PK BH 2001/19
PK BH 2001/19
2001.01.01.
A tartós értéknövekedést nem jelentő karbantartási, javítási, kisebb felújítási munkák a házastársak vagyoni viszonyai körében sem eredményeznek tulajdonjogot, csupán a közös beruházás arányos részének megtérítésére vezető igényt [Csjt. 27. § (1) bek., 31. § (5) bek., 31/C. § (1) és (3) bek.; Ptk. 137. § (3) bek.].
Az elsőfokú bíróság ítéletével egyéb ítéleti rendelkezések mellett a felek házastársi közös vagyonát megosztotta, és a felperest 292 900 forint értékkiegyenlítés megfizetésére kötelezte, az utolsó közös lakás használatát a felek között megosztotta, míg az alperes 1/3. tulajdoni hányad megállapítására irányuló viszontkeresetét elutasította.
A megállapított tényállás szerint a peres felek házastársak voltak. Házasságukból két – ma már nagykorú – gyermek származik. Közös lakásuk az Sz. utca 89. szám alatti házas-ingatlanban volt, amely 1/1. arányban a felperes tulajdonában áll. A családi házat a házasságkötés előtt a felperes építette, ehhez 50 000 forint építési kölcsönt is felvett. A kölcsönből a házassági életközösség alatt 40 000 forintot a felek közösen törlesztettek. A felek házassági életközössége 1996 áprilisában megszűnt. A felek a házasság fennállása alatt az ingatlanon kisebb építési és korszerűsítési munkálatokat végeztek (kémény, kerítés, fedett szín, teraszlépcső, betonjárda, sertésólkifutó-építés, lefolyócsatorna-szerelés, kőporos vakolás, csempe-, mozaikburkolat- készítés, vízvezeték-javítás és gázbevetés). E munkálatok az ingatlanban 600 000 forintra tehető értékemelkedést eredményeztek.
A jogerős ítélet indokolása szerint a ráfordítások jellege és összege nem olyan jelentős, ami az alperes tulajdonszerzését megalapozná, ezért az értéknövekedés csupán kötelmi jellegű megtérítésre ad alapot. Bár az ingatlan a felperes különvagyona, de osztott használatra alkalmas, és a több mint 20 év házas együttélés, két gyermek közös felnevelése és a közös ráfordítások, valamint a felek személyi körülményei a lakáshasználat megosztását indokolják.
A másodfokú bíróság az ítélet fellebbezett rendelkezéseit megváltoztatta: a lakás kizárólagos használatára a felperest jogosította fel, akit a lakáshasználati jog 300 000 forint ellenértéke megfizetésére kötelezett, az értékkiegyenlítés összegét 1400 forintra leszállította, az alperest pedig a lakás elhagyására kötelezte, egyebekben az ítéletet helybenhagyta.
Az ítélet indokolása szerint az alperes azért nem szerzett tulajdonjogot, mert a beruházások nem ráépítési jellegűek voltak, azok a Ptk. 137. §-a és a PK 7. sz. állásfoglalás III. pontja szerinti tulajdonszerzést nem eredményeznek. A lakáshasználat azért nem osztható meg, mert az ingatlan – az alperesi tulajdonszerzés hiányában – a felperes különvagyona, a gyermekek már nagykorúak, így a megosztásnak a Csjt. 31/B. §-ának (3) bekezdésében írt törvényi feltételei nem állnak fenn. Az alperes tehát köteles a lakást elhagyni, de a Csjt. 31/C. §-ának (1) bekezdése alapján a lakáshasználati jog ellenértékének rá eső része megilleti, amelynek meghatározása során a bíróság a lakás beköltözhető és lakott – beruházásokkal együtt értékelt – forgalmi értéke különbözetéből indult ki, és a felperesi különvagyonra figyelemmel azt a Csjt. 31/C. §-ának (3) bekezdése alapján 1/3-ra (90 0000:3) leszállította, amely összeg a beruházásokból az alperest megillető részt is magában foglalja.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. A jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatását, házastársi közös vagyon jogcímén tulajdonjoga 25/100 hányadban való megállapítását, a felperes kötelmi jellegű marasztalása mellőzését, a lakáshasználat megosztását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte. Álláspontja szerint mindkét ítélet törvénysértő a tulajdoni igény elutasítását illetően és törvénysértő a másodfokú ítélet a lakáshasználat rendezésével kapcsolatban. Megítélése szerint a beruházások egy része (kémény, ólak, terasz, fedett szín, kerítés és betonjárda-építés) ráépítés jellegű munkák, így a Ptk. 137. §-ában foglalt jogalap megállapítható. Utalt arra is, hogy a beruházások a házas ingatlan értékét 1/3-dal emelték, ezért a Csjt. 27. §-a értelmében is megilleti a tulajdonjog. A lakáshasználat rendezése a Csjt. 31. §-ának (5) bekezdésében írt méltányos rendezés elvét is sérti, de tulajdonjoga egyben használati jogát is megalapozza.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására és az alperes költségben való marasztalására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A bírói gyakorlat szerint a különvagyoni ingatlanra fordított közös beruházások jogi sorsának rendezésénél nem a ráépítésre, hanem a házastársi közös vagyon megosztására vonatkozó családjogi szabályok az irányadóak (BH 1997/2/72.). A Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése szerint a házastársak osztatlan közös tulajdona mindaz, amit a házassági életközösség ideje alatt akár együttesen, akár külön-külön szereztek, kivéve azt, ami valamelyik házastárs különvagyonához tartozik. A házastársaknak az egyikük különvagyoni ingatlanára fordított közös beruházása, amely tartós jelleggel jelentős értéket hoz létre, a házastárs tulajdoni igényét akkor is megalapozza, ha a beruházás mértéke és jellege nem felel meg azoknak a követelményeknek, amelyeket a Ptk. 137. §-a (3) bekezdése és a PK 7. sz. állásfoglalás a ráépítésre alapuló tulajdonszerzéshez megkívánt; vagyis nem jár az épület szerkezeti átépítésével, bővítésével, nem hozzáépítés vagy új épület létesítése. A tartós értéknövekedést nem jelentő karbantartási, javítási, kisebb felújítási munkák viszont a házastársak vagyoni viszonyai körében sem eredményeznek tulajdonjogot, csupán a közös beruházás arányos részének megtérítésére irányuló igényt. Téves tehát a jogerős ítélet indokolása annyiban, hogy az alperes tulajdonszerzését a ráépítés szabályai alapján kellett vizsgálni, de érdemben helyes a döntés, amely szerint a perbeli beruházások – azok jellege és értéke folytán – nem eredményeztek az alperes javára tulajdonjogot.
A felperes különvagyoni lakásának használatáról pedig a jogerős ítélet a felhívott jogszabályoknak megfelelően rendelkezett.
Mindezek értelmében a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelemmel támadott ítéleti rendelkezéseket hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. II. 23.784/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás