233/B/2001. AB határozat
233/B/2001. AB határozat*
2001.11.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabályi rendelkezések alkotmányellenessége utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság az intézeti gyógyszerellátásról szóló 34/2000. (XI. 22.) EüM rendelet 2. § b) pontja, a 4. § (2) bekezdésében az ,,és járóbeteg” szövegrész, valamint a 4. § (9) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó az intézeti gyógyszerellátásról szóló 34/2000. (XI. 22.) EüM rendelet (a továbbiakban: R.) 2. § b) pontja, a 4. § (2) bekezdésében az ,,és járóbeteg” szövegrész, valamint a 4. § (9) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint az R. támadott rendelkezései ellentétesek a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 1. § (2) bekezdésével, a gyógyszertárak létesítéséről és működésük egyes szabályairól szóló 1994. évi LIV. törvény (a továbbiakban: Gytv.) 2. § c) pontjával és a 8. § (2) bekezdésével, továbbá az emberi felhasználásra kerülő gyógyszerekről szóló 1998. évi XXV. törvény (a továbbiakban: Gyotv.) 4. § p) pontjával és mindezek alapján az Alkotmány 37. § (3) bekezdésével.
Az indítványozó sérelmezte, hogy az R. 2. § b) pontja olyan járóbeteg-fogalmat alkotott, amely szükségtelen, s a Gytv. és a Gyotv. rendelkezéseivel ellentétes módon kiterjeszti az intézeti gyógyszertár tevékenységét. Az indítványozó azt is kifogásolta, hogy az R. 4. § (9) bekezdése alapján ,,az intézeti gyógyszertár a járóbeteg részére vényen és társadalombiztosítási támogatással gyógyszert szolgáltathat ki, ugyanakkor ez a kiszolgáltatás nem feleltethető meg annak a már idézett törvényi előírásnak, hogy a gyógyszert a fekvőbeteg gyógyintézetben kell felhasználni”.
Az indítványozó úgy vélte, hogy az R. alkotmánysértő módon rendezte át a közforgalmú és az intézeti gyógyszertárak közötti munkamegosztást, a kialakult gyógyszerellátási struktúrát és annak finanszírozását. Az indítványozó hivatkozott a 677/B/1995. AB határozatra (a továbbiakban: Abh.) is, amely szerint a gyógyszerellátás egészében központi helyet a közforgalmú gyógyszertár foglal el.
II.
Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következő jogszabályi előírásokra alapozta.
Az Alkotmány 37. § (3) bekezdésének első és második mondata a következőket tartalmazza: ,,A Kormány tagjai feladatuk ellátása körében rendeleteket adhatnak ki. Ezek azonban törvénnyel vagy a Kormány rendeletével és határozatával nem lehetnek ellentétesek.”
A Jat. 1. § (2) bekezdése alapján a Kormány tagjainak rendelete a kormányrendelettel és a törvénnyel nem lehet ellentétes.
A Gytv. 1. § (2) bekezdés második mondata szerint a gyógyszertár közforgalmú, fiók, intézeti és kézigyógyszertárként működhet.
A Gytv. 2. § c) pontjának megfelelően az intézeti gyógyszertár ,,a fekvőbeteg gyógyintézet, illetve állategészségügyi intézmény részeként létrehozott, annak működéséhez szükséges teljes körű gyógyszerellátást biztosító intézmény”.
A Gytv. 8. § (2) bekezdése az intézeti gyógyszertár létesítésére és működtetésére vonatkozó rendelkezést tartalmaz: ,,A fekvőbeteg gyógyintézetben működő intézeti gyógyszertár – sürgős szükség esetét kivéve – csak az ott ápolt, kezelt betegek ellátása céljából, a fekvőbeteg gyógyintézetben történő felhasználásra, valamint a fekvőbeteg gyógyintézet dolgozói részére szolgáltathat ki gyógyszert, illetőleg gyógyító, megelőző és diagnosztikai célú más anyagokat vagy eszközöket (a továbbiakban a gyógyszereken kívül szolgáltatott anyagok és eszközök együtt: diagnosztikum).”
A Gyotv. 4. § p) pontja pedig így határozza meg az intézeti gyógyszerellátás fogalmát: ,,az intézeti gyógyszertárban végzett azon gyógyszerellátási és gyógyszer-előállítási szaktevékenységek összessége, amelynek során az intézeti gyógyszertár a fekvőbeteg-intézményben ápolt betegek gyógyszerellátását biztosítja”.
A R. 2. §-ának az indítványban támadott b) pontja – az R. alkalmazásában – járóbetegnek tekinti az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény ( a továbbiakban: Eütv.) 89–90. §-aiban meghatározottak szerinti ellátásban részesülő beteget, továbbá az ápolást követően elbocsátott fekvőbeteget és a kórházi dolgozót. (Az Eütv. 89–90. §-a a járóbeteg-szakellátás rendjét szabályozza.) Az R. 4. § ugyancsak kifogásolt (2) bekezdése kimondja: ,,Az intézeti gyógyszertár működtetése során a gyógyszermegrendeléseket a kórházi fekvő- és járóbeteg-ellátó osztályok, részlegek, valamint az azokkal funkcionális kapcsolatban álló részlegek (a továbbiakban együtt: osztály) gyógyszer-felhasználási igényei, az esetleges sürgősségi megrendelések, valamint a gyógyszerszállítások ütemének figyelembevételével kell kialakítani.”
Az R. 4. § (9) bekezdése pedig a következőket tartalmazza: ,,Az intézeti gyógyszertárban, a kórházban kezelt járóbeteg részére – a kórházi dolgozó kivételével – csak a kórházzal munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló orvos által rendelt gyógyszerek szolgáltathatók ki. A rendelt gyógyszerek kiadására vonatkozó szabályokat külön jogszabály állapítja meg.”
III.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az indítvány nem megalapozott.
Az Alkotmánybíróság az indítványban említett Abh.-ban már vizsgálta a gyógyszertárakra vonatkozó szabályozást, e döntésében azonban kizárólag a Gytv. több rendelkezésének alkotmányosságáról foglalt állást. Az eltérő típusú és rendeltetésű gyógyszertárak működését érintő szabályozás áttekintésekor az Abh. utalt arra is, hogy a Gytv. megalkotásával a törvényhozó tervezett és stabil gyógyszertári hálózatot kívánt kialakítani. Ez a szándék pedig a nem közforgalmú, így az intézeti gyógyszertárra vonatkozó szabályokban – ,,a létesítésükre és működésükre vonatkozóan korlátokat állító rendelkezésekben” is megjelenik. [667/B/1995. AB határozat, ABH 2000. 590., 601.]
A Gytv. 8. § (1) bekezdése szerint intézeti gyógyszertárat fekvőbeteg gyógyintézet (és állategészségügyi intézmény) létesíthet. E § már idézett (2) bekezdése alapján pedig az intézeti gyógyszertár rendeltetése elsősorban (a sürgős szükség esetét kivéve és az intézet dolgozóinak kiszolgálásán túl) az ott ápolt, kezelt betegek gyógyszerekkel és diagnosztikumokkal történő ellátása. Hasonló rendelkezést tartalmaz a Gyotv. 4. § ugyancsak bemutatott p) pontja, amikor az intézeti gyógyszertár feladatát a fekvőbeteg-intézményben ápolt betegek gyógyszerellátásában jelölte meg.
Az intézeti gyógyszerellátás szabályainak rendeleti meghatározására a Gyotv. 24. § (2) bekezdés h) pontja hatalmazta fel az egészségügyi minisztert, aki e rendelkezés alapján alkotta meg az R.-t. Az R. az intézeti gyógyszerellátás igénybevételét a 2. § b) pontjában meghatározott kör, a járóbetegek számára is megnyitotta. Az R. 2. § b) pontja és a 4. § (9) bekezdése összevetésével azonban megállapítható, hogy az intézeti gyógyszertárat kizárólag a kórházban kezelt járóbetegek vehetik igénybe, s számukra csak a kórházzal munkavégzésre irányuló jogviszonyban lévő orvos által rendelt gyógyszerek szolgáltathatók ki. Az R. 2. § b) pontjában – az intézeti gyógyszerellátás rendje (az R. alkalmazása) körében – alkotott járóbeteg-fogalom ugyanis – a kórházi dolgozón kívül – kizárólag a kórházban kezelt, ott járóbeteg-szakellátásban részesülő betegre, illetve az ápolást követően elbocsátott fekvőbetegre terjed ki.
A Gytv. 8. § (2) bekezdése az intézeti gyógyszertárban kiszolgáltatott gyógyszerek esetében feltételként említi a fekvőbeteg gyógyintézetben történő felhasználást, a Gyotv. 4. § p) pontja azonban ilyen megszorító rendelkezést már nem tartalmaz, hanem csak a fekvőbeteg-intézményben ápolt betegekre utal.
Az Eütv. 98. § (3) bekezdése rendelkezik az ápolási tevékenységről. Eszerint:
,,az ápolás
a) a beteg azon tevékenységének segítésére irányul, amely elvégzésére a beteg egészségi állapota miatt önállóan képtelen vagy elvégzése jelentős nehézséggel, illetve állapotromlással járna, valamint amelynek elvégzése speciális felkészültséget igényel,
b) a beteg önálló képességének helyreállítására, a betegség okozta fájdalom csökkentésére és a szenvedés enyhítésére irányul,
c) a tényleges vagy lehetséges egészségi problémákra bekövetkező reakciók, szükségletek felismerését szolgálja,
d) a kezelőorvos által elrendelt terápiás tervben előírt beavatkozások végrehajtását szolgálja,
e) egészségnevelési és tanácsadási feladatokat lát el”.
Az idézett szabályozásból megállapítható, hogy ápolásra nem kizárólag a fekvőbeteg-ellátás keretében kerülhet sor, ápolásban a beteg az otthonában, illetve a fekvőbeteg-intézményben, járóbetegként is részesülhet. Erre utal az Eütv. 91. § (2) bekezdése is, amikor kimondja, hogy a fekvőbeteg-ellátás nem kizárólag a folyamatos benntartózkodás mellett végzett diagnosztikai, gyógykezelési, rehabilitációs vagy ápolási célú fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátást jelent, hanem – e bekezdés b) pontja szerint, az előbb említett céloknak megfelelő – meghatározott napszakokban történő ellátást és a c) pont alapján bizonyos egyszeri vagy kúraszerű beavatkozásokat is.
A vázoltakból kitűnik, hogy a Gytv. 1994. szeptember 13-tól hatályos 8. § (2) bekezdésében foglalt korlátozásokat a Gyotv. 1999. január 1-jétől hatályba lépett 4. § p) pontja enyhítette, amikor az intézeti gyógyszertár igénybevételének lehetőségénél kizárólag a fekvőbeteg-intézményben való ápolás követelményét említette. Ez a szabályozási megoldás a fekvőbeteg-intézmény által végzett sokoldalú gyógyítási, ápolási tevékenység megvalósításának egyik lényeges feltételrendszerét követeli meg, amelynek szükségességére már a Gytv. 2. § említett c) pontja is utal, amikor az intézeti gyógyszertárat a fekvőbeteg-intézmény működéséhez szükséges teljes körű (így valamennyi ápolási jellegű tevékenységre kiterjedő) gyógyszerellátást biztosító intézményként határozza meg.
A Gytv. és a Gyotv., valamint az R. bemutatott rendelkezéseinek együttes értelmezéséből tehát az következik, hogy az R. a Gyotv.-ban foglalt felhatalmazás alapján, az intézeti gyógyszertár tevékenységi körét meghatározó törvényi rendelkezések sérelme nélkül szabályozta a fekvőbeteg-gyógyintézetben működő gyógyszertárak igénybevételére jogosult járóbetegek körét.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az R. támadott előírásai alkotmányellenességét nem állapította meg és az indítványt a rendelkező részben foglaltak szerint elutasította.
Budapest, 2001. október 16.
Dr. Kiss László s. k., Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
előadó alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás