PK BH 2001/229
PK BH 2001/229
2001.05.01.
Az egészségügyi szakközéspiskola elvégzését követően a főiskola védőnőképző szakán folytatott tanulmányok olyan szükséges tanulmánynak minősülnek, melyek a nagykorú gyermek tartásdíj iránti igényét megalapozzák. [Csjt. 60. § (2) és (3) bek., 69/C § (1) bek.; XXIX. PED].
Az I. r. alperes a felperes és a II. r. alperes házasságából 1977. október 11-én született gyermek. A házassági bontóperben megkötött egyezség szerint a felperes vállalta, hogy az anyánál elhelyezett gyermek tartására a mindenkori havi jövedelmének 22%-át tartásdíjként megfizeti.
A bíróság jogerős ítéletével a felperesnek a perbeli gyermek utáni tartásdíj-fizetési kötelezettsége megszüntetése iránti keresetét elutasította, az egyezséget jóváhagyó végzését megváltoztatta, és a felperest terhelő tartásdíj összegét 1998. szeptember 1. napjától kezdődően havi 12 000 forint határozott összegre szállította le.
A megállapított tényállás szerint az I. r. alperes egészségügyi szakközépiskolában érettségizett, majd két év alatt felnőtt szakápolói képzettséget szerzett. 1998-ban a felperes és az I. r. alperes már beszélgettek arról, hogy az I. r. alperes tovább akar tanulni, amit a felperes ellenzett, ezért az I. r. alperes nem közölte a felperessel, hogy 1998-ban felvételt nyert a SOTE Főiskolai Kar védőnőképző szakának nappali tagozatára, ahol a képzés időtartama nyolc félév, és az iskola elvégzése a tanuló számára felsőfokú képzettséget biztosít.
A felperes 1987-ben újabb házasságot kötött, melyből 1996. november 6-án gyermeke született, akit a saját háztartásában tart el. Havi jövedelme a munkáltató írásbeli közlése alapján nettó 80 000 forint, felesége magánvállalkozó. Az I. r. alperes kollégiumban lakik, ellátásáról ezért a családon kívül kell gondoskodnia. A II. r. alperes 1998. július 14-től havi 23 000 forint munkanélküli járadékban részesül, így az I. r. alperest anyagilag a munkaviszonyban álló testvére is támogatja.
A jogerős ítélet indokolása szerint az I. r. alperes által jelenleg végzett főiskolai tanulmányok egyértelműen az életpályára előkészítő szakképzettség megszerzéséhez szükségesek. Az I. r. alperes által a főiskolai tanulmányokat közvetlenül megelőzően végzett középiskolai tanulmányok alacsonyabb szintűek voltak, a rendelkezésre álló adatokból megállapíthatóan az I. r. alperes a négy + két éves szakközépiskolai tanulmányok befejezését követően megszakítás nélkül folytatta a jelenlegi főiskolai kar védőnőképző szakát. Sem a tanulmányok megszakításának nem tekinthető, sem a tartásra való jogosultságot nem zárja ki az a körülmény, hogy az I. r. alperes a szakközépiskolai érettségi vizsga után ugyanezen egészségügyi szakközépiskolában további szakképzésben vett részt még két évig, ezzel szakápoló, illetőleg szakasszisztensi képzettséget szerzett, majd a jelenlegi főiskolai tanulmányait folytatta. Ezek a tanulmányok szervesen ráépülnek a hat éves szakközépiskolai egészségügyi tanulmányokra, és magasabb, főiskolai végzettséget biztosítanak a gyermek részére.
A másodfokú bíróság nem értett egyet azzal a felperesi állásponttal, amely szerint az I. r. alperestől elvárható, hogy szakmájának megfelelően elhelyezkedjék, és továbbtanulását ne nappali tagozaton, hanem esti, levelező tagozaton folytassa. Ilyen elvárást sem jogszabályi rendelkezések nem írnak elő, sem pedig a Legfelsőbb Bíróság XXIX. sz. elvi döntésében kifejtettek nem tartalmaznak. A XXIX. sz. Polgári Elvi Döntés értelmében a szülő akkor nem köteles a szükséges tanulmányokat folytató munkaképes nagykorú gyermekét eltartani, ha a gyermek a továbbtanulásra alkalmatlan, a tartásra érdemtelen, vagy a tartás a szülő és a vele együttélő, illetve tartásra szoruló kiskorú gyermeke eltartását veszélyeztetné.
A jelen ügyben megállapítható, hogy az I. r. alperes továbbtanulásra nem alkalmatlan, és a nagykorú I. r. alperes vonatkozásában a tartásra való érdemtelenség nem áll fenn. A felperes és az I. r. alperes érzelmi eltávolodása az I. r. alperes nagykorúságának elérése időpontjáig folyamatos volt, az I. r. alperes azonban sem ezt megelőzően, sem ezt követően nem tanúsított olyan magatartást a felperessel vagy annak hozzátartozóival szemben, amelyre tekintettel a társadalmi felfogás szerint a tartásra nem volna méltó.
Tény, hogy a felperesnek a jelenlegi házasságából 1990. november 6-án született kiskorú gyermeke tartása megelőzi az I. r. alperessel szemben fennálló felperesi tartási kötelezettséget. A felperes munkáltatójának igazolása szerint elért felperesi havi nettó átlagkereset mellett azonban az I. r. alperesnek megítélt gyermektartásdíj megfizetése nem veszélyezteti sem a felperes, sem a nyolcéves kiskorú gyermekének a tartását.
A bíróság az I. r. alperes indokolt szükségletei körében figyelemmel volt arra, hogy kollégiumi ellátásban részesül, a tanulmányait Szegeden folytatja, ezért a hazautazásával kapcsolatosan költségei merülnek fel, étkezéséről, valamint a szükséges tankönyvek, jegyzetek és egyéb tanszerek beszerzéséről neki kell gondoskodnia. A II. r. alperes havi 23 000 forint összegű munkanélküli járadéka 1999. május hónapban megszűnik.
A fenti körülmények és a rendelkezésre álló bizonyítékok mérlegelésével a bíróság arra az álláspontra jutott, hogy az I. r. alperes szükséges tartásához a felperesnek a rendelkező rész szerinti tartásdíj fizetésével kell hozzájárulnia, amely összeg megfizetése az I. r. alperes vonatkozásában a szükségleteit tekintve indokolt, ugyanakkor nem veszélyezteti a felperes saját tartását és a kiskorú gyermekének megfelelő eltartását sem.
A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, melyben annak megalapozatlanságára, továbbá a Csjt. 60. §-ának (2) és (3) bekezdésével, valamint a Csjt. 69/C §-ának (1) bekezdésével való szembenállására hivatkozott.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A másodfokú bíróság a felülvizsgálati kérelemben felsorolt szempontokat kellő alapossággal vizsgálta, a perbeli adatokat ennek megfelelően azok súlyához képest, okszerűen mérlegelte, és kellően megindokolt ítéletében részletesen kifejtette azt a helyes álláspontját, amely a kereset elutasítását a jogszabályi rendelkezések megfelelő alkalmazásával megalapozottá tette.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A §-ának (1) bekezdése alapján annak helyes indokaira visszautalva [Pp. 254. § (3) bek.] hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv.II.21.278/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás