PK BH 2001/224
PK BH 2001/224
2001.05.01.
A lakásbérleti jog folytatásához a bérbeadó hozzájárulására nincs szükség, ugyanis e jogosultság a bérlő halála folytán, a jogszabály erejénél fogva keletkezik [1993. évi LXXVIII. tv 23. § (1) bek., 31. § (1) bek., 32. § (3) bek., 76. § (4) bek., 89. § (2) bek.].
A budapesti perbeli 39 m2 nagyságú önkormányzati lakás bérlője özv. B. J.-né volt. Mivel az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége hiányzott, az önkormányzat ideiglenes gondnokául 1992. március 31-én kijelölte az unokáját, ifj. S. F.-et, aki a felperes élettársa volt. Ifj. S. F. 1993. február 20-án meghalt, ezért a hatóság a bérlő ideiglenes gondnokául 1993. március 17-én a felperest jelölte ki. A felperes a lakásba 1993 februárjában költözött be.
B. J.-né 1994. február 15-én meghalt. A felperes 1996. március 22-én kérte az alperestől a bérleti jog folytatására való jogosultságának elismerését. Ezt az alperes az 1996. április 29-én kelt levelének tartalma szerint nem találta teljesíthetőnek.
A felperes keresetében a bérleti jog folytatására való jogosultságának megállapítását, illetőleg a kiürítési kötelezettsége esetén elhelyezésének biztosítását, míg az alperes a kereset elutasítását, viszontkeresetében pedig a felperesnek a lakás kiürítésére való kötelezését kérte.
A bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a jogvita elbírálására irányadó, a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (Lt.) 32. §-ának (3) bekezdésében foglaltak hiányában a bérleti jog folytatására a felperes nem jogosult akkor sem, ha a lakásba való befogadásának jogszerűsége nem volt vitás. Lakáshasználata ugyanis csak járulékos jellegű volt, és e joga a bérleti jogviszonynak az Lt. 23. §-a (1) bekezdésének d) pontja szerinti megszűnésére tekintettel ugyancsak megszűnt. Erre figyelemmel az Lt. 31. §-ának (1) bekezdése alapján - elhelyezési igény nélkül - köteles a lakás kiürítésére. A jogerős ítélet indokolása szerint a bérleti jogviszony folytatására való jogosultságot nem alapozza meg az alperesnek az a magatartása, hogy a felperes kérelmére a válaszát csak harminc nap elteltével adta meg. Az alperesnek ugyanis a bérleti jog folytatásához nem kell hozzájárulnia, így a felperes az Lt. 89. §-ának (2) bekezdésében foglaltakra sem hivatkozhat sikerrel.
A jogerős ítélet felülvizsgálatát és a keresetének megfelelő döntés meghozatalát, illetőleg a viszontkereset elutasítását a felperes kérte. Álláspontja szerint az Lt. 89. §-a (2) bekezdésének és 76. §-a (4) bekezdésének helyes értelmezése esetén a bérleti jogviszony folytatására való jogosultsága megállapítható.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A jogvita elbírálására az Lt. rendelkezései az irányadóak, és e jogszabály alapján a lakásbérleti jog folytatására az jogosult, akinek e jogát a törvény elismeri. Az Lt. 32. §-ának (3) bekezdése meghatározza a lakásbérleti jog folytatására jogosultak körét, s mert a felperes e körbe nem sorolható, a bérleti jogviszony folytatására nem jogosult.
Helytállóan fejtette ki a bíróság jogerős ítéletében azt is, hogy a lakásbérleti jog folytatásához a bérbeadó hozzájárulására nincs szükség. A jogviszony folytatására jogosultak e joga a bérlő halála folytán, a jogszabály erejénél fogva áll be, és nincs jelentősége annak, hogy a bérbeadó mikor nyilatkozik a jogviszony folytatásának elismeréséről. Mivel az adott esetben a bérbeadó hozzájárulására nem volt szükség, az Lt. 89. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alkalmazása nem kerülhetett szóba, a felperes által hivatkozott harminc napos határidő elmulasztása nem keletkeztet lakásbérleti jog folytatására való jogot.
Az Lt. 76. §-ának (4) bekezdéséből következően a lakásban jogszerűen való bentlakás nem jelenti egyben a bérlő halála esetén a bérleti jog folytatására való jogosultságot. Ez utóbbira az Lt. 32. §-ában foglaltak az irányadó, és a felperes - a korábban már kifejtettek szerint - a jogosultak körébe nem vonható. Jogcím nélküli lakáshasználata folytán a felperes az Lt. 31. §-ának (1) bekezdése alapján elhelyezési igény nélkül köteles a lakás kiürítésére.
A jogerős ítélet tehát jogszabályt nem sért, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv.III.21.191/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás