BK BH 2001/216
BK BH 2001/216
2001.05.01.
A jogerősen kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának elhalasztására irányuló kérelem elbírálása szempontjából elsődlegesen a büntetés tartamának van jelentősége;
ebből a szempontból az előzetes letartóztatásban töltött idő beszámításának nincs jelentősége [Be. 379. § (3) bek., 398. § (1) és (2) bek.; Btk. 99. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság 2000. november 20-án kelt végzésében az emberölés előkészületének buntette miatt 2 év 8 hónapi börtönbüntetésre, valamint 5 évre a közügyektől eltiltásra ítélt terhelt halasztás iránti kérelmét elutasította.
E végzés ellen a terhelt jelentett be fellebbezést, amelyben utalt arra is, hogy a jogerős ítélet ellen felülvizsgálati kérelmet fog előterjeszteni, a felülvizsgálati eljárásban pedig lehetőség van a büntetés végrehajtásának a felfüggesztésére. Erre figyelemmel a halasztás iránti kérelmét elutasító végzés ellen bejelentett fellebbezésében az alapügyben felmerült bizonyítékokkal kapcsolatos észrevételeit is részletezte.
A legfőbb ügyész a sérelmezett végzés helybenhagyását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a terhelt fellebbezését - a csatolt bunügyi iratok alapján - tanácsülésen bírálta el. Ennek során a terhelt esetleges felülvizsgálati kérelmével összefüggésben kifejtett érveit nem vizsgálta, miután ez a fellebbezési eljárás keretein kívül esik. Az adott ügyben kizárólag a terhelt börtönbüntetésének az elhalasztásával összefüggő érvek értékelhetőek.
A terhelt e körben arra hivatkozott, hogy az előzetes letartóztatásának beszámításával a büntetése hátralévő része nem éri el a Be. 398. §-ának (1) bekezdésében meghatározott két évet, melynél hosszabb büntetés elhalasztására - a törvényi előírás szerint általában - nem kerülhet sor. Álláspontja szerint a Btk. 99. §-a (1) bekezdésének rendelkezéseit a halasztás törvényi feltételei körében is figyelembe kell venni, ekként csak az előzetes letartóztatásban töltött idő beszámítása után fennmaradó szabadságvesztés tartama alapján lehet a halasztás iránti kérelem elbírálásáról dönteni.
Ez a jogi okfejtés téves.
Az eljárásjogi törvény megfogalmazásában minden esetben határozott különbséget tesz a jogerős ítéletben kiszabott, illetve az ebből még hátralevő büntetés megjelölése között. Amennyiben ez utóbbi kapcsán tartalmaz rendelkezést, "a büntetés hátralévő része" megfogalmazással él [pl. Be. 397. § (3) bek.]. E szukítő feltétel megjelölése híján azonban minden esetben az ítéletben meghatározott szabadságvesztés teljes tartamát kell érteni, függetlenül attól, hogy a büntetés végrehajtása során különböző jogcímeken (pl. előzetes letartóztatás beszámítása, feltételes szabadság stb.) a kiszabottnál rövidebb tartamú szabadságelvonásra kerül sor.
Erre figyelemmel helytálló az elsőfokú bíróság sérelmezett döntése: az elítélttel szemben a jogerős ítéletben kiszabott büntetés a Be. 398. §-ának (1) bekezdésében megjelölt büntetési tartamot meghaladja, ekként ennek végrehajtása - a (2) bekezdésben megjelölt rendkívüli feltétel hiányában - nem halasztható el.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú végzést helybenhagyta.
(Legf. Bír. Bf.I.2808/2000/2. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás