BK BH 2001/209
BK BH 2001/209
2001.05.01.
Nem a foglalkozás körében elkövetett, halált okozó gondatlan veszélyeztetés vétségét, hanem a gondatlanságból elkövetett emberölés vétségét - és ezzel bűnhalmazatban a méreggel visszaélés vétségét - valósítja meg a vádlott, aki a sértett által befogott kutya bőre alá adott, strychnint tartalmazó fecskendő alkalmazása során, az állat megmozdulása folytán a sértett kezét is megsérti, aki ezáltal a halálát eredményező sérülést szenved [Btk. 166. § (1) és (4) bek. 171. § (1) bek., (2) bek. b) pont, 265. §, 12. § (1) bek.].
A megyei bíróság a 2000. február 28-án kihirdetett ítéletével a vádlott bűnösségét foglalkozás körében elkövetett, halált okozó gondatlan veszélyeztetés vétségében és méreggel visszaélés vétségében állapította meg, és ezért őt 1 évi - végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett - fogházbüntetésre ítélte.
Az ítélet ellen az ügyész a vádtól eltérő - a veszélyeztetésként értékelt cselekmény - téves minősítése miatt, a vádlott és a védő pedig elsősorban felmentés végett, másodlagosan a büntetés enyhítése végett fellebbezett.
A legfőbb ügyész az ügyész fellebbezését fenntartotta. Részletesen kifejtett álláspontja szerint az adott esetben a sértett halála nem a foglalkozási szabályok megszegésének volt a következménye, hanem a vádlottnak a gondatlanság súlyosabb fokával megvalósított magatartása eredményeként jött létre. Ezért a szóban levő cselekménynek gondatlanságból elkövetett emberölés vétségekénti minősítését, egyebekben pedig az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.
A védő felszólalásában annak az álláspontjának adott hangot, hogy védence a cselekmény elkövetése idején - amikor a sértett által lefogott kutya bőre alá a vízben feloldott strychnint fecskendővel beadta - nem állt foglalkozási szabályok alatt. A tudatos gondatlanság pedig semmiképpen nem terheli a vádlottat. A védelmi érvelés szerint a sértett bekövetkezett halála a véletlenek szerencsétlen találkozásának az eredménye. A vádlott a legnagyobb gondosság mellett sem láthatta előre azt, hogy a méregnek a kutya bőre alá történő befecskendezése közben az állat megmozdul, és ezáltal a tű a helyéről kipattanva, megsérti az őt lefogó sértett kezét, így a méreg a szervezetébe jutva halált okoz.
A védelmi perorvoslatok alaptalanok, a legfőbb ügyészi indítvány azonban helytálló.
A Legfelsőbb Bíróság a kétoldalú perorvoslattal megtámadott elsőfokú ítéletet felülbírálva a tényállást megalapozottnak találta. A megyei bíróság a tényállást a bizonyítékok okszerű mérlegelése eredményeként, az indokolási kötelezettségének maradéktalan teljesítésével alakította ki. A vádlott maga is ténybeli beismerésben volt a sértett halálát okozó cselekmény tekintetében, csupán a bűnösségét vitatta. A méreg engedély nélküli tartását illetően a bűnösségét elismerte.
Az elsőfokú ítéleti tényállás a Be. 239. §-ának (1) bekezdése értelmében a másodfokú eljárásban irányadó volt. A helyes tényállás alapján okszerű a vádlott bűnösségére vont következtetés mindkét terhére rótt cselekményben. Nem tévedett a bíróság akkor sem, amikor a méregnek minősülő strychnin engedély nélküli birtoklásával elkövetett magatartást méreggel visszaélés vétségének minősítette. A sértett sérelmére elkövetett cselekmény halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségekénti értékelése azonban téves. A Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet a megyei bíróságnak a szóban levő cselekmény minősítésével kapcsolatos jogi álláspontjával. Az elsőfokú bíróság - részletesen kifejtett érvelése szerint - a cselekményt azért minősítette foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetésnek - bár az elkövetett cselekmény nem tartozott a vádlott foglalkozása körébe és ahhoz képesítéssel sem rendelkezett, mert olyan tevékenységet végzett, melyet konkrét foglalkozási előírások körvonalaznak, ezért a vádlott foglalkozási szabályok hatálya alatt állt. A vádlott ezeket a szabályokat gondatlanul szegte meg, holott az előírások betartása mellett a baleset megelőzhető lett volna. A gondatlan szabályszegés és a sértett halála között pedig az okozati összefüggés felismerhető.
A cselekmény helyes jogi értékelésével kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság a következőkre mutat rá:
A Btk. 171. §-ában meghatározott foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetést csak az követheti el, aki valamely meghatározott foglalkozási szabály hatálya alatt áll. Alapvető feltétel, hogy az elkövető - akár megélhetési forrásként, akár kedvtelésből - olyan tevékenységet folytasson, amelyre írott vagy íratlan foglalkozási szabályok érvényesek, az elkövetési magatartás pedig e foglalkozás szabályainak a megszegése.
A vádlott a vádbeli esetben valóban olyan tevékenységet végzett, amire konkrét foglalkozási előírások vonatkoznak. Kétségkívül foglalkozási szabályt szegett, amikor a kutya elaltatására a tényállásban írt módon vállalkozott, ám nem állt foglalkozási szabályok hatálya alatt. Ilyen tevékenységet - amely egyébként állatorvosi vagy gyepmesteri tevékenységi körbe tartozik - ugyanis a vádlott nem űzött, nem gyakorolt. Alkalmi, eseti elkövetésről van tehát szó, amit a vádlott csak a vele baráti kapcsolatban álló sértett többszöri kérésére teljesített. A vádlott azt kétségkívül tudta, hogy veszélyes mérget használ fel, amikor a kutya "elaltatására" vállalkozott. Kellő figyelemmel és körültekintéssel felismerhette volna, hogy ez a tevékenység az adott módon nem biztonságos, következésképpen fennáll a sérülés lehetősége, amely akár a sértett halálával is járhat. Ezt a körültekintést azonban elmulasztotta. Ezért - eltérően a legfőbb ügyészi indítványtól - a Legfelsőbb Bíróság úgy találta, hogy a vádlottat a jelzett esetben nem tudatos gondatlanság, hanem a gondatlanság enyhébb foka, a hanyagság (negligencia) terheli.
A fentebb kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének jogi minősítését a sértett sérelmére elkövetett cselekmény tekintetében megváltoztatta, és azt a Btk. 166. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdés szerint minősülő gondatlanságból elkövetett emberölés vétségének minősítette.
A büntetés kiszabásának a kérdését megvizsgálva úgy találta, hogy az eljárt bíróság kellően feltárta az e körben értékelt, a büntetést enyhítő és súlyosító körülményeket, és súlyuknak megfelelően értékelte azokat. A kiszabott szabadságvesztés tartama megfelelő és arányos. Nem tévedett a bíróság akkor sem, amikor a szabadságvesztés végrehajtását próbaidőre felfüggesztette. A büntetés lényeges enyhítésére azonban nem volt törvényes lehetőség. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének egyéb rendelkezését helybenhagyta azzal, hogy a büntetést a Btk. 85. §-a szerinti halmazati büntetésként tekinti kiszabottnak. Legf. Bír. Bf.IV.1206/2000/3. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás