PK BH 2001/227
PK BH 2001/227
2001.05.01.
I. A tartásra jogosultság sorrendjében a házastárs és a volt házastárs egy sorban jogosultak tartásra, melyet rászorultságuk arányában igényelhetnek.
II. A megállapodáson alapuló házastársi tartásdíj leszállításának szempontjai [Csjt. 22. § (1) bek., 64. (2) bek.].
A peres felek házastársak voltak, életközösségük 1995. május 12-én megszűnt. Az 1995. szeptember 5-én írásba foglalt "vagyonjogi megállapodásban" rendelkeztek a házastársi közös vagyon megosztásáról, továbbá az alperes kötelezte magát arra, hogy 1995. szeptember 1. napjától megfizet az alperesnek havi 9000 forint házastársi tartásdíjat. A szerződés 7. pontja tartalmazza, hogy 1997. december 31. napján a felek a tartásdíj összegszerűségét felülvizsgálják. A bontóperben 1995. szeptember 6-án a felek a bíróság által jóváhagyott egyezséget kötöttek, melynek tartalma az írásbeli megállapodással megegyezett.
1998. február 20-án a felperes pert indított az alperes ellen a házastársi tartásdíj havi 15 000 forint összegre történő felemelése iránt. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult, egyben viszontkeresettel élt, elsődlegesen a tartásdíj-fizetési kötelezettségének megszüntetése, másodlagosan az őt terhelő tartásdíj összegének leszállítása iránt.
A bíróság jogerős ítéletével az alperes egyezség szerinti tartásdíjfizetési kötelezettségének mértékét 1998. január 1. napjától havi 7000 forintra leszállította, és az alperest 1998. május 31. napjáig terjedő időre terhelő hátralékot
35 000 forintban határozta meg azzal, hogy a hátralék megfizetésére az alperes részére 1998. június 1. napjától havi 3500 forint részletfizetést engedélyezett.
A megállapított tényállás szerint a felperes már az egyezség megkötésének időpontjában is rászorult a tartásra. A felek megállapodása alapján a felperes kizárólagos bérlőjévé vált a házastársi közös lakásnak, melyet utóbb közös gyermekeik a felperes haszonélvezeti jogával terhelten megvásároltak. Az alperes által lakott ingatlan szintén a felperes gyermekeinek a tulajdonát képezi, azon az alperesnek holtig tartó haszonélvezeti joga áll fenn.
A felperes 90%-os halláscsökkenése folytán véglegesen III. csoportú rokkant, havi nyugdíja 16 154 forint. Gyermekeivel él együtt, akik a lakás és a háztartás költségeihez személyenként 5000 forinttal járulnak hozzá.
Az alperes 1998-ban újabb házasságot kötött, melyből 1998. augusztusában gyermeke született. Felesége nem áll munkaviszonyban. Az alperes gépjárművezető-oktatói munkakörében az 1997. február és 1998. március hónapjai között elért bruttó keresete 2 238 800 forint volt, ami az önadózás keretei között bevallott jövedelmét lényegesen meghaladta.
Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a felek megváltozott körülményei között 7000 forint az az összeg, melyet az alperes - a teljesítőképességét és a felperes rászorultságát is figyelembevéve - házastársi tartásként köteles teljesíteni. Az alperesnek a tartásdíj megszüntetésére vonatkozó viszontkeresetét azért utasította el, mert az alperes előadásával szemben megállapítható volt, hogy a házasság felbontásakor a felek nem a felperes házastársi tartására való jogosultságát kötötték ki határozott időre, csupán az összegszerűségre nézve állapodtak meg úgy, hogy azt 1997. december 31. napja után felülvizsgálják.
Az elsőfokú ítélet ellen az alperes elsősorban a tartási kötelezettségének megszüntetése iránt fellebbezett, hivatkozva a megállapodásukra, mely szerint tartásdíjfizetési kötelezettsége a határozott idő elteltével 1997. december 31-én megszűnt. Sérelmezte, hogy a bíróság a havi jövedelmét mérlegeléssel állapította meg, továbbá álláspontja szerint a felperes a tartásra nem szorul rá, mert ingatlanát elajándékozta.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Indokolásában utalt a Csjt. 22. §-ának (1) bekezdésére, amely szerint ha a közös megegyezéssel vagy bírósági ítélettel megállapított tartás megállapításának alapjául szolgáló körülményekben lényeges változás állott be, a tartás mértékének megváltoztatását lehet kérni, ezért a felek között határozott időre megkötött megállapodás szerinti tartási jog továbbra is fennáll. Annak mértéke meghatározásához értékelési körébe vonta a felperes jövedelmét, az alperes teljesítőképességét, továbbá azt, hogy az alperes saját háztartásában gondoskodik kiskorú gyermekéről; és úgy foglalt állást, hogy az alperes jelenlegi házastársa és kiskorú gyermeke a tartás sorrendjében a felperest megelőzi. Az alperes által elért havi jövedelem megállapításánál az okirati bizonyítékokat az egyéb peres adatokkal egybevetve vette figyelembe, és azok alapján döntött úgy, hogy az alperes havi 7000 forint kiegészítő tartásdíj megfizetésére az adott körülmények között is képes.
A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, melyben annak hatályon kívül helyezését, és új eljárás elrendelését kérte. Jogszabálysértésként arra hivatkozott, hogy a bíróság a Pp. 215. §-a (1) bekezdésének figyelmen kívül hagyásával túlterjeszkedett a kereseti kérelmen, amikor annak ellenére, hogy a megállapodás szerinti tartási kötelezettsége megszűnt, a tartásdíj felemelése iránti felperesi keresetet elbírálta, és nem vizsgálta a felperes tartásra való jogosultságát; továbbá az ő teljesítőképességét a Pp. 206. §-a (1) bekezdésének sérelmével, megalapozatlanul állapította meg. A tényleges jövedelme megállapításához - álláspontja szerint - adószakértői vélemény beszerzése is szükséges lett volna.
A felülvizsgálati kérelem - a jogerős ítélet indokolásának részbeni módosítása mellett - alaptalan.
A felek között 1995. szeptember 5-én megkötött írásbeli megállapodás 7. pontja, valamint az 1995. szeptember 6-án jóváhagyott egyezség nem hagy kétséget aziránt, hogy az abban meghatározott időpont csupán a tartásdíj összegszerűségének felülvizsgálatára vonatkozott. A felek nyilatkozatát nem lehet úgy értelmezni, hogy az alperes a felperes tartásra való jogát is csupán az ott írt határozott időre ismerte el. Éppen ezért a felperesnek - a határozott idő eltelte utáni megegyezés hiányában - a jogcím változatlan fennállása mellett csak a tartásdíj összegének megváltoztatása iránt kellett keresettel élnie.
Téves a másodfokú ítélet indokolásának az a része, mely szerint az alperes gyesen lévő felesége és kiskorú gyermeke a felperest a tartás sorrendjében egyaránt megelőzi. A Csjt . 64. §-ának (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a tartásra jogosultság sorrendjében a gyermek a házastársat és az elvált házastársat, a házastárs és az elvált házastárs pedig - egymással egy sorban - a többi rokont megelőzi. Ebből következik, hogy a gyermek a jogosultság sorrendjében valóban első helyen áll, a felperes és az alperes jelenlegi felesége azonban egy sorban, rászorultságuk arányában igényelhetnek tartást, amelyet az alperes a jelenlegi felesége részére a házastársi vagyonközösségen belül, természetben teljesít.
Az alperes jövedelmére vonatkozó ellentmondó adatokat a bíróság a Pp. 206. §-a szerint, mérlegelési jogkörében értékelte. A felülvizsgálati eljárás keretében a bíróság mérlegelési jogkörébe tartozó tényállás általában nem vizsgálható, és nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére. A felülvizsgálat során a bíróság azt vizsgálhatja, hogy a mérlegelés körébe vont adatok megállapításánál és egybevetésénél nincs-e nyilvánvalóan helytelen, okszerűtlen következtetés (BH 1996/289.).
Az alperes jövedelméről becsatolt vállalkozási szerződésekben foglalt adatok ellentétesek az alperes által az önadózás keretein belül beterjesztett adóbevallásával. A bíróság a következetes ítélkezési gyakorlatot követve az alperes ténylegesen elért jövedelmét, illetve a vagyoni helyzetét vonta mérlegelési körébe, ennek alapján pedig az alperes jövedelmére tett megállapítás nem megalapozatlan és nem okszerűtlen. Szakértő bevonását az alperes az alapeljárásban nem kérte, ezért a bíróság nem sértett jogszabályt, amikor az így rendelkezésre álló adatok alapján megállapította, hogy az alperes havi 7000 forint kiegészítő tartásdíj megfizetésére képes, és erre az összegre a felperes a létfenntartása érdekében rászorul.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv.II.20.810/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás