BK BH 2001/210
BK BH 2001/210
2001.05.01.
I. A közlekedés biztonsága ellen elkövetett bűncselekménynek a jármű vezetője ellen erőszakkal vagy fenyegetés alkalmazásával megvalósított elkövetési fordulata csak akkor valósulhat meg, ha az erőszak vagy a fenyegetés a mozgásban levő, haladó jármű vezetője ellen irányul;
a már mozgásban nem levő, álló jármű vezetőjével szemben, sértési szándékkal elkövetett erőszakos magatartás a közlekedés biztonságát objektíve nem veszélyezteti, ezért az ilyen cselekményt testi sértésként kell megítélni [Btk. 170. § (1) bek., 184. § (1) bek.].
II. A felülvizsgálati indítvány elbírálásának nem akadálya az, ha a terhelt meghalt [Be. 284/A § I/f pont, 285. § (1) bek., 291. § (1) és (5) bek.].
A városi bíróság az 1997. november 26. napján kelt ítéletével a terheltet közlekedés biztonsága elleni bűntett miatt 100 napi tétel - egynapi tételenként 100 forint - pénzbüntetésre ítélte; a pénzbüntetés végrehajtását 1 évi próbaidőre felfüggesztette.
A megállapított tényállás lényege a következő:
1996. május 2-án a terhelt unokája a telekről kihordott szemetet a sértett munkahelye elé rakta le. A sértett felhívta a gyermek szüleit, hogy a szemetet vigyék el onnan. Közben a telekről egy kutya is kijött, amitől a terhelt unokája nagyon megijedt. Amikor a terhelt a fentiekről tudomást szerzett, elhatározta, hogy kérdőre vonja a sértettet.
1996. május 3-án a kora reggeli órákban megvárta az utcán a segédmotoros kerékpárján haladó sértettet. Közöttük szóváltás alakult ki. Ennek során a terhelt a sértettet egy kábeldarabbal bántalmazta, majd ököllel is arcul ütötte, aminek következtében a sértett a segédmotoros kerékpárjával felborult.
A sértett a bántalmazás következtében a bal kézfej 8 napon belül gyógyuló zúzódását, valamint az alsó ajak zúzódását és bevérzését szenvedte el.
A megyei bíróság az 1998. szeptember 2-án hozott végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a könnyű testi sértés vétsége miatt az eljárást megszüntette.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a másodfokú eljárásban felvett bizonyítás - a sértett-tanú előadása - alapján a Be. 258. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében kiegészítette azzal, hogy a sértett a terhelt által okozott sérülésekkel kapcsolatban magánindítványt nem terjesztett elő, és nem kérte a későbbiekben sem a terhelt megbüntetését.
A másodfokú bíróság a sértett vallomására alapított tényállást megalapozottnak, az abból levont jogi következtetést viszont tévesnek találta. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a Btk. 184. §-ában írt közlekedés biztonsága elleni bűntett törvényi tényállása szándékos veszélyeztetési magatartást fogalmaz meg, mely bűncselekményt elkövető a törvényi tényállásban felsorolt elkövetési magatartások tanúsításakor tudatilag a közlekedés biztonsága veszélyeztetettségének a reális lehetőségét fogja át, a veszély megvalósulását előre látja, és azt kifejezetten kívánva vagy abba belenyuqgodva cselekszik. A törvényi tényállás a buncselekmény eredményeként a veszélyhelyzet előidézését határozza meg. Az elkövető veszélyeztetési szándéka limitált, vagyis az nem a tényleges sérelem okozására, hanem kizárólag a veszélyhelyzetnek az előidézésére terjed ki. Abban az esetben pedig, ha az elkövető szándéka akár eshetőleges, akár egyenes szándék formájában a veszélyhelyzet előidézésén túlmenően a testi sérülés előidézésére is kiterjed, nem a Btk. 184. §-ában szabályozott közlekedés biztonsága elleni buntett, hanem a bekövetkezett eredményhez igazodóan a testi sértés, illetőleg más szándékos buncselekmény kísérlete megállapításának van helye, mert ezekben az esetekben már nem a veszélyeztető, hanem a materiális sértő buncselekmény valósul meg.
A másodfokú bíróság okfejtése szerint az adott ügyben a terhelt szándékának jellegét illetően az állapítható meg, hogy a terhelt nem veszélyeztetési szándékkal, hanem sértési szándékkal cselekedett, amikor a sértettet egy kábeldarabbal bántalmazta, majd ököllel arcul ütötte. A terhelt szándéka tehát kifejezetten arra irányult, hogy a sértettnek testi sérülést okozzon. Következésképpen a terhelt cselekménye nem a Btk. 184. §-ának (1) bekezdése szerinti közlekedés biztonsága elleni buntettet, hanem a ténylegesen bekövetkezett és a terhelt által szándékolt eredményre tekintettel a Btk. 170. §-ának (1) bekezdésébe ütköző, és aszerint minősülő könnyu testi sértés vétségét valósította meg. A könnyu testi sértés vétségének elkövetője csak magánindítványra büntetendő, minthogy pedig a sértett joghatályos magánindítványt nem terjesztett elő, a Btk. 22. §-ának h) pontja szerint a magánindítvány hiánya a büntethetőséget kizárja.
A megyei bíróság végzése ellen a megyei főügyész a terhelt terhére terjesztett elő felülvizsgálati indítványt anyagi jogszabálysértés miatt. A felülvizsgálati indítvány szerint a terhelt a segédmotoros kerékpárján közlekedő, azt vezető sértettet bántalmazta, ennek során - függetlenül attól, hogy szándéka testi sértés okozására irányult - a közlekedés biztonságát is veszélyeztette. A terheltnek az a magatartása, hogy kezében egy kábeldarabbal fenyegetően közeledett a sértett által vezetett segédmotoros kerékpár felé, annak következtében a sértett a jármuvet fékezni kényszerült, és az a cselekménye, hogy a terhelt a sértett felé ütött - aminek kivédése érdekében a sértett a még haladó segédmotoros kerékpár kormányát egyik kezével elengedte -, megvalósította a Btk. 184. §-a szerinti közlekedés biztonsága elleni buntettet.
A legfőbb ügyész a felülvizsgálati indítvánnyal egyetértve a megyei bíróság határozatának hatályon kívül helyezését és a megyei bíróságnak új eljárásra utasítását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság által a felülvizsgálati eljárás során beszerzett halotti anyakönyvi kivonat tanúsága szerint a terhelt 1999. november 17-én elhalálozott, ezért a legfőbb ügyész 2000. április 5. napján kelt átiratában indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a terhelt halálára tekintettel a Btk. 32. §-a és a Be. 250-ának I./a pontjára figyelemmel a felülvizsgálati eljárást a Be. 291. §-ának (5) bekezdése alapján szüntesse meg.
A legfőbb ügyész a nyilvános ülésen a felülvizsgálati indítványt nem vonta vissza, hanem az átiratban hivatkozott okból az eljárás megszüntetését indítványozta.
A legfőbb ügyész indítványa nem alapos.
A felülvizsgálati eljárásnak nem akadálya a terhelt halála. A felülvizsgálati eljárás a terhelt halála után is folyhat, ez következik a Be. 284/A §-ának I./f pontjában írt rendelkezésből és abból is, hogy a Be. felülvizsgálati eljárást szabályozó XII. Fejezete nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely a terhelt halála esetén a felülvizsgálati eljárás megszüntetését írná elő. A törvény a felülvizsgálati eljárás megszüntetését kizárólag a Be. 285. §-ának (1) bekezdése alapján, a felülvizsgálati indítvány visszavonása esetén engedi meg. Az ügyész azonban a felülvizsgálati indítványt nem vonta vissza, így az anyagi jogszabálysértést sérelmező felülvizsgálati indítványt érdemben nyilvános ülésen kellett vizsgálni.
Az adott ügyben ugyanis nem volt törvényes lehetőség a Be. 291. §-a (5) bekezdésének alkalmazásával a másodfokú szabályok alapján [Be. 250. § I./a pontja] az eljárás megszüntetésére. A Be. 291. §-ának (5) bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárás során hozott határozatokra a Be. XII. Fejezetben foglalt eltérésekkel kell a másodfokú eljárás szabályait alkalmazni. Ebből következik, hogy az ügyészi indítványban hivatkozott, a Be. 291. §-a (5) bekezdésének alkalmazásával a másodfokú eljárásra vonatkozó szabályok alapján - büntethetőséget megszüntető okból - a büntetőeljárás abban az esetben lett volna megszüntethető a felülvizsgálati eljárás során, ha a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítvány érdemi elbírálása kapcsán olyan anyagi jogszabálysértést állapítana meg, amely a megtámadott határozatnak a terhelt terhére történő megváltoztatását eredményezhetné, és ezért a felülvizsgálati eljárásnak a Be. 291. §-ának (1) bekezdésében írt szabálya szerint a megtámadott határozat hatályon kívül helyezésének lenne helye. Ez esetben ugyanis az új eljárás során a másodfokú bíróság a terhelt halála miatt - amely a Btk. 32. §-ának a) pontjában írt büntethetőséget megszüntető ok -, az eljárást érdemben nem folytathatná; a Be. 250. §-ának I./a pontjában foglalt kötelező törvényi rendelkezés folytán kizárólag a büntetőeljárás megszüntetéséről dönthetne az alapügyben hozott határozat hatályon kívül helyezése mellett, ezt azonban helyette a Legfelsőbb Bíróság a Be. 291. §-ának (1) és (5) bekezdése értelmében maga is megtehetné.
Az adott ügyben azonban nem erről van szó.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítvány érdemi elbírálása során azt állapította meg, hogy a felülvizsgálati indítvány nem megalapozott.
A felülvizsgálat ténykérdésekre nem terjed ki, ezért a felülvizsgálat során az ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó, annak megalapozottsága nem vizsgálható, és a megalapozatlanság kiküszöbölésére nincs törvényes lehetőség. Ezért a Legfelsőbb Bíróság csak a terhelt tényállásban írt magatartásának a jogi értékelését tehette vizsgálata tárgyává.
A Btk. 184. §-ának (1) bekezdésébe ütköző közlekedés biztonsága elleni buncselekményt az követi el, aki közlekedési útvonal, jármu, üzemi berendezés vagy ezek tartozéka megrongálásával, akadály létesítésével, közlekedési jelzés eltávolításával vagy megváltoztatásával, megtévesztő jelzéssel, közlekedő jármu vezetője ellen erőszak vagy fenyegetés alkalmazásával, avagy más, hasonló módon a vasúti, légi, vízi vagy közúti közlekedés biztonságát veszélyezteti. Az adott esetben a törvényben felsorolt elkövetési magatartások közül a jármu vezetője elleni erőszak vagy fenyegetés alkalmazása kerülhet szóba. Az erőszaknak, a fenyegetésnek a törvény szóhasználatából következően a haladásban levő közlekedő jármu vezetője ellen kell irányulnia. A mozgásban nem levő, álló jármu vezetőjével szembeni erőszakos magatartás ugyanis a közlekedés biztonságát nem veszélyezteti. Az irányadó - hiányos - tényállásból nem vonható le olyan következtetés, amely szerint a sértett segédmotoros kerékpárját vezetve a közúton közlekedve haladt, amikor a terhelt a kábeldarabbal bántalmazta, majd arcul ütötte. A tényállás mindössze azt tartalmazza, hogy a terhelt a személyes sérelme miatt, a felelősségre vonás szándékával a saját lakása előtt megvárta a segédmotoros kerékpárjával közlekedő sértettet, majd közöttük szóváltás alakult ki, és ennek során bántalmazta őt.
Az ítélet nem rögzített olyan tényeket, amelyekből megalapozottan az volna megállapítható, hogy az erőszak alkalmazásakor a sértett a közúton közlekedett. Ellenkezőleg, abból a tényből, hogy a sértettet a terhelt megvárta, majd közöttük szóváltás, vita kezdődött, és ennek során történt a tettlegesség, arra kell következtetni, hogy a jármu már megállt. Az eljárás adatai egyértelmuen erre utalnak. (A sértett tanú - akinek a vallomására az elsőfokú bíróság a tényállást alapította -, a tárgyaláson kifejezetten azt állította, hogy amikor a tettlegesség történt, "már a földön állt", "a jobb kezével még fogta a motort, de az a védekezése közben eldőlt". A másodfokú bíróság is meghallgatta a sértettet, aki a másodfokú tárgyaláson is állította, hogy "amikor a terhelt a kábeldarabbal csapkodni kezdett, akkor a motor már állt".)
Mindezek ellenére az elsőfokú bíróság ezeket a tényeket nem rögzítette, de nem tette meg ezt a másodfokú bíróság sem - annak ellenére, hogy erre az iratok tartalma és az általa felvett bizonyítás alapján törvényes lehetősége lett volna. Ilyen tények mellett az irányadó tényállásból tényállási elemek hiányában nem vonható le olyan következtetés, hogy a terhelt a közlekedés biztonsága elleni buncselekményt elkövette.
A felülvizsgálati indítvány indokaiban előadottakat: hogy "a segédmotoros kerékpárján közlekedő, azt vezető sértettet bántalmazta a terhelt", és hogy "a sértett ennek következtében fékezni kényszerült", hogy "a sértettnek a még haladó segédmotoros kerékpár kormányát egyik kezével el kellett engedni", a felülvizsgálat során irányadó tényállás nem tartalmazza, ezért a tényállástól eltérő adatok az anyagi jogszabálysértés vizsgálatánál nem voltak figyelembe vehetőek.
Érdemben helyesen foglalt állást a másodfokú bíróság, amikor azt állapította meg, hogy a terhelt cselekménye könnyu testi sértés vétségét valósítja meg. A Btk. 22. §-ának h) pontja szerinti büntethetőséget kizáró ok (magánindítvány hiánya) folytán a Be. 250. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján az eljárás megszüntetése törvényes.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott határozatot hatályában fenntartotta.
Legf. Bír. Bfv.I.364/1999/11. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás