § (2) bek.].
II. Felfüggesztő feltétel csak a felek magatartásán kívül eső, attól független, bizonytalan jövőbeli esemény lehet [Ptk. 228. § (1) bek., 229. § (2) bek.].
A peres felek között 1996. február 28-án létrejött szerződésben az alperes acélszerkezeti hídelem elkészítését vállalta a felperes megrendelésére. A hídelemeket Bécsben az ottani Duna-híd építése során kívánták felhasználni, erre tekintettel az alperes az osztrák szabványok szerinti minőség betartását vállalta. Bár a felperes alkalmazottja a legyártott termékeket nem találta hibásnak, az osztrák megrendelő minőségi reklamációval élt. A felperes 1996. május 3-án továbbította az alperes felé a reklamációt, és intézkedett a hibák kijavításáról. A felperes a javítási költségek egy részét továbbszámlázta az alperesnek 1 025 258 forint összegben. Az 1996. novemberben kelt számlára az alperes ügyvezetője 1996. december 5-én ráírta kézzel, hogy „elfogadom”. A felperes erre tekintettel két másik számlát sztornózott, és ígéretet tett arra, hogy megrendelést ad az alperesnek, így alperes a tartozását ledolgozhatja. 1997. év elején a felperes nem tudott az alperesnek munkát biztosítani, 1997. február 10-én pedig az alperes a számla összegét vitató levelet küldött a felperesnek. A felek között 1997. március 13-án megtartott egyeztetés azzal zárult, hogy az alperes az addig kifizetett javítási költségeken felül további költséget nem hajlandó megfizetni.
A felperes kereseti kérelmében hibás teljesítésre hivatkozással kérte kötelezni az alperest 1 025 258 forint és kamata megfizetésére. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
A bíróságok a felperes kereseti kérelmének teljes egészében helyt adtak. Tényként megállapították: az alperes a vállalkozási szerződést megszegte azáltal, hogy az általa legyártott hídelemek nem feleltek meg a szerződésben kikötött minőségi követelményeknek. A becsatolt okiratok és tanúvallomások értékelésével arra az álláspontra jutottak, hogy az 1996. december 5-én kelt alperesi nyilatkozat a Ptk. 242. §-ának (1) bekezdése szerinti tartozáselismerésnek minősül mind a követelés jogalapja, mind pedig annak összege tekintetében. Az alperesnek kellett volna bizonyítania, hogy tartozása nem áll fenn, de ez a bizonyítás nem vezetett sikerre. Az alperes szakértői bizonyítás lefolytatását nem indítványozta, a hibás teljesítéssel kapcsolatos állításai ellentmondóak voltak. Az alperes megfizette a javítást végző négy szakmunkás munkadíját, és a javítást felügyelő személynek is 200 000 forint költségtérítést adott. Azt sem vitatta, 1996. december 5-én kötelezettséget vállalt arra, hogy a felperes 1 025 258 forint összegű számláját egy újabb megrendelés teljesítése során kiegyenlíti. A bíróságok álláspontja szerint az alperes szegte meg a megállapodást, mert 1997. február 10-én vitatni kezdte a számla összegét, majd a márciusi megbeszélésen a kifizetéstől elzárkózott.
Az alperes a jogerős ítélet elleni felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását kérte az alább felsorolt jogszabálysértésekre hivatkozással: a Ptk. 216. §-ának (1) bekezdése, 242. §-ának (2) bekezdése, a 280. § (1) bekezdésének a) pontja, a 302. § b) pontja, a 303. § (3) bekezdése, illetve vagylagosan a Ptk. 228. §-ának (1) bekezdése. Álláspontja szerint egy számlára rávezetett „elfogadom” megjegyzés érvényes írásbeli nyilatkozatnak nem tekinthető, így tartozáselismerésként sem értékelhető. M. P. és F. L.-né tanúvallomásából arra a következtetésre lehet jutni, hogy a felek között nem egyoldalú tartozáselismerés, hanem kétoldalú megállapodás jött létre. Eszerint a felperes munkát tartozott biztosítani az alperes részére, az alperes pedig tűrni volt köteles, hogy annak ellenértékébe a felperes az általa követelt összeget beszámítsa. Ennek alapján a felperesnek a megrendelés megadásával elől kellett járnia, mert csak az ily módon elvégzett munka ellenértékéből elégíthette volna ki magát. Minthogy a megrendelések elmaradtak, az ellenszolgáltatást jogosan nem követelheti. Bár nem volt határidőhöz kötve a felperes által adandó megrendelés, de addig a felperes sem igényelheti az alperesi teljesítést, ameddig késedelemben van. Az alperes két ízben is hiába kérte az ígért megrendelést.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében arra is hivatkozott, hogy a megrendelések megadása a tartozáselismerésnek felfüggesztő feltétele volt. Miután a jövőbeli esemény elmaradt, a szerződés nem hatályosulhatott. Végül az alperes vitatta azokat a jogkövetkezményeket, amelyeket a bíróságok a február 10-i levélhez, illetve a márciusi egyeztetés tartalmához fűztek. Ha a tartozás-elismerést érvényesnek kell tekinteni, akkor az említett levélnek jogi jelentősége nincs. Ha pedig a felek között megállapodás született a további teendőkre nézve, akkor mindegyik fél annak betartását követelhette. Eszerint a felperes akkor követelhette volna jogalappal a per tárgyává tett összeg megfizetését, ha bizonyítja, hogy megfelelő munkát ajánlott fel az alperesnek. Amennyiben az alperes a munkavégzést megtagadta, akkor bekövetkezett volna részéről a szerződésszegés.
A felperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Ptk. 242. §-ának (2) bekezdése értelmében a tartozáselismerés a másik félhez intézett írásbeli nyilatkozattal történik. Eszerint a tartozáselismerés érvényességéhez az írásbeliségen kívül más alaki feltétel megtartása nem szükséges, elegendő, ha a nyilatkozat tartalmából kitűnik a tartozáselismerés ténye. Miután az alperes arra a számlára vezette rá az „elfogadom” nyilatkozatot, amely a tartozását tartalmazta, az elfogadás a számlakibocsátó részére szólt. Jogszabálysértés nélkül állapították meg tehát az eljárt bíróságok a tartozáselismerés érvényességét. Az 1996. december 5-ei szóbeli megállapodás tartalma nem értékelhető másként, mint a tartozás kiegyenlítésének, az alperes teljesítésének egyik lehetséges módja. A felperes követelése ugyanis pénzkövetelés volt, de hozzájárult volna ahhoz is, hogy az alperes munkával teljesítsen. Helytállóan hivatkozott a felperes felülvizsgálati ellenkérelmében arra, hogy a megrendelés felajánlásával a felperes a tartozás kiegyenlítésének végrehajtását igyekezett megkönnyíteni, de a megrendelés nem volt feltétele a tartozás kiegyenlítésének.
A Ptk. 228. §-ának (1) bekezdése szerint, ha a felek a szerződés hatályának beálltát bizonytalan jövőbeni eseménytől tették függővé (felfüggesztő feltétel), a szerződés hatálya e feltétel bekövetkeztével áll be. A feltételnek tehát a felek magatartásától független, bizonytalan és jövőbeni eseménynek kell lennie. Nem tekinthető felfüggesztő feltételnek az egyik fél magatartása, nevezetesen a perbeli esetben az az esemény, hogy a felperes ad-e megrendelést vagy sem. A Ptk. 229. §-a (2) bekezdésében foglalt szabály teszi egyértelművé, hogy a feltételnek a felek magatartásán kívüli eseménynek kell lennie. Mindezekre tekintettel alaptalanul sérelmezte az alperes a Ptk. 228. §-ának (1) bekezdésében foglaltak figyelmen kívül hagyását.
A perbeli esetben a tartozáselismerés tekintetében a felek között nem szerződés jött létre, hanem az alperes erre vonatkozó egyoldalú nyilatkozatot tett. A tartozáselismerés érvényességét pedig nem érinti, ha a felek a tartozás kiegyenlítésének módjában és feltételeiben megállapodnak és a megállapodásban foglaltakat nem teljesítik.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelemmel támadott jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. VII. 20.327/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás