PK BH 2001/18
PK BH 2001/18
2001.01.01.
Az önálló bérleménynek minősülő önkormányzati bérlakásnak a házassági életközösség alatt történt megvásárlása esetén a különvagyoni, illetve közös vagyoni érték meghatározásánál irányadó körülmények [Cst. 27. § (1) bek., 29. § (1) bek., 31. § (2) bek., 31/C. § (3) bek.; Ptk. 148. §].
A jogerős ítélet a felperesnek a közös tulajdon megszüntetésére irányuló keresetét elutasította, az alperes viszontkeresetének helyt adva megállapította, hogy az ingatlan az alperes kizárólagos tulajdonát képezi, és rendelkezett ennek az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése iránt.
A megállapított tényállás szerint a peres felek házastársak voltak. Közöttük a házastársi életközösség 1997 nyarán megszűnt, házasságukat a bíróság részítélettel felbontotta. Az ingatlan-nyilvántartás szerint közös tulajdonukban áll a perbeli ingatlan, melyben közös lakásuk is volt. Az ingatlan az alperes édesanyja által örökölt ingatlan kisajátítását követően cserelakásként került az alperes birtokába, mivel az örökölt ingatlan használója az alperes volt. A házasság megkötése után utalták ki a lakást az alperes részére, majd ennek alapján került sor a bérleti szerződés megkötésére, amely szerint a bérlő az alperes volt. A beköltözést megelőzően a lakásban felújítási munkák elvégzése volt szükséges. 1992. március 9-én a peres felek mint bérlőtársak az önkormányzati lakást megvásárolták, és a szerződés alapján tulajdonjogukat az ingatlan-nyilvántartás azonos arányban bejegyezte. Az elsőfokú bíróság ítéletében azt állapította meg, hogy a bérlakás 26 170 forintos használatbavételi díját az alperes fizette meg, az az alperes önálló bérleménye volt. A bizonyítékok mérlegelésével azt is megállapította, hogy a vételárat is az alperesi szülők biztosították. Az eljárás során az nem volt bizonyított, hogy a vételre a felek közös pénzének felhasználásával került volna sor, ezért az ingatlan a Csjt. 29. §-ának (1) bekezdése alapján az alperes különvagyona.
A másodfokú bíróság az ítéletet – annak helyes indokaira utalással – helybenhagyta. Indokolása szerint az a körülmény, hogy a felperes a vételárat személyesen fizette be, nem bizonyítja, hogy a felhasznált pénzösszeg a házastársak közös vagyona volt, mert a felperes mint vevő a vételár kifizetésekor jogosult volt intézkedni, és a felperes felajánlott bizonyítási indítványát emiatt elutasította.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az eljárt bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását, másodlagosan a jogerős határozat hatályon kívül helyezése mellett a jogszabályoknak megfelelő határozat hozatalát, a közös vagyon folytán a közös tulajdon megszüntetését kérte. Érvelése szerint a jogerős ítélet a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdését sérti, mert az ellenkező bizonyításáig az ingatlan közös vagyonnak tekintendő. A felperes a perben azt nem vitatta, hogy a bérleményt az alperes jogán szerezték, de következetesen állította, hogy azt közösen vásárolták meg. A vételár kifizetésére az alperes az eljárás során ellentmondó nyilatkozatokat tett, előbb „a közösen kifizetett vételárrész erejéig” a közös szerzés jogszerűségét nem vitatta, majd a különvagyonát kizárólag érdektelennek nem tekinthető hozzátartozói igazolták, és ezzel szemben a felperest a további bizonyítás lehetőségétől a másodfokú bíróság elzárta.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A perben nem képezte vita tárgyát, és a felperes a felülvizsgálati kérelmében sem vonta kétségbe, hogy a perbeli lakás a házasság megkötésekor az alperes „önálló bérleménye” volt. Az önálló bérlet fogalmát a törvény nem határozza meg. A bírói gyakorlat azonban – a Csjt. 31/C. §-ának (3) bekezdésében foglaltakat szem előtt tartva – önálló bérletnek azt a lakást tekinti, amelynek bérleti jogát az egyik házastárs a házasságkötést megelőzően egyedül szerezte meg. Az önálló bérlet sajátos családjogi kategória, a házastársak egymás közti viszonyában juttatja kifejezésre a lakáshoz fűződő jogi helyzetüket, függetlenül attól, hogy a bérbeadóval szemben a lakásügyi szabályok alapján bérlőtársnak minősülne-e vagy sem (BH 1991/8/317. számú jogeset).
Miután a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése szerinti házastársi közös vagyon magában foglalja „mindazt”, amit a házassági életközösség alatt a felek akár együttesen, akár külön-külön szereztek, kivéve, ami valamelyik házastárs különvagyonához tartozik, a vagyonba nemcsak a tulajdonjog tárgyai, hanem a vagyoni értékű jogosultságok és kötelezettségek is beletartoznak. Az önkormányzati bérlakás bérleti joga mint vagyoni értékű jog az alperes különvagyonának tekintendő. A bérlakás megvásárlására, a vételár kifizetésére viszont az életközösség fennállása alatt került sor, és a tulajdonjogot az ingatlan-nyilvántartásba a felek egyenlő arányú közös tulajdonaként bejegyezték. A Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése szerinti közös vagyon vélelmével szemben az alperest terhelte annak hitelt érdemlő bizonyítása, hogy a vételárat különvagyonából (szülei pénzéből) teljesítette. A jogerős ítélettel megállapított alperesi különvagyont az alperes két hozzátartozójának tanúvallomása támasztotta alá, míg a közös vagyoni jelleg bizonyításának eredménytelenségét a bíróság a felperes terhére értékelte. A per eddigi adatai alapján azonban a vételár különvagyoni jellege nincs megnyugtatóan bizonyítva, és a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdéséből következően téves a bizonyítékok mérlegelésének elvi alapja is. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az ügyben eljárt elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárásban a Csjt. 27. §-ának (2) bekezdésében foglalt törvényi vélelemmel szemben a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése alapján az alperesnek kell előterjesztenie bizonyítékait annak kétséget kizáró igazolására, hogy az életközösség fennállása alatt a lakás vételárát – egészben vagy részben – a különvagyonából fizették ki. Megnyugtató bizonyíték hiányában az ingatlan a felperesi elismerésre tekintettel, a fent kifejtettek alapján részben közös, részben különvagyoni jellegűnek tekintendő. Az alvagyonok arányának megállapításához nem mellőzhető ingatlanforgalmi szakértői vélemény beszerzése, és annak alapján a Csjt. 31. §-ának (2) bekezdése szerint történő elszámolás, melynek során a bérleti jog értékének mint különvagyonának a megtérítésére az alperes igényt tarthat. Az elszámolás eredményéhez képest lehet dönteni a közös tulajdon megszüntetésének a Ptk. 148. §-ában írt módozata felől is. Csak mindezek vizsgálata és tisztázása után lesz az elsőfokú bíróság abban a helyzetben, hogy a perben megalapozott és a jogszabályoknak megfelelő döntést hozhasson.
Miután a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyező végzést hozott, a felmerült költség összegét csak megállapította, annak viseléséről a Pp. 275/A. §-ának (3) bekezdése értelmében az új határozatot hozó bíróság dönt.
(Legf. Bír. Pfv. II. 20.483/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás