PK BH 2001/171
PK BH 2001/171
2001.04.01.
Az államigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősség elhatárolása a szerződésszegéssel okozott kár megtérítése iránti igénytől [Ptk. 310. §, 349. § (1) bek.].
A felperesek keresetükben 2 188 000 forint káruk és kamatai megtérítésére kérték az alperest kötelezni. Előadták, hogy az alperestől cserével megszerzett ingatlanon történő építkezésre az alperes által kiadott építési engedély szerint a tervezett építkezésük nem volt megvalósítható, mert a lakó- és melléképület terv szerinti elhelyezését az ingatlanon húzódó hírközlési távvezeték nem tette lehetővé. Az alperes az építési elképzeléseiket a csereszerződés megkötése előtt ismerte, és úgy tájékoztatta őket, hogy annak megvalósítását a vezeték nem akadályozza. Az építési engedélyt a kérelmüknek megfelelően kiadta, és csak az építési engedély kiadását követően derült ki, hogy annak alapján a lakóépületet a telken a terv szerint elhelyezni, a melléképületet pedig megépíteni nem lehet. Káruk az az építési költségtöbblet, ami amiatt keletkezett, hogy az épületeket módosított, illetve új építési engedély szerint az eredetileg tervezettől eltérően, és csak később tudták felépíteni.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezésül elsődlegesen elévülésre hivatkozott, de tagadta azt is, hogy kártérítési felelősség terheli. Az építési engedélyeket ugyanis a felperesek kérelmének megfelelően adta ki, így az eljárása jogellenes és felróható nem lehetett.
Az elsőfokú bíróság az alperest a főkövetelésben marasztalta, a kamatokról nem döntött. A döntésének indokolása szerint az „alperes terhére kirívó jogszabály-alkalmazási tévedés állapítható meg”, mert az építési engedély iránti kérelem szerint kivitelezhetetlen építkezéshez adott építési engedélyt; ezért a Ptk. 339. és 349. §-ainak (1) bekezdése alapján kártérítéssel tartozik. Az alperes elévülési kifogását alaptalannak tartotta, mert az elévülés az Alkotmánybíróság 53/1992. (X. 29.) AB határozatának meghozatalakor nyugvás folytán még nem következett be, s ezért a felperesek követelésére már az ötéves általános elévülési idő volt az irányadó.
Az elsőfokú ítélet ellen az alperes fellebbezett, annak megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Az elévülési kifogását a fellebbezésében is fenntartotta. Érdemben azzal érvelt, hogy a felperesek által megépíteni tervezett építmények elhelyezésük módosításával megépíthetőek voltak. A melléképületet a felperesek nem az eredetileg kiadott, hanem új építési engedély alapján építették meg, tehát a melléképületet nem is kívánták az eredeti terv szerint megépíteni. A közművek üzemeltetőivel való egyeztetés a jogszabály szerint a tervező feladata, ezért az adott esetben is az egyeztetést a közműfenntartókkal az engedélyezési tervet a felperesek megrendelésére elkészítő tervezőnek kellett volna kezdeményezni. Az elsőfokú ítéletet a kár összegszerűségének vonatkozásában is megalapozatlannak tartotta.
A felperesek fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítéletet érdemi másodfokú elbírálásra nem tartotta alkalmasnak, mert az elsőfokú bíróság téves jogi álláspontja folytán a megalapozott döntéshez szükséges teljes tényállást nem derítette fel.
A felperesek a közöttük és az alperes között létrejött csereszerződés megszegésére alapították a kártérítési igényüket. Arra hivatkoztak, hogy az alperestől cserével megszerzett ingatlan az elképzelésüknek megfelelően nem volt beépíthető. Az alperes az ingatlannal kapcsolatos céljaikat ismerte, ezért az ingatlannak szerződéses kelléke volt, hogy az építési céljaik megvalósítására alkalmas legyen. Minthogy az alperes által szolgáltatott ingatlan ezekkel a szerződéses kellékekkel nem rendelkezik, az alperes teljesítése hibás, és az alperes a hibás teljesítéssel okozott káraikat köteles megtéríteni. A felperesek a keresetlevél elsőfokú bírósághoz történt áttételét követően is erre alapították igényüket, bár ekkor már annak jogalapjaként a Ptk. 349. §-ának (1) bekezdését jelölték meg. A kereset azonban – tartalma szerint – kétségtelenül a hibás teljesítéssel összegfüggésben okozott károk megtérítésére irányult, ezért azt az elsőfokú bíróságnak a Ptk. 310. §-a rendelkezésének megfelelően kellett volna elbírálnia. A felperesek kérelmének megfelelően kiadott építési engedéllyel az alperes a felpereseknek kárt nem okozott, amit a felperesek sem állítottak.
Mivel annak eldöntése, hogy az alperes a csereszerződést hibás teljesítéssel felróható módon szegte-e meg, és ennek folytán a felpereseket érte-e kár – s ha igen, a kár mennyiségének megállapítása – még nagy terjedelmű, a másodfokú eljárás kereteit meghaladó bizonyítást tett szükségessé, a Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú ítéletet a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte. Az ügy elbírálása – szerződésszegésre alapított igényről lévén szó – azonban nem tartozik a megyei bíróság hatáskörébe, ezért az újabb eljárást lefolytatni és újabb határozatot hozni a Kecskeméti Városi Bíróság feladata [Pp. 129. § (1) bek.].
A felperesek szavatossági igényt nem érvényesítettek, hanem csak a hibás teljesítéssel okozott káraik megtérítését kérték, ezért az újabb eljárásban azt kell vizsgálni, hogy az alperes a csereszerződést felróható módon megszegte-e. Ha hibás teljesítés történt, és az az alperesnek felróható, vizsgálni kell azt is, hogy ezzel összefüggésben a felpereseket milyen károk érték, illetve hogy az általuk állított károk az alperes szerződésszegésével állnak-e okozati összefüggésben.
Az ítélet hatályon kívül helyezésére tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a peres felek fellebbezési költségeinek összegét a Pp. 252. §-ának (4) bekezdése alapján csak megállapította, annak viseléséről az eljárást befejező határozatában az újabb eljárást lefolytató bíróságnak kell döntenie. (Legf. Bír. Pf. V. 22.661/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás