GK BH 2001/185
GK BH 2001/185
2001.04.01.
Az elveszett, eltulajdonított értékpapírra történt kifizetéssel kapcsolatban a bank kártérítő felelősségének megállapítása körében irányadó szempontok [Ptk. 205. § (3) bek., 338. § (1) bek., 339. § (1) bek.].
Az irányadó tényállás szerint a felperes 12 db, egyenként 100 000 Ft névértékű posta-takaréklevél elnevezésű, bemutatóra szóló értékpapírt vásárolt az alperestől. Ismeretlen tettesek a felperes ingatlanába 1996. március 30-án betörtek, és a takarékleveleket eltulajdonították. A felperes a cselekményről 1996. március 31-én szerzett tudomást, és nyomban feljelentést tett az illetékes rendőrkapitányságon ismeretlen tettes ellen. Ugyanezen a napon megkísérelte a takaréklevelek letiltását – de mert március 31-e vasárnapra esette a P. Bank Rt.-nél ügyfélfogadás nem volt, ezért a letiltás iránt csak 1996. április 1-jén tudott intézkedni. 1996. április 1-jén a nyitás időpontja előtt megérkezett a P. Bank Rt. ügyfélszolgálatához, az „elvesztés bejelentése” elnevezésű nyomtatványon jelentette be az értékpapírok eltűnését. Az ott kapott tájékoztatás alapján megjelent a közjegyzőnél, amikor is dr. M. B. közjegyző a 105/1952. (XII. 2.) MT rendeletben szabályozott megsemmisítési eljárást megindította, és a rendelet 42. §-ának (1) bekezdése alapján a hirdetményt kibocsátotta. Egyben a rendelet 43. §-ában foglaltaknak megfelelően felhívta az értékpapír kiállítóját – az alperest –, hogy további intézkedésig az értékpapírra kifizetéseket ne teljesítsen. A felperes a hirdetményt 1996. április 1-jén 15 óra 30 perckor az alpereshez benyújtotta. Az alperes 1996. április 4-én írásban arról tájékoztatta a felperest, hogy a takaréklevelek közül 11 darabot 1996. április 1-jén, egyet pedig április 2-án kiváltottak. A felperes kérte a kiváltott takaréklevelekben szereplő 1 200 000 Ft-os követelés kifizetését. Az alperes az 1996. április 2-án kiváltott takaréklevél névértékét – 100 000 Ft-ot – kifizette, 1 100 000 Ft kifizetését azzal tagadta meg, hogy a letiltást csupán a közjegyző által kibocsátott hirdetmény kézhezvételét követő naptól volt köteles foganatosítani, ezért az április 1-jén kifizetett összegekért felelősség nem terheli.
A felperes a keresetében 1 100 000 Ft tőke, annak 1996. április 1-től járó évi 20% kamata és a perköltségek megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Az alperes a már korábban ismertetett indokok alapján a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Egyben kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 30 000 Ft elsőfokú perköltséget. Elfogadta az alperes védekezését, amely szerint a közjegyző előtti megsemmisítési eljárás megindítása és a bank erről való értesítése volt szükséges ahhoz, hogy a bank az értékpapír bemutatója részére a kifizetést megtagadhassa. Az alperes a közjegyzői okiratot bizonyítottan 1996. április 1-jén du. 15 óra 30 perckor vette át, e napon már nem volt lehetősége értesíteni az egyes Postahivatalokat a letiltásról, ezért nem kifogásolható, hogy az alperes csak a közjegyzői végzés megérkezését követő naptól tudott felelősséget vállalni a takaréklevelek kifizetéséért. Megállapította, hogy az alperes a takaréklevelek eladásakor sem a tájékoztatási, sem az együttműködési kötelezettségét nem szegte meg, ezért a 11 db takaréklevél ellenértékének kifizetéséért kártérítési felelősség nem terheli.
A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 000 Ft másodfokú perköltséget. Elfogadta az elsőfokú bíróság álláspontját, amely szerint a takaréklevelek eladása időpontjában az alperes a Ptk. 205. §-ának (3) bekezdésében írt tájékoztatási kötelezettségét nem sértette meg. Az eladott takaréklevél hátoldalának 5. pontja kifejezett és egyértelmű tájékoztatást adott arra nézve, hogy mi az értékpapír tulajdonosának a kötelessége, ha az értékpapír bármilyen módon kikerül a birtokából. A felperes az előírt írásbeli bejelentést megtette, az „elvesztés bejelentése” című nyomtatvány kikötésével viszont tudomásul vette, hogy a bank az elvesztés tényére vonatkozó bejelentést minden kötelezettség nélkül nyilvántartásba veszi, a letiltásról csak a megsemmisítési eljárást megindító közjegyzői végzésnek a bankhoz történő benyújtását követően intézkedik. A másodfokú bíróság megítélése szerint az alperes mindaddig, amíg a közjegyzői hirdetményt nem vette kézhez, az értékpapír letiltására nem volt köteles. Arra nézve, hogy a felperes a letiltó végzést 1996. április 1-jén már 12 órakor átadta az alperesnek, semmiféle bizonyíték nem merült fel. Az alperes tagadásával szemben pedig – bár a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése értelmében a bizonyítási kötelezettség őt terhelte – a felperes semmivel nem bizonyította, hogy a 11 db takaréklevél kifizetésére a közjegyzői hirdetmény átvételét követően került sor. A bizonyítatlanság következményeit a hivatkozott jogszabályhely szerint a felperesnek kell viselnie, ezért a másodfokú bíróság helyénvalónak találta az elsőfokú bíróságnak a keresetet elutasító ítéleti rendelkezését.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben – tartalma szerint – a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, és az alperes kereset szerinti marasztalását, másodsorban a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, és a másodfokú bíróságnak új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását kérte. A felülvizsgálati kérelem benyújtására okot adó jogszabálysértést a Ptk. 205. §-ának (3) bekezdésében foglaltak megsértésében jelölte meg. Előadta, hogy a takaréklevelek értékesítésével a felek között szerződéses jogviszony jött létre, ezáltal a felek közötti jogvita elbírálásánál a Ptk.-nak a szerződésekre vonatkozó rendelkezései az irányadóak. Állította, hogy az alperes a takaréklevelek eladásakor mind az együttműködési, mind pedig a tájékoztatási kötelezettségét megsértette. A tájékoztatási kötelezettség megsértését jelentette, hogy nem tájékoztatta a vevőt a bemutatóra szóló takaréklevelek vásárlásának kockázatáról; arról, hogy a takaréklevél elvesztése esetén az elvesztés tényét csak olyan tartalmú formanyomtatvány kitöltésével jelentheti be, amelynek záradékában az alperes utóbb a felelősségét kizárja. Nem tájékoztatta továbbá arra nézve, hogy elvesztés esetében csak a közjegyzői irat átadását követő naptól kezdődően vállal a jogosulatlan kifizetésért felelősséget.
Álláspontja szerint a bejelentő lapon írt kikötések nem feleltek meg az alperes belső szabályzatának, amelynek IX. fejezete akként rendelkezett, hogy az alperesnek az értékpapírok letiltásával kapcsolatos kötelezettségei már a letiltás bejelentésének pillanatától kezdődően beállnak. Állította, hogy az alperes az együttműködési kötelezettségét is megsértette, mert olyan mechanizmust működtetett, amely a határidőben történt bejelentés ellenére sem védte meg a szerződő felet az értékpapír elvesztésével kapcsolatban felmerült károktól. Hivatkozott arra is, hogy a tényállás felderítetlen, mert a bíróság nem tárta fel, hogy április 1-jén 12 óra után vagy előtte váltották-e be az értékpapírokat.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. Arra hivatkozott, hogy a takaréklevél bemutatóra szóló értékpapír, annak elvesztése, ellopása és megsemmisülése esetében az alperesnek mint forgalmazónak a letiltásról csak a megsemmisítési eljárást megindító közjegyzői végzés beérkezését követően lehet intézkednie. A bejelentéskor a bank az elvesztés tényét minden kötelezettség nélkül csak nyilvántartásba veszi, amiről egyébként a felperest a bejelentéssel kapcsolatosan rendelkezésre álló formanyomtatványon is értesítette. Az említett időpontban a szükséges intézkedést megtette, ezért az összeg újbóli kifizetésére nem kötelezhető.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Pp. 274. §-ának (1) bekezdése szerint jogerős ítélet felülvizsgálatát jogszabálysértésre hivatkozással lehet kérni, amely lehet akár anyagi, akár eljárási jogszabálysértés.
Az anyagi jog – Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése – alkalmazása szempontjából az eljárt bíróságoknak abban a kérdésben kellett állást foglalniuk, hogy az alperes tanúsított-e jogellenes magatartást, s ha igen a felelősség alól ki tudja-e magát menteni.
A Legfelsőbb Bíróság megállapítása szerint nem sértett jogszabályt a másodfokú bíróság, amikor nem állapította meg a Ptk. 205. §-ának (3) bekezdésében szabályozott együttműködési kötelezettség megsértését. A felek szerződésének nem volt része az alperes ún. belső szabályzata. Az alperes az értékpapírra nyomtatott szöveggel megfelelően tájékoztatta a felperest arról, hogy milyen eljárást kell követni, ha az értékpapír elvész. Nincs jelentősége annak, hogy az alperes nem tájékoztatta a felperest előzetesen a formanyomtatvány szövegéről, mert az abban foglaltak nem tekinthetőek a szerződés részének, így utóbb az alperes nem is korlátozhatta a felelősségét a közjegyzői végzés törvényen alapuló rendelkezése tekintetében. Annak sincs jogi jelentősége, hogy az alperes a bejelentést kötelezettségvállalás nélkül kívánta előjegyzésbe venni, ugyanis olyan kötelezettsége sem szerződés, sem pedig jogszabály alapján nincs, hogy az értékpapír elveszése tényének bejelentésére el kellene rendelnie az értékpapír kifizetésének letiltását. A felperesnek erről a szerződéskötés időpontjában tudnia kellett, hiszen sem az értékpapíron, sem az alperes üzletszabályzatában – amely a szerződés része – ilyen kötelezettségvállalás az alperes részéről nem történt. Arról a körülményről, hogy nem fogja letiltani az értékpapír kifizetését a felperes bejelentésére, nem kellett tájékoztatást adnia. Egyrészt mert az elveszés esetére már megfelelő tájékoztatást adott magán az értékpapíron, másrészt mert ez nem olyan lényeges kérdés, amelyről mint nemleges körülményről tájékoztatást kellene adnia. Arra pedig nem volt adat, hogy a felperes a szerződés megkötésekor kifejezett tájékoztatást kért volna arra nézve, hogy miként fog az alperes eljárni, ha az értékpapír elvész.
Az „az elveszés bejelentése” című formanyomtatvány azt tartalmazta, hogy a bank a „végleges letiltásról” a megsemmisítési eljárást megindító végzésnek a bankhoz való érkezését követően intézkedik. Megállapítható volt azonban, hogy a végzés kézhezvételének napján intézkedés nem történt. Jelentősége van tehát annak, hogy az alperes mikor, milyen időpontban vette kézhez a végzést. A felperes állította, hogy egy értékpapír kivételével a közjegyzői letiltást elrendelő végzéseket már 12 órakor átadta. Helyesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy erre nézve a felperes bizonyítékot nem szolgáltatott, tehát a bizonyítási tehernek a Pp. 164. §-ának (1) bekezdésében írt szabálya az irányadó. A felperes az elsőfokú eljárásban a 4. sorszámú jegyzőkönyv szerint a fenti körülményre – kifejezett bírói kérdésre – bizonyítást nem ajánlott fel. Felülvizsgálati kérelmében így alaptalanul jelölte meg a végzés átadásának időpontját 12 órában. Tényként kellett tehát megállapítani, hogy a végzés átadására 15. 30 órakor került sor, minthogy az aznapi intézkedés elmaradt, így az alperesnek kellett kimentenie magát a felelősség alól. A másodfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a kimentés megtörtént, mert az általános elvárhatósági követelményt meghaladja, hogy közel a zárórához az alperes kiterjedt banki hálózatának egységeit értesítse. Ehhez az alperesnek – még számítógépes rendszer esetén is megfelelő időre lenne szüksége. A már beváltott értékpapírok esetében a letiltás elrendelése már céltalan lett volna, az április 2-án beváltott takaréklevélért viszont az alperes helytállt.
Az alperes mint a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír kibocsátója a Ptk. 338. §-ának (1) bekezdése szerint feltétlen és egyoldalú kötelezettséget vállal arra, hogy a posta-takaréklevél bemutatójának az értékpapír ellenében meghatározott pénzösszeget kifizet. Fizetési kötelezettség tehát az értékpapír mindenkori birtokosával és nem a felperessel szemben terhelte. A Ptk. 119. §-a szerint akire pénzt vagy bemutatóra szóló értékpapírt ruháznak át, tulajdonos lesz akkor is, ha az átruházó nem volt tulajdonos. Ez valóban kockázatossá teszi az értékpapír elvesztését, mert a felperes a jóhiszemű jogszerzővel szemben nem élvez védelmet. Ezért a bemutatóra szóló értékpapír őrzéséről saját érdekében megfelelően – akár banki letét útján – gondoskodni kell.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a másodfokú bíróság jogerős ítéletét a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése szerint hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Gfv. I. 30.889/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás