PK BH 2001/22
PK BH 2001/22
2001.01.01.
Az ítélet anyagi jogerejével kapcsolatos körülmények vizsgálata és értékelése [Pp. 229. § (1) bek., 130. § (1) bek. d) pont, 157. § a) pont].
A felperes arra hivatkozva, hogy az 1993. május 3-án végintézkedés hátrahagyása nélkül elhunyt B. J.-nek hagyatéki juttatás reményében a tartás és gondozás körébe tartozó szolgáltatásokat teljesített, az alperest mint örököst 549 000 forint hagyatéki tartozás megfizetésére kérte kötelezni. Az elsőfokú bíróság a keresetet a korábbi ítéletével elutasította, mert nem tartotta bizonyítottnak, hogy a felperest a hagyatékban történő részesítésének reménye indította a szolgáltatások teljesítésére. Az elsőfokú bíróság a peradatok alapján arra a következtetésre jutott, hogy a felperes ezt szívességből tette.
A felperes fellebbezése folytán a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta, és az alperest 130 000 forint, valamint kamatai megfizetésére kötelezte. A másodfokú bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperes a szolgálatokat nem szívességből, ingyenesen teljesítette, hanem hagyatéki juttatás reményében. Ezért arra nézve, hogy a felperes milyen szolgáltatásokat nyújtott, további bizonyítást folytatott. Ítéletének meghozatalánál valamennyi, a felperes által állított szolgáltatásra figyelemmel volt. Az örökhagyóval történt társalgást és közös imádkozást azonban nem értékelte olyan szolgáltatásként, amelyekért a felperes mint hagyatéki hitelező ellenszolgáltatásra tarthatna számot; megjegyezte, hogy a felperes e tevékenységének ellenértékét fel sem számította.
A felperes újabb keresetében a társalgás és a közös imádkozás mint hagyatéki juttatás reményében nyújtott szolgáltatása fejében további 101 325 forint és kamatai megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Az volt az álláspontja, hogy az újabb kereset indításának nincs akadálya, mert ezt az igényét a másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint sem érvényesítette az előző perben.
Az elsőfokú bíróság a keresetet érdemben elbírálta, és azt elutasította azzal az indokolással, hogy a megjelölt szolgáltatások nem olyan természetűek, amelyekért a felperesnek ellenszolgáltatás járna.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, annak megváltoztatását és a keresetének teljesítését kérte. Arra hivatkozott, hogy az előző perben a bíróság csak a tartási és gondozási szolgáltatásainak ellenértékét ítélte meg, a perbeli tevékenységének ellenértékét azonban nem vette számításba.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a pert a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének d) pontjára figyelemmel a Pp. 157. §-ának a) pontja alapján megszüntette, mert álláspontja szerint a kereset érdemi elbírálását a korábbi jogerős ítélet kizárja.
A jogerős végzés ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Azzal érvelt, hogy az ebben a perben érvényesített igényét az előző perben a bíróságok nem bírálták el.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az ítélet anyagi jogi ereje kizárja, hogy ugyanabból a tényalapból származó ugyanazon a jog iránt ugyanazok a felek – ideértve azok jogutódait is – egymás ellen új keresetet indíthassanak, vagy az ítéletben már elbírált jogot egymással szemben egyébként vitássá tehessék (anyagi jogerő) [Pp. 229. § (1) bek.].
A felperes az alperes ellen indított mindkét perben B. J. örökhagyónak hagyatéki juttatás reményében nyújtott szolgáltatásai ellenértékét követelte, így mindkét per ugyanazon felek között, ugyanazon jog iránt folyt. A felperes már az első pert megindító keresetében megjelölte mindazokat a tényeket, amelyek szerinte a perbe vitt jogának megalapozásához szükségesek voltak. Arra is hivatkozott, hogy a szolgáltatásai közé tartozott az örökhagyóval való társalkodás és a közös imádkozás is. Ennek a tevékenységének ellenértékét valóban külön nem számította fel, ez azonban nem jelenti, hogy az ítélet jogereje az ezen a címen támasztott követelésre nem terjed ki. A bíróság a keresetet a fél által előadott tényállás alapján bírálja el. A keresethez kötöttség csupán annyit jelent, hogy a bíróság a keresetbe vett követelésnél többet nem ítélhet meg. Nem köti azonban sem a felperes által megjelölt jogcím, sem pedig az, hogy a felperes az általa előadott tényeknek milyen jogi jelentőséget tulajdonított. Az eljárt bíróságoknak így külön felszámítás nélkül is lehetősége volt a társalgást és a közös imádkozást értékelni, a felperes által a hagyatéki hitelezői igényének kielégítésére a keresetben követett összeget meg nem haladó mértékben. A korábbi perben az elsőfokú bíróság eltérő jogi álláspontja folytán ítéletének indokolásában az említett tevékenység értékelésére nem tért ki. A másodfokú bíróság azonban okát adta annak, hogy a kérdéses tevékenységért ellenszolgáltatás a felperest miért nem illeti meg. Az volt az álláspontja, hogy a tevékenység jellege zárja ki az ellenszolgáltatás követelhetőségét. Azt valóban megjegyezte, hogy „ezzel kapcsolatos igényt maga a felperes sem terjesztett elő”. Ez az utalása az elsőfokú eljárásra vonatkozott.
A másodfokú bíróság tehát helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a korábbi perben hozott ítélet anyagi jogereje a Pp. 229. §-ának (1) bekezdése értelmében kizárja az újabb kereset érdemi elbírálását, ezért az elsőfokú ítéletet jogszerűen helyezte hatályon kívül, és jogszerűen szüntette meg a pergátló eljárási akadályra figyelemmel a pert [Pp. 130. §. (1) bek. d) pont, 157. § a) pont].
Minthogy a jogerős végzés a jogszabályoknak megfelel, a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. V. 23.473/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás