PK BH 2001/218
PK BH 2001/218
2001.05.01.
I. A büntetőeljárásban gyanúsítottal kapcsolatos adatok külföldi hatósággal való közlése magántitkot nem sért, mert a büntetőeljárás adatai nem képeznek magántitkot.
II. A magántitok megsértése miatt csak a titok jogosultja indíthat keresetet [Ptk. 81. §, 84. §, 85. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság részben helyt adva a felperes keresetének, ítéletében megállapította, hogy a rendőr-főkapitányság II. r. alperes megsértette a felperesnek a magántitokhoz való jogát azzal, hogy 1991. december 30-án kelt iratában a felperes magántitkai közé tartozó adatokat hozott jogosulatlanul a Düsseldorfi Adóbüntetőügyi és Adóügyi Nyomozóhatóság tudomására. A II. r. alperest a további jogsértéstől eltiltotta, és kötelezte, hogy 15 napon belül öt országos napilapban az ítéletnek a jogsértést megállapító rendelkezését tegye közzé. A felperes ezt meghaladó keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen kizárólag a II. r. alperes fellebbezett, amelynek eredményeként a másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezését megváltoztatta, és a felperes keresetét a II. r. alperessel szemben is elutasította.
A jogerős ítélet által megállapított tényállás szerint a felperes ellen 1991-ben büntetőeljárás indult, amelyet a II. r. alperes folytatott le. Ennek során az I. r. alperes mint a vizsgálati osztály vezetője 1991. december 30-án írásbeli megkeresést intézett a Düsseldorfi Adóbüntetőügyi és Adóügyi Nyomozó Hivatalhoz. Ebben a felperes személyi adatain és a felperessel szemben Magyarországon megindított büntetőeljárás tényén túlmenően arra vonatkozóan nyújtott tájékoztatást, hogy a büntetőeljárás a felperes érdekeltségi körébe tartozó cégekkel összefüggésben indult. E büntetőeljárás adatainak ismertetésén túlmenően a tájékoztatás kiterjedt a felperes "érdekeltségi körébe tartozó" 17 magyarországi cég adataira, továbbá a K. GmbH. és a C. cég nevére nyitott devizaszámlák számára, a pénzintézetek megjelölésére, illetve ezen bankszámlák 1988-től 1991-ig terjedő időszakára vonatkozó forgalmi adataira, a devizaszámlák forgalmánál készült táblázatokra, a bankbizonylatok másolataira.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a fenti tájékoztatásnak a felperes mint ügyvezető által irányított K. GmbH. részére nyitott devizaszámláival, illetve a K. GmbH. részvételével alakított 17 gazdasági társaság nevével, alapításának évével, az apport értékével, illetve az apport emelésének idejével és mértékével, továbbá a software- és szabadalmi ügyletekről készített kimutatásaival kapcsolatos adatai olyan magántitkot képeztek, amelynek közlésére a II. r. alperes a Ptk. 81. §-a alapján nem volt jogosult, ezért a Ptk. 84. §-a szerint állapította meg a jogsértés elkövetését.
A másodfokú bíróság azonban megállapította, hogy a felperes sem a németországi illetőségu K. GmbH.-nak, sem a C. cégnek nem volt tulajdonosa, továbbá a felperes - személyében - egyetlen magyarországi cégnek sem volt tulajdonosa. Ebből a másodfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a cégekkel, illetve a cégek gazdálkodásával, ezen belül a cégek pénzintézeteknél fennálló bankbetétjeivel kapcsolatos titkoknak (magántitok, üzleti titok) a felperes saját személyében attól függetlenül nem volt jogosultja, hogy mindezen cégek tekintetében az érdekeltsége részint mint ügyvezetőnek megállapítható. A magántitok vagy üzleti titok megsértése miatt ugyanis csak a titok jogosultja léphet fel a Ptk. 81. §-a értelmében. Az alperesek által adott az a tájékoztatása pedig, amely a felperessel szemben indított magyarországi büntetőeljárással volt kapcsolatos, nem minősült a Ptk. 81. §-ában meghatározott titoknak. Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság nem tulajdonított annak jelentőséget, hogy az alperesek a büntetőeljárás törvényben és egyéb jogszabályokban meghatározott szabályainak betartásával jártak-e el, amikor a felperes által kifogásolt megkeresést intézték a német hatósághoz.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve az ítélet hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását, és a II. r. alperes teljes perköltségben marasztalását. A felperes álláspontja szerint a jogerős ítélet a Ptk. 81. §-át, illetve a Pp. 3. §-ának (1) bekezdését sérti. Tévesnek tartotta a jogerős ítéletnek azt az álláspontját, amely az igen terjedelmes megkeresés egyetlen kitételét sem tartotta a magántitok körébe tartozónak, így pl. azt sem, hogy a felperes fizetett-e adót Magyarországon. Állította, hogy a közlés tartalma szerint a megkeresésben foglaltak a felperes magántitkát képezték. Vitatta azt, hogy a perben nem lehetett megállapítani, hogyan került a megkeresés a címzett német hatósághoz. Végül azt is tévesnek tartotta, hogy a jogerős ítélet szerint a megkeresés tartalma az, hogy az feljelentésnek vagy felvilágosításadásnak minősült-e, közömbös lenne.
Mindkét alperes a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan.
A jogerős ítélet a kereset elbírálása szempontjából releváns tényállást helyesen állapította meg, és érdemben helytállóan utasította el a felperesnek a II. r. alperessel szemben támasztott keresetét is. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése alapján a kérelem keretei között vizsgálta felül.
A Ptk. 81. §-a szerint személyhez fűződő jogot sért, aki magántitok, üzemi vagy üzleti titok birtokába jut, és azt jogosulatlanul nyilvánosságra hozza, vagy azzal egyéb módon visszaél. Helyes a másodfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy a magántitokkal, üzemi vagy üzleti titokkal kapcsolatos visszaélés miatt a Ptk. 85. §-ának (1) bekezdése szerint az léphet fel, aki a titok jogosultja. A Ptk. 84. §-ában meghatározott objektív és szubjektív szankciók alkalmazását ugyanis az kérheti, akit személyhez fűződő jogában megsértenek. A felperes a cégek adataival, így különösen a K. GmbH., illetve a C. cég devizaszámláinak adataival kapcsolatban - miután e cégeknek és devizaszámláknak nem volt tulajdonosa, illetve jogosultja - saját személyében a titok megsértése miatt nem érvényesíthet igényt, mert a felperest ezen adatokkal való esetleges visszaélés személyhez fűződő jogában attól függetlenül nem sérti, hogy az adatok titoknak minősültek-e (amit egyébként a másodfokú bíróság megállapított), illetve mindazon cégek és devizaszámlák, amelyekkel kapcsolatban az adatszolgáltatás megtörtént, a felperes "érdekkörébe is" tartoztak. A Ptk. 85. §-ának (1) bekezdése azt sem tette lehetővé, hogy a felperes a cégek vagy más személyek személyhez fűződő jogának védelme érdekében lépjen fel, mert a személyhez fűződő jogokat csak személyesen lehet érvényesíteni.
Helyesen állapította meg továbbá a jogerős ítélet, hogy a felperessel szemben Magyarországon folytatott büntetőeljárás ténye, az, hogy mi miatt indítottak vele szemben eljárást, mivel gyanúsították, közvetlenül érintette ugyan a felperest, de a büntetőeljárás adatai nem minősültek magántitoknak, arra is tekintettel, hogy a felperessel szemben indult büntetőeljárásról már a sajtó is tudósította a nyilvánosságot.
Mindezekből következik tehát, hogy a felperes a Ptk. 81. §-a alapján a személyhez fűződő joga érdekében nem léphetett fel, így az erre alapított keresetet jogszabálysértés nélkül utasította el a jogerős ítélet.
A Pp. 3. §-a (1) bekezdésének utolsó mondatába foglalt eljárási szabályt sem sértette meg a jogerős ítélet. Ez ugyanis a fél által előadott kérelmek tartalmuk szerinti értelmezésére vonatkozik. A felperes a Ptk. 81. §-ának megsértésére alapítottan terjesztette elő keresetét, és ezt a keresetet a jogerős ítélet mind tartalma, mind alakszerű megjelölése szerint helyesen értelmezte és értékelte. A másodfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy "nem a közlés tartalma, hanem az objektív valóság szerint kell eldönteni, hogy valamely adat kinek a titka", az ügy érdemére, azaz az alperesek által összeállított tájékoztatás tartalmára és a titok jogosultjára vonatkozott, és nem a felperesnek a perben előterjesztett kérelmeire. Ugyanez vonatkozik az alpereseknek a német hatósághoz intézett megkeresése jellegére is, a "feljelentéssel, vagy adatközléssel" kapcsolatos kérdésre. A Pp. 3. §-ának (1) bekezdése a fenti kérdések érdemi vizsgálata szempontjából irreleváns, ezért e jogszabályt a jogerős ítélet akkor sem sértené, ha egyébként a fentiekkel összefüggésben téves megállapítást tett volna.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A §-ának (1) bekezdése szerint hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv.IV.24.190/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás