• Tartalom

PK BH 2001/222

PK BH 2001/222

2001.05.01.
I. Vállalati bérlakás esetén a határozott időre szóló bérleti jogviszony a kikötött idő lejárta után megszűnik akkor is, ha a bérlő a lakást tovább használja, és ez ellen a bérbeadó nem tiltakozik [Ptk. 431. § (2) bek.; 1/1971. (II. 8.) Korm. r. 3. § (2) bek., 28. §, 45. § (4) bek.].
II. A jogerős ítélet csak a per tárgyát érintő körben vizsgálható felül [Pp. 270. § (1) bek., 275. § (1) bek.].
A felperes 1987. május 19-én jelölte ki munkavállalóját, az I. r. alperest a perbeli vállalati bérlakás bérlőjéül, majd az 1987. szeptember 26-án kötött szerződéssel 1992. június 1-jéig terjedő időre bérbe adta azt a részére. Az I. r. alperes a férjével és akkor még kiskorú gyermekével, a II. r. alperessel együtt költözött be a lakásba. Az I. r. alperes az 1992. május 29-re keltezett levelében a bérleti jogviszony további öt évre való meghosszabbítását kérte. Az egyetem rektora 1992. június 8-án további három évre, 1995. szeptember 30-ig terjedő időre hosszabbította meg a bérleti jogviszony időtartamát. Az I. r. alperes közalkalmazotti jogviszonya 1994. április 30-án felmentéssel megszűnt.
A felperes 1995. augusztus 29-én felszólította az I. r. alperest, hogy mivel a bérlet időtartama szeptember 30-án lejár, ekkor kiürítve adja át a lakást. Az I. r. alperes a szeptember 30-án kelt levelével ezt megtagadta.
Az I. r. alperes férje időközben a lakásból elköltözött, abban az alperesek laknak.
A felperes keresetében a lakás kiürítésére kérte az alperesek kötelezését.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Álláspontjuk szerint az 1987. szeptember 26-án kötött szerződés a Ptk. 431. §-ának (2) bekezdése alapján határozatlan időtartamúvá alakult át. A felperes külön kérelmére, csak 1992 szeptemberében adta be az I. r. alperes a jogviszony meghosszabbítása iránti kérelmét, de akkorra már a jogviszony határozatlan idejűvé vált.
A bíróság jogerős ítéletével a keresetnek helyt adott. Az ítélet indokolása szerint a lakások elosztásáról és a lakásbérletről szóló, korábban hatályban volt 1/1971. (II. 8.) Korm. rendelet (R.) 28. §-a szerinti vállalati bérlakás bérbeadására jött létre a határozott időtartamra szóló bérleti jogviszony, ezért az az R. 45. §-ának (4) bekezdése értelmében nem alakulhatott át határozatlan idejűvé. Ezért nincs jelentősége annak a kérdésnek, hogy az I. r. alperes bérleti jogviszony hosszabbítására irányuló kérelme mikor érkezett a felpereshez. A bérleti jogviszony lejárta után az I. r. alperes további használata a felperes tiltakozása hiányában sem eredményezhette a bérleti jogviszony határozatlan időtartamúvá való átalakulását. A bérleti jogviszony megszűnése folytán az alperesek kötelesek a lakás kiürítésére.
A jogerős ítélet felülvizsgálatát az alperesek kérték. A jogszabálysértést a Ptk. 431. §-a (2) bekezdésének és a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (Lt.) 75. §-a (1) és (2) bekezdésének figyelmen kívül hagyásában jelölték meg. Állították, hogy ez utóbbi jogszabály szerint cserelakásra tarthattak igényt, mert az I. r. alperes munkaviszonyának megszűnése nem neki felróható okból következett be.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Ptk. 431. §-ának (2) bekezdése értelmében határozatlan időtartamúvá alakul át a határozott időre kötött bérlet, ha a bérleti idő lejárta után a bérlő a dolgot tovább használja, és ez ellen a bérbeadó 15 napon belül nem tiltakozik. Ezt a szabályt a lakásokra vonatkozó speciális jogszabály (R.) csaknem teljes egészében átvette, azzal azonban, hogy ez a rendelkezés az állami lakásokra nem vonatkozik. Mivel a vállalati bérlakás az R. 3. §-ának (2) bekezdése értelmében állami lakás volt, nem sértett jogszabályt a jogerős ítélet, amikor az alperesek védekezését nem fogadta el, és megállapította a határozott időre kötött bérleti szerződés megszűnését.
A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése értelmében a jogerős ítélet felülvizsgálatát csak jogszabálysértésre hivatkozással lehet kérni. A jogszabálysértés azonban csak abban a körben vizsgálható, amely a per tárgyát érintette, mert a felülvizsgálat rendkívüli perorvoslati jellegéből következően a Legfelsőbb Bíróságnak a per anyagává tett iratok adatai alapján kell megítélnie, hogy a támadott határozat jogszabálysértő-e [Pp. 275. (1) bek.].
Az alperesek a perben kizárólag a Ptk. 431. §-ának (2) bekezdését érintő körben védekeztek, ezért az elsőfokú bíróság ítélete is csak ezt a kérdést vizsgálta. Az alperesek fellebbezésükben sem hivatkoztak a cserelakás biztosítása iránti igényükre, ezért ennek a kérdésnek a vizsgálata a fellebbezési eljárásnak sem volt, és így a felülvizsgálati eljárásnak sem lehet a tárgya. E körben tehát a jogerős ítélet jogszabálysértő volta nem állapítható meg.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv.III.22.119/1998. sz.)
  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére