MK BH 2001/197
MK BH 2001/197
2001.04.01.
A felülvizsgálati eljárásban a bíróságok mérlegelési körébe tartozó ténykérdés általában nem vizsgálható, és nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére. A Legfelsőbb Bíróság csak azt vizsgálhatja, hogy a mérlegelés körébe vont adatok megállapításánál és egybevetésénél nem történt-e iratellenes, okszerűtlen következtetés [Pp. 206. § (1) bek., 275/A. § (1) bek.].
A felperes a munkaviszonya jogellenes felmondására hivatkozva a jogellenesség anyagi jogkövetkezményei iránt terjesztette elő a keresetét az alperessel szemben.
A munkaügyi bíróság az ítéletével megállapította az alperes felmondó intézkedésének jogellenességét és kötelezte az alperest, hogy a felperesnek 674 667 forint munkabért, 88 000 forint végkielégítést, 155 000 forint költségtérítést és ezek kamatait fizesse meg. Tényként állapította meg, hogy a francia állampolgár felperes 1996. szeptember 2-ai hatállyal francia nyelvű munkaszerződést kötött a Kajmán-szigeteken bejegyzett SPHINX Corporation céggel és az alperessel, az alperes telephelyén kötőipari technikusként történő munkavégzésre, amelynek „kezdő időpontját” 2 évben jelölték meg. A havi nettó munkabért 15 000 francia frankban rögzítette a megállapodás azzal, hogy a „helyi kiadásokra minden hónapban, magyar bérelszámolási lappal igazolva 30 000 forint kerül kifizetésre, amely a havi, valutában fizetett munkabérhez adódik”. 1997. január 9-én az alperes és a felperes magyar nyelvű munkaszerződést írt alá, amely kötőüzemi részlegvezetői munkakörre, határozatlan időre szólt, havi bruttó 44 000 forint személyi alapbérrel. A per adatai alapján a bíróság megállapította, hogy a havi 15 000 frank munkabért a felperes franciaországi bankszámlájára rendszeresen a SPHINX Corporation utalta át, míg a forint munkabért az alperes fizette felperesnek. A repülőjegy árának visszatérítésével kapcsolatban a felek között vita keletkezett. 1997. július 20-án a SPHINX Corporation a felperes munkaviszonyát felmondta. 1997. július 22-étől a felperes keresőképtelen volt, ezt követően az alperesnél nem dolgozott. 1997. július 21-én az alperes a bizalom megrendülésére hivatkozva felmondta a felperes munkaviszonyát, majd ezt az intézkedését visszavonva, 1997. augusztus 7-én ismét a munkaviszony felmondása iránt intézkedett.
A munkaügyi bíróság a felperes határozatlan idejűre módosított munkaviszonya jogellenes megszüntetését állapította meg az Mt. 90. §-a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott felmondási tilalomra hivatkozással. Az Mt. 100. §-a alapján történt marasztalás összegének megállapításánál a munkaszerződésben kikötött 44 000 forint személyi alapbért vette figyelembe.
A felperes a fellebbezésében kérte a marasztalás összegének felemelését a havi 15 000 francia frank és 44 000 forint munkabér alapulvételével, az Mt. 88. §-ának (2) bekezdése alapján 12 havi munkabér, továbbá az Mt. 100. §-a alapján 3 havi végkielégítés, valamint 1 havi felmondási időre járó bér címén.
A megyei bíróság az ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felek között érvényes munkaszerződés-módosítás 1997 januárjában nem történt, ezért a jogvitát az 1996. szeptember 2-ai megállapodás alapján bírálta el. Megállapította, hogy az alperes és a SPHINX Corporation között 1996. július 22-én betanító képzés, illetve berendezések beüzemelése céljából „munkaerő kiközvetítésre” megállapodás jött létre. A bizonyítékok mérlegelése alapján arra következtetett, hogy a felperest a SPHINX Corporation-nál fennálló munkaviszonya alapján „közvetítették” az alpereshez. Francia munkabérét ezért kapta e munkáltatótól, míg a magyarországi munkavégzéshez kapcsolódóan az alperes is fizetett munkabért és költségtérítést. Ezért a másodfokú bíróság álláspontja szerint is az alperes a jogellenes felmondás jogkövetkezményeként csak a havi 44 000 forint munkabér alapulvételével felelhet, a 15 000 francia frank ebből a szempontból nem vehető figyelembe. Az alperes marasztalását az Mt. 88. §-a (2) bekezdése szerint az előbbi összeg szerint találta alaposnak.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a marasztalás összegszerűségét támadta, e tekintetben a kereseti kérelmének megfelelően a jogerős ítélet megváltoztatását kérte.
Iratellenességet panaszolt amiatt, hogy az eljárt bíróságok a Franciaországban megkötött munkaszerződés „egységét” kétségbe vonták. Vitatta, hogy kirendelés alapján végzett volna az alperesnél munkát. Fenntartotta azt az álláspontját, hogy a 15 000 francia frankot és a 30 000 forintot egységesen kell munkabérnek tekinteni.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A másodfokú bíróság a felülvizsgálattal támadott körben – az alperest terhelő munkabér-fizetési kötelezettség összegszerűsége tekintetében – a tényállást a perbeli bizonyítékok egybevetése alapján állapította meg, a bizonyítékokat a maguk összességében értékelte és meggyőződése szerint bírálta el [Pp. 206. § (1) bekezdés]. A felülvizsgálati eljárás keretében a bíróság mérlegelési körébe tartozó ténykérdés általában nem vizsgálható, és nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére, értékelésére. A Legfelsőbb Bíróság csak azt vizsgálhatja, hogy a mérlegelés körébe vont adatok megállapításánál és egybevetésénél nincs-e iratellenes, okszerűtlen következtetés. Az adott esetben a másodfokú bíróság mérlegelésében jogszabálysértést megalapozó, nyilvánvalóan helytelen következtetés nem állapítható meg.
A felek és a SPHINX Corporation által kötött szerződésre hivatkozva a felülvizsgálati kérelem iratellenességet tévesen panaszolt. Az említett szerződésben szereplő két munkáltató (az alperes és a SPHINX Corporation) között a felperessel szemben fennálló jogok és kötelezettségek megosztásáról nem rendelkeztek. Ezért a bíróság helytállóan vizsgálta, hogy ténylegesen a szerződést a felek hogyan teljesítették, nevezetesen a francia frankban meghatározott munkabért rendszeresen ki fizette. Azt a felperes a perben maga sem vitatta, hogy ezt az összeget mindvégig Franciaországban a SPHINX Corporation utalta át a részére, az alperes csak a szerződés szerint a „helyi kiadásokra minden hónapban, magyar bérelszámolási lappal igazolva” előírt forintban meghatározott munkabért fizette. Ezzel összefüggésben helytállóan vette figyelembe a bíróság a perben megállapított egyéb bizonyítékokat is, így különösen a felek között létrejött munkaszerződést megelőzően, a két munkáltató között kötött megállapodást, amely betanító képzés és berendezések beüzemelése céljából munkaerő – köztük a felperes – „kiközvetítéséről” szólt. Mindezekre tekintettel az a következtetés, hogy felperes a vitatott szerződésben szereplő munkabérként az alperestől csak a forintban megállapított összeget követelhette, a peres iratok tartalmával nem ellentétes. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta, és a felperest kötelezte az alperes felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére [Pp. 78. §-ának (1) bekezdése].
A felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.611/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás